Színházunk az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 170. évfordulója alkalmából tűzi műsorra Páskándi Geza művét.
A darab egy magyar szabósegéd, Libényi János, a 19. század hatvanas éveiben elkövetett sikertelen merényletét taglalja a fiatal Ferenc József császár ellen.
Miért, kinek a megbízásából, miféle nemzeti érzéstől vezérelve készült ez a gyerek-ember a császárgyilkosságra? Kinek származik ebből haszna, kiket erősít meg a merénylet? Az író egy izgalmas krimi okkeverésével nyomozza végig az esetet: hogyan válik csöndes forradalmárrá egy nagypolitikától távol álló, csak munkájának élő ember.

Az előadás alapszituációja Leni Riefensthal és Johnny Carson találkozása egy TV műsor forgatása alatt, ahol Leni könyvbemutatót tart valamint megpróbálja magát művészileg rehabilitálni. Johnny Carson viszont szembesíteni akarja a múlttal és a ténnyel, hogy Adolf Hitler kedvence volt, aki filmjeivel hozzájárult Hitler kultuszának kialakításához és a nácizmus esztétizálásához. A Leni Riefensthal project számos ma is aktuális kérdést vet fel: a művészet és a propaganda, valamint az újságírás és a propaganda viszonyáról, a művészek és az újságírók felelősségéről és irányíthatóságáról, a film és a televízió hatásáról a nézők politikai álláspontjára. Lehet-e különbséget tenni a jó és a rossz között, ha történelmi folyamatokról és poltikai eszmékről van szó, egy olyan korban, amikor szintén történelmileg fontos dolgok történnek? Vajon a szépség csak a jóval lehet kapcsolatban, vagy mint esztétikai jelenség létezhet az etikai alapelveken kívül is? Vajon minden művészi aktus egyben politikai aktus is? Igaz-e Leni Riefenstahl a második világháború utáni állítása, hogy őt kizárólag a szépség és a harmónia érdekelte? Vajon a TV show-k kedélyessége hozzájárul-e bizonyos civilizációilag elfogadhatatlan nézőpontok rehabilitálásához?

A tizenhárom aradi vértanú névsorát tanítják az iskolákban, és illik is tudni, de a tizennegyedik nevét, Lenkey tábornokét, alig ismerik. Pedig az ő százada volt a gyújtózsinór, ők csatlakoztak elsőként a forradalomhoz. Sztanislauban Lenkeyt lecsukták, mert nem ölette halomra a lengyel hazafiakat. Brezányban külön akasztófát állítottak fel a számára, hogy mindenki lássa, hol végzik az árulók. Vérdíjat tűztek ki a fejére. Világos után, aradi kihallgatásán a vérbíró közölte vele, hogy bárki kaphat kegyelmet, de az ő bitófáját már készíti az ács... A legünnepeltebb hős volt a forradalomban. Erős érzelmek kötötték egy csodálatos lengyel grófnőhöz.. Egri volt és büszkék lehetünk rá. Petőfi az ő századát emelte példaképpé alábbi versében:
„Koszorút kötöttem
Cserfa levelekbül,
Harmat csillog rajta
Örömkönnyeimbül
Kinek adnám én ezt,
Kinek adnám másnak,
Mint vitéz Lenkey
Huszárszázadának?"

Leonce egy padon fekve arról elmélkedik, mily nehéz az élet örökös tétlenségben. Elvégre „iszonyú semmittevés grasszál mindenütt”, s „a sok hős, zseni, tökfej, szent, bűnös, családapa velejében nem más, mint rafinált naplopó”. Barátja, Valerio is megerősíti: „nagy az én elfoglaltságom, semmit sem csinálok”. Leonce épp eltaszítja magától az apja által neki kijelölt Rosettát, amikor értesül róla, hogy a frigy után a korona is a fejére szállna. Egyik lehetőség sem érdekli. Házasodni szerinte olyan, mint „utolsó cseppig kiinni egy gémeskutat.” Valami másba akar hát fogni, ezért Valerio társaságában megszökik az udvarból, hogy megtalálja igaz szerelmét, s Léna, a bánatos, elkeseredett menyasszony nem is várat sokáig magára…Büchner páratlan finomságú vígjátékának fiatal főszereplői be akarják maguknak bizonyítani, hogy többek egyszerű báboknál, akik mások által előírt szabályok szerint élnek, de rá kell döbbenniük, hogy a világ rendje alól ők sem kivételek, és folytatniuk kell az örök színjátékot.

Egy mulatságos nevű, parányi ország tétlen királyfija a szabad akarat tételére hivatkozva elfut az államérdek diktálta kényszerházasság bilincsei elől, és némi bolyongás után önszántából, ismeretlenül, tehát mégis szabad akaratából belefut eredetileg kijelölt menyasszonya karjaiba. 

Marc Camoletti francia drámaíró Genfben született, és Franciaországban hunyt el 2003-ban. A Leszállás Párizsban című műve a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a világon a legtöbbet játszott francia dráma. A történetből Tony Curtis főszereplésével sikeres film készült.Bernard, a sármos építész Párizsban él, és felhőtlen kapcsolatot ápol egy stewardesszel. És egy másikkal… És egy harmadikkal… Ezt csakis úgy sikerülhet véghez vinnie, hogy gondosan és precízen ügyel arra – a légi közlekedés menetrendjét szem előtt tartva –, hogy a háromból két hölgy mindig a felhők között legyen. Ebben segítségére van a szobalánya, Bertha. Vajon meddig lehet ezt az állapotot fenntartani lebukás nélkül? Addig, amíg nem kerülnek forgalomba a gyorsabb Boeingek, és ez nem változtatja meg a menetrendet. Így porszem kerül a gépezetbe, és a három hölgy egyszerre érkezik Párizsba. Hogy ez milyen bonyodalmakhoz vezet, kiderül a Sík Ferenc Kamaraszínházban.

Apám kétségbeesett. “Fiú ez egyáltalán, vagy mi? Folyton bőg, fél a sötétben. Miért ilyen? Én nem neveltem lánynak, pont úgy bántam vele, mint a többi fiúval!” Fogalma sem volt, hogy engem ugyanezek a kérdések gyötörnek. Ha fiú vagyok, miért nem vagyok olyan, mint a többiek? Miért viselkedem így, miért affektálok, miért gesztikulálok széles mozdulatokkal, miért olyan nőies a beszédem? Nem tudtam, miért lettem ennyire más, és ez borzalmasan fájt.

Körben jár a kismadár,repülni nem tud, lóg a szárnya,bár fellegek s az ég a vágya,ábrándja mégis földre száll.Gondtalan volt, egykoronmellében a lég a kincse.Mára, karma nehéz bilincseföldbe markoló vagyon.Hívja, várja végtelen,a nagy kékre nézni képtelen,csőrét képzelt sorsa felé tátja.Úsznak felette vonuló haboks azon túl millió gyémánt ragyog,de ő a mélység keletlen magjait kapirgálja.(Zachár Lóránd)

Táncszínházi előadás Közreműködik egy vajdasági válogatott tánckar, kamaratáncegyüttes és a Fokos zenekar A műsorban Vajdaság újratelepítésének történetével foglalkozunk (XVIII. század második fele). A másfél évszázados török hódoltság utáni időszakban történő népvándorlás hogyan alakította és befolyásolta táncunk, szokásaink és néphagyományunk arculatát.

Lengyel Nagy Anna igaz történetei színpadra alkalmazva

Személyes levél a sose ismert apához, amelyben ott dadog és forrong az a nagy kaland is, amit mi XX. századnak hívunk.
Két nő szereti ugyanazt a férfit. A férfi meg mindkét nőt. Összerakható-e bűn és bűnhődés, árulás, megbocsájtás a feltétlen szeretettel? Három személyes szenvedély, ami a halállal se ér véget. 
Sorozatunk minden darabja egy-egy igaz történeten alapul. Lengyel Nagy Anna, a szerző, egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit. „Negyven éve beszélgetek velük. „Civilek”, névtelenek, ismeretlenek. Közülünk valók. Negyven éve nem tudok hozzászokni ahhoz a sok csodához, groteszk fintorhoz, tragikumhoz és bölcsességhez, ami egy emberi sorsba belefér." Pelsőczy Réka vezetésével színész-rendező párosok állítják most elénk ezeket a különféle sorsokat, hétköznapi emberek egyéni, mégis különleges, mindannyiunkhoz szóló igaz történeteit.

Táncszínházi előadás szerelemről, becsületről, hűségről.Hófehér csillagfényből
Szőtt lélekruhámon
Igazgyönggyel hímeztem
Sorsom ékes virágait
Ék-szer ruhám Lélekruhám
Gyöngyös pártám és Nyoszolyám
Szer-elem Napkereszt
Örökfényű ékem lesz
Magamra öltöttem
Díszembe öltöztemNők, férfiak párosan, páratlanul.Mindig együtt, mindig külön. Örök harcban, örök szerelemben.I.rész:Lélekruha (bemutató)II. rész:Levelek októberben 

Össznemzetiségi bemutató, nemzetiségi társulatok közös előadásaMilyen ma Magyarországon nemzetiségi identitással nõnek lenni? Mi a nõ dolga? Az otthoni tûzhely melegét õrizni? Tartozni valakihez, gyereket szülni? Ennyi csupán? A hazánkban élõ örmény, görög, német, szerb, lengyel és magyar nemzetiségû nõk társadalmi helyzetét boncolgatjuk gátlás nélkül, õszintén és szemtelenül.
Legfontosabb célunk egyfajta kapaszkodót adni saját generációnk számára. Visszaterelni egymáshoz magunkat és bennünket. Úgy gondoljuk, hogy a jelen lévõ nõi szerepekkel való küzdelem nem egyszemélyes ütközet. A nõk önmegvalósításának csúcsa szerintünk nem csupán a gyermekszülés.Annál sokkal több!
Vagy mégsem?

Fráter Erzsébet Madách Imre felesége, kivel az irodalomtörténet oly méltatlanul bánt.
T. Pataki László darabjában végre ez a csodálatos nő a Parnasszuson a Múzsák körében foglalja el az őt megillető helyet a világirodalom nagy ihletői között.
Az előadás /a mi elképzelésünk szerint/abban a pillanat kezdődik és végződik, mikor a lét utolsó másodpercében lepereg az egész élet.
Ennek a halálig hűséges, szerelmes, vidám asszonynak a kálváriája ez az előadás.   Fráter Erzsébet    Horváth Fanni Majtényi Anna hangja    Spolarics Andrea, Jászai-díjas Zeneszerző, gitáron közreműködik    Bagyinka László Rendező    Bregyán Péter, Jászai-díjas   Az előadás 70 perces

Tóth Manci, a primadonnaálmokat szövögető kis varrónő a Városligetben, egy hatalmas lila akác alatt ismeri meg és szereti meg Csacsinszky Pált. Pali viszont Bizonyosné iránt érez lírai szerelmet, az úriasszony azonban csak játékszernek tekinti, és csapodár élvetegségével hamar kiábrándítja. A felejteni akaró Pali, Angelusz úr kaszinójában talál rá az új táncos csillag Mancira. Mire rádöbben, hogy Manci hozta életébe a tiszta szerelmet és az ártatlan ifjúságot, a lányt már oroszországi turnéra viszi a vonat.