George apja halála után VI. Györgyként készül az angol trónra lépni. Súlyos dadogása miatt azonban nem képes a nyilvános szereplésre. Lionel Louge liberális szellemiségű beszédterapeuta segítségével készül nagy beszédére, miközben Európát egy új szónok készül irányítása alá vonni, Adolf Hitler.2010-ben, Tom Hooper rendezésében, Colin Firth főszereplésével látott napvilágot a négy Oscar-díjjal és egy Golden Globe-díjjal jutalmazott film, mely a színpadi mű alapjául szolgál.

2011-ben A király beszéde elnyerte a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb színésznek járó Oscar-díjat. 1936-ot írunk. V. György fia, György pszichés dadogása miatt alkalmatlan arra, hogy tömegek előtt szerepeljen, és retteg is a megszólalástól. Holott erre nagyon nagy szüksége lenne egész Angliának, hiszen Európát egy ördögi szónok viszi a teljes őrületbe: Adolf Hitler. Egy zseniális beszédterapeuta és egy fantasztikus ember, Lionel Logue segít a királyi család tagjának, hogy ember legyen. Hogy király legyen.
Colin Firth ,a film főszereplője, így beszél a királyról :
„ VI. György 40 évesen lett király, amikor az ember már túl betokosodott ahhoz, hogy elkezdjen megnyílni és megváltozni. De úrrá lett magán, legyűrte a legnagyobb hendikepjét, mert bátyjával ellentétben megvolt benne a kellő felelősségtudat az országa, a népe és a királyi címe iránt. Hihetetlen lelkierőre volt szüksége, mert ahhoz, hogy végre dadogás nélkül beszéljen, fel kellett tépnie legtitkosabb gyerekkori sérelmeit, és szabadjára kellett engednie az elfojtásait, és szembe kellett néznie a félelmeivel. Tudta, hogy nincs más választása, mert Moussolini és Hitler milliókat bűvölt el az üvöltözésével. Aki egy kukkot se tud németül, az is értette, hogy Hitler nem a szeretetről papol.
VI. Györgynek ezt az elsöprő demagógiát kellett közömbösítenie azzal, hogy higgadtan, nyugodtan, meggyőzően, dadogás nélkül, folyékonyan beszél. Tulajdonképpen még az is mindegy, hogy mit mond, mert minden szavát emberileg hitelesíti, hogy saját magát győzte le… „(Colin Firth)

Mátyás király reneszánsz kora a tudományok és művészetek felvirágzásának varázslatos időszaka volt. De talán ennél is fontosabb az a gondolkodásmódbeli fordulat, amely az idejétmúlt egyházi dogmák helyett a humanista értékeket: a szerelmet, az igazságot, az életörömöt állította a középpontba. Az új korszak vezéralakja a magyarok szeretett királya, Corvin Mátyás volt, akinek emberséges tetteit sok népmese és monda őrzi. Schwajda György és Román Sándor táncjátéka azt a dicsőséges pillanatot örökíti meg, amikor Mátyás király túljár az álszentek és csalárdok eszén, hogy rendet tegyen a királyságban. A király nevében című produkció túláradó táncait és pompás reneszánsz kosztümjeit úgy alkották meg, hogy maga Mátyás sem álmodhatna szebbet. A történet fordulatait William Shakespeare Szeget szeggel című színművéből kölcsönözték, a mester zsenialitását hozzáadva magyar mondáink színes világához. A zenét szerezte Czomba Imre.
 

„Általában azt szeretném, ha a Muppet show-ból vett figurák lennének a szereplők. De ha ez nem megy, talán emlékeztessen rájuk valami, egy vállra omló elmebaj, akarom mondani, szalmahaj, egy levehető fej, egy helyes béka, stb. Tessék a fantáziát bekapcsolni! A szereplők valamennyien vakok. Egyesek vak látnokok, ők fehér bottal jönnek, mások vak királyok, rajtuk korona van” – írja Elfriede Jelinek A királyi úton című szövegfolyam elején, amelyet állítólag már Trump elnökké választásának estéjén elkezdett írni.A darab valóban Trumpról szól (bár a neve egyszer sem hangzik el), a populizmus térhódításáról, a mai világ amorális diktátorairól, illetve arról a tehetetlenségről és tanácstalanságról, amelyet a szerző a világ állapota láttán érez. A királyt ünnepli a tömeg, ám a megválasztásával olyan erő szabadul el, olyan világnézet nyer ismét létjogosultságot, amely szükségszerűen gyűlölettel, dühvel és erőszakkal párosul. Olyan világ jön létre, amelyben az igazság és a hazugság egyenértékű, nem hallatszanak a gondolkodók szavai, az értelmiség tehetetlenül figyeli az ostobaság és az erőszak robbanásszerű terjedését. A királyi út egyszerre keresztút, zsákutca és válaszút, ahol az dől el, hogyan élünk majd a jövőben. 

Igaz történet királyfiakról, pónilovakról és udvari bolondokról; kastélyokról, tortákról meg koronázásijelvény-készletekről. Leginkább, persze, Lenke királykisasszonyról, akinek nem volt birodalma.Igaz történet arról, hogy nem mind arany, ami fénylik – ami meg nem fénylik, lehet, hogy az.Imitt, amott, mindenütt.

Ágacska, a meseszép királylány nem akar férjhez menni. Sokkal szívesebben tölti az idejét könyvei társaságában. Szülei elkeserednek, kérők hadát toborozzák az udvarba. A királylány azonban ravasz, s hogy megtalálja a kérők közül az igazit, fergeteges tréfát eszel ki. Vajon mi lehet ez a tréfa? Páskándi Géza humorral átszőtt zenés mesejátéka ma is aktuális, hiszen sok „szingli királylány” várja leleményesen a mesebeli herceget…

Stuart Mária történetének középpontjában a szakrális királyság kérdésköre áll. Mária spirituális alapon vezetné Skóciát, mindebben pedig összeütközésbe kerül országa egyházi és világi vezetőivel. Mária és Erzsébet összeütközésében az ész és az érzelem harcát láthatja a néző, a belső értékek és a hatalom alapú társadalom ellentéte tárul fel, kiválóan megírt, rendkívül izgalmas dialógusokban. Igazi szenvedélyes középkori történet, modern felfogásban.

A kis boszorka még csak százhuszonhét esztendős, így a nagy boszorkányok nem fogadják maguk közé. Ezért úgy dönt, ha egy év alatt nagy nem lehet, ő lesz valaha volt legjobb kis boszorka. És ezzel az elhatározásával izgalmas és mulatságos kalandjai sora veszi kezdetét…

Mit tegyen az a kicsi sellőlány, aki valahogy más, mint a többiek? Aki két világ határán él, és bár halhatatlan, mégsem elégíti ki a vizek varázslatos birodalma, egyre az emberek véges, de igazi élményeket hordozó élete után vágyódik? Természetes, hogy beleszeret egy ifjú hercegbe, aki mindazt megtestesíti számára, amiért annyira sóvárog. Ezért a csodásnak látott szerelemért elhagyja családját, halhatatlanságát, odaadja gyönyörű hangját is, ám a várva várt szerelmes találkozás addig sem tart ki, míg egy emberélet: a herceg eleinte ugyan viszonozni látszik a szép néma lány érzéseit, aki csak neki táncol minden este, később mégis eljegyez egy hercegnőt, aki az ő világából való. A kis hableány már nem térhet vissza régi életébe, de az újban sem találja a helyét. Bánatában a tenger boszorkányához fordul, aki szörnyű alkut kínál…Andersen klasszikus meséjének számtalan feldolgozása született, melyek közül talán Walt Disney rajzfilmváltozata a legismertebb. A jelen feldolgozás érdekessége, hogy egy most először közönség elé kerülő verzióban meséli el a legkisebbeknek a szeretet megtalálásának és megtanulásának történetét.

 Egy pilóta kényszerleszállást hajt végre a sivatagban, ahol találkozik egy herceggel. A kis herceggel. Beszélgetésbe elegyednek és lassanként megismerik egymást. A kis herceg mesél a különleges barátkereső útjáról a világűrben: mesél a királytól és az üzletasszonytól kezdve a földrajztudóson át a Föld nevű bolygó teremtményeiről, a kígyóról és a rókáról. 

Antoine de Saint-Exupéry, minden franciák legszebb nevű írója egyike azon keveseknek az irodalom történelmében, akik egyszerűen szőrén-szálán eltűntek (a másik az amerikai Ambrose Bierce volt). Saint-Exupéry fő-, vagy mellékállásban, az íróság mellett, pilóta volt, vagyis hős, mert ő a repülés második hőskorában (az első hőskor az volt, amikor feltalálták a repülőgépet, a második az, amikor elkezdték használni) volt pilóta; ráadásul főként a messzi Dél-Amerikában és a majdnem olyan messzi Afrikában gyakorolta izgalmas mesterségét, tehát kalandornak is mondható.A Kis herceg alapszituációja Saint-Exupéry saját élményét dolgozza fel: egy ízben kényszerleszállást hajtott végre, gyakorlatilag a Szahara kellős közepén, ahol egyesegyedül a saját repülőgépszerelői tudására, illetve leleményességére támaszkodhatott — továbbá arra az irracionális, ám nagyon is létező erőnek a segítségére, amit, ízléstől és neveltetéstől függően, vagy Istennek, vagy a vakvéletlennek nevezünk.A többi; hogy a kényszerleszállt pilótát egy űrbőlpottyant, aranyhajú kissrác találja meg és tanítja ki a bölcs naivitás és a feltétel nélküli empátia művészetére, már irodalom, sőt,  rossz nyelvek szerint, túl szép irodalom. Annyira túl szép, mint mondjuk Mozart Kis éji zenéje, vagy a Mona Lisa: szépnek alkotta az alkotója, mi pedig addig hallgattuk, néztük, olvastuk, míg túl szép nem lett.De még így is: a Kis herceg örök érvényű igazságok hordozója, olyan igazságoké, amelyekről, mert örök érvényűek, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy mi magunk is ismerjük őket, továbbá mindenki más is.  Pedig nem: hiába fújjuk kívülről, hogy a szeretet az egyetlen erő, amely a jó irányba kormányozhatja a világot, hiába ismételgetjük nap mint nap, hogy szeretni egyet jelent a felelősség vállalásával; hiába minden — a valóságban fütyülünk mindezekre, mert élni nincs időnk a túlélés kényszere miatt, mert nem tudunk boldogok lenni, miközben elboldogulunk… és mert semmire sem csúszik olyan jól a pálinka, mint az iszákosság miatti búbánatra.Hacsak… (mindig van egy hacsak) hacsak fülön nem fogjuk gyerekünket, vagy pláne unokánkat, és el nem cipeljük a legközelebbi Kis herceg-előadásra, bízva abban, hogy kölök még, honnét tudná, hogy cinikusnak kell lenni, ha boldogulni akarunk, és hogy az élet mellőzése a túlélés leghathatósabb záloga; mindezt még nem tanulta, és így talán marad egy esélye, hogy hazavisz valamit az előadásból, amitől szerencsésebb és sikeresebb biztos nem – de talán boldogabb, sőt, emberebb lesz.

A pilóta kényszerleszállást hajt végre a Szaharában ezer mérföldnyire minden lakott helytől, csak egy hétre elegendő ivóvízzel a kulacsában. Szomjúságos, délibábos sivatagi magányát egy titokzatos aranyhajú kisfiú, a kis herceg váratlan felbukkanása töri meg. Az élete delén lévő pilóta a világot gyermeki rácsodálkozással szemlélő kis herceg által találkozik gyermekkori önmagával egy olyan életszakaszban, amikor szükségszerűen rájövünk, hogy halhatatlanságunkról és különlegességünkről szőtt álmaink csak illúziók. Mégis van valami, ami minden életkorban, minden válságon segít túljutnunk: az emberi kapcsolataink, a szerelem, a barátság, a másik iránt érzett felelősségvállalás, mert ezek adnak valódi értelmet az életünknek és erre tanít minket – gyermeket és felnőttet egyaránt – Antoine de Saint-Exupéry világhírű meseregénye is. 

 Az előadás egy szellemi utazás, egy párbeszéd a szavak, a mozdulatok, a rajz, a muzsika és a képzelet nyelvén.
A könyv ott van a polcodon, hiszen a pilóta elszállította számtalan ország számtalan polcára – számtalan nyelven, számtalan kis bolygóra. Számtalan fülecske hallotta ismert mondatait.
A kis herceg megnyitja számunkra a galaxist. Egyedi bolygói, mint megannyi drágakő sugározzák életünk stációit. Üzenetük könnyen érthető és megfejthető, mégis könnyen elfelejthető. De újra és újra megélhető. Gyermekként és felnőtt gyermekként is.
A pilóta, a kis herceg, a rózsa, a róka, a kígyó valószerűtlen története túllép a mesén. Az Én történetem. A Te történeted. Velem történt. Veled történt, történik.
A királyt, az iszákost, a hiú embert te is ugyanolyan jól ismered, mint én.
A kis herceg nagyítóján keresztül mégis másképp látjuk. A kis herceg ártatlan és tiszta szeme értetlenül figyeli a felnőttek világát. Ártatlanul és tisztán. 

"Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért..." A pilóta találkozik a kisherceggel a sivatagban. A szőke hajú kisfiú kíváncsi természet, folyton kérdez, egyre bölcsebbé válik, formálódik. A B-612-es bolygóról a kis herceg 6 másik bolygót látogat meg, eközben megtanulja, hogyan nem szabad élni.