TáncjátékAz előadás alapjául szolgáló kiinduló történet Moliére Képzelt beteg c. drámája, amely kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a táncszínház adottságaival és eszközeivel bontsuk ki a benne rejlő helyzet és jellemkomikumot. Szándékomban áll egy improvizációs előadás megalkotása, amely nem azt jelentené, hogy a művészek két hónap folyamatos improvizálás után a premieren is improvizálnának, hanem hogy az előadás - a próbák eredményeként - egy rögzített technikával véglegesre kialakított formában álljon elő.Négy éve figyelem azt a fajta improvizációt, s technikát, amit nem irányít senki, s én sem irányítottam direkt módon kívülről, csak belülről egyengettem az útját, hogy elvigyem mégis abba az irányba, - amit akár ódivatúnak tarthatnánk - a narratív táncszínház irányába.
Négy év alatt arra lettem figyelmes, - miközben folyamatosan a nézők arcát is bámultam -, hogy habár én a színház szemszögéből közelítek meg mindent (ez az én elfogultságom bizonyára) a narratív szálak mindig segítik a nézőt a látottakkal kapcsolatban megélt tiszta, könnyed érzésekre.Szeretem a közönséget, és szeretnék közönség barát előadásokat tárni eléjük. A négy év, a közel kétszáz előadás alatt egyszer sem éreztem, hogy jobb lenne, ha mások által megtanított improvizációs játékokat játszanánk, amihez nekünk semmi közünk, azonkívül, hogy megtanultuk.

Mi a szabadság? Az egyén szabadságának akarása a közösség rovására történik? Megakadályozhatok-e bárkit is a saját szabadságának akarásában, kivívásában? Vajon a szabadság és a szabadosság milyen viszonyban van egymással?Negyvennégy éve, 1973. március 2-án mutatták be a Déry Tibor kisregénye alapján készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című popmusicalt a Vígszínházban.Azért támad fel újra és újra ez a mű, mert a kérdésekre adott válaszok életigenlőek. Bizakodóak. Energiától duzzadóan mutatják, ahogy az egymást követő generációk definiálják magukat e kérdések mentén

A SZINDRA TÁRSULAT előadása üzenet a mai fiataloknak, hogyan veszíthetjük el egymást, és magunkat egy fesztivál mámorában.

Fesztiválra igyekeznek a sorsukat nehezen viselők, ahol a nagy hömpölygésben végül Eszternek nyoma veszik, így szerelme kétségbeesetten keresésbe kezd. Ez a keresés, majd meg nem találás végig belengi a darabot. Meddő harc a harmincezres szextől – fűtől – szédítő akkordoktól megrészegült, őrjöngő tömegben, itt nem feltűnő a gyilkosság sem. Eszter és József hiába menekültek el a történelem rosszarcú alakjai elől Magyarországról, sorsuk utoléri őket az ígéret földjén is.

„A Kerengő koncepcióját Samuel Beckett szöveg nélküli darabjai inspirálták.
Bizonyos mozgásképleteken és mintákon keresztül hogyan lehet azok minimalizált variációit adott személyekre alkalmazni. Az ismétlés, a szerkesztettség és a tömeg mozgatása egyszerre jelenik meg, mint feladat, s ezek gyakorlati megvalósítása és új struktúrák létrehozása a cél.
A repetitív folyamatokat korábbi munkáimban is alkalmaztam és nagyon érdekel, hogy több szereplővel milyen viszonyokat lehet kidolgozni. A mozgásképletek rendszerelvűségét megtartva egyre diverzebb mozgásnyelvet keresek a táncosokkal, mely a végső prezentációban a teljesen letisztult, hétköznapi mozdulatokat a tánc műfajáig járja át.” Simkó Beatrix

"Csodálatosnak találtam Vörösmartyt. És közben fel is bosszantott. Hol van ebből a Nő története... ? Az én utam? Mit csinált Tünde, amíg Csongor azzal tolta el az idejét, hogy az „élet értelmét" kereste (ami a legrosszabb férfiszöveg)? Így lett az egy darabból két darab. Az első felvonás a Csongor, a második a Tünde. És tényleg született egy mai tündérmese, virtuális világgal, srácokkal, lányokkal, lepukkant ördögfiakkal. És nagyon jó színészekkel."  - Szabó Borbála

Csongor átlagos kamaszfiú, aki éjjel-nappal a számítógépe előtt ül. Minden országot bejárt már, minden messzi tartományt – legalábbis a virtuális birodalomban. De ahhoz, hogy kilépjen a szobája ajtaján, nagy bátorság kellene… Különösen, mert anyukája, Mirigy őrzi az ajtót, és nem nagyon szeretné, ha a kisfia kilépne rajta...
Csongor keresi az élet értelmét, de… mit csinál ezalatt Tünde? Mi a Nő útja? Ő egy másik világból érkezett: Tündérországból, ahol örök béke van és nyugalom, ahol nem ismerik a félelmet és a szenvedélyt. De a szerelemért elhagyta a hazáját, és idejött közénk. Még nem sejti, mennyi ellenséggel kell szembenéznie annak, aki boldog akar lenni!
Csongor és Tünde két külön színdarab – amelyek végül mégis egybefonódnak. Ami az első részből hiányzik, az ott van a másodikban. Ami a Férfiból hiányzik, megvan a Nőben, és fordítva. És csak így érthetjük meg a nagy egészet: az Embert.
Az előadás megtekintését 15 éven felülieknek javasoljuk.
Az előadás hossza: 130 perc, egy szünettel

„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk,
Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?”

Cseh Tamás dalai azt a világot idézik, ahol félszavakból is értjük egymást,
lehunyt szemmel élvezzük az életet, és kinevetjük a halált. A 75 éve született
Cseh Tamás alkotótársai, Bereményi Géza és Másik János egy igazán különleges
műsorral állnak színpadra.
Az esten elhangzanak dalok a Levél nővéremnek, a Levél nővéremnek 2, és
Az igazi levél nővéremnek lemezről is, sok más szerzeménnyel egyetemben.
Megannyi történet, gondolat, emlékkép idéződik fel a színpadon. A vérbeli
muzsikus Másik Jánosé az ének és a zene – olykor zongora, gitár vagy bandoleon
–, míg Bereményi Géza a reflektorfényben is író, aki sorait most nem papírra,
hanem a közönségre veti. Betekintést nyerhetünk Bereményi gyerekkorába,
fiatalságába a most készülő önéletrajzi regényének részleteivel.
A szerzőpáros szavaival ajánlva az előadást: „A regényrészletek és dalok
fogaskerekekként lendítik egymást tovább és tovább a lélek száguldó
országútján, amíg véget nem ér az egész műsor.

 A szellemes és romantikus vígjáték egyik megfejtése bizonyosan az: racionális világunkban is elég lehet másfél óra ahhoz, hogy egy kiszámíthatóan és szokásosan unalmasnak induló utazás kiszámíthatatlanul és szokatlanul érzelmessé és szenvedélyessé váljon.

Janet nincs jó kedvében, amikor szombat hajnalban felszáll a San Franciscó-i repülőtérről induló helyközi gyorsvonatra. Janet pszichoterapeuta. Mániás keresztrejtvényfejtő. Most is nála van a New York Times szombati melléklete a rejtvényekkel. Mindig tollal írja be az üres mezőkbe a szavakat, biztos a megfejtéseiben. Profi rejtvényes. Pillanattal az ajtók záródása előtt felugrik egy férfi a szerelvényre. Ő Josh. Volt színész, dolgozott a családi gombüzletben, tizennyolc hónapja nincs állása, alkalmi feladatokból él, például a keresztény ünnepeken őt bízzák meg repülőtéri munkával. Josh zsidó. Janet katolikus. Mindketten házasok. Mindketten magányosak. Egymás számára teljesen idegenek. Aztán Josh is kinyitja a New York Times szombati mellékletét, ő is belekezd a keresztrejtvényfejtésbe. Ceruzával töltögeti a vízszintes és függőleges sorokat. Amatőr rejtvényes. Janet, aki azt gondolja, hogy a keresztrejtvény az élet metaforája, segítséget kínál Joshnak. Szóról szóra, keresztül-kasul haladnak a rejtvényben, közben egyre több mindent ismernek meg a másikból, igyekeznek kitölteni az üres lelki rubrikákat. 

monodráma magyar nyelven
Éljen a Szabadság!
A Keresztút hősei igazi vesztesek. A rendszerváltozás vesztesei. A régi-új világ gátlástalan urai: a legalizált privatizációban meggazdagodott tolvajok és erkölcstelen senkiháziak csürhéje. A tovább masírozni akaró birodalom bakancsszegei. De hát az széthullott: az a birodalom. Lesz-e új? Jereván körterét új tankok övezik. „Védik” e lelakott, nyomorba döntött szegény kis országot. Elvtársak nincsenek, igaz, urak még úgyse!
De új a Bank és új a Tank. Hősünk férje hazájából menekül Oroszországba. Halott anyja kutyák martaléka lenne, ha menye, Teréz el nem temeti. Kölcsönpénzből, a saját házában.
Mi vár még ránk és Rátok, Teréz, ott a „messziségben”. Miben bízhatsz, kinek hihetsz Teréz, te Örmény Anyácska? Népedben és önmagadban, azt mondom én. Higgy népednek ősi erkölcsében, múltjában és jövőjében.
Szegény, szegény Teréz!
Szőke István † - rendező

A valcer mint mítosz, az egymásra találás, a végtelen körforgásba táncoltatás mítosza, az égi szférák zenéjére történő tökéletes köröket rajzoló mozdulatok sorjázása. Az ember ősidőktől kezdve a világtengely körül forogva létezik, mely nem más, mint a gerinc, ami összekapcsolja a mozgó horizontális síkot, a mélybe és magasba kapaszkodó vertikummal. Gondoljunk csak a dervisek táncára, amikor a szúfi misztikus eggyé válik a világtengellyel! Ugyanakkor, mint kulturális reflexió a keringő szimbóluma a közelmúlt társadalmi érintkezési formájának, melynek hagyományait talán már megcsapta az elmúlás szele. 
Ausztria, Európára is kivetülő zenei szellemiségét, Maurice Ravel fogalmazta meg a legtalálóbban a La Valse című zeneművében: a kivárás csúcsa, amit most élünk, maga a keringő. Ezután, vajon mi következik? A gólyalábakon suhanó táncosok, hosszú frakkjaikban, pompás tüllruháikban egyre inkább kietlennek látszó világunkban, immár csak a fejünk felett adhatják meg a választ.A Teatro Tascabile di Bergamo – Accademia delle Forme Scenichét 1973-ban Renzo Vescovi alapította Jerzy Grotowsky Teatr-Laboratoriumának és Eugenio Barba Odin Teatretjének mintájára az olaszországi Bergamo Altában. Egy régi karmelita kolostorban működő színház-laboratóriumuk főbb „kutatási” területei a kortárs színház, a színész dramaturgiája, az utcaszínház, a keleti táncszínház. Különlegességük, hogy „csoportszínházként” dolgoznak: különböző nemzetiségű és korú alkotók, sokféle egyéb művészeti ág képviselői hoznak létre közösen egy-egy színházi projektet. A TTB az elmúlt több mint 40 évben több mint 150 előadást hozott létre . Tevékenységük meghatározó részét képezik a konferenciák, workshopok, közösségi események szervezése.

Egy tér, két színész, számtalan karakter – egyfelvonásos egy írózseni tollából, egy íróval a főszerepben. A darab az író alkotói felelősségéről szól, pontosabban arról, hogy mi egy írói mű megalkotásának a miértje; mi befolyásolja azt, hogy mivé lesz egy regény, egy dráma; illetve milyen folyamatokon megy keresztül maga a szerző az alkotás során.

Öko-mese musical, a Múzsák Társulat előadása
Elsősorban óvodás kortól kisiskolásoknak - vagy családi előadásként ajánlott. Keszekusza varázsló és Teszetosza manó barátaikkal - Pillangóval, Katicával, Szentjánosbogárral és a Hangyával együtt Kerekerdőben élnek. A biztonságot nyújtó varázslólak a tavaszi ébredés után felbolydul, ugyanis az erdőbe látogató emberek figyelmetlenségük miatt folyamatos galibát okoznak az ott lakóknak. A habókos erdei varázslóra vár a feladat, hogy visszaállítsa a békét Kerekerdőben, de ugyan mihez kezd egy mágus a pálcája nélkül?

a HoldonGolf Projekt bemutató előadásaAz előadás Ionesco: Különóra és A kopasz énekesnő című művei alapján készült. Az első részben egy diáklány a doktorijára készül, pedig nem tudja, hogy négyből három nem tíz, és hogy újspanyol nyelven a rózsát nem úgy mondjuk, hogy Portugália fővárosa nem Párizs. Egy darabig sikerül is lepleznie ezt a fogyatékosságát, ám az összehasonlító filológia fittyet hány a fogfájásra, s végső soron a konyhakés is csak politika. Az emberek különben sem kérdeznek semmit.A folytatásban Máriás és Máriásné vacsorameghívást kap, pedig nem is ismerik egymást, mégsem ezért késnek el. Kovácsék megállapítják, hogy ha csöngetnek, soha senki sincs az ajtó előtt, vagy éppen ellenkezőleg – bár ehhez gyóntatópapra is szükségük van. A faliórában az ellentmondás ördöge dolgozik, a krumpli ropogósra sül, de még maga Sherlock Holmes sem képes kideríteni, hogy ki szavatol a lady biztonságáért. Tanulság: cipőpasztával nem lehet szemüveget fényesíteni.