Baradlay Kázmér halála előtti intő szavai elhalványulnak a szabadság eszméit valló családja körében. „A föld ne forogjon, hanem álljon”, ezek az utolsó atyai szavak a dicső negyvennyolcas magyar szabadságharc előtt. Ám minden megváltozik: Akinek jeles polgári karriert szán, feláldozza magát a haza oltárán, akinek remete életet jelöl ki, megnősül, a legidősebb fiú sem marad otthon, hanem elindul az önálló élet felé. Jelzés, hogy a sors alakítható, és a végzet sem állandó.

színmű két részben - Jókai Mór azonos című regénye alapján -
Írta:
Böhm György és Korcsmáros György

igazságkeresés két felvonásban - Bertolt Brecht nyomán, Eörsi István fordításának felhasználásávalEgy szétesett világban mindenki menekül, és menti, amit lehet.
Aki megment egy gyermeket, a jövőt menti meg. Gruse Vachnadze nem mérlegeli, hogy a gyermek honnan jött, hogy milyen kockázatos őt bújtatni. Nem néz mást, csak az életet, s észre sem veszi, hogy a megpróbáltatások közt már anyaként néz a gyermekre.
Mert nincs semmi, ami több erőt adhat a fájdalmak elviseléséhez, mint egy gyermek.

 Martin McDonagh újra egy írországi, falusi környezetbe kalauzol minket, ahol az egymásra utaltság, a monotonitás és a kilátástalanság mételyezi a mindennapokat. Ebben a kis közösségben él egy testileg hátrányos helyzetű, árva kamasz fiú, akin mindenki csak élcelődik. Hiszen addig sem a saját elfuserált életükön kell gondolkodniuk, amíg rajta köszörülik a nyelvüket. Mindenki ezt az érzelmek eltakarására alkalmas védőmechanizmust működteti, nehogy sebezhetőnek tűnjön ebben a zord világban. Minden szereplő groteszk, olykor brutális módon fejezi ki magát, mégis valahol a mélyben ott húzódik a valódi szeretet. A ’30-as években játszódó történet idején a szigeten épp egy ál-dokumentumfilmet forgatnak. Ez a forgatás reményt ébreszt Csámpás Billyben, hogy van kiút a monoton és megaláztatásokkal teli életből. A világ kitágul ugyan számára, de ez a tapasztalat ráébreszti, hogy „sanyargatói” valójában az igazi és szerető családja; az élhetetlen sziget pedig minden nehézségével együtt az igazi otthona. 

Írország egyik isten háta mögötti szigetén él Billy, a kacskakezű, kacskalábú, apátlan-anyátlan árva, aki a falusiak gúnyáradata és kegyetlensége elől könyveibe és a tehenek fixírozásába menekül. Felcsillan a megváltás lehetősége: amerikai filmesek szállják meg a környéket és Billy új célja eljutni hozzájuk. Útja során azonban nem a jövő, hanem a múlt világosodik meg: hogyan is haltak meg a szülei…

Mi történik, ha valakit lenyel egy krokodil? Meghal, mondanák Önök. De mit mond Dosztojevszkij? Miután a pétervári csinovnyikot (ma úgy mondanánk: hivatalnokot), Ivan Matvejevicset egy hatalmas krokodil váratlanul lenyeli, nemhogy meghalna, de – a krokodil legnagyobb meglepetésre – kifejezetten örül új helyzetének. A fenevad gyomrából ugyanis világosságot és új eszméket hirdethet polgártársainak. „Elég csak elkülönülni valahol, vagy belekerülni egy krokodilba, máris megteremtődik az egész emberiség számára a paradicsomi lét lehetősége” – bölcselkedik Ivan Matvejevics, A krokodilus főhőse. Dosztojevszkij visszaemlékezései szerint a kisregényt egy valós esemény ihlette: egy német zoológus 1864-ben Szentpéterváron élő krokodilt mutogatott az egzotikus élményekre vágyó közönségnek pénzért. A különös, groteszk élmény hatására Dosztojevszkij fanyar, filozofikus humorú, abszurd történetet kerekített, amely leginkább Gogol pétervári történeteinek (mint például az Orr vagy a Köpönyeg) irodalmi hagyományából merített. Az orosz és egyúttal a világirodalom egyik legjelentősebb írója, Fjodor Dosztojevszkij elsősorban társadalmi, filozófiai és pszichológiai kérdéseket boncolgató, fajsúlyos regényeiről és elbeszéléseiről ismert. Ugyanakkor fennmaradt több szatirikus hangvételű, a 20. századi abszurd irodalmat megelőlegező írása is, melyek Dosztojevszkij alkotói vénájának, irodalmi tehetségének sokszínűségét bizonyítják. Ezek közé tartozik az 1865-ben A krokodilus címmel megjelent, úgynevezett „fantasztikus” kisregénye is, amely elmélyítette, ugyanakkor új formában jelenítette meg a kor művészetének egyik fontos motívumát, az emberi személyiség megkettőződésének problematikáját. A magyarországi ősbemutató rendezője, Valerij Fokin, a kortárs orosz színházi élet egyik kiemelkedő alkotója, aki egyúttal a moszkvai Mejerhold Kortárs Művészeti Központ alapítója, és jelenleg az egyik legjelentősebb orosz színház, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője. Számos művészeti díjjal elismert rendező munkásságában különös hangsúlyt kapnak Gogol, illetve Dosztojevszkij műveinek színpadi adaptációi, melyeket vállaltan Mejerhold színházi formanyelvének továbbgondolásával készít.

Christopher egy napon élettelenül találja Wellingtont, a szomszédék kutyáját. Wellingtont vasvillával ölték meg. Ráadásul a rendőrség azt hiszi, Christopher tette. Christopher ezért úgy dönt, nyomozásba kezd: hiszen napvilágra kell kerülnie, ki a brutális tettes.Csakhogy Christopher tizenöt éves. És egyedül még az utcájukon túl sem járt soha. A szálak viszont messzire vezetnek. Ahhoz, hogy a dolgok végére járjon, Christophernek meg haladnia saját magát, túl kell lépnie addigi életén. Ami nem könnyű. Christopher ugyanis autista.Vajon sikerül-e kiderítenie az igazságot? És mi történik, ha sokkal fájdalmasabb igazságokra bukkan?A Mark Haddon bestselleréből készült darabot a londoni Nemzeti Színház mutatta be először, az előadás rekordszámú, összesen 7 Olivier-díjat nyert el. Christopher izgalmas és megható története élmény lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

 Az ismert magyar népmese interaktív színpadi változatával ismerkedhetnek meg a gyerekek, és ahogy már évek óta megszokhattuk, ismét közös mókára, játékra hívjuk kis nézőinket, ahol a színészekkel együtt tolhatják a mese szekerét. 

Több gyanús utalásból, majd egy előkerülő félkész regényből kiderül: a hely már korábban sem volt ismeretlen a férfi előtt. Egy régi szerelmi történet is előkerül, ám nem tudni, a valóság ihlette-e, vagy teljes egészében az alkotói képzelet. Egy dolog bizonyos: a kapcsolatuk újragondolásra, megváltásra vár. Önmaguk által. Külső segítség által. Akár a „Pápa” által.

Amarilla fiatal, vágott nyelvű boszorkánytanonc. Egy napon boszorkánynővérivel együtt azt a feladatot kapja, hogy akadályozza meg Király Kis Miklós és Tündér Tercia házasságát. A kis boszorkányok belevetik magukat a kalandba: birodalmakon át, táltos paripák ellenében próbálják meg megnehezíteni Miklós dolgát.
A boszorkánykodások közepette azonban Amarilla nagy bajba kerül: megakad a szeme a hetyke Király Kis Miklóson... és akkor a sárkányról még nem is beszéltem...