„A Duna Művészegyüttes történelmi ihletésű és témájú előadása 2002-ben született, s aktualitását a kettős jubileum adta: abban az évben ünnepeltük Kossuth Lajos születésének kétszázadik, valamint angliai és Egyesült Államok-beli kampánykörútjának százötvenedik évfordulóját. A Washingtoni Magyar Nagykövetség felkérésére a Belügyminisztérium és a Kossuth Emlékbizottság támogatásával létrejött előadás Kossuth személyének és a magyar történelemben elfoglalt kivételes szerepének adózik tisztelettel a zene és a tánc nyelvén. A változatos táncképekből álló műsor Kossuth beszédeinek és gondolatainak szelleme mellett a reformkor hangulatát is megidézi.”

„És ha valamelyikünk így szól: »Nem hiszek a tündérekben« –, akkor valahol holtan esik össze egy tündér.” (M. Barrie: Pán Péter)Iliant, a fiatal herceget száműzik Meseföldről egy olyan világba, ahol nagyon kevesen hisznek a mesékben. Vele tart egy lány, Olia, aki valaha tündér volt. Olia félig meseföldi lény maradt, ezért nem láthatja és nem hallhatja senki, csak az, aki hisz a mesékben. De ebben a világban már alig találni embert, aki hisz bennük, és Ilian is elfelejtette, hogy honnan származik. Nehéz dolga van Oliának. Rá kell vennie Iliant, hogy emlékezzen Meseföldre. És szorít az idő is. Hiszen Meseföld óriási bajban van, és csak egy született herceg mentheti meg a teljes pusztulástól.Történetünk a képzeletről, a fantáziáról, a gyermeklét megéléséről, és mindezek hiányáról szól.

A Szarvassá változott fiú forrása egy irodalmi alkotás, gyökerei régmúltra nyúlnak vissza, pontosabban egy kereszténység előtti legendára, amely kilenc fiúról szól, akik szarvasvadászat közben eltévednek az erdőben, s amikor átkelnek egy varázserővel bíró hídon, maguk is szarvassá változnak. Az apjuk követi  nyomukat,  egy forrásnál talál rájuk, ahol megálltak inni,  és csak akkor ismeri fel őket amikor épp rájuk célozva megfeszíti az íját. A történet dimenzióját tekintve tipikus pogány rege, amit paradox módon egy kolinda őrzött meg, egyfajta román nyelvű karácsonyi ének. A kolindát Bartók Béla átdolgozta, ennek témájára született egyik legrejtélyesebb mesterműve, a Cantata profana két vegyes karra és zenekarra, s ez egyike azon kevés kórusműnek, amelyet a magyar zeneszerző jegyzett. A szerzeménynek már ebben  a formájában is elkezdődik a műfaji és esztétikai határok keveredése. A kórusmű, a bartóki szokásoktól eltérően kevés népi dallamot tartalmaz (a folklorisztikus dimenziók leginkább a ritmusban köszönnek vissza) miközben a kar középkori formákat (főként lidio és  misolidio), egyenesen a gregorián énekekre visszavezethető vonásokat szólaltat meg.Miközben a vokális struktúra igyekszik visszanyúlni saját, ezeréves, keresztény civilizáció adta gyökereihez, a ritmus, a dallam-invenciók kvalitása és maga a libretto is teljesen profán logika alapján épülnek fel.Ez a történet ihlette Juhász Ferenc ragyogó költeményét, amelyben azonban az anya hívja haza szarvassá változott fiát.Egy élemedett korú anya, aki éveinek súlyos terhe alatt már képtelen megbírkózni a világ kihívásaival,  “a villany is rossz, megüt az áram”. A fiú, ahogyan az eredeti történetben is,  visszatérésének lehetetlenségét fejti ki válaszában, mert ha valaki egyszer megmerítkezett az anyatermészetben, s ivott legautentikusabb dimenziónk ősi emlékezetének tiszta forrásából, számára a visszatérés útja örökre lezárul, hacsak nem a halál szólítja hazatérésre.

 Egy ideig az ember jó akar lenni. Aztán csak boldog. Mintha a kettő nem járhatna együtt.  Bizonyos körülmények között pedig csak túlélni lehet. A nyomor önzőséghez vezet. A jólét még inkább. Ki tud önzetlen maradni ebben a világban? Ha saját terheinket képtelenek vagyunk vinni, és más kapujába tesszük le, valaki összeroskad alatta. De mit tegyen az, aki segíteni akar másokon? 

A Theater und Orchester Heidelberg és a Katona József Színház koprodukciója, mely 2017 őszétől Heidelbergben, 2018 áprilisában pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretei közt a Katonában látható.

Mi történik, ha az ember nyer a lottón, és vagyonos emberként éli további életét mindenféle kötöttség nélkül? Elkezd játszani a gondolattal, hogyan változtatná meg mindennapjait. Ritkább esetben saját környezetének formálása is eszébe jut. Brecht ezt a profán gondolatkísérletet eszközként használja, hogy a régi meséből kiindulva kérlelhetetlen őszinteséggel és a hétköznapinál nagyobb rálátással beszéljen erről a fontos témáról, az emberi jóságról.

Egy népmesei alapú történet, népi ihletésű kifejezőeszközökkel: alkalmazott néptánc és népzenére hajazó muzsika. A történet nem csak verbális síkon zajlik, hanem a zene (ritmus, melódia, harmónia) és a mozdulat (tánc)  nyelvén is. Korosztálytól független mesét mesél a kissé együgyű csizmadia családjáért megtett kalandjairól.

A tehetetlenség érzése az egyik legfeszítőbb. Ha nem tudsz hatással lenni az eseményekre, a másik emberre, önmagadra. Felismered, hogy rossz úton jársz, mégsincs erőd fordítani sorsodon. Mindvégig küzdened, szeretned, gondoskodnod és gondolkodnod kell, hogy végül ráébredj, mindannyian szeretve vagyunk.Lőrinczy Attila nagyszabású Shakespeare parafrázisa összetett módon ábrázolja az ember esendőségét. Műfaja, stílusa ennek megfelelően sokrétű. Abszurd helyzetei, bizarr karakterei vígjátékiak, miközben végig ott lapul mély érzékenységük. Közege modern, nyelvezete egyszerre klasszikus és mai, fennkölt és trágár. Mindeközben izgalmas, fordulatos krimi, pergő cselekménnyel. Míg a halál el nem választ… 

Fabók Mancsi Bábszínháza előadásaÉlt egyszer, valamikor erősen rég egy székely menyecske. De az a világon mindent a visszájára cselekedett. Makacs dacosságával még az ördögnek is igen meggyűlt a baja. S tán még ma sem szabadult volna az asszonynép fogságából, ha meg nem menti egy huszár… Mesénk fonalát ördög- szállta királykisasszonyok, ördögtől kapott ördögűző képesség, igaz mátkaság, lakodalom s haj, még mik nem ékesítik! S hogy miként kacsint vissza történetünkbe vad menyecskénk, azt megláthassák, csak kerekítsék szemüket, s élesítsék pupillanyílásukat!A történet fordulatokban gazdag, kacagtató vidám, és közben rendkívül tanulságos is, minden korosztálynak felhőtlen szórakozást ígér.

Békéscsaba külvárosában van egy utca: a Kastély utca. Mára már csak alig páran tudják, a környéken egyszer itt az Ábránfy család kastélya állt, és egy családon belüli küzdelem folytán porig égett. Állítólag azóta is a környéken kószál a „Szellemúrnő”, Ábránfy Katalin, és a lánya, Zsófia. Pedig ennek a történetnek már 470 éve.1541-ben Ábránfy Katalin útra kel Wittenbergába, ahol a lánya, Zsófia a híres „Fekete kolostor”-ban tanul, mert hírét vette, hogy a lány veszélyben van. Luther idején járunk, a katolikus egyház visszaél hatalmával, a papság gátlástalan cselekedeteiről szól minden. Az asszony az utolsó pillanatban érkezik, hogy megmentse a lánya tisztességét, és elhozza onnan. Wittenbergában találkoznak Luther Mártonnal, akivel Ábránfy Katalin már régóta levelezik. Az európai erkölcsi állapotok, találkozása Lutherrel arra indíttatják, hogy hazatérve Békéscsabán és környékén megszervezze a reformáció első közösségeit, felépítse az első templomokat. Ebben társa a Wittenbergából velük menekült Angleu esperes, a Fekete Kolostor vezetője, aki szintén szembeszállt a pápai udvarral, és aki ellen elfogatóparancs van érvényben. Békéscsabán nekiállnak a munkának, de a családban nem mindenki nézi jó szemmel ezt az új szellemiséget. Ábránfy Imre, Katalin öccse, aki egyszerre a török és a német seregek kéme, megbízást kap arra, hogy az új tanok elterjedését akadályozza meg. De saját érdeke is ezt kívánja, úgy véli, a békéscsabai kastély családi tulajdonjoga csak őt illeti….A dráma a XVI. század első felének, azon belül a békési reformációs tevékenységnek állít emléket, annak minden ellentmondásával, szépségével és küzdelmeivel együtt. 

Miért ragaszkodik öt kicsi állat ahhoz az élőhelyhez, melyet bársonyos fű takart korábban, de már rég konzervdoboz-hegy, flakon-tenger borítja?
Mert táplálékot ad… Mert menedéket ad…
Mert már megszokták… Mert szeretik…
Mert ITT VANNAK A BARÁTOK!
S talán mert amíg ők itt vannak, addig nem lehet nagyobb a baj. Addig lesz, aki kikaparja a gyenge mogyoróvesszőt, amikor a billencs ráborítja a friss betontörmeléket; lesz, aki lemossa az öreg tölgy oldalát, amikor savval önti le a furcsa ruhás ember; és lesz, aki megvigasztalja az aprócska vaddisznót, Bárnevónácskát, ha újra a mamiról álmodik…
Történetünk színhelye egy illegális szeméttelep, ám ez nem lehet gátja barátságnak, összetartozásnak, közös célokért való igaz küzdelmeknek, de még szerelemnek sem…