Antoine de Saint-Exupéry, minden franciák legszebb nevű írója egyike azon keveseknek az irodalom történelmében, akik egyszerűen szőrén-szálán eltűntek (a másik az amerikai Ambrose Bierce volt). Saint-Exupéry fő-, vagy mellékállásban, az íróság mellett, pilóta volt, vagyis hős, mert ő a repülés második hőskorában (az első hőskor az volt, amikor feltalálták a repülőgépet, a második az, amikor elkezdték használni) volt pilóta; ráadásul főként a messzi Dél-Amerikában és a majdnem olyan messzi Afrikában gyakorolta izgalmas mesterségét, tehát kalandornak is mondható.A Kis herceg alapszituációja Saint-Exupéry saját élményét dolgozza fel: egy ízben kényszerleszállást hajtott végre, gyakorlatilag a Szahara kellős közepén, ahol egyesegyedül a saját repülőgépszerelői tudására, illetve leleményességére támaszkodhatott — továbbá arra az irracionális, ám nagyon is létező erőnek a segítségére, amit, ízléstől és neveltetéstől függően, vagy Istennek, vagy a vakvéletlennek nevezünk.A többi; hogy a kényszerleszállt pilótát egy űrbőlpottyant, aranyhajú kissrác találja meg és tanítja ki a bölcs naivitás és a feltétel nélküli empátia művészetére, már irodalom, sőt,  rossz nyelvek szerint, túl szép irodalom. Annyira túl szép, mint mondjuk Mozart Kis éji zenéje, vagy a Mona Lisa: szépnek alkotta az alkotója, mi pedig addig hallgattuk, néztük, olvastuk, míg túl szép nem lett.De még így is: a Kis herceg örök érvényű igazságok hordozója, olyan igazságoké, amelyekről, mert örök érvényűek, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy mi magunk is ismerjük őket, továbbá mindenki más is.  Pedig nem: hiába fújjuk kívülről, hogy a szeretet az egyetlen erő, amely a jó irányba kormányozhatja a világot, hiába ismételgetjük nap mint nap, hogy szeretni egyet jelent a felelősség vállalásával; hiába minden — a valóságban fütyülünk mindezekre, mert élni nincs időnk a túlélés kényszere miatt, mert nem tudunk boldogok lenni, miközben elboldogulunk… és mert semmire sem csúszik olyan jól a pálinka, mint az iszákosság miatti búbánatra.Hacsak… (mindig van egy hacsak) hacsak fülön nem fogjuk gyerekünket, vagy pláne unokánkat, és el nem cipeljük a legközelebbi Kis herceg-előadásra, bízva abban, hogy kölök még, honnét tudná, hogy cinikusnak kell lenni, ha boldogulni akarunk, és hogy az élet mellőzése a túlélés leghathatósabb záloga; mindezt még nem tanulta, és így talán marad egy esélye, hogy hazavisz valamit az előadásból, amitől szerencsésebb és sikeresebb biztos nem – de talán boldogabb, sőt, emberebb lesz.

A pilóta kényszerleszállást hajt végre a Szaharában ezer mérföldnyire minden lakott helytől, csak egy hétre elegendő ivóvízzel a kulacsában. Szomjúságos, délibábos sivatagi magányát egy titokzatos aranyhajú kisfiú, a kis herceg váratlan felbukkanása töri meg. Az élete delén lévő pilóta a világot gyermeki rácsodálkozással szemlélő kis herceg által találkozik gyermekkori önmagával egy olyan életszakaszban, amikor szükségszerűen rájövünk, hogy halhatatlanságunkról és különlegességünkről szőtt álmaink csak illúziók. Mégis van valami, ami minden életkorban, minden válságon segít túljutnunk: az emberi kapcsolataink, a szerelem, a barátság, a másik iránt érzett felelősségvállalás, mert ezek adnak valódi értelmet az életünknek és erre tanít minket – gyermeket és felnőttet egyaránt – Antoine de Saint-Exupéry világhírű meseregénye is. 

 Az előadás egy szellemi utazás, egy párbeszéd a szavak, a mozdulatok, a rajz, a muzsika és a képzelet nyelvén.
A könyv ott van a polcodon, hiszen a pilóta elszállította számtalan ország számtalan polcára – számtalan nyelven, számtalan kis bolygóra. Számtalan fülecske hallotta ismert mondatait.
A kis herceg megnyitja számunkra a galaxist. Egyedi bolygói, mint megannyi drágakő sugározzák életünk stációit. Üzenetük könnyen érthető és megfejthető, mégis könnyen elfelejthető. De újra és újra megélhető. Gyermekként és felnőtt gyermekként is.
A pilóta, a kis herceg, a rózsa, a róka, a kígyó valószerűtlen története túllép a mesén. Az Én történetem. A Te történeted. Velem történt. Veled történt, történik.
A királyt, az iszákost, a hiú embert te is ugyanolyan jól ismered, mint én.
A kis herceg nagyítóján keresztül mégis másképp látjuk. A kis herceg ártatlan és tiszta szeme értetlenül figyeli a felnőttek világát. Ártatlanul és tisztán. 

"Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért..." A pilóta találkozik a kisherceggel a sivatagban. A szőke hajú kisfiú kíváncsi természet, folyton kérdez, egyre bölcsebbé válik, formálódik. A B-612-es bolygóról a kis herceg 6 másik bolygót látogat meg, eközben megtanulja, hogyan nem szabad élni.

"Ezt a történetet is legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy tündérmesét, ilyesformán: "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg egy parányi bolygócskán lakott, amely alig volt nagyobb nála és nagyon szerette volna, ha van egy jó barátja..." Azoknak, akik értik az életet, ez így sokkal igazabbul hangzott volna... Hat esztendeje már, hogy kis barátom búcsút vett tőlem. Azért mesélek most róla, hogy nehogy elfelejtsem, mert szomorú dolog elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja. S ki tudja, még utóbb belőlem is lehet olyan felnőttforma ember, akit nem érdekel már más, csak a számok... Igyekezni fogok tehát olyan részletesen felidézni mindent, amennyire csak lehet. Hogy sikerül-e, abban persze egyáltalán nem vagyok biztos. Ezt azonban meg kell bocsátanotok nekem, alighanem öregszem...”

Egy mozdulatnyi káosz tér meg a világba, egy imbolygó bolygó kifut a pályájáról és egy nem e világi teremtmény a Földre érkezik. Fájdalmasan szép ábrándozás az elveszett ártatlanságról, kígyókról, rózsákról, folyton eloltott és folyton meggyújtott lámpákról, vulkánokról, majomkenyérfáról - mozgással, zenével, vizuálisan felspannolva, úgy, ahogy eddig még nem láthattuk és nem hallhattuk."Mert jól csak a szívével lát az ember"A kis herceget Antoine de Saint-Exupéry a második világháború alatt írja, amelyben pilótaként maga is részt vállalt. Bár első pillantásra (és a házi olvasmány-lista sugallatára) gyermekkönyvnek tűnik, a felnőttekhez is jelentős mértékben szól...Az egyre inkább elidegenedő világban Saint- Exupéry úgy érezte, üzenete nem éri el máshogy a kortársait, csak ha a mindenkiben, feltételezhetően még élő, gyermekhez fordul.Ma azt kérdezzük ezzel a szöveggel: milyen mértékben sikerült megőriznünk magunkban a tisztaságot és a hitet? Mert e történet lényege valóban nem felnőttekhez szól – sokkal inkább a gyermekhez, amely a felnőttekben él és amelyet még nem emésztett föl a felnőttvilág. Legalábbis reméljük... 

Vannak a gyerekek – és vannak a felnőttek. 
Van Peti – és van Apa. 
Petiéknél, a kerti pajtában egy Bruckner Szigfrid nevű oroszlán lakik. 
Apa szerint Petinek túl élénk a fantáziája.
Vannak a felnőttek – és vannak a gyerekek.
Viktor, az építész megismerkedik Petivel – és megismerkedik Bruckner Szigfriddel is.
Aztán Apa úgy dönt, hogy a pajtát le kell bontani. És erre a feladatra Viktort kéri meg…

„Még nem volt szerencsénk…Bruckner Szigfrid vagyok, a szavannák ura, egyébként artista és főzsonglőr. Van szerencsém.”De Szigfrid csak a kiválasztottak előtt fedi fel kilétét. Látja Peti, a nagycsoportos óvodás, Viktor a Szigfrid lakhelyéül szolgáló pajta lebontásával megbízott jófej építész és annak titkos szerelme, Gabriella – de rejtve marad a fontoskodó rendőr, a házsártos cirkuszigazgató és a folyton rohanó Apa előtt. Hogy mindez megváltozzék és meséhez illőn, jó véget érjen, szükség lesz még a kisfiú betegségére, Szigfrid álhalálhírére, eltűnt nejének, Szilviának a megkerülésére, egy lebontási engedély megsemmisítésére, és egy öreg oroszlán cirkuszi búcsúföllépésére… A mese és a valóság elemeit ötvöző költői történet arra is int, hogy felnőttként se űzzük ki magunkból a gyermekkorunkat színező álmokat. 

a Görbetükör Színház  mesejátéka 
Interaktív, zenés produkció. A színpadon megelevenedik az isztambuli palota környezete és hangulata. A szultán soha többet nem akarja hallani azt a történetet, amiben ő pórul jár. Ha ti segítetek a palota tömlöcéből kiszabadult öregembernek és a hastáncos lánynak, akkor végig hallgathatjátok a tiltott mesét, ami a kis kakasról és az őt megillető gyémánt félkrajcárról szól.  

a Színes Szilánkok Diákszínpad előadása Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok c. regénye nyomán