Főszereplőnk, Kata, a 16 éves lázadó kamasz, szülei válását követően a korábbi gazdag környezetből egy lakótelepre kerül, ahol számára ellenséges fiatalok élnek. Kiderül, hogy az eleinte ijesztő srácok bármikor bármiben segítenek a családfő nélkül maradt lánynak. A sorsában rokon, érzelmileg sebzett három fiatal egymásra talál. Együtt növesztik fékezhetetlen haraggá sérelmeiket, és keresik azok irracionális célpontjait. A harc az ellenség ellen egyre durvább eszközöket követel, amit úgy tűnik, már a szülők sem képesek megállítani.Történetünk Magyarországon játszódik, a múltszázadban, abban a korban, amikor még a szélsőjobboldali fiatalokat többnyire csak skinheadeknek hívták, és amikor az előadás célközönsége, a mai 16-18 éves fiatalok születtek.„Mindezt 2015-ből nézni, avagy visszanézni borzongató. Hogy egy tömbház pincéjében megtartott első gyűlésből hogyan lesz több mint egymillió szavazó.”
Tompa Andrea, Magyar Narancs„Az Újvilág igazi probléma-feldolgozó színház. Érzelmi szinten megérinti, intellektuális szinten provokálja a nézőt.”
Pálos Máté, Origo

Jézus Krisztus, a Megváltó szenvedéstörténete az egyik legismertebb témakör az irodalomtörténetben.A Kecskeméti Katona József Színház most arra vállalkozott, hogy az ismert eseményeket szabadtéren, a hagyományokhoz ragaszkodva, ám mégis azoktól kissé eltérő módon mutatja be.A kecskeméti előadás sajátossága, hogy a pálosok szemszögéből mutatja be az ottani eseményeket, a térítés kezdeti stádiumait.Az előadás alkotói - melynek gerincét a Kecskeméti Katona József Színház jeles művészei képezik - mai, magyar produkció megvalósítására törekszenek. Kocsis L. Mihály és a rendező közös szövegkönyve elsősorban az Evangéliumra támaszkodik. A koreográfiát Lukács László a Kecskemét Táncegyüttes vezető koreográfusa készíti, és az előadásban a táncegyüttes táncosai mellett, kecskeméti lakosok is közreműködést vállaltak. A főbb szerepekben Porogi Ádámot, Kőszegi Ákost, Hajdú Melindát, Hegedűs Zoltánt, Körtvélyessy Zsoltot láthatják.Az előadás zenei anyagát Kövi Szabolcs zeneszerző alkotta, rendezője Cseke Péter.A helyszín a Kecskeméti Arborétum, melynek vonzerejét növeli, hogy területén áll az 1718-ban épült műemlék Mária-Kápolna oromzatos homlokzattal.2012. június 8. és 9-én színházunk hagyományteremtő szándékkal mutatta be a produkciót, melyet minden év, június első hétvégéjén szeretnénk játszani Kecskeméten

„Ez a háború hatalmas katasztrófa Ukrajna számára, amely kihat az egész világra, az egész emberiség jövőjére. Ukrajna és az ukrán nép most történelmének egyik legnagyobb tragédiáját éli át. Harcol szabadságáért, önállóságáért – a túlélésért. És ebben a küzdelemben nagy szüksége van a jóérzésű emberek segítségére, bárkitől és bármilyen formában is érkezzék” – mondják az alkotók.A kijevi DAKH Színház társulatának egy része azért hagyta el Ukrajnát nem sokkal a háború kitörése után, hogy új koncert-színházi előadásukkal felhívják az európai közvélemény figyelmét népük szenvedésére. Az Ukrán tűz című előadásukat Franciaországban hozták létre, és európai turnéjuk állomása Budapest is. A társulat egyik formációja, a DAKH Daughters koncert-színháza a groteszk freak-kabarék világát idézi. Üzenete: segélykiáltás a világhoz, tanúságtétel a háború okozta humanitárius katasztrófáról, civilek szenvedéséről és haláláról Ukrajnában.A DAKH az ukrán alternatív szcéna egyik különleges formációja, nemzetközi fesztiváljuk a Gogolfest. A társulat vezetője, Vlad Troickij nem ismeretlen a magyar közönség előtt sem. Korábban dolgozott Debrecenben, Kecskeméten és Miskolcon is, társulatával pedig több alkalommal volt a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM vendége.

Üljön be hozzánk egy terápiára! - 
 Interaktív színházi este fiatal drámaírók és a Nézők közreműködésével    

Az Ultimátum-nak a privát szféra morális fertőzöttsége a tárgya. A kevés szereplővel gazdaságosan bánik a szerző, dramaturgiája emlékeztet a Molnár Ferenc-i építkezésre; pontossága, pergő volta, a dialógusok könnyedsége, jól mondhatósága okán. Az Ultimátum, -amely napjainkban játszódik – a változtathatóság kérdésén túl a család intézménye feletti gondolkodásra, tűnődésre indíthat.

Hogyan lehet valakinek világa? Mitől válik az életünk tényleg a saját életünkké? Az UN két egyszemélyes univerzum találkozása egy estén. Előbb egy figura, majd még egy - magányossága és ereje mindkettőnek egészen különleges. Mindkettő világok között létezik - félig állati, félig emberi, hol nő, hol férfi, idős és fiatal egyszerre. Egy-séget alkotók.Az est első szólójának középpontjában egy faun-szerű lény áll, valahol az őrült sebességgel száguldó emberi és a merengő, organikusan létező állati világ között. 
Az UN címében egyszerre merít a faun szóból, ám még inkább az Deleuze-i értelemben vett világ, azaz univerzum kifejezésből és a francia un, azaz egy szóból, amely azt jelöli, hogy egy, egyetlen karakter áll a koreográfia fókuszában. Az UN első részének különös figurája belakja a teret, azonnal reagál annak rezdüléseire, változásaira, függ a környezetétől, mint napjainkban rétegzett értelemben függnek-függünk annyian - s ez a függés itt szó szerint értendő hiszen Frenák Pál koreográfus ez alkalommal is egy különleges függesztési rendszerben mozgatja táncosát.  
Az UN második részében hosszú idő után újabb saját szólóval lép színpadra Frenák Pál koreográfus. A japán kultúrából és Kazuo Ohno butoh mester személyéből-emlékéből merítő, absztrakt monokróm színekkel játszó koreográfia az idő múlásával létrejövő új egyensúlyról, a férfiasságról és nőiességről beszél. 
"A tradicionális japán színházakban sok esetben férfiak alakították a női szerepeket, ez önmagában is érdekes, de bennem az elmúlás, az elfogadás kérdése, a nő–férfi átjárhatósága is felmerül. Egyrészt belenyúlok ebbe a kettősségbe, másrészt a butohtánc lényegébe megpróbálom bevinni a siketek és nagyothallók nyitott kommunikációs lehetőségét." - mondja a koreográfus.
"A lényeg, hogy Frenák Pálon nem érződik elbizonytalanodás, alkotóként és előadóként is folyamatosan biztos pont a hazai és nemzetközi tánc-, kortárstánc- és színházi-művészeti életben. Az „un” franciául azt jelenti: egy. Frenák két ember egységéről, múlt és jelen egységéről, a különböző régiók és kultúrák egységéről, a művészetek egységéről beszél – közvetetten. 
Komplex színházi nyelvének meghatározó dialektusa az évek során kikristályosodott egyéni, magas szintű technikai felkészültséget is követelő mozgásnyelve. Frenák kitartóan bízik a táncban, bízik a mozdulatban." (Tánckritika)

Mire képes a szerelem! Mindannyiunk számára ismerős az ókori szobrász, Pügmalión története, aki saját maga által faragott szobrába szeret bele, olyannyira, hogy vágyával életre kelti az elefántcsontból faragott testet. Az Ovidius által mesteri tömörséggel megverselt átváltozás történetét Bernard Shaw Pygmalion című drámája meséli újra el: a megrögzött agglegény figurája ezúttal nem szobrászként, hanem nyelvészprofesszorként lát hozzá az „alapanyag”, egy csúf beszédű virágáruslány femme fatale-lá való alakításához, azáltal, hogy megtanítja illően beszélni. A modern kori virágáruslány története azután a Shaw-dráma alapján készült My Fair Lady című musicallel hódítja meg a világunkat. Zalán Tibor unferlédi című darabjában így minden helyzet és minden szereplő ismerős. A megrögzött agglegényként élő professzor, az ezredes, a professzor anyja, egy kocsmatöltelék sorsa jutott apa és lánya, Lilla, aki nem más lesz, mint a metamorfózis alanya a darabban. Ismerős a piac is, a fogadás, a nyelvtanulás motívuma. Zalán Tibor darabjában azonban minden, de minden fordítva történik. A finom, törékeny, művelt franciatanárnő a „professzor” fedőnéven futó maffiózó, Honti kezei közé kerül. „Te el sem tudod képzelni, milyen veszettül izgató kézbe venni egy emberi lényt, és kényedre-kedvedre gyúrni belőle egy másikat, egy egész másikat – pusztán azzal, hogy elfelejtetjük beszélni!” – vallja meg rajongással Honti az anyjának, mit élvez igazán az „ezredessel” tett fogadásában. Az unferlédi című darabban egy nő metamorfózisának megrendítő történetét követhetjük nyomon, aki szerencsétlenségére egy olyan „szobrász” kezelése alá kerül, akinek nem a márvány, hanem a beton a legfontosabb eszköze. Igen, itt minden fordítva történik, egészen az elnyelvtelenítésig.

A SZINDRA Társulat karácsonyi gálaműsoraKicsik és nagyok szórakoztató színes előadása családoknak, barátoknak, érdeklődőknek.Közreműködnek a „margitosok”.

A művészet rés arra, hogy illegális dolgokat megmutassunk, megtárgyaljunk, hogy szembenézzünk vele. Képes elemelni a valóságtól. Így a művészet neve alatt legálissá válik a tabu. Hogyan működik a kontextus-teremtés? Hogyan működik az emberi agy? Hogyan használjuk ezt a lehetőséget?A művészet oltárán szabad, amit az életben nem minden esetben tehetünk meg. Ezért a művészet alibijében ott a szabadság. Ugyanakkor az, hogy ilyen relatívek a keretek, az azt is jelenti, hogy az ember nem találja a határait. A színpadon akár ki is nyírhatjuk magunkat, végignézik. Minden kontextus kérdése, az agy a kontextus alapján emel ki lényeges elemeket a valóságból.„Több síkon kezdtünk el dolgozni Gáborral. Érdekel az ő saját személyes múltbéli története és a jelenben lévő érzetei, a tánchoz való viszonya. A férfi nemhez kapcsolódó elvárások, sztereotip jellemzők, a férfi szerep, jelleg különböző élethelyzetekben és táncstílusokban való megjelenése foglalkoztat. Illetve a témával kapcsolatos, verbálisan értelmezhető tartalmak film részlet, mese, vers, dal használata.”A szólósorozat egy olyan felület, amely lehetőséget biztosít az alkotó és az előadó szoros együttműködésére. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében, előadásában rajzolódik meg a művész portréja, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy portrévá a KET adott táncművészéről.Hód Adrienn fő profilja a kísérleti mozgás, kortárstánc. Alkalmazott koreográfus színházi előadásokban, játékfilmekben (Saul fia, Ikrek hava), reklámfilmekben és divatbemutatókon. Alkotómunkája mellett rendszeresen tanít improvizációt a Budapest Kortárstánc Főiskolán.
Munkái során a kulturális kontextusából kiemelt mozgó emberi test foglalkoztatja, amelyet általában üres térbe helyez. A próbateremben olyan érzékeny helyzeteket generál, amelyekben tér és bizalom nyílik a táncosoknak a fizikalitás megteremtésére. Munkamódszere az improvizáción alapul, ami a színpadon szigorúan strukturált formában jelenik meg. Nem fél megdolgozni az ismeretlent.
Hód Adrienn 1975-ben született. 1997-ben végzett az Angelus Iván által alapított hazai kortárs tánciskolában (Budapest Tánciskola), 2010-ig aktív táncos. Korai munkáit a Műhely Alapítvány Inspiráció koreográfiai estjein mutatta be. 1995-ben megalapította az OFF Társulatot, amelyet 2007-ben a HODWORKS követett. Ugyanebben az évben a Műhely Alapítvány „Az ismeretlen kutatása” című program ösztöndíjasa, 2008-ban a Meeting Points magyar-amerikai művészeti program résztvevője. 2010-ben a Trust for Mutual Understanding ösztöndíjasa, 2011-ben a Tempus Közalapítvány támogatásával rezidens a berlini Tanzfabriknál. 2012-ben a Jardin d’Europe projekt, 2013-ban a Trafó Kortárs Művészetek Háza támogatásával készít produkciót. 2013 őszén a Headlands Centre for the Arts ösztöndíjasa San Franciscoban, 2014-ben két hetet tölt Philadephiában a danceUSA/Philadelphia szervezetnél, a Műhely Alapítvány csereprogramjával. A Basse danse-t 2012-ben, a Pirkad című produkcióját 2014-ben, a Halandóság feltételeit pedig 2015-ben az év 20 legkiemelkedőbb kortárs táncelőadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat. Munkáit eddig hét alkalommal jelölték Lábán-díjra, amelyet kétszer, 2012-ben a Basse danse előadással és 2014-ben a Pirkaddal nyert el.www.hodworks.hu

Dokumentumszínház - és mégsem az. Férfitörténetek - interjúkból összeálló, folyamatosan formálódó szöveggel. Hétköznapi emberek mesélnek hétköznapi dolgokról egy hétköznapi helyzetben. Szubjektív korrajz és női látlelet a férfiakról, sok zenével és humorral.

„Férfiak mulatnak, de mulatságuknak sötét, komor árnyéka van, mögötte nemcsak az éjszakai alföldi égbolt sötétlik, hanem a pusztulás is. Ezt a sírva-vigadó magyar mulatozást – magyar specifikum ez, sehol másutt fel nem található – minden más magyar író glorifikálta, kedvesnek, rokonszenvesnek tüntette fel. Móricz az első és egyetlen, aki meglátja benne a mulatozóknak nemcsak az elérzékenyülését, hanem a komor nekikeseredettségét, az egész mulatság sivárságát és félelmetességét.” Schöpflin Aladár: Úri muri (1928.)