Egy láthatatlan, végtelenbe nyúló, sérülékeny szál köt össze bennünket. Bár összetartozunk, mégis külön egyéniségek vagyunk. Üres porhüvelyek, megtöltve végtelen számú lehetőséggel, gondolatok, hit, meggyőződés, emlékek és tapasztalatok összefüggéstelen foszlányaival. Lehetünk-e ezek nélkül önmagunk? Mihez kezdenénk e szál nélkül? Életünk nagy küldetése: keresünk, kötődünk, kitartunk. Ha a szívünk tiszta, a gondolataink őszinték, és együtt cselekszünk, képesek leszünk beteg világunkat meggyógyítani, és egy végtelen lehetőségekből álló univerzumot felépíteni.

Három és fél évesen a szüleim társaságában esténként a zölden pislogó, varázsszemes Orion világvevő rádió mellett a Rajk-per közvetítését hallgattam; akkor tanultam meg azt a mély hangrendű, borzongató szót, hogy „áruló”. Tízéves koromban osztálytársaimmal együtt névre szóló meghívót kaptam Rajk és társai újratemetésére, mert az egyik osztálytársunk apját is akkor temették újra; az iskolaigazgató megtiltotta, hogy elmenjünk. 57 januárjában a nagyszünetben a másodikon azt kiabáltuk, hogy „ruszkik haza”; a diri felrohant és könyörgött, hogy ne csináljuk, meghallják a közeli Nyugatiban az oroszok, és halomra lőnek. Fél év múlva mindnyájan úttörők lettünk, és a választható angol helyett megint kötelező lett az orosz. 58 júniusának közepén mélyen megrázott, amikor a rádió két napos késéssel bejelentette Nagy Imre és társai kivégzését; határozottan azt éreztem, amit a magyar társadalom túlnyomó többsége, hogy ezt már nem kellett volna.Váratlanul jöttem rá 2019 végén, hogy Kádár János, akinek a XX. század második felének magyar történelmében végig fontos, időnként pedig meghatározó szerep jutott, feltétlenül színpadra való. Úgy döntöttem, hogy a szereplőket elsősorban a saját eredeti szövegeikkel fogom jellemezni. A történészek és a levéltárosok sok évtizedes feltáró és elemző munkája nélkül nem boldogultam volna; az anyag válogatása, csoportosítása és értelmezése azonban az én felelősségem. Izgatottan várom, milyen hatást keltenek az alakok a színpadon.

Zenés mesejáték, Fogi Színház előadásaBálint Ágnes tüneményes történeteiben a kutya–macska barátságról mesél. Irma néni és Károly bácsi két lusta macska társaságában élik nyugodt vidéki életüket, amíg Lukrécia, az egyik cica, bele nem fekszik Károly bácsi karosszékébe… Innentől kezdve Károly bácsi nagyon vágyik már egy harcias kutyára, aki megnevelné a macskákat. Ekkor érkezik Frakk, aki hamar a macskák rémévé válik.

Keretek. Keretek között élünk, keretek közé épült társadalmunk.Mi történik, ha ezeket a falakat másképpen, máshonnan megközelítve élnénk életünket? Mi történne akkor, ha őszintén bevallanánk magunknak és egymásnak azokat, amiktől félünk, tartunk, vagy csak egyszerűen másképp élnénk életünket? Egy másfajta nézőpont, egy másik szempont. Mennyiben változna világunk?

„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.”( Karinthy Frigyes)A Francia rúdugrásban három nő és három férfi van egymás mellett, alatt, felett, előtt, mögött, minden elképzelhető formációban. Összegabalyodva egymással, magukat és a boldogságot keresve. A boldogság eléréséhez azonban sokat kell dolgozni, mint egy igazi francia desszerthez, ami kívülről habkönnyű, aromás és csábító. Hőseink mindent megtesznek, hogy megtalálják a receptet ebben a szellemes, frivol, sikamlós és pikáns komédiában.És még az is kiderül, hogy mi is az a francia rúdugrás…

18+  Vígjáték nagykorúaknak Szextett két részben: Mohácsi István Francia rúdugrás című vígjátéka lerántja a takarót a férfi és nő hancúrozó kis titkairól. A Pinceszínház bemutatója nem véletlenül kapott tizennyolcas karikát: a hat szereplő vágyai menthetetlenül összegabalyodnak a viharos estén.– A Francia rúdugrásban Mohácsi a klasszikus helyzetkomikumra épít. Ezt tette már a commedia dell’arte hagyománya, Feydeau, és még sorolhatnánk. Mohácsi azért emelkedik ki, mert mindezt a legnagyobb természetességgel ültette át a mai magyar közegbe – a sikamlós jelenetek, a veszekedések bármelyik otthonban előfordulhatnak.

Egy férfi, aki túlélte Kennedyt, házasságait, válásait, és még a halhatatlannak tűnő anyját is. Színész, maffiózó, sármőr, akinek slágerei sikeresek tudtak maradni a Beatles és Elvis mellett is. Túlélő, aki akaraterejével képes volt mindent, még önmagát is legyőzni. Ő Frank Sinatra, a Hang.   Európa és az Egyesült Államok egyik legsikeresebb és legtöbb lemezt eladó énekesének történetét, sikereit, baráti, szerelmi kapcsolatait, munkásságát dolgozza fel az ExperiDance Production és a Békéscsabai Jókai Színház közös előadása. A Frank Sinatra - A Hang című produkció a világsztár erejét ünnepli és bemutatja, hogy kik vagyunk, és kellő elszántsággal és akarattal mivé válhatunk életünk útján.

„Minden középpont egy és ugyanaz. Nincs olyan, hogy butaság. Egyek vagyunk, egyek voltunk és azok is maradunk. Nem számít az idióta végzet.”Frida Kahlo a huszadik század egyik legkülönösebb sorsú festője, legizgalmasabb asszonya, legnagyobb hatású, sajátos, csak rá jellemző utat járó művésze. Egészen a végletekig szabad, független ember (és nő!), aki mindig kész megfizetni az árat döntéseiért és tévedéseiért, s akinek alapvetően két, egymást erőteljesen kiegészítő pólus határozza meg az életét, ezáltal alkotásait is: az élet szomjazó vágya, és a kora gyermekkora óta kísérőjéül szegődő fájdalom. Felolvasószínházi montázsunk, mely jórész Frida irásaira, műveire, valamint Lorca-szövegekre épül, és egy később bemutatandó előadás előfutára, ennek az egyedi, kivételes életútnak szubjektív hangulatú megragadására tesz kísérletet.„„Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, ami összetörte a testem, a másik Diego.”

Frida Kahlo a 20. századi festőművészet és politikai közélet ikonikus nőalakja, aki a mai kor számára nem véletlenül vált hiteles példaképpé. Élete, karaktere, önkifejezésének útjai és eszközei izgalmas világot tárnak fel. Látomásos, ősi kultúráktól átitatott alkotásai, szürrealistának mondott képi világa bonyolult és mély érzelmeit tükrözik. Szenvedélyesen perzselő élnivágyása, női bölcsessége minden szenvedését felülírta…amiből nem keveset mért rá a sors. A Mexikóban született német, zsidó, spanyol, indián és magyar felmenőkkel rendelkező bonyolult vérvonalú különc nem meglepő, hogy megbabonázta Diégo Rivérát, az akkori mexikói kortársművészet festő óriását és lett a felfedezettje, szerelme, barátja és felesége egy életen át. Diégo így mutatta be Fridát a new yorki mecénások neki rendezett fogadásán: “Jobb festő nálam!” Az előadás életükön, alkotásaikon keresztül mutatja meg azt a példaértékű őszinteséget és azt a megfejthetetlen és megfogalmazhatatlan, mindent elsöprő alkotási energiát, mely képes még a halállal is farkasszemet nézni.

Frida Kahlo a huszadik század egyik legkülönösebb sorsú festője, legizgalmasabb asszonya, legnagyobb hatású, sajátos, csak rá jellemző utat járó művésze. Egészen a végletekig szabad, független ember (és nő!), aki mindig kész megfizetni az árat döntéseiért és tévedéseiért, s akinek alapvetően két, egymást erőteljesen kiegészítő pólus határozza meg az életét, ezáltal alkotásait is: az élet szomjazó vágya, és a kora gyermekkora óta kísérőjéül szegődő fájdalom. Előadásunk, mely jórészt Frida írásaira, műveire, valamint Lorca-szövegekre épül ennek az egyedi, kivételes életútnak szubjektív hangulatú megragadására tesz kísérletet.

A Sztanyiszlavszkij által alapított Moszkvai Művész Színház (MHAT) tavaly végzett diákjaiból hozta létre osztályvezető tanáruk, Viktor Rizsakov az orosz színházi élet egyik legfiatalabb társulatát, a „Júliusegyüttes”-t, amely a Mejerhold Kortárs Művészeti Központ keretein belül működik és nagy népszerűségnek örvend a szélesebb közönség körében is. Repertoárjukba beemelték legsikeresebb vizsgaelőadásaikat, melyekkel már több nemzetközi fesztiválon is sikerrel bemutatkoztak. A 20. század elején élt jelentős szovjet-orosz író, Andrej Platonov különleges hangvételű írásait több alkalommal is színpadra állították, ebben az előadásban egyik legismertebb művét, a Fro című elbeszélést dolgozták fel a tehetséges, fiatal rendező, Mihail Rahlin irányításával.Az előadás – melynek címe a főszereplő becenevét jelenti – egy törékeny, álmodozó lány történetét meséli el. Fro az 1920-as évek új, gyökeresen átalakuló orosz világában – a csehovi hősökhöz hasonlóan – szintén a boldogságot, a szerelem beteljesülését keresi. Az előadás stílusa, színészi előadásmódja a korabeli szovjet filmek esztétikáját idézi meg.„A szöveg hitelesen szólal meg. Akkoriban így játszottak, pontosan ilyen modorban beszéltek” – mondja az előadás rendezője, Mihail Rahlin, aki szintén a MAT Iskola stúdiójában végzett. „Bármennyire is szarkasztikusan viszonyulunk ahhoz a korhoz, mindig van egy sajátos vágyódásunk, nosztalgiánk a be nem teljesült boldogságunk, a fiatalságunk iránt, amely soha nem térhet vissza. Abban a korban is, mint mindig, az emberek hittek, álmodoztak, így beszéltek. Mindenféle szkepszis, cinizmus nélkül. Mi, egy későbbi kor gyermekei, már ismerjük a történelmi kontextust, a szereplőink jövőjét. Tudjuk, hogy mi vár ezekre az emberekre, Andrej Platonov hőseire, hogy mi történik az országgal a későbbiekben. A szereplők viszont – még nem.”

- középiskolásoknak szóló előadás -“Egyszer valaki megalázott. Sokszor, ha egyedül vagyok, vagy valami nehezebb helyzet elé kerülök, az a valaki megjelenik az életemben, persze csak gondolatban. Olyankor magamban beszélek hozzá. Elképzelem, hogy bosszút állok, szembesítem a hibáival. Ilyenkor megnyugszom, de aztán újra és újra megjelenik. Egyszer azt olvastam, hogy az olyanokból lesznek függők, akiket ért valami rossz élmény, és ezt nem tudják feldolgozni. És ezért nyúlnak szerekhez, mert ilyenkor azt elfelejtik. Azt hiszem nagyjából én is ezt teszem, csak nem valami szerrel, hanem gondolatban.”

A függőleges pillanat a lét egy kiragadott szelete, belesűrítve kirobbani kész világunk őrült káosza, száguldása, bizonytalansága, kiszolgáltatottsága.
Hosszú, elnyúló, testtelen, mozdulatlan és kitörésre kész, jelen idejű és több annál.Nem létező emlékekkel, ismerős szavakkal, zajjal és csenddel. Valahol…
Most épp, mint egy táj…