Karen és Gabe, a negyvenes éveiben járó házaspár, rendszeresen vacsorára invitálja Tomot és Beth-t, akiket jó pár évvel korábban még ők hoztak össze. Egy alkalommal azonban Beth bejelenti, hogy Tom el akarja hagyni egy másik nőért. Sem Karen, sem Gabe nem tudja megérteni, mi vitte rá Tomot arra, hogy felrúgja az életét, de később világossá válik számukra, hogy a barátjuk döntése valójában a kettejük kapcsolatát kérdőjelezi meg. Tom és Beth válása kapcsán Karen és Gabe szép lassan ráébred, hogy a rendszeres baráti vacsorák az ő házasságuk biztos alapjait képezték. Mindketten nehezen szembesülnek azzal, hogy Tom és Beth bele mert vágni egy új élete, míg ők erre képtelenek voltak. Az összeszokott négyes széthullása megrémíti Karent és Gabe-et, hiszen fel kell tenniük maguknak a kérdést: vajon az tartotta-e mindeddig össze őket, hogy közösen pátyolgatták Tomot és Beth-t, akik folyamatos témát és tennivalót szolgáltattak nekik.

Észtországban járunk, illetve az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban, a hetvenes évek végtelen közepén, olajbányászatból élő kisvárosban, lakótelepi tisztaszobában. Fiatal házaspárt ismerhetünk meg, a geopolitikai helyszín és a történelmi idő afféle mintapolgárait, vagyis mérnök férjecskét és tudós asszonykát. Épp a férj szüleit várják, vacsorára.No, ilyenkor szokott a helyzet elfajulni – és ez történik ezúttal is. Nem mintha egy anyós érkezése, a világon bárhol, bármi jót ígérne: de itt, a hamvába holt ipari projektek földi pokollá lett romjain, a világmegváltó eszmék paródiává züllött roncsai között egy anyós is duplán fáj. Nem csoda tehát, ha az este pillanatok alatt csatatérré varázsolja a vacsoraasztalt, mégpedig olyan csatatérré, ahol győzni nem lehet, csak – optimális esetben – kevésbé veszíteni, mint az ellenfél, vagy –ség.

A Vacuum lehetetlen képeket és fantasztikus festményeket jelenít meg egy olyan játék során, melyben testek jelennek meg és tűnnek el ismét fekete lyukak és kápráztató fények közepette.

a Soproni Petőfi Színház előadásaTóthárpád Ferenc „története" a Vadalma címet kapta, és egy húsz évvel ezelőtti tragédia érlelte a mai napig: 1997 januárjában számolt be az országos és a helyi sajtó arról, hogy az utca kövére rakott le valaki egy újszülött kislányt a határ menti kisváros szociális gondozójának kapujában. A csecsemőt kivérzett és félig kihűlt állapotban szállították kórházba, de az életét már nem tudták megmenteni. A hatóságok széleskörű nyomozást folytattak. Az emberek külföldi elkövetőkről is pusmogtak, de a vizsgálatok nem jártak eredménnyel. A lányka a nevét a kisvárostól kapta. Virág - mert így nevezték el - már nagykorú lehetne... a sírjához azóta is sokan elzarándokolnak, hogy gyertyát gyújtsanak, talán az édesanyja is látogatja!? A darab a kislány születésének előzményeibe nyújt bepillantást. A kislányéba, aki csak úgy „lett, termett", mint a vadalma: kéretlenül, fájdalmak kétségek és vívódások között. A Vadalma két házaspár (Krisztián, a roma rajztanár-festő és Krisztina, a tanítónő, valamint Mihály, a menő ügyvéd és Andrea, az ismert író) életének egy fontos időszakát párhuzamosan mutatja be. 

Egy észak-dániai kisvárosban él Lucas Bruun, az elvált tanár, aki a helyi gimnázium bezárása után az óvodában vállalt nevelői állást. Napközben a gyerekekre vigyáz, esténként a szülőkkel iszogat a vadászházban. És Lucast mindenki szereti, mert kedves és lelkiismeretes, de aggódnak is, hogy magányos abban a nagy házban, ahol a felesége és a fia elköltözése óta egyedül lakik. De a féltést hamar felváltja a zsigeri düh és a bosszú utáni vágy, amikor egy óvodás kislány szexuális zaklatással vádolja meg Lucast, aki ugyan tagad, de hiába — már elkezdődött az embervadászat.David Farr Vadászat című drámája Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm azonos című, nagysikerű filmjének adaptációja. Vinterberg 1998-ban rendezte meg Festen (Születésnap) című dogma-filmjét, amiben egy köztiszteletben álló családfő saját gyerekei ellen éveken át elkövetett szexuális visszaélésére derül fény.A Vadászat alapötletét évekkel később saját pszichiátere adta a filmrendezőnek; azt javasolta, mint antitézist, mutassa be azt is, milyen végzetes következményei lehetnek annak, ha valakit hamisan vádolnak pedofíliával. Hogy milyen gyorsan és automatikusan képes ilyen ügyekben egy békésnek tűnő közösség bizonyíték nélkül is bűnösnek tekinteni és meghurcolni valakit, aki eddig egy volt közülük, tanította a gyerekeiket és ott ült mellettük a karácsonyi misén.

Adott egy kedélyesnek tűnő bajor falu nem sokkal a második világháború után. Végre béke van. A helybéliek élete végre visszatérhet a megszokott mederbe, a menekültek pedig - ha akad munka - végre új otthonra találhatnak.
Csakhogy a háború okozta sebek nem múltak el nyomtalanul. És a gyűlölködés is túlságosan mélyen ivódott bele az emberek lelkébe.
Ráadásul szegénység van. Anyagi és lelki egyaránt. 
Szinte természetes ebben a közegben, hogy aki kicsit is kilóg a sorból, azt kipécézik. És aki nem tud, vagy nem akar beilleszkedni, annak előbb-utóbb mennie kell. Amikor pedig még egy gyilkosság is történik, a közösség végképp igazolva érzi magát, illetve előítéleteit: egy nagy, közös vadászatra indulnak...
Martin Sperr drámája - amiből film is készült - most kerül második alkalommal színre Magyarországon. A darab arra keresi a választ, meddig beszélhetünk jogos önvédelemről, és mikortól uszító intoleranciáról? A saját szerencsétlenségünkre miért gyógyír, ha másokat még szerencsétlenebbé akarunk tenni? Megússzuk-e, hogy kipécézzenek, ha mi is kipécézünk másokat? Véget ér a "vadászat", ha már mindenkit elüldöztünk, akinek nem volt helye közöttünk? 

Sági György „Vagy nem” című könyvének bemutatója. Dr. Sági Györggyel, a kötet írójával Dr. Sólyom Gábor beszélget, a regényből Gáti Oszkár olvas fel részleteket  
„Igen, Weisz nagypapa 1943 tavaszán munkaszolgálatra bevonult Kárpátaljára, Turjaremetére. De már a bevonulás napján tudta, hogy neki semmi köze ehhez az egészhez. Csak idő kérdése volt, hogy mikor lép le, és vesz búcsút örökre munkaszolgálattól és zsidóságtól egyaránt. Mert zsidó nem akart lenni, ezt tudnod kell. Sem zsidó polgár, aminek született, sem, mint anyád szerette volna, zsidó világforradalmár. Tagadni akart mindent, ami a zsidóságra emlékeztette. Még azt a kis bőrdarabot, ami hiányzott belőle, még azt is visszavarratta volna, ha teheti. Gyűlölte saját zsidóságát.”
Mi köze lehet egy budapesti romkocsmában, talán nem is véletlenül egymásra találó lánynak és férfinek, azon túl, hogy egymásba szeretnek? Kapcsolatukat, jövőjüket őseik múltja köti össze. A törté- net, a XIV. századi Sevillába repíti vissza az olvasót, ahol egy zsidó orvos és keresztény szeretője nem szokványos viszonyán keresztül ismerkedhet meg a korral, szokásokkal. A szerző mesterien ábrázolja a spanyol középkor világát.
A múlt teljesen átrajzolja a jelent. Kiderül, hogy semmi sem igaz abból, amit annak hittünk eddig. Az utódok merjenek-e élni a felkínált lehetőséggel, legyenek-e a pillanat művészei? A tradíciók téren és időn át behálózzák a szereplők életét, az emlékezet, a hit és a történelem által mozgatott erőket, amelyek generációkat határoztak meg, és amelyeknek talán szerepe van az egyes ember életében ma is. A jelen és múlt szerelmi szálai átlépnek, átléphetnek e tradíciókon? Erre keresi a választ a szerző ebben a szókimondóan szórakoztató, izgalmas műben.

Nők és férfiak között minden kapcsolat más, mint minden más kapcsolat nők és férfiak között. Mindegyik minden más kapcsolattól eltérő kapcsolat nő és férfi között mégis tartogat azonos meglepetéseket. Minden kapcsolat nő és férfi között belefeledkezésekkel indul a boldogság reményében, ámde az egyik meglepetés mindig az, hogy a nők és férfiak közötti kapcsolatokban a boldogság ritkán válik huzamossá. Goffredo Parise darabja a szimbiózis és a kibékíthetetlenség egyszerre való működését mutatja be egy nő és egy férfi kapcsolatában, és reményeink szerint nem valószínű, hogy lesz olyan nő vagy férfi a nézőtéren, aki nem ismer majd magára.

VAKFOLT
A Vakfolt című táncszínházi előadás a tánc, a zene és a képzőművészet ötvözetéből építkezik. Arra összpontosít, hogy különböző művészeti ágakat egyesítsen, ezúton fogalmazva meg egy táncszínházi előadást összművészeti alkotásként. Az előadás, ahogyan a cím is előrevetíti, arra hivatott rámutatni, amit nézünk, de nem látunk, vagyis a Vakfoltra.

Az előadás betekintést nyújt két bipoláris zavarral küzdő fiatal férfi és nő kezelésébe. A művészetterápia segítségével keresik a kiutat. Minél jobban elmélyülnek az alkotás varázsában annál inkább távolodnak betegségük hatókörétől.

Felolvasószínházi előadás a Romkocsmában

Varró Dániel fordításában elevenedik meg a testvérháború Coleman és Valene között, akik nemrég különös baleset folytán vesztették el apjukat. Bánatukban a masszívan alkoholista Welsh atya próbál segítséget nyújtani. Az esemény helyszíne egy Isten háta mögötti ír falu, annak is a legszéle. Mindennapjaikat lefoglalja egymás heccelése, mindegy, hogy min és mikor és legtöbbször ölre mennek, talán a végsőkig is. Erről szól ez a darab: a bűnről és a szeretetről.