Ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regénye és drámája valamint Giuseppe Verdi Traviata című operaműve alapján az új színpadi változatot írta: Adorján Beáta és Sardar TagirovskyGyerekkorunk első benyomásai nagy jelentőséggel bírnak: a nemekkel, a szerelemmel, a testiséggel való ismerkedés sok esetben tabutéma. Még a kamaszkor is kényes terep, ha szexualitásról van szó, de sajnos a felnőttek világában is gyakran tabuk övezik ezt a témát. A gyermekből ilyen társadalmi normák között lesz kamasz, majd a kamaszból felnőtt. A felnőttből pedig a prostituálttól a különböző vezető, befolyásos szereplőkig bármi lehet az élet játszmákkal teli színpadán. De vajon ez csupán rajta múlik-e?A kaméliás hölgy története nemcsak a regényből, de annak színpadi változatából is széles körben ismert, sőt Traviata című zenei átirata bejárta a világ operaházait is. A botrányos, a „bukott nő”- történetek, hol így, hol úgy, mindig is részei voltak az emberiség történetén átívelő különböző koroknak, részleteikben azonban többnyire a kulisszák mögött maradtak. A kaméliás hölgy című regény olyan nézőpontokból meséli el az eseményeket, amelyeken keresztül egyszerre látunk bele a kor botránya különböző áldozatainak helyzetébe – olyanokéba, mint a híres kurtizán, Marguerite Gauthier, aki már-már beletörődött sorsába, és megpróbálja az adottból a legjobbat kihozni; és olyanokéba is, mint az anyagilag lecsúszott, de arisztokrata mivoltát látszatban továbbra is őrizni próbáló Armand Duval. Találkozásukból nemcsak szerelem születik, de küzdelem is egy olyan rendszer ellen, melyben a pénz mindennél nagyobb úrnak mutatkozik, az ember lelke és teste pedig ennek függvényében termékként megvásárolható.

 A szülők és gyermekeik közti konfliktusok már kétezerötszáz éves, egyetemes drámairodalmunk kezdetekor, az ókori görög drámaírók alkotásaiban is központi kérdéssé nőttek. Gondoljunk csak Szophoklész Antigonéjában Kreónnak és fiának, Haimónnak, utóbbi öngyilkosságával végződő vitájára; Euripidész Elektrájában az anyagyilkos Oresztészre; vagy éppen szintén Szophoklésztől, az Oidipusz királyban a címszereplő akaratlanul elkövetett apagyilkosságára. A téma végig húzódik hosszú évszázadok alkotásain, nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb orosz író, Dosztojevszkij legösszetettebb művének is az alapját képezi. Karamazovot, az apát, egy éjjel megölik. Hogy ki tette, egy darabig senki sem tudja, míg a gyanú a három Karamazov-fiúra nem terelődik. Vajon ki lehet a gyilkos? Amennyiben valóban ők követték el a szörnyűséget, ki lehet valóban a vétkes, és ki az, aki cinkosan néma? S, ha ki is derül a kegyetlen tettes személye, igazolható-e végső lépése, ami a brutális, és fájón érzéketlen apa iránti elhatározásból tett? Dosztojevszkij műve krimiket meghazudtoló feszült izgalmával, a legtisztább erkölcs és a legalantasabb galádság, az isteni rend és az ördögi fertő, a szellemi fejlődésben hívő és a kiégett értelmiség, valamint a megértés és a nihilista elutasítás sistergő összecsapását, és egyben mélyen elgondolkodtató filozófiáját kutatja. 

A 23 éves Katharina vallomása egy idősebb, családos emberhez fűződő titkos viszonyáról.
A legtöbb ember életében – akár bevallja, akár nem – előfordul legalább egyszer egy autó hátsó ülésén “elkövetett” titkos szex.
Hogy aztán merre fejlődik a kapcsolat, az a két emberen múlik. Ebben a darabban a tipikus irányba fordul: titkos szerelmi szenvedély lesz belőle.
Az egyszerű, naiv, fiatal rajongó és az ismert művész nem egyenrangú viszonya. A férfi önző módon kihasználja a másik rajongását. A nő szenvedélyes ragaszkodásának a dolgok természetéből adódóan kínzó magány lesz a vége.Az egyszemélyes darab egy őszinte monológ, amely a szerető szemszögéből mutatja be ennek a kapcsolatnak a csúcsait és mélységeit – a köznapitól eltérő valóságát. Az előadás lemezteleníti a testet és a lelket is – Benkő Nóra lebilincselő őszinteséggel mutatja meg mindkettőt. Az előadás egyszerre pikáns, provokatív és végtelenül őszinte – minden nézőnek ajánljuk, aki többet akar tudni a szenvedély titkos természetéről.

Márai darabja a 14. századi Kassára röpíti vissza a nézőt. De tévedés ne essék, ez a múlt csak ékköve az egyetemes időnek. A város élete és sorsa már akkor is az együttélés szimbóluma volt – ahogy az is maradt. A templomépítés pedig a hité és a művészeté. Emberemlékezet óta névtelen szobrászok hada dolgozott olyan műveken, melyeket ma is megcsodálunk katedrálisok timpanonjain. És ugyanezek az átszellemült, kőbe faragott figurák tekintenek le ránk kariatidaként a magasból, amikor belépünk a templomba. Vajon ki figyel rájuk?János mester, a kőfaragó-szobrász sorsa köré fonódik az a történet, melyben a múzsa szerepét betöltő Genovéva igen nagy szerepet játszik. Ki is ő, ez a tizenöt esztendős leány, aki a mester fogadott gyermekeként az ihlető nő piedesztáljára lép? Angyal és ördög, vagy mindkettő egyszerre? Nélküle meghal a teremtőerő, elfonnyad az alkotószellem, és a kőből nem szobor, csak dísztárgy lesz. És egy művésszel kevesebb, ha a szobrász, imádott leányától megválni kényszerül.Mindeközben, a várost megtámadják. A király által eladott Kassa a nádor hadaitól retteg. Szembeszállni a megszállókkal, kötelesség. De János mester vajúdik: az ő dolga mindez? Hisz az ő sorsa másként van megírva. Befejezni azt a Mária-szobrot, melynek ihletője Genovéva volt. Az a múzsa, aki számára egyszerre mennyország és pokol.Aztán, mégiscsak győz a harc. János mester a városvédők élére áll. Faragóvésőjétől hal meg a nádor is.Mi marad belőlünk, ha a művészi késztetést bensőnkből kiirtják, és bűnösségünk árnyékában szenvedhetünk tovább? Kik azok a mindenkori támadók, akik sorsunkat ily mód megpecsételhetik? És kik vagyunk mi, akik saját közösségünk védelmére kelünk?

dráma

A Kaukázusi krétakör Brecht egyik legjelentősebb műve, mégis ritkán találkozhatunk vele az ország színházainak műsorán. A Li-Hszing Tao XIV. századi kínai szerző művéből átemelt krétakör és a salamoni ítélet motívumát Brecht a náci seregek döntő vereségeinek időszaka felől értelmezi. Zarándokútja során a főhősnő a legkülönfélébb emberekkel találkozik, dráma kalandjai azonban mind egyetlen tanulság felé mutatnak: a másik iránti szeretet jegyében történő együttélés képes elűzni a hatalmasok világát betegségként megfertőző rosszat. Előadásunkkal folytatni kívánjuk A mi osztályunk című nagysikerű produkció által felvetett kortárs lelkiismereti kérdésekről szóló közösségi párbeszédet. Az előadás időtartama 3 óra, egy szünettel

Szereplők:
Gruse Tasnádi-Sáhy Noémi Acdak Kardos M. Róbert További szereplők Ababi Csilla Csatlós Lóránt Dimény Levente Dobos Imre Fábián Enikő Fodor Réka Gajai Ágnes Hunyadi István Kiss Csaba ifj. Kovács Levente Sebestyén Hunor Szabó Eduárd Szotyori József Zenészek Dombi Dávid Kurucz Tibor Marcu Ágnes
Rendező: Anca Bradu Díszlet- és jelmeztervező: Andra Bădulescu Vișniec Zenei vezető: Mezei Szilárd Koreográfus: Mălina Andrei Rendezőasszisztens: Kocsis Gyula

„Ellenséged kisöccsét futva vidd
A harcból, melybe most küldenek téged.
Tán egyszer megbeszélik ő s fiaid:
A háborúk miképpen érnek véget.”
(Bertolt Brecht: Háborús kiskáté)Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a háború közepén, karján egy gyerekkel. Ki utasítja el? Ki fogadja be? Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? Átmenetileg ismét béke lesz: a vér szerinti anya visszaköveteli a gyereket, akit egyszer már elhagyott. A korrupt országban egy korrupt bíró elé kerül az ügy. Mi lesz az ítélet? Gruse, a cseléd és Azdak, a bíró történetén keresztül A kaukázusi krétakör a segítségnyújtásról és a döntéshozás felelősségéről szól.

Cherchez la Femme! – vagyis: Keresd a nőt! Sőt, nem is egyet! A pergő események egyik bonyolítója, Olga, a képkereskedő lánya, a másik pedig a kétes múltú, számító Lola. Hogy mi a közös kettőjük érdeklődésében? Természetesen a férfi: a rendkívül tehetséges, de elszegényedett festő. Az ő felesége Lola, aki minden pénzétől megszabadítja a művészt és arra ösztökéli, tálentumát váltsa a jól fizető giccsfestésre. Olga pedig rajongva szerelmes a meg nem értett festő-zsenibe és minden erejével azon mesterkedik, hogy a piktor alkotásai értő és fizetőképes közönségre találjanak. A bonyodalom csak fokozódik, amikor Lolára szemet vet a gazdag és előkelő kegyelmes úr, aki azonban már jegyben jár egy rangban hozzá illő bárókisasszonnyal….
Ez a szerelmi sokszög természetesen számtalan komikus helyzetet szül, melyek az  aprólékosan kidolgozott, elrajzolt karaktereknek köszönhetően egyszerre kacagtatnak és elgondolkodtatnak. A sok mulatságos konfliktus közepette pedig felmerül a kérdés: meg lehet-e élni a színvonalas művészetből vagy csak az értéktelen tucatáru a kelendő.
A kegyelmesasszony portréja egy könnyed, franciás vígjáték nagyon is magyar jellegzetességekkel röpíti a közönséget a 20-30-as évek világába a némafilmek burleszk elemeivel.

A kék bolygó szigetén, ahol csupa gyerek él, idilli állapotok uralkodnak- aranykori harmónia, szeretet és teljesség. Egy nap azonban űrhajó landol a szigeten, rajta egy bizonyos Vicces Vilmos, a porszívó ügynök. Ezzel véget ér az ártatlanság kora, a mese kis hősei új álmokat és vágyakat tanulnak. Mit is jelent ez? Például „egy cseppnyi fiatalságért” cserébe Vilmos megtanít repülni, vagy felszögezi az égre a napot, hogy ne legyen sötét. A csodálatos porszívóügynök mindenre tud megoldást, csak egy a bökkenő: az új vágyaknak ára van. De milyen magas lehet az az ár, amit érdemes kifizetni értük, egyáltalán, a kényelmes élet keltette álmok valóban megérnek mindent?

Interaktív gyermekszínházi előadás óvodásoknak és kisiskolásoknak.A helyszín egy különleges pékség, ahol minden lehetséges...

Talán mindenkinek volt egyszer olyan álma, amikor elsétált egy pékség előtt, és megérezte az ínycsiklandóan áradó frissen sült kenyér illatát, hogy de jó lenne kiszállni a mindennapok taposómalmából, felállni az irodai székből, és nyitni, mondjuk, egy pékséget…! Történetünk törekvő, valami szépre, jóra, újdonságra vágyó hőse is erre gondol, amikor élete párjával megnyitja első önálló pékségét, ami ráadásul nem is akármilyen sütöde, hanem: kék. Kék ott a bútor, a cégér, a lisztes kötény, de még a zsömle vagy a kalács is. Talán mert a kék az ég színe, a tengeré, a vidámságé és a boldogságé… A kék pék lendületes, zenés története arra tanít, hogy merjünk álmodni, terveket tűzni magunk elé, fogjunk össze a szeretteinkkel, és akkor semmi sem lehetetlen. Igen, az összefogás ereje: ebben a szórakoztató, interaktív játékban maguk a nézők, a gyerekek is részt vesznek, megtapasztalhatják, hogy a színházban pusztán a fantázia erejével és a szavak mágiájával varázsolunk, akár a semmiből: a levegő süteménnyé, játszótársunk pedig éppen sütőlapáttá változik, ha úgy akarjuk. Mert a mesében és a színpadon minden lehetséges: zenével, énekkel, tánccal, bábokkal, legfőképpen pedig egymással, egymást érintve mindenre képesek vagyunk. És a történet végére a gyerekek nemcsak a hatalmas, közösen „sütött” kék kalácsban gyönyörködhetnek, hanem annak élményét is megtapasztalhatják: hogyan lehet az egymásra utaltságot igazi adománnyá, varázserővé formálni.

Bezerédi Zoltán Esterházy estje
„Egyszer volt, hol nem volt, orális közösülésen innen, szodomián túl, ott, ahol a kurta farkú Kékszakállú túrt, élt egyszer egy kelet-, illetőleg kelet-közép-európai Kékszakállú, egy centráljurópblaubart. Boldogan élt, míg meg nem halt. Erről tudnék még mit mondani.”/Esterházy Péter/Bezerédi Zoltán 1980-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt 2002-ig. Ekkor szerződött a Katona társulatához, ahol már korábban is szerepelt. Jelentős, több országos hírnevet, ismeretséget hozó alakítás mellett sikeres rendező is. Sokoldalúságára jellemző, hogy több darabban koreográfusként is közreműködött, illetve foglalkoztatott filmszínész.Az esten részletek hangzanak el Esterházy Péter Harmonia caelestis, A Kékszakállú herceg csodálatos élete és az Egyszerű történet vessző száz oldal - kardozós változat című könyvek szövegeiből.

Bartók Béla egyfelvonásosa kivételes és enigmatikus darab, amely mind az értelmezés, mind a színpadra állítás tekintetében izgalmas kihívások elé állít rendezőket, alkotókat és előadókat egyaránt – nem csoda hát, hogy országon belül és kívül oly gyakran tűzik műsorra. „A Ring gyűrűi”-évad egyik legizgalmasabb bemutatójának A kékszakállú herceg várának legújabb operaházi kiállítása ígérkezik, melyet a nemzetközileg elismert Kasper Holten állít színpadra. “Olvasni, hallgatni, gondolkodni és érezni. Az a fontos, hogy ne prekoncepciókat követve elemezzek, vagy ne mindig ugyanazt a művészi stílust alkalmazzam, hanem hogy kapcsolatba kerüljek a darabbal és teljesen tisztában legyek azzal, mi az, amivel lenyűgöz engem. Csak ezután jöhet az esztétika, a koncepció és a többi.” - vallja Holten.
Opera egy felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal

Évad szereposztás:

Karmester: Vajda Gergely / Eötvös Péter
Judit: Komlósi Ildikó
Kékszakállú: Palerdi András

Alkotók:

Zeneszerző: Bartók Béla
Szövegíró: Balázs Béla
Rendező: Kasper Holten
Díszlettervező: Steffen Aarfing
Dramaturg: Kenesey Judit

Bemutató: 2018. május 27.


A Kékszakállú100 rendezvénysorozat keretében, az új Kékszakállú-bemutató estéinek első felvonásaként látható Eötvös Péter Vértelenül (Senza sangue) című műve az Opera színpadán, a Kasper Holten-produkció kulisszáiban, koncertformában. Vértelenül (Senza sangue) Opera egy felvonásban, koncertszerű előadásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal
Először az Opera műsorán Évad szereposztás:

Karmester: Vajda Gergely / Eötvös Péter
A férfi: Szegedi Csaba
A nő: Meláth Andrea

Alkotók:

Zeneszerző: Eötvös Péter
Alessandro Baricco azonos című kisregénye alapján a szövegkönyvet írta: Mezei Mari

Bemutató: 2018. május 27.