Ray Coony bohózata a világ egyik legkiválóbb bohózata. Helyszín a Szent András Kórház, London egyik legmenőbb kórháza, ahová neurológusok érkeznek egy tanácskozásra a világ minden tájáról. A nyitó előadást Dr. David Mortimore (Fábián Bertalan), a pszichiátriai osztály főorvosa tartja, akihez váratlanul betoppan huszonöt évvel ezelőtti szeretője, Jane Tate nővér (Tápai Dóra), és ennek a titkos viszonynak „édes gyümölcse” Leslie (Puskás Péter) is. Dr. David szorult helyzetbe kerül, ám kivágja magát! Munkatársát, a kissé tutyimutyi Dr. Hubert Bonneyt (Falk László) veszi rá arra, hogy vállalja az apaságot, na, jó, csak ideiglenesen!…és indul a fergeteges iramú játék. A több mint két órás darab percenként csiklandozza meg nevetőizmunkat, így készüljünk a megtekintésére. 

A „Páratlan páros” és „Páratlan páros 2.”, valamint a „Miniszter félrelép” „mandalás” sikerei után bátran állíthatjuk, hogy a Mandala Dalszínház otthon van a Ray Cooney darabokban. Nem véletlen, hogy a 2018-as Mandala Nyár premierje a szerző ez a társulatunk által eddig nem játszott, de szintén népszerű darabja lett.
A „Család ellen nincs orvosság” bemutatója előtt ugyan nem osztottunk nevetés-gátló pirulákat a nézőknek, de a premiernek rekeszizmokat próbára tevő sikere volt. Ezért gondoltunk arra, hogy a 28. Mandala Nyár nyitóelőadása Ray Cooney ezen vígjátéka legyen.
A történet helyszíne London egyik elegáns kórháza, ahol a világ minden tájáról odasereglett neurológusok konferencián vesznek részt. A nyitó előadást Dr. Mortimore tartja, akihez váratlanul betoppan tizennyolc évvel ezelőtti szeretője Tate nővér, ráadásul ennek a titkos viszonynak a “gyümölcse”, Leslie is. A főorvos szorult helyzetbe kerül, s nem lévén más választása kollégáját, a kissé kétbalkezes Dr. Bonneyt kéri meg arra, hogy ideiglenesen vállalja az apaságot… Innentől kezdve aztán az események szédítő tempóban követik egymást…

Az egyik leghíresebb angol bulvárszerző darabja alaposan megdolgoztatja a rekeszizmokat. A londoni ősbemutató idején az újságok azt írták: "az előadás előtt nevetés elleni pirulákat kellene osztani a nézőknek."A helyszín London egyik elegáns kórháza, ahol a világ minden tájáról odasereglett neurológusok konferencián vesznek részt. A nyitó előadást Dr. Mortimore tartja, akihez váratlanul betoppan tizennyolc évvel ezelőtti szeretője Tate nővér, ráadásul ennek a titkos viszonynak a "gyümölcse", Leslie is. A főorvos szorult helyzetbe kerül, s nem lévén más választása kollégáját, a kissé kétbalkezes Dr. Bonneyt kéri meg arra, hogy ideiglenesen vállalja az apaságot... Innentől kezdve aztán az események szédítő tempóban követik egymást.

Egy nemzetközi konferencia, egy nős neurológus, aki élete legfontosabb előadására készül, egy 18 éve nem látott szerető, aki ekkor tér vissza szerelmük gyümölcsével, egy gyanakvó feleség, aki előtt mindent magára vállal a hűséges barát, egyre több paróka és főnővér, nyugtató injekció és whiskey, kerekesszék és ablakpárkány, őrmester nagybácsi és aranyér, tündérjelmez és varázspálca… Ray Cooney komédiáját hosszú évek óta fergeteges sikerrel játsszák az egész világon. Nevetőgörcsoldóját ne hagyja otthon!

Az előadás Ray Cooney újabb fergeteges komédiáját viszi színre, melynek főhőse életének egyik legfontosabb momentuma előtt állva gyanútlanul, mit sem sejtve apa lesz. De mit szól ehhez a feleség? Aki természetesen nem az anya... Hogyan tovább? Jobb nyílt lapokkal játszani, vagy jöhet a kerülő út? A káoszteremtés például pont egy ilyen kitérőnek ígérkezik. Cseke Péter és Szerednyey Béla rendezésében újra bizonyságot nyer, hogy Család ellen nincs orvosság!

Sam Holcroft intellektuális komédiája 2015-ben a londoni Nemzeti Színház nagy sikere volt. Alaphelyzete egyszerű: családi ünnepre gyűlik össze a família, hazajön a két fiútestvér a szülőkhöz, s hozzák magukkal saját családjukat. Ahogy ez lenni szokott: frusztrációk, kényszerképzetek, rokonszenvek és ellenszenvek kerülnek felszínre, ahogy a különböző életformák és gondolkodásmódok egy asztalhoz kényszerülnek. A darab azonban több ennél: közös komédia és cinkos játék is a közönséggel. A szereplők viselkedésének egyszerűnek tűnő, de szigorú szabályait ugyanis a nézőtéren tudni lehet majd előre, így a nézők végig beavatottként láthatják lelepleződni azokat a titkokat és hazugságokat, amelyeket a szereplők egymás elől eltakarni igyekeznek. Ezen keresztül pedig mindenki kacagtató és önironikus szabályszerűségeket olvashat le önmagáról is: mi, emberek hogyan tesszük élhetővé és elviselhetővé a társas érintkezést, s ezáltal, magát az életet. 

Az iskola és a mellette működő Csány KSZKI Pártolói Közhasznú Alapítvány második alkalommal rendez diákjaik és tanáraik, valamint neves művészek közreműködésével szórakoztató, színvonalas gálaestet.A Csány László Szakgimnázium a gála bevételét a szakképzés és az iskolai munka minőségének javítása érdekében, az informatikai és a közgazdasági ágazati képzések informatikai eszközparkjának fejlesztésére fordítja.A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban rendezett gálán az iskolánk egykori és jelenlegi diákjai hangszeres-, zenés produkciókkal készülnek. Fellépő pedagógusaink táncos produkciókkal és izgalmas divatbemutatókkal lépnek a színpadra diákjaik kíséretében.A műsor színvonalát tovább emelik a Hevesi Sándor Színház színművészeinek és diákjaink közös produkciói.

“Amikor harmadikban elment Márta néni, akinek én voltam a kedvence – még az óvodában kiválasztott engem meg a Vajda Lacit, akivel szerelmesek voltunk egymásba. Én a homokozóban ültem, Laci a favonat mögül nézett, és szemeztünk. De miután megmutattuk egymásnak, elhagyott a Szabó Szilviért. Szóval Márta néni direkt kérte az igazgatót, hogy az ő osztályába kerüljek. És harmadikban, amikor elment, írtam neki egy verset:
Oly szép volt ez a három év együtt Márta nénivel!
Miért kell elválni egy tanártól, mikor úgy megszoktuk?
Nem bírom tovább, elsírom magam… – De most már szakítani is megtanultam. Már van, hogy hetente kétszer vagy háromszor is szakítok, sőt olyan is van, hogy egy nap többször.”

Valljuk be, a mű egy igazi pajzán komédia, amelyben a színészek valóban játszhatnak, komédiázhatnak, szinte lubickolhatnak a szerepek kínálta lehetőségekben. Szereplők:     Menato, paraszt                 Széll Attila Betia, Ruzante felesége                Gyöngy Zsuzsa           Tonin, bergamói katona                  Benkő-Kovács Gergő     Ruzante, paraszt                  Janik László Dalnő, szomszédasszony             Haik Viktória        Játéktér:Czeizel Gábor
Jelmez: Veréb Dia
Zene:  Fehérváry Lilla
Súgó: Paku Éva
Rendezőasszisztens:Tóth Zsófia Mozgás rendező: Lisztóczky Hajnalka Rendező: Czeizel Gábor
Producer: Szabó Ágnes Bemutató: 2019. április 13. szombat 19.00 óra

Az előadást csak 16 éven felülieknek ajánljuk! Előadás hossza: körülbelül 110 perc 1 szünettel A mű Fábri Péter műfordító képviseletében a Proscenium Szerzői Ügynökség engedélyével kerül előadásra.  

Az előadás egy szerelmi háromszög történetét dolgozza fel a néptánc és a népzene nyelvén. Az Észak-Amerikában, Európában és Magyarországon is már több sikeres turnét megért táncszínházi előadáson a nézők – miközben végig követik a főszereplő szerelmespár konfliktusát, illetve egymásra találását – gyönyörködhetnek a Kárpát-medence táncainak szépségében, virtuozitásában, zenei világának sokszínűségében és gazdagságában.

 Minden generációnak megvan a maga Csárdáskirálynő-élménye. Ki a Cecíliákért rajongott, mások Miska pincér iróniáján mosolyogtak, vagy éppen Bóni gróf – hogyan is fogalmazzunk finoman…: „szétszórtságán” kacagtak, és minden bizonnyal volt olyan is, aki Szilvia és Edwin herceg szerelmének beteljesüléséért izgult.  Az operettet talán azért is játsszák ennyire gyakran a hazai színházak, mert Kálmán Imre fülbemászó melódiái nem csak a színházban, hanem a mindennapi életben is elkísértek és elkísérnek mindenkit, nézőt és színházi alkotót egyaránt. Ha bánatos volt, azt énekelte magában, hogy: „Az asszony összetör.” Ha szerelmes, akkor az „Álom, álom, édes álom” járt a fejében. S, ha akadt úgy, hogy néha kicsapongott, akkor előfordult, hogy miközben a „Hajmási Péter, Hajmási Pált” zengette és „beugrott a nagybőgőbe”, véletlenül szétrúgta az oldalát is. Van ez így. Ettől olyan izgalmas, varázsos és szép az élet, hiszen emberek vagyunk. Függetlenül attól, hogy sanzonettnek, vagy bécsi hercegnek születtünk. 

Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét méltán említik minden idők legnépszerűbb és legtöbbet játszott operettjének.Az operett-statisztikusok szerint nincs egyetlen perc, amikor a Föld valamelyik pontján – színházban, koncerten, filmen, tévében vagy rádióban – föl ne csendülne Kálmán Imre valamelyik népszerű melódiája… legtöbbször a Csárdáskirálynő egyik slágere.Bécsben, az 1915-ös premier helyszínén 533 estén át játszották, majd végigsöpört a mű Európán: az I. világháború ellenére azonnal bemutatták Svédországban, Finnországban, Lengyelországban, Oroszországban, Olaszországban, majd Budapesten 1916. novemberében, s végül eljutott egy esztendővel később a New York-i Broadway-re is.Ritka kivételként tartják róla, hogy akár zene nélkül is remek színdarab lenne, ugyanis egy nagyon izgalmas családi dráma bomlik ki az események során a néző előtt. Természetesen a végén, mint ahogy azt az operettek törvényei követelik, minden jóra fordul.Ehhez jönnek még a valóban örökké népszerű melódiák, melyről a korabeli kritikusok így írtak: “Kálmán a Csárdáskirálynőben ötvözni tudta a bécsi keringőt és a magával ragadó, temperamentumos magyar zenét. A remek számok nemcsak a népszerűséget biztosítják, de igazi zenei élményt is nyújtanak”…Az operett legnagyobb slágereit mindenki ismeri: „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…”, „Álom, álom, édes álom…”, „Emlékszel még?”, „Te rongyos élet…”, „Az asszony összetör…”, „Húzzad csak kivilágos virradatig…” és természetesen „Hajmási Péter, Hajmási Pál”Mondják, és joggal, az operett tradicionálisan magyar műfaj. Mondják, és azt is joggal, hogy sehol a világon nem adják elő olyan izgalmasan, temperamentumosan, játékosan, humorral és lírával telten az operetteket, mint nálunk. Ettől nehéz is a színpadra állítása. Rengeteg elvárásnak kell megfelelnie annak a színháznak, amelyik operett bemutatása mellett dönt. Különösen igaz ez a Csárdáskirálynő esetében.

A Csárdáskirálynő a szokásos főúri és bohém szereplőivel, szerelmes bonyodalmaival és fülbemászóan édes dallamaival maga volt és lett a könnyedség emlékműve. Sokáig az „Éljen a szerelem!” címet szánták neki. A háború árnyékában született, bemutatóját sok minden nehezítette, mégis leírhatatlan siker volt, hiszen alkalmas volt arra, hogy javítsa a közhangulatot. Pontosan azt üzente, amire az adott pillanatban a legnagyobb szükség volt, hogy az élet szép és a világ voltaképpen egy nagyon jó hely. A mű körüli izgalmakat tovább fokozták a történetben felfedezhető áthallások az uralkodó családdal kapcsolatos korabeli pletykákkal, és ha ez nem volna elég, a Woodehouse-nak tulajdonított mondás szerint ez a Kálmán-operett „minden idők legjobb zenéje”.