A szerző műve a világot nyitja ki Miskin herceg jelenlétével az olvasó, a néző számára. Dosztojevszkij alakja egy lencse a világra, mintha a történelem filmjét követnénk ezen a lencsén keresztül. Egy szempont, ami hirtelen hat a többi szempontra. Ez a szempont a mi nézőpontunk. Az író kora s a mi korunk között van egy távolság. Ez a távolság elenyésző méretű, ha az „akkori” történések felé fordítjuk tekintetünket, múltba tekintő távcsövünk lencséin keresztül bebizonyosodhatunk arról, hogy a regény szövege nem áll olyan távol a mi a világunk filmkészítő valóságától. Hiszen az aprólékos bemutatása a helyszíneknek, szereplőknek, a pszichológia finom rezdüléseit felvonultató eszköztár kapcsán arra következtethetünk, hogy a folyamat nagyon figyelmes lekövetése az igényes mai film dimenzióját tárja elénk. Ezért is érzem úgy, hogy Dosztojevszkij még sohasem állt olyan közel ahhoz, hogy a színházzal szerződést kössön, mint ma.A recept nyilvánvalóvá válik az olvasó, a néző, a figyelmes követő számára, hiszen Miskin „krisztusi jósága” a mi idealizált világunk vágya is egyben, nem csupán az „akkori” Oroszországé. Az akkori Oroszországban hatalmas fizikai távok voltak, amelyeket nehezen lehetett legyőzni. Ma ezek a távok fizikai értelemben nem léteznek: könnyedén járhatjuk be a világot. Mégis a közöttünk, emberek között lévő távolság bizonyos értelemben egyre nagyobb és nagyobb… Vagyis a külső nehézség belsővé vált. „Minden” elérhető, amiről régebben álmodtak az emberek, de Miskin létezése, létérzése megfoghatatlan most is. Hiába győztük le a fizikai távolságot, a szellemek közötti szakadék hatalmas. De reményt ad mindnyájunknak (nekik a múltból és nekünk most), hogy a fényt megtaláljuk a szövevényes játszmarendszerben. Hogy képesek lehetünk felismerni saját gátjainkat, akadályainkat, melyeket magunk elé gördítünk észrevétlenül. Hiszen szellemi létünk alapjaiban tartalmazza a gyermeki kíváncsiságot, a játékkedvet, amely nem akar felmorzsolódni a felnőttek sokszor hitetlen és olykor hiteltelen polgári rendszerében. Emiatt a felnőttek, vagyis bizonyos felnőttnek tűnő részünk szembesülni kényszerül azzal, hogy a gyermeki fény útjába árnyékokat létrehozó elemeket helyezzen. De mivel vágyunk és azonosulunk ezzel a fénnyel olvasás vagy találkozás közben, ezért újra és újra az „eredendő jóság” keresésére indulunk. És ekkor belebotlunk Miskin személyébe, akár a regény szereplői. Elkerülhetetlenül sorsszerűvé válik minden találkozás, miközben még hiszünk abban, hogy képesek vagyunk változtatni az élet menetén. Ez a sorsszerűség-érzet tartja fent az akadály illúzióját, hogy hiába változtatunk. Mégis kénytelenek vagyunk kilépni a kényelmes mátrixból, amikor a herceg leül velünk teázni és beszélgetni.

Miskin 
Kiss Gergely Máté Rogozsin
Papp István Nasztaszja Filippovna
Zeck Juli Jepancsin tábornok
Csikos Sándor Jászai-díjas, Kiváló Művész Lizaveta Prokofjevna/Tockij
Vékony Anna Aglaja/Ippolit
Horváth Julianna m.v. Alekszandra/Kolja
Edelényi Vivien Adelaida/Pavlovics
Mészáros Ibolya Lebegyev
Kránicz Richárd Gavrila Ardalionovics (Ganya)/Schneider professzor 
Janka Barnabás Marie/Ivan Petrovics
Nánási Brigitta m.v. Komornyik
Horváth Sándor Továbbá
Czirják Csilla, Kis Eleonóra, Kuczmog Klaudia, Papp Renáta, Pintér Tímea, Repka Sára, Simon Erika, Törő Ildikó Zongorista
Dargó Gergely   Zeneszerző
Katona Dávid és Bakk-Dávid László Zenei szerkesztő
Katona Dávid Díszlet- és jelmeztervező
Giliga Ilka Fénytervező
Bányai Tamás Koreográfus
Bezsán Noémi Ügyelő
Kató Anikó Súgó
Csóka Áron Rendezőasszisztens
Homonna Nóra/Ozoroczki Erika Dramaturg
Adorján Beáta Rendező
Sardar Tagirovsky

A 15 esztendős Hanna és barátai az internetgeneráció tagjai, a 21. század gyermekei. Amikor osztályfőnökükkel múzeumlátogatáson vesznek részt, a sakkbajnok Hanna felfigyel Kempelen Farkas sakkautomatájára és játszani kezd vele. Miután mattot ad a gépnek, váratlanul a múltban találja magát, 1791-ben, Bécsben, Kempelen Farkas műhelyében. A múlt s a jövő találkozása azonban cseppet sem veszélytelen…

A 2012-ben hatalmas hallgatottságot elérő ifjúsági rádiójátékból hatkötetes regénysorozat született, ebből készül most színpadi verzió, mely az egyik legszínesebb és legfordulatosabb epizódot ragadja ki a gazdag cselekményből és formálja önálló, kerek egész történetté.
Az Időfutár sikerének egyik titka, hogy az internet-generációs kamaszok mindennapi közegében játszódik, a digitalizált világban felvett szokások természetes módon jelennek meg. A kalandok, barátságok, szerelemek, érzelmi viharok és a vicces iskolai helyzetek egy időutazásról szóló krimibe ágyazódnak bele: a főszereplő Hanna egy időre a 18. században ragad, a visszajutásban barátai – akikkel a különleges féreglyuktelefonon keresztül tudja tartani a kapcsolatot – minden találékonyságukkal igyekeznek neki segíteni. A több száz éves időeltolódás kiváló alkalmat ad néhány történelmi és művészettörténeti tény izgalmassá tételére: Kempelen Farkas sakkautomatájáról, a felvilágosodásról, Mozart Varázsfuvolájáról szinte észrevétlenül, gyorsan pörgő kalandokon keresztül szereznek ismereteket a kamaszok.

Pali bácsi  hatvan év házasság alatt feltalálóra öregedett, és egy jól felszerelt időgépen ügyködik egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Veronika néni valamikor a nehéz történelmi időkben megcsalta. Fellángol a szikra beindul az egyébként használhatatlan időgép és Pali bácsi 1952-ben találja magát. A kérdés az, hogy mi a jobb: mindent megtudni és változtatni, tetszőlegesre alakítani vagy vállalni a múltat, az életet, ahogy van?

A Duna Művészegyüttes 60 éves jubileumi műsora „Amit a tér jelent az emlékezőképesség művészetében, azt jelenti az idő az emlékezés kultúrájában.” – Jan Assmann professzor (világhírű német vallástörténész) jellemzi így a múlthoz való viszonyt; egy olyan ’múltról’ beszél, mely nem pusztán az idő múlásával, hanem „azáltal keletkezik, hogy az ember viszonyba lép vele.” A Duna Művészegyüttes immár 60 éve ebben a viszonyban éli mindennapjait, ebben nőtt fel, vált ismertté, önazonossá. A magyar (közép-európai) néptánckincs megőrzésére, művészetté formálására voltunk (vagyunk) hivatottak, vagyis nem csak az emlékezés, de az emlékeztetés is feladatunk. Mi másról szólhatna így évfordulónk, ha nem a múlthoz való viszonyunkba feledkezésről, aktuális jelenünkből fakadó forrásainkról? Mi más jelenhetne meg velünk a színpadi térben, ha nem legsajátabb sajátunk, elevenségünk: saját – művészileg megformált – időnk?

Kiss Csaba az egyik legsokoldalúbb színházi alkotónak számít ma Magyarországon. Shakespeare- és Csehov-szakértő, egyetemi oktató, rendező, drámaíró. A közelmúltban három drámakötete jelent meg szoros egymásutánban (Hazatérés Dániába, A dög, Intoarcerea la Elsinore– ez utóbbi román nyelven). A bennük olvasható darabok a teljes eddigi életművet felmutatják, a kezdetektől egészen napjainkig: több mint két évtized drámatermését. Ám a róluk való beszélgetés nemcsak egy színes írói pálya tagolására, értékelésére és értelmezésére nyújt lehetőséget. Kiss Csaba a Drámaírói Kerekasztal alapító tagja, tevékenységének éveken át legaktívabb szervezője, ily módon egyik alapítója a Deszka Fesztiválnak is. Igen tájékozott a szakmai háttérmozgásokban, tudásából és elemző alkatából adódóan pedig szélesebb, akár történeti összefüggésekben is képes láttatni azokat. A Szirák Péter, az Alföld folyóirat főszerkesztője által vezetett szakmai beszélgetés egyfajta kollektív önmegismerés keretét teremtheti meg. Miként változik folyamatosan a drámaírás módja és szerepe? Hogyan születnek a színpadon megszólaló szövegek? Milyen hangsúly-eltolódások érhetőek tetten a kortárs színpadi művekben? Hol találhatja meg helyét a szerző a kollektív alkotófolyamatban? Hogyan értelmezhető a kortárs magyar dráma legfőbb fórumának számító Deszka Fesztivál létrejötte és identitása?

Az Így szerettek ők sorozat (Nyáry Krisztián országos sikerű könyvei nyomán), a legismertebb magyar írók és költők szerelmi életét, nem szokványos életszakaszait, tragikus és komikus érzelmi epizódjait veszi alapul. Kizárólag ez eredeti dokumentumok, levelek, naplók, feljegyzések alapján. A sorozat előadásai József Attila (Kozmutza Flóra, Illyés Gyula), Kosztolányi Dezső (Harmos Ilona, Radákovich Mária), Szabó Lőrinc (Mikes Klára, Korzáti Erzsébet), Karinthy Frigyes (Böhm Aranka, Déry Tibor), Móricz Zsigmond (Holics Janka, Simonyi Mária), Ady Endre (Brüll Adél, Diósy Ödön) és Cziffra György (Cziffra Soleika) szerelmi életét dolgozza fel. 
Karinthy Frigyes Karinthy Frigyes 39 éves volt, amikor titkára, Grätzer József 1926-ban elhatározta, hogy megmenti feleségétől, Böhm Arankától. A később rejtvénykészítőként ismertté vált fiatalember módszeresen látott hozzá Karinthy életének rendbetételéhez. Először a könyvelését szedte rendbe, s e munka során rájött, hogy a túlköltekezés elsődleges oka Aranka. A buzgó titkár úgy érezte, hogy mielőbb fel kell számolnia az író rendszertelen életének gyökerét. Grätzer feljegyzést készített a háztartási kiadások szükséges visszafogásáról, és ezzel párhuzamosan bemutatott főnökének egy csinos máramarosszigeti fiatalasszonyt, aki nem sokkal korábban szökött el a férjétől Budapestre. Róth Izsákné Felmesser Ibolya rajongott az irodalomért, s Gordon Ibi néven maga is írt verseket. Grätzer számítása bevált. Karinthynak valóban elege volt Aranka örökös hűtlenségéből, a mindennapos veszekedésekből, amelyek nem egyszer verekedésbe torkollottak, és csakugyan felkeltette érdeklődését a messziről jött rajongó. A szőke, fehér bőrű Ibi külsőre épp ellentéte volt a sötét hajú, kreol Arankának. Az csak később derült ki, hogy belsőre nagyjából egyformák. Hogy jelenléte ne keltsen feltűnést, nemsokára már a titkár menyasszonyaként mutatták be a társaságnak a lelkes költőnőt, akit a Hadik kávéház szúrós nyelvű közönsége el is nevezett Petőfi Saroltának. Karinthy beleszeretett Ibibe, és egy idő után a válást tervezgette. Felesége kezdetben nem gyanított semmit, de Ibi – vagy véletlenül, vagy direkt - elárulta, hogy valójában semmi köze sincsen Grätzerhez. A viszony kiderült, Aranka óriási botrányt rendezett. Férjét nyilvánosan tépte meg, Ibit pedig kitiltotta a Hadikból. A lebukott pár Bécsbe menekült.Mialatt Karinthy Bécsben epekedett Ibiért, Böhm Aranka Budapesten Déry Tiborral vigasztalódott. Karinthy közben ráébred, hogy Ibi semmivel kevésbé sem kívánja szőröstül-bőröstül uralni az életét, mint Aranka. Ráadásul fellobbant benne a féltékenység is Déry miatt. Először csak ingázott Bécs és Budapest között, majd szakított szeretőjével és végleg hazatért. Az felolvasó est ennek a különös házasságnak a részleteit mutatja be.