Ebben a sokak által ridegnek és önzőnek bélyegzett világban a múltunk, elődeink története egyre inkább másodlagossá válik. Pedig sem a jelenünkről, sem a jövőnkről nem tudunk addig teljes bizonyosságal számot adni, míg a múltunkat meg nem értjük. Hisz, ahogyan azt a darab egyik főszereplője is kijelenti, „vannak igazságok, amiket csak úgy lehet felfedni, ha maga jár utána az ember." 

A libanoni származású, Kanadában élő és francia nyelven alkotó író, Wajdi Mouawad Futótűz című drámája Romániában elsőként a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban kerül bemutatásra. A Futótűz egy elveszett, nehezen visszaszerezhető, titokzatos és homályos múlt mozaik-szerűen felépített története. Annak a szerteágazó, beavatás-szerű útnak a története, melyen az ikerpár Jeanne és Simon indul el, hogy felderítsék és megérthessék végre anyjuk múltját, aki halála előtt öt évig némán hallgatott.

A darab alapján készült filmet 2011-ben a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra is jelölték.

A generációs szakadék korunkban tán nagyobb, mint korábban bármikor. Nemcsak a több generációs együttélés háttérbe szorulása, hanem a nagyszülők és az unokák által megismert világ különbözősége miatt is.

A tehetséges fiatal dramaturg, Gimesi Dóra átiratában egy kislány fogadást köt a barátjával, hogy keressen magának egy nagypapát. Gabi elmegy az idősek otthonába, és megkéri az első útjába akadó öreget, hogy legyen a nagypapája. Ezzel kezdetét veszi a világ elől elzárkózó, mogorva öregúr és a vagány Gabi barátsága. Gabi kitartásának és a közös kalandoknak köszönhetően végül igazi világbajnok nagypapa válik az öregből.

Az előadás célja, hogy megkönnyítse a nagyszülőktől külön élő gyermekeknek a szeretetteljes kapcsolat kialakítását, mesés formában ismerjék meg a másik oldal nehézségeit, félelmeit. A(z) Soltis Lajos Színház előadása

Hedda Gabler a drámairodalom női Hamletje. Sokan próbálták már megfejteni ennek az éles eszű, kivételes, a polgári szabályokkal szembeszegülő, különlegesen összetett nőalaknak a személyiségét, akit Henrik Ibsen teremtett 1890-ben. Hedda csalódása a választott férfiban nemcsak saját, de a környezetének sorsát is befolyásolja. A világ ellen felfegyverkezett „új nő” történetét Zsótér Sándor állítja színpadra.

1983 óta, a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre születésnapján, április 29-én ünnepli a világ „A Tánc Világnapját”. A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége már hosszú évek óta gálaestet rendez a táncművészet legnagyobb ünnepén, amelynek keretében átadásra kerülnek a Szövetség szakmai díjai. Ugyancsak ezen az estén kerül sor az Imre Zoltán-díj átadására is.

Brecht talán legszemélyesebb darabja a Galilei élete. Mért? Mert Galilei a kíváncsiságot testesíti meg. „Tudnom kell” – mondja kicsit szégyenkezve, védekezőn, amikor éppen tönkreteszi a lánya boldogságát, és az inkvizíció tiltása ellenére újra kísérletezésbe fog, hogy bebizonyítsa: a Föld forog a Nap körül. Személyes a „tudnom kell” gyötrelmes, és örömteli szenvedélye, a kételkedés saját eredményeiben is, a kísérletezés kudarcokkal teli hétköznapi robotja, a saját és mások életével való hazardírozás, a kisebb-nagyobb csalások, ravaszkodások és megalkuvások, és az ezekkel való szembenézés fájdalmas és kellemetlen józansága. És személyes az élet adta örömök tisztelete, legyen az evés, ivás, jó könyv, szép vers, új gondolat, a humor, bölcs irónia és a keserű önirónia.
Zsótér Sándor 1998 óta rendez Brechtet. Lenyűgözi a szerző okossága, gyakorlatiassága, élet- és főleg emberismerete, szabadsága, költészete szemérmes érzelmessége, nyitottsága és kíméletlensége. Hogy a legkisebb szereplőnek is megvan a maga igazsága, hogy egyetlen mondatban is ott egy egész élet, hogy szinte minden mondat, vagyis minden cselekedet ellene szegül a másiknak. Hogy mindent megkérdőjelez. Hogy soha nem nyugszik. Magyarországon eddig a legtöbb Brecht-darabot Zsótér rendezte. Némelyiket többször is.

„A gardénia nemes és érzékeny dísznövény. Termesztése a trópusokon többezer éves hagyomány, de Európában is csaknem fél évezrede jelen van már. Ám trópusi származásának köszönhetően nevelése a mi éghajlatunkon nem egyszerű feladat. Bár jelentős odafigyeléssel nem lehetetlen.”Elżbieta Chowaniec a mai lengyel drámairodalom fontos alkotója, Gardénia című darabját pedig számos európai országban bemutatták már. A mű egy szelet közép-európai történelem: négy generációnak a huszadik századba és egymásba fonódó történetét kísérhetjük végig az 1930-as évektől napjainkig.Négy nő – négy élettörténet – egy kaptafa.Anyák és lányaik, akik semmi másra nem vágynak, csak a boldogságra. Tapasztalataik már csak történelmi körülményeik folytán is egészen mások, szokásaik, beidegződéseik, hol kísértetiesen hasonlóak, hol kérlelhetetlenül idegenek, a kommunikációs szakadék pedig olykor áthidalhatatlannak tűnik közöttük. Mégis összetartoznak, és úgy örökítik drámai sorsvonásaikat tovább és tovább, akár egy görög tragédiában – hiszen ők egy család. Család ellen pedig, tudjuk, nincsen orvosság. Vagy talán mégis van?

Négy gyönyörű nő. Négy generáció. Anyák és lányaik. A 30-as évektől napjainkig. Szubjektív történelem. Egy család története.
A mi történetünk.A Gardénia egy részleges családtörténet: négy generációnyi nő drámája ( Nő I, II, III és IV), közülük a legidősebb 1920-ban, lánya 1942-ben, az ő lánya 1962-ben, a legfiatalabb pedig 1982-ben született. Mind a négy nő keresi a boldogsághoz vezető utat; miközben végigélik a huszadik század szinte teljes történetét, összetett viszonyaikra is fény derül; anya és lánya, nagyanya és unokája, dédanya és dédunokája között, ahogy elérünk a mába. Az írónő nagyon pontosan tárja elénk a generációk közötti kommunikáció nehézségeit, leszámol minden romantikus képzettel a nőkről; az egész darabot sajátos, metszően ironikus női humor ugyanakkor mélyről fakadó szeretet hatja át. Mindemellett bátran és éleslátóan boncolgatja a női alkoholizmus kérdését. Miként befolyásolják a női figurák viselkedését az örökölt hajlamok és a tanult viselkedésminták? Függetleníthetik-e magukat mindenkori szociális körülményeiktől? Kitudják-e vonni magukat hősnőink a családi hagyományok-beidegződések kényszerei alól? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük majd a választ előadásunkban.

Nóra és Alvin fordított Ádám-Éva történetet él át. Az ő sorsuk az, hogy a kihalt emberiség utolsó párjaként „újra elhinthetik az emberi faj magvát az univerzumban”. Mindezt úgy, hogy abszurd módon össze vannak zárva egy lakásban, ahonnan nem tehetik ki a lábukat. Az írói, rendezői ötletek segítségével az ő történetük egyetemessé növekszik, kitágítva a kis garzont az emberiség elfuserált bölcsőjévé. Az előadás az együttélés groteszk kifigurázásával a férfi-nő viszony mélyreható lelki vívódásait mutatja meg. Frusztrációink, elfojtásaink, félelmeink öltenek testet a színpadon. Álom és ébrenlét keveredik az idősíkok eltolódásával, a valóság időnként fantasztikumba vált át, miközben a nézők végig nevethetnek azokon a gyarlóságokon, amikre percenként ráismerhetnek saját hétköznapjaikból. Nóra és Alvin összeköltöznek egy garzonba. Még aznap éjjel szakítanak. A gondok akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy eltűnt az ajtó, amin keresztül el lehetne hagyni a lakást. Nóra és Alvin tehát kényszerűségből együtt maradnak. A lakás különleges adottságainak köszönhetően több mint háromszáz évig. Nóra és Alvin, Nóra & Alvin, Nóra Alvin, Noralvin. Mint valami fájdalomcsillapító.

A kulináris és színházi élmények társításával egy különleges, minden érzékre ható közösségi élmény részesévé válik a néző.A Hírös Gasztroszínház előadásaiban keveredik egymással íz, illat, hang, mozdulat, vizualitás, miközben testközelből lehet belekóstolni a színész jelenlétébe, a jelenetek közt egy finom falatba, vagy egy kiváló borba. 


2018. február 24. 19.00Női vonal
 Előadásunkban 5 tétel borhoz és süteményhez kínáljuk fel a női lélek fejlődési szakaszait 5 felvonásban.1. Két apró leányka ül a padon, kezükben Barbi baba. Egyikőjük kíváncsian megkérdezi a másikat: "Szerinted mi az a szerelem?"
2. Weöres Sándor: A Tavasz játékai 
3. Shakespeare - Szentivánéji álom (Hermia és Heléna)
4. Erdős Virág: Mária5. Örkény István: Macskajáték (Paula és Orbánné)

2018 tavaszán a Weöres Sándor Színház saját felületein, illetve a helyi sajtóban felhívást tett közzé, amelyben szereplőválogatásra invitálta Szombathely polgárait szülés és születés témakörben. Így bárki, aki valamilyen szempontból hozzá akart szólni a felkínált témához, jelentkezhetett. A felhívás nem csak szereplésre szólította a jelentkezőket, hanem az alkotás folyamatában való részvételre is.

A korszerű-kortárs színházi gondolkodás egyik gyakran használt formája a mozaikszerű, fragmentált dramaturgiával építkező előadás. Ezeknek az előadásoknak nincs egy lineárisan építkező, követhető cselekményszála. A néző elé egymástól függetlenül, viszont témájában mégis egybevágóan kerülnek a jelenetek. A Szab-way színházi szervezet Gaudeamus Igitur című előadása is ilyen.
Témája a közoktatás, illetve annak elavultsága és különböző hiányosságai. Hosszas kutatómunka után arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben hemzsegnek a hibák. A szülők panaszkodnak, a tanárok panaszkodnak, a gyerekek panaszkodnak. Ha mindenki panaszkodik, akkor valami nincs rendben. A megszólított pedagógusok kivétel nélkül azt mondták, hogy reformokra lenne szükség. A reformok jönnek is, viszont még nagyobb káoszt csinálnak. Országunk nincs még felkészülve arra, hogy egy-egy bevált nyugati módszer minden előzmény nélkül működni tudjon. Az előadás nem kíván megoldást adni ezekre a problémákra, viszont kötelességének érzi, hogy gátlástalanul rámutasson a hibákra, felnagyítva, kiforgatva azokat, illetve lehetetlen, abszurd, extrém helyzetekbe ágyazza őket. Ezek a jelenetek egyszerre elszomorítóak és mulatságosak, hiszen az előadás fő eszköze a humor és az irónia. „...mert növeli, ki elfödi a bajt” – mondja Illyés Gyula és ezt az elvet követve mi nem elfedünk, hanem felfedünk. És ha már felfedjük és felismerjük a hibáinkat, ha szembesülünk velük, ha nevetni tudunk rajtuk, akkor talán változtatni is tudunk… ha akarunk.

"Amikor két ember találkozik, valójában hat személy van jelen. Kettő, ahogyan látják önmagukat; kettő, ahogyan látják egymást; és kettő, amilyenek valójában.” – William James. Háború van – mindegy, hogy hányadik. Egy katonaszökevény és egy menekült lány bujkál egy gellérthegyi villában. Odakint ellenségek, a házon belül viszont csak egy férfi és egy nő, akik egymásra vannak utalva, akik próbálnak túlélni és megszabadulni a múltjuktól. Játszanak, hogy eltereljék a figyelmüket a robbantások közeledő zajáról. Eljátszanak mindent és mindenkit; a múltat és a jövőt. De hol van a határ a játék és valóság között? És mik a játékszabályok a háború közepén?