A darabban eszmék és gondolatok, érvek és ellenérvek csapnak össze és végeredményben mindenkinek igaza van, de ebben a küzdelemben még kevesen látják be, hogy most születik meg egy új, a keresztény Európa közösségéhez csatlakozni kívánó nemzet, és ezzel a keresztséggel Géza fejedelem – igaz, vér és mocsok közepette – századokra kijelöli a magyarság további útját.

 Szabó Magda, amikor ír, azt teszi az emberi világgal, amit csak akar. Mindent megkapott a varázslathoz: lenyűgöző nyelvi erőt, élmény-bőséget, és a szükséges – bár fegyelmezetten titkolt – szenvedést - írja a szerzőről a pályatárs, Jókai Anna. Az ajtót közel 40 nyelvre fordították le, alkotóját 2003-ban a francia Femina-díjjal tüntették ki, Szabó István 2012-ben filmet forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével. A regényből készített adaptációkat sikerrel játsszák a színházak is. 

 Az ismert regény dramatizált változata valós történet, melyben Szabó Magda életének megrendítően szép epizódja elevenedik meg. Az írónő Szeredás Emerenc alakján keresztül szenvedélyesen, de rendkívül pontos megfigyelésekkel a tarsolyában vall a magányról, az eltitkolt lelki sebekről, a szabadságról, a szeretetről, a bűnről és a megbocsátásról. 

Nincs jubileumi évad Szabó Magda-bemutató nélkül. A különös házvezetőnő, Emerenc alakja révén ezúttal egy fogadott anya történetét ismerjük meg. A budai villában lakó írónő és Emerenc lassan kibontakozó barátságának hátterében valódi rejtélyként jelenik meg az ajtó, amely számtalan dolgot elzár és eltakar: zajt, hangot, tárgyakat, titkot, fájdalmat. Egy szimbolikus ajtó mögé zárt történet, amelynek felnyitására mindnyájan vágyakozunk.

Tételek:
Az oroszlán belépője és királyi indulója, Tyúkok és kakasok, Öszvérek, Teknősök, Elefánt, Kenguruk, Akvárium, Hosszúfülű személyiségek (szamarak),
A kakukk az erdőben, Madárház, Zongoristák, Kövületek, A hattyú, Finálé.

A jámbor, ám éles eszű juhász, egy nap, birkaőrzés közben, egy ágak közé szorult kígyót talál. A kétségbeesett csúszómászó – aki a kígyók királya – megígéri, hogy teljesíti egy kívánságát, ha kiszabadítja. A jólelkű juhásznak megesik a szíve rajta, megmenti. S cserébe mi a kívánsága? Nem arany, nem drágakő… az állatok nyelvét szeretné érteni! Óhaja teljesül, ám meg kell ígérnie, hogy soha nem árulja el, honnan kapta a tudományát. Ha mégis megteszi, meghal! Mi sem egyszerűbb betartani az ígéretet… annak, akinek nincs egy kotnyeles felesége! S mivel a portájukon igen sok beszélő állat akad, szegény juhászunkra keserves napok várnak. Nos, mulatságos történetnek nézünk elébe! Az ismert, vidám népmese színpadi változatát láthatják a nézők, melyben a gyermekek végig a történet szereplői. Nem más feladat hárul rájuk, mint a juhász hőn szeretett bárányainak megformálása, akikkel Mátyás minden búját, baját megtanácskozza. A mulatságos történetet dalok teszik még szórakoztatóbbá, melyet a darab végén a „báránykák” el is táncolhatnak.

Két ifjú felkelő bedörömböl egy “tisztes polgári” lakásba, hogy a jó fekvésű ablakban lőállást alakítsanak ki. Hoznak magukkal üvegeket és benzint is, hátukon géppisztoly. Csak két nő van otthon, egy lány és a mostohaanyja. Nem örülnek a látogatásnak. A vidáman készülődő fiúkat nem is tudják lebeszélni őrültségnek tűnő vállalkozásukról.
Hazatér az apa…az orosz tankok pedig egyre közelednek.
1956 októberének utolsó napja és novemberének közepe. A győzelem, a szabadság, az együvé tartozás mámora, majd a leigázottság, a rabság, a tehetetlen düh pokla.
Két felvonás. Két világ. Egy fiú és egy lány. Egy férfi és egy nő. Egy kisfiú és egy orosz tiszt. Egy bátor legény és egy orvlövész. A megtorlás sötétje és az örök szabadság ragyogása. A halál és az élet. Az “élet” és a Lét.

Játék az élettel egy részben / Eörsi István fordításának és verseinek fölhasználásávalMerészség Antigonét bevállalni – hiába remekmű – de rajta a kötelező olvasmány bélyege. A mi előadásunk az Antigoné-mítosz alaphelyzetét és a mai világ viszonyait ötvözi. Mindenkinek izgalmas lesz, akit érdekel a világ, s benne a saját helye, mégha nem is népszerű manapság nem-vidám darabokat játszani. A mi Antigonénk önmagát kereső fiatal lány – ha érdekes egyáltalán a kora –, aki egyfolytában tagad, mindenre nemet mond, de nem csinálja jól, mert azt nem tudja, hogyan kell nemet mondania. És ebben még humor is van. Fekete, de humor… A miénk…

Nógrádi Gábor : az Anyu én vagyok !bűbájkomédia
Mesi vagyok, 11 éves. (Na jó, csak 10 és ¾.) Tuti, hogy ti is elgondolkodtatok már azon, hogy milyen volna más bőrébe bújni. Egy napra nem iskolásnak, hanem másvalakinek lenni. Én a Lionel Messivel szeretnék csereberélni egy kis időre, mert focizok, és benne vagyok az iskolai lánycsapatban is mint középcsatár. Sokáig azt hittem, hogy az ilyesmi cserebere igazából nem lehetséges, egészen addig, amíg egy napon láttam, hogy a macskánk ugatva felkergeti Bobi kutyánkat a fára. Nem hittem a szememnek! A macska volt a kutya, a kutya meg a macska. Rögtön tudtam, mi történt! A Tatának sikerült a kísérlete, a CSEREBERE. (A Tata, a nagyapám nagyon nagy tudós. Csak sajnos nem engedik kutatni, ezért titokban csinálja.) Többet egyelőre nem árulhatok el. Na jó, még annyit, hogy ez volt életem legizgalmasabb napja!

Szereposztás: Mesi, 10 és ¾ éves kislány  - Kováts Dóra 
Anya, magyar-történelem tanárnő  - Pap Lujza  Domján Edit-díjas
Tata, tudós - Andics Tibor
Apa, ügyvéd - Bellus Attila
Emil, Anya udvarlója - Hertelendy Attila
Olga, Apa élettársa - Kovács Olga
Rózsi, szomszédasszony - Mester Edit
Tibu, Mesi szerelme :) - Zsíros Viktor
Bobi kutya - Mikita Zsuzsanna Lilla
Cili macska - Lupaneszku Vivien
1. Rendőr - Farkas Gergő
2. Rendőr - György János  Aase-díjas

Dalszöveg: Nógrádi Gergely
Zene: Nógrádi Gergely, Máriás Zsolt    Díszlettervező: Mészáros Tibor
Jelmeztervező: Szőke Julianna
Dramaturg: Madák Zsuzsanna
Zenei vezető: Máriás Zsolt
Koreográfus: Stefán Gábor

Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Rendezőasszisztens: Lengyel Noémi

Rendező: Farkas Ignác Jászai-díjas

Egy a 60-as évei elején járó értelmiségit, egy lázadó, de érzékeny, a műre fogékony 30-as fiatalembert látunk a színpadon, akik együtt fejtik meg Petőfi hajlíthatatlan etikai és erkölcsi tisztaságát, forradalmi lendületét, költői nagyságát felmutató művét! Reflektálnak a mai kor erkölcsi és politikai kérdéseire. Vitatkoznak, érvelnek egymással és közben a közönség, mint befogadó, és mint aktív résztvevő az előadás több pontján, megismerheti Petőfi Sándor ezen kevésbé ismert remekművét.

"1972 őszén a győri Arrabona Amatőrszínház-ban 17 évesen, - szinte gyerekként - eljátszhattam Petőfi Sándor: Az Apostol című művében a főszerepet, Szilveszter szerepét. Meghatározó élménye volt akkori életemnek. Azt éreztem, „hogy én is egy sugár vagyok, amely segít a földet megérni.”Mit tudunk elmesélni a mai kor emberének általa, hogyan tudjuk a színpadon élővé ezt a nem színpadra írt költeményt? Ezt kihívásnak éreztem! Segítségül hívtam fiatal színésztársam, Blazsovszky Ákost és belevágtunk.Egy a 60-as évei elején járó értelmiségit, egy lázadó, de érzékeny, a műre fogékony 30-as fiatalembert látunk a színpadon, akik együtt fejtik meg Petőfi hajlíthatatlan etikai és erkölcsi tisztaságát, forradalmi lendületét, költői nagyságát felmutató művét! Reflektálnak a mai kor erkölcsi és politikai kérdéseire. Vitatkoznak, érvelnek egymással és közben a közönség, mint befogadó, és mint aktív résztvevő az előadás több pontján, megismerheti Petőfi Sándor ezen kevésbé ismert remekművét. 45 év telt el és „be másnak látám e világot, mint egykor képzelém!”Azóta is színészként élem életem és most, 2017-ben szeretném Önöknek újból átadni ezt a költeményt!"Borbély Sándor

Álom és valóság határán, a fülledt lakótelepi éjszakában tévelyeg öt ember. Egy nő, aki estére mindig elfelejti, mivel töltötte a napot. Egy lány, aki alvó lakótársa mellett ellopózva kísérli meg szerelmét becsempészni a szobájába. Egy férfi, aki első látásra beleszeret a vele szemközti házban lakó titokzatos nőbe. Egy fiú, aki légyottra sietve kétségbeesve próbál kijutni a két emelet között rekedt liftből. És egy vízvezeték-szerelő, aki csőtörés után kutatva egy sivatagban találja magát álom és valóság határán a fülledt arab éjszakában. Ismerik egymást ezek az emberek? Léteznek egyáltalán, vagy valaki álmodja őket? Esetleg egymást álmodják? Roland Schimmelpfennig bravúros szerkezetű darabja úgy kuszálja a szálakat, hogy nehéz kibogozni őket. Mese álom és valóság határán felnőtteknek.