Cabaret grotesque - a Müpa, a Gergye Krisztián Társulat és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója. A francia koprodukcióban létrejött bemutató Toulouse-Lautrec festőien groteszk világát idézi fel. Az aranykornak nevezett előző századforduló Párizsának ellentmondásos atmoszférája elevenedik meg olyan vizualitás keretében, mely Lautrec világának 21. századi posztimpressziója. Az előadás egyben emlékmű, mely a halandóságra, de a lélek halhatatlanságára és a történelmen átívelő örök emberi kérdésekre világít rá. A produkció egyfajta forszírozott szórakoztatás, amelynek műfaji meghatározása a cabaret grotesque. Az élő zenei előadásban - többek között - közreműködik a neves koloratúrszoprán, Kolonits Klára, Philipp György zenei vezető, bábszínészek és táncosok (maga Gergye Krisztián is), megvalósítva a Gergyére jellemző műfaji sokszínűséget. A szereplők olyan neves művészeket jelenítenek meg, akik meghatározók voltak az 1900-as évek Montmartre-jának művészi közegében. A teljesség igénye nélkül: Aristide Bruant, Vincent van Gogh, Mademoiselle Cha-U-Kao, Chocolate, La Goulue, Valentin le Désossé, Oscar Wilde, Yvette Guilbert és természetesen Henri de Toulouse-Lautrec. Az összművészeti előadás, önironikus humorával túlmutatva a társadalomkritikán, az ember, a bohóc legmélyebb tragédiáját keresi. A szórakoztatás és a színpadi kiszolgáltatottság, a valódi szabadság és a szabadosság kontrasztjából kérdezünk rá emberi minőségünk lényegére.

"A hólavina nem csupán egy természeti jelenség.... Talán mi magunk alkottuk ezt a félelmet a fejünkben..." Tuncer CÜCENOĞLULehet-e szabályozni az emberi élet minden aspektusát? És egyáltalán élet-e az, ahol már „a szülés is csak egy kézlegyintés”? Ott, ahol a legkisebb zaj is a halált jelentheti, a hófödte hegyek végeláthatatlansága, a lavinák és a halál állandó fenyegetése olyan szabályok bevezetését tette nélkülözhetetlenné, mely hosszútávon magát az életet lehetetlenítik el. Kilenc hónap némaság, majd három hónap ünnep, zaj, élet. Egy olyan világban, ahol mindent a veszély állandó fenyegetése hat át, melynek minden mozzanatát a félelemből fakadó irracionalitás határozza meg, van-e joga az új életnek, saját igazához?

 A legkisebbeknek ajánljuk, négy éves kortól a Leánder és Lenszirom című mesejátékot, amit a Csongor és Tünde óta írt legszebb magyar tündérmeseként emlegetnek. A Szép Ernő-díjas Szilágyi Andor írói fantáziáját Benedek Elek Csudafa című meséje ihlette meg, de a szerelmetes mese sok más híres elődjének motívumait magába olvasztja: a Szépség és a szörnyeteg, a Vadhattyúk, de akár Shakespeare művekre is utal, például a Szentivánéji álom varázslatos világát is megidézi. 

 Leánder kobold 16 éve és 9 hónapja tartja fogva erdejében II. Bölömbér kerált, amiért az lenyilazta kedvenc éjfekete kandúrját. A szabadságát egy egyszerűnek tűnő ígéret árán nyeri vissza: olyasvalamit kell adni Leándernek, amivel még ő maga sem rendelkezik. Ha eddig kibírta nélküle, ezután is ki fogja - gondolja Bölömér kerál. Ám udvarába hazatérve megtudja, hogy épp 16 évvel ezelőtt megszületett leánya, Lenszirom... 

Ez az előadás közös kísérlet a Csokonai Színház kiváló színészeivel együtt, hogy elmélyülten, egy tragédia szintjén tanulmányozzuk és megértsük az emberi gonoszság és aljasság természetrajzát. Azt, hogy sem a vér szerinti, sem a baráti, sem egyéb morális kapcsolatok és gátak nem képesek az embert megállítani, hogy át ne lépje a „démoni gonoszság határvonalát”. És újra megkíséreljük feltenni a kérdést: „lehetséges-e megváltás?”, „hogyan kerüljük el az elállatiasodást?” Ebben a darabban mindenki önmagával van elfoglalva, akár a vagyonát védelmezi, növelve saját gazdagságát, akár a büszkeségét helyezi előtérbe, akár a „jó cselekedet” fontossága mellett áll ki, a megváltás szándékával.És, persze, ez egy újabb történet, amelyben meg kell szeretnünk és értenünk minden egyes nővért…

Mag és Maureen. Anya és lánya. Egy utálatos vénasszony és egy negyvenes vénlány. Valahol Írországban, ott is egy elhagyatott falu szélén, túl a végeken. A két nő lepattant, ócska házban él együtt immár négy évtizede. A sivár semmiben. Be lehet kapcsolni a rádiót, a tévét, ki lehet bámulni a koszlott ablakon: odakint sár, tehenek, örökeső. Innen mindenki elfelé. Angliába, Amerikába, akárhová.De most itthon van Londonból egy srác, Pato, szóval buli van a faluban, és úgy alakul, hogy a fiú Maureen ágyában ébred. Sőt, ki tudja, talán még magával is viszi a lányt. Angliába, Amerikába, akárhová. Anya és lánya gyűlölettel terhes, de végzetes magányt oldó együttléte veszélybe kerül. Cselekedni kell. Életekről döntő üzenetek és levelek végzik a kályhatűzben, és előkerül végül egy hegyes végű piszkavas is. Leenane szépe ül anyja székén, maga elé néz, a semmibe. És szól a rádió. Unalmas, kilátástalan életekről ír frenetikus humorral napjaink egyik legjelentősebb drámaírója, Martin McDonagh. A kopár, történések nélküli vegetációt morbid krimik izgalmával tölti be a vér és a halál. Szélsőséges, őrült tragikomédia…

Martin McDonagh kultikus filmjei, például az In Bruges (Erőszakik) vagy a The Guard mellett színdarabjaival (A kripli, Vaknyugat, A párnaember, Hóhérok) is igen népszerű Magyarországon. Az ír vidéki élet kulisszái között játszódó történetekben mintha az egymásra utalt nehézsorsú emberek, közösségek, családok számára a feneketlen gyűlölet és feltétel nélküli szeretet ugyanaz az érzelem lenne. Mintha nem egy skála két végén helyezkedne el ez a két érzelem – hanem a szélsőségeknél összeérne.
A Leenane szépe egy kegyetlen, erős akaratú anya és az ő megzavarodott, de nem kevésbé kegyetlen és erős akaratú lányának hátborzongató, véres és mégis kacagtató története, akik az világ végén, a falutól és a világtól is elzárva magukra maradnak egy kis házban. Nem fiatalok már, így hát nagyon veszedelmes dolog arról álmodozniuk, hogy az életük még változhat, pláne jobbra fordulhat...
„E darab különleges erejét az adja, hogy egyszerre mulatságos és mélyen megrázó, groteszk haláltánc. A legjobb jelenetek alatt egyszerűen nem lehet eldönteni: sírjunk, nevessünk, vagy borzadjunk.” (Daily Telegraph) 
„Tragikomédia, vagy inkább olyan tragédia, amit muszáj végig nevetni. Nincs benne semmiféle újítás, modernnek, formabontónak távolról sem nevezhető, talán még azt is ráfoghatjuk, hogy kissé melodramatikus. Csak éppen a maga módján tökéletesen megírt, hibátlan ritmusú darab, ritka jó dialógusokkal és sűrű, eredeti fekete humorral.” (Upor László)
A Pregitzer Fruzsina és Kuthy Patrícia főszereplésével készülő előadást Göttinger Pál állítja színre.

Angyalföld nemcsak az iparosodás szimbóluma. Nem csupán Budapest vadromantikus külvárosa, nemcsak egy kerület, egy közigazgatási egység. Az „angyalok földje” inspiráló közeg, művészek, írók, költők „felségterülete”, ahol a lokálpatriotizmus – hasonlóan a Tabánhoz, Óbudához, a Józsefvároshoz, Újpesthez, Kispesthez vagy épp a Ferencvároshoz – még napjainkban sem csak üres szlogen, napi manír.
Angyalföld történelmével ismerkedve, az általa ihletett költeményeket olvasva, a szobrokat és festményeket szemlélve hamar ráébred arra a figyelmes fürkész, hogy a 20. század kultúrhistóriájának fontos fejezetét írta a városrész. Ahová „hazajárt” Berda József, Kassák Lajos, Zelk Zoltán, de Illyés Gyula is. Utóbbi a csendes mezőföldi pusztákat – Simontornyát, Bonyhádot – hagyva maga mögött lett kezdetben külvárosi srác, Gömb utcai lakos, majd büszke pest-budai polgár.
Angyalföld a jelenkor alkotói számára sem idegen terület. Az Újnyugat Irodalmi Kör alkotói közül is többeket megihletett már a külváros. A kerület, amely a feltételezések szerint a Rákos-patak melletti Ördögmalomról kapta eredeti nevét, amelyet azután a pesti népnyelv alakított, formált – játékosan – angyalivá. Kassák arra is felhívta figyelmünket, hogy a 19. század második felében a pesti kéjhölgyek „angyalcsinálására” jártak ide…
Angyalföld, avagy Pest-Buda – félig kitakart – titkai, füstös eszpresszói, igaz meséi okán is figyelmet érdemelnek. 
Az előadás után Bolyhos-pálinkaköltemények kóstolójára várjuk a közönséget!

Minden másképp van” – utazások Karinthy Frigyessel
Blaszovszky Ákossal, Kálloy Molnár Péterrel és Szabó Zoltán Attilával
„…a valóság is teljesen groteszk, ha alaposan megnézzük. Persze olyan alapon kell megnéznünk, ahogy Karinthy tette (…) félreérthetetlenül bizonyítja be, hogy minden másképp van.” (Bálint György, Nyugat)

Bálvány. Referenciapont. Az újnyugatos írók, költők „közös nevezője”. Rónay László irodalomtörténészt, az irodalomtudományok doktorát idézve: „Ottlik… Ha kiejtjük ezt a nevet, megborzongunk, mert valami lenyűgöző jelenik meg emlékezetünk fakuló vásznán. Egy jelenség, és lenyűgöző művek egész sora.” (Nyugat Plusz 2014/2.)
Ottlik Géza 1912. május 9-én született Budapesten, így az Újnyugat Irodalmi Kör és a József Attila Színház közös irodalmi szalonestje egyúttal egy géniusz előtti – születésnapi – főhajtás is. Az Iskola a határon szerzőjének életműve azonban nem tűri a múlt időt. Előadásunknak ezért is fontos részei az Ottlik-szövegek mellett a kortárs alkotók Ottlik inspirálta gondolatai, reakciói, művei.
„A valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé.” (Ottlik Géza)

A szerző színészként és rendezőként is jegyzi a darabot. A Játékszín színpadáról is ismert sztárok közreműködése mellett színházunkban még új művészek is debütálnak az előadásban.A mai magyar szórakoztató színpadi művek palettáján garantáltan új színfolt lesz majd ez a komédia. A Legénybúcsú helyszíne egy szálloda, ahova két jóbarát érkezik, egyikük azonban alaposan megkeveri a szálakat...
Egy szállodai szoba a helyszín, ahol két jó barát, két fiatal háziorvos fergeteges legénybúcsúra készül. Alex, a hűséges cimbora gondosan fölkészült Simon esküvője előtti utolsó kiruccanására, ám hiába az alapos tervezés, a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy szeretnék. Rémes csapda tud lenni egy szállodai lakosztály, senki sem az, mint elsőre gondolni lehet róla, és minden egyre jobban gabalyodik össze... Most akkor ki kicsoda valójában, és meglesz-e vajon másnap az az esküvő? Szente Vajk íróként nemcsak a végsőkig feszíti a nevetőizmokra specializálódott bohózat kereteit, hanem föl is frissíti azt, már-már szinte a műfaj paródiája pereg a néző előtt.Előadásunk Rejtő Jenő Hercules bonbon című írása előtt is tiszteleg.
Az előadás hossza 2óra45perc.