A Szent Imre Gimnázium Latinovits Diákszínpadának előadásaUngváry Zsolt Áldozat című egyfelvonásos darabja Apor Vilmosról szól, az ő életútját mutatja be a mártírium, az önként vállalt áldozat szemszögéből. A győri püspököt a második világháború végén szovjet katonák ölik meg, ő azonban nem egyszerűen áldozattá (a háború áldozatává) válik, hanem áldozatot hoz, a legszentebb áldozatot: embertársaiért (a becsületükben és életükben fenyegetett nőkért) áldozza fel életét.

Lewis Carroll, a viktoriánus Anglia közismert írója, fizika és matematika professzora nem véletlenüllett világhírű.Könyve az Alice Csodaországban méltán maradt mindmáig a gyerekek és a felnőttek kedvelt olvasmánya.Carroll emblematikus alakjai: a fehér Nyúl, aki örökös időzavarban rohanvégig a mesén, a Kalapos és Április Bolondja játékos filozófiai vitái, a Szívkirálynő, akiben az éppen uralkodó Viktória királynőt figurázta ki,és maga Alice, aki hol parányira megy össze, hol óriásira nyúlik, és aki végül, mint kritikusan gondolkodó, bátor felnőtt keveredik ki a meséből,valamennyiünk kedvencei lettek és maradnak.

Az előadás rávilágít arra, hogy Csodaország valójában itt van körülöttünk, benne élünk, és ha megtanuljuk látni, és észrevenni a létezés mindennapinagyszerűségét, kalandosságát, jobban megértjük önmagunkat, és a minket körülvevő világot.Klasszikus látványvilága, zenei és koreográfiai sokszínűsége, az abszurdba hajló karakterek sokasága, azok színészi ábrázolása önfeledt szórakozást ígér gyermek- ifjúsági és felnőtt nézőknek egyaránt.

Zenés felfordulás gyerekeknekEnnek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesének szerzője, Lewis Caroll, a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta- immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként- szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Alice álmában „belehuppan” a Csodaországba, ahol számos különös és furcsa dologgal találkozik.Elegáns nyúl fut el mellette és állandóan az óráját nézegeti, a hernyó leszólja, Dingidungi megsértődik, megtudhatjuk tőle, miért jobb a születéstelen nap és életre kelnek a kártyák, akik a Szívkirálynő szeszélyeit teljesítik. A mesét Gallai-Fábry fülbemászó zenéi teszik igazán érdekessé és emlékezetessé. A táncok kedvesek és gyerekek számára látványosak és gyakran bevonják őket is a mozgásba. A díszlet a klasszikus Walt Disney: Alice csodaországban című rajzfilm képeit adja vissza. Az óriás mesekönyvből ki-bejárnak a szereplők. Az előadás szereplői a Győri Nemzeti Színház tagjai és művészei.

Az alaptörténet nem változik: Alice nővérének meséjét hallgatja, megjelenik a Fehér Nyúl, Alice nem tud ellenállni kíváncsiságának és követni kezdi. Jön a zuhanás, Csodaország, kaland és varázslat, érdekes találkozások pipázó hernyóval, csörgőn veszekedő ikerpárral, disznót dédelgető Borsos Hercegnővel, beszélő óriástojással, Bolondos Kalapossal, és a félelmetes Szív Királynővel. A történet nagyjából ugyanaz, elmesélése mégis mindig kicsit más.

“Az időt pedig ne sajnáljuk, hiszen nem beteg. Ha jól bánsz az idővel tudni fogod, hányat üt az óra… ” -Lewis Carroll-Az “Aliz Csodaországban” valósága közelebb áll megszokott hétköznapjainkhoz, mint hinnénk. Egyszerre ismerjük fel az idő értékét és értjük meg annak múlását. Nyitott szemmel járva új dolgokat fedezhetünk fel, vagy a már meglévők kaphatnak más jelentést. Ezáltal egy csodás, szürreális, szinte abszurd mesevilágba kerülhetünk. Egy színesebb, vidámabb, őrültebb világba, ahol a főszereplő és a néző folyton rohan az idő után, nem fél megállni és időt szakítani arra, hogy boldog legyen akár csak egy pillanatra is. A táncelőadás ezt a pillanatot nyújtja hosszú élménnyé mindazoknak, akik elég kitartóak és megértik-takk, tikk-takk…

Alíz tízéves lett. A család összegyűlik, hogy megünnepeljék a kislányt, ám az ünnepség nem éppen úgy alakul, mint ahogy azt Alíz édesanyja megálmodta. Különös események veszik kezdetüket, melyek egy olyan birodalomba kalauzolják a kislányt, amelyben semmi nem úgy történik, mint ahogyan azt megszoktuk. Ebben a világban mások a szabályok, és másképp telik az idő. A kedves, olykor ismerősnek tűnő Csodaországbeli lakók végigkísérik Alízt egy viszontagságokkal teli úton, hogy aztán megküzdjön ellenségével, és ezzel végleg jobbá tegye Csodaországot. Hiszen Alíz szép lassan rádöbben, Csodaország éppen olyan, amilyenné teszi. Úgyhogy nekilát.Bodor Panna adaptációjában a gyerekek egy olyan utazáson vehetnek részt Alízzal, amely csodálatos tájakon vezet keresztül, humorban gazdag szereplőkkel kísérve, hogy együtt mentsék meg Csodaországot. Hiszen Csodaország van, volt, és lesz. Csak merd kitalálni.

 Különleges utazásra hív mindenkit Alíz, az éppen születésnapját ünneplő ábrándosan bűbájos kislány. Idővel azonban rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egyszer csak elé toppan egy szemüveges, tornacipős nyúl (hát az meg, hogy lehet?…), és kezdetét veszik varázslatos, viszontagságoktól sem mentes kalandjai Csodaországban. Ez a világ teljesen más, mint amit addig megszokott: találkozik itt Április Bolondjával, a Mormotával, a Fakutyával, az Ál-Teknőccel, a SzívKirálynővel, és bizony-bizony szembe kell szállnia ellenségével is, ráébredve arra, hogy bármennyire is különös az őt körülvevő világ, ha szeretné megváltoztatni, azért tennie kell. 

 Ha valaki nem ismerné az Alice Csodaországban tartalmát, annak íme: a kilenc éves Alice egy unalmas viktoriánus délutánon üldögél a kertben, amikor egy nyúl fut el előtte, izgatottan nézegetve az óráját, félig magában sápítozva, hogy elkésik; aztán eltűnik egy lyukban, ahogy a nyulak szoktak – Alice pedig, akiben több a kíváncsiság, mint a viktoriánus józan ész, utána ered. A föld alatt találja magát, ám ahelyett, hogy az itt szokásos vakondok és giliszták között unatkozna tovább, egy csodálatos világba kerül, hihetetlenül izgalmas, néha enyhén hátborzongató, néha kifejezetten üdítő őrültek és bolondok, fejtetőre állított gondolatok, és színük-fonákjuk egy érzelmek közé. Figyelmes olvasó észreveheti, hogy a föld alatti Csodaország egy kicsit azért a kor Angliájának paródiája is (bár a viktoriánus Anglia legsikerültebb paródiája, állítják a szakértők, önmaga volt) – de, ebben a paródiában, láss csodát, a világ, és benne az emberek érdekesek. Képtelen mondataiknak, halandzsa-verseiknek, eszelős szokásaiknak mind üzenete van: de tanulsága, hálistennek, nincs. Legfeljebb annyi, hogy a világ, hiába igyekezzék nagy fogcsikorgatva meggyőznie mindenkit, kivált a még meggyőzhető gyerekeket arról, hogy milyen félelmetes is ő, valójában egy felfedezésre, megismerésre, megbarátkozásra váró hely, ahol érdemes eltévedni, és belemenni a legőrültebb kalandokba is, mert a legmélyebb lyukból is kínálkozik kijárat, csak hagyni kel, hogy megtaláljon minket.  

A „legendás” Máté – Horvai osztály sorozata folytatódik 2017. év nyarán is!Mindig más osztálytársukról vallanak az osztály tagjai.Ebben az évben sorsolás útján – Vajda Milán – az Örkény István Színház színésze – lesz az előadás témája."Ez egy szerződésszerűség egymás között, hogy ezt végigcsináljuk, ha van rá lehetőség” – mondta korábban Máté Gábor, hozzátéve: amikor kitalálta, hogy mindenki sorra kerül az osztályból, akkor ez azt is jelentette, hogy ez a munka 14 évig tart.
Véleménye szerint ezek az előadások olyanok, mint egy-egy fénykép, ami minden évben elkészül az osztályról. A főleg improvizációkból születő produkció a főhősök különbözősége miatt mindig más lesz, ám mindig szórakoztató formában, humorral és sok zenével dolgozzák fel a kiválasztott életét. “Ez szakmailag is nagyon izgalmas, hiszen mindig arról szól, hogy ki hol tart” – mondta Máté Gábor.

Viktor és Walter testvérek. Apjuk halála óta nem beszélnek egymással. Találkoznak, mert szükséges. A házat,amelyben felnőttek elbontják, az ott felhalmozott bútorok, tárgyak sorsáról együtt kell dönteniük. A viszontlátás felszínre hozza a múltat, az ingóság felszámolása a fivérek közötti elszámolássá mélyül. Tizenhat évnyi csend szakad fel….
Miller korunk egyik legnagyobb drámaírója, aki műveiben az alapvető emberi értékeket, döntéseink morális felelősségét vizsgálja. Az Alku című dráma, a totális igazság keresése, a teremtett jó és a szükséges rossz kutatása.

Sayfo Omar kutató és újságíró. 1982-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE arab és politológia szakán végezte, majd 2016-ban Hollandiában, az Utrechti Egyetemen szerzett PhD fokozatot közel-keleti média és politika témában. Első regénye, az Allah tágas földje azt a kérdést feszegeti, hogy milyen kimenetele lehet az európai többségi társadalmak és a muszlim kisebbségek közötti feszültségeknek. Sayfo Omar disztópiájában a képzeletbeli Páneurópai Szövetség egyik muszlimok lakta városrészébe, a Zónába kalauzolja el az olvasót, ahol a főhős, Naszím perspektíváján keresztül élhetjük át, hogyan válik az új nemzeti radikalizmus általánossá és számolja fel a humanizmus tabuit. Az esten a szerző rövid előadást tart a témáról, utána Szil Ágnes író, a Bárka szerkesztője kérdezi a nemrég megjelent sikerkönyvről.