A darab eredeti Petőfi Sándor-szöveggel, élőzenével, tánccal szól gyermekeknek, felnőtteknek, és családoknak egyaránt.Az előadás fő szála János vitéz utazásaira épül, aki különböző világokon keresztül utazik és jut el Tündérországba. Kalandjai során ismeretlen tájakon jár, próbatételekkel néz szembe, miközben bejárja a felnőtté válás útját is.Az Apró Színház fontosnak tartja, hogy a felnövekvő generáció újra megismerje és megszeresse azt a kultúrát, ami a sajátja, hogy a gyermek felnőtt korára megtalálja helyét a világban, és elfogadóvá váljon más népek hagyományai iránt.

"Ilyesmi, mint a János vitéz, a legnagyobbaknak is csak egyszer sikerül” – írja Szerb Antal Petőfi emblematikus művéről, mellyel 1844-ben, huszonegy évesen berobbant az irodalmi életbe, és országosan egy csapásra ismert lett a szélesebb olvasó közönség köreiben. Az irodalomtörténet a magyar népies irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon a János vitézt, de műfaját illetően a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt az elbeszélő költeményt minek tekintsük; egy népmesei motívumokból építkező „műmesének” vagy egy naiv hőséneknek, mely az ókori eposzi hagyományt folytatja: a „magyar Odüsszeiának” – ahogyan Kosztolányi nevezte. A János vitéz a bábszínházak állandó repertoár-darabja. Kacsóh Pongrác belőle készült dalműve a 20. század első éveiben műfajteremtő volt a magyar operett születésekor. Filmes feldolgozásai közül Jankovics Marcell 1973-ban készült rajzfilmje Petőfi nevét újra ismertté tette a nagyvilágban. Ez a mű továbbra is kötelező olvasmány az általános iskolában – ám Petőfi kultuszát az elmúlt negyven év során egyre kevésbé sikerült életben tartanunk – a színházi világban utoljára a Paál István által rendezett Petőfi-rock keltett országos és nemzetközi visszhangot a hetvenes években. Azóta generációk nőttek fel úgy, hogy a hősiesség és a Szerb Antal által emlegetett „magyar népjelleg” egyre inkább csak negatív értelemben volt szóba hozható. Vidnyánszky Attila ezt a rendezését kettős értelemben is beavató színháznak szánja. Egyrészt mert a szereplők zöme kaposvári és budapesti színi növendék, akik számára ez lesz az első jelentős bemutatkozás. Másrészt mert a rendező egyfajta stáció-dramaturgiával közelíti meg a történetet, hogy a főszereplő próbatételes kalandsorát a mai gyermek-néző is a sajátjának, a hőssé válás hiteles példájának tekinthesse.

Kacsóh Pongrác daljátéka Petőfi Sándor azonos című elbeszélő költeményét veszi alapul, és varázsol egy gazdag, mesés színpadi tündérmesét. Kukorica Jancsi és a szépséges Iluska méltán elhíresült története a szintén jól ismert dallamokkal kiegészülve a magyar operettkorszak sikersorozatának kezdetét jelöli. A „pásztorok királya” , a „szegény kis árva lány”, a francia királykisasszony és Bagó újra előadás főszereplőivé válnak.

Kukorica-Kukorica János mindannyiunk gyermeke, olyan, mint mi vagyunk, magyarok – vagy amilyenek lenni szeretnénk. A sorsa kilátástalan, a szerelme reménytelen, a környezete olyan ellenséges, hogy végül menekülésre kényszeríti: ám ő hősiesen állja a sarat. Szerelmében vakmerő, ebből kifolyólag bajba kerül, Napnyugatra is elvetődik, ahol – bátorsága eredményeként – kivívja a sikert. Kikerül származása megítélési tömlöcéből, majd hazatér, hogy sikerei gyümölcsét leszüretelje – ami persze minden eddigi próbatétele közül a legnehezebbnek bizonyul. Ő azonban nem azért magyarosított időközben Kukoricáról Vitézre, hogy ettől az inába szálljon a bátorság. A kutyafejű tatárok után legyőzi a Halált is. És közben énekel, dalol, dúdol – de úgy, hogy a szívnek meg kell beléje szakadni.
Belé is szakadt: úgy mondják, a bemutatón, kerek száztizenegy évvel ezelőtt, könnyekben tört ki boldog-boldogtalan, csak a viharosan tapsoló kezek emelkedtek ki a könnyek kéktiszta tavából, mely azóta is csak árad és árad, rendületlenül.
Végül egészen Budaörsig csaptak a hullámai: most, hogy a színháznak önálló társulata lett, amely szinte a teljes színlapot kitölteni képes, és most, hogy bármilyen okból újra húsbavágó lett a kérdés, hogy kik vagyunk és hova artunk, igazán vétek lenne nem műsorra tűzni minden idők legmagyarabb daljátékát, amelyet minden idők legmagyarabb népmeséjéből álmodtak színpadra, amely népmesének név szerint ismerjük a szerzőjét, a tót/szlovák, de mégis magyar Petrovics Petőfi Sándort.

Az Ifjú Koreográfusok Fóruma programsorozat demonstrációjaBemutató
Az IKF egy 2013-ban indult tehetséggondozó- és kutatóprogram, melynek elsődleges célja a koreográfusi utánpótlás lehetőségeinek javítása, a fiatal koreográfusok helyzetbehozása.
A legjobban sikerült bemutatkozások alkotói nem egyszer újabb lehetőséget kaptak, hogy tehetségüket kibontakoztathassák a KET táncművészeivel.A nyertesek egy hétig dolgozhatnak a KET táncosaival, a hét végén pedig nyilvános bemutatót, demonstrációt tartanak színházi körülmények között. A táncművészek közé idén először a Magyar Táncművészeti Egyetem moderntánc szakának végzősei is meghívást kapnak.Samu Kristóf: Járvány, avagy az isten haragja
A történet középpontjában a mai kor elbutulása, az agymosott társadalom áll. A járvány a felgyorsult világ szüleményeitől való függőséget jelenti. De vajon mi lehet Isten haragja ránk nézve? Fiatalok fiatalokról, nem csak fiataloknak.Szarvas Krisztina: Eggyel többen!
Mindannyiunk életében megtörtént már, hogy úgy éreztük, az adott helyen és időben eggyel többen vagyunk, mint kellene. Mindannyiunk életét befolyásolják a világ dolgai: alkalmazkodunk a zenéhez, amit hallunk, elfogadjuk a habitust, amibe bekategorizálnak minket. De vajon ez így is marad?

Magyar Állami Népi Együttes, Jászság Népi Együttes, Hírvivők Ensemble, Pál István Szalonna és bandája és a Jászok Vegyeskarának műsoraAhogyan nemzetként szüksége van a magyarságnak arra, hogy nemzeti öntudatát a kultúra felmutatásával fenntartsa, úgy van szüksége egy kisebb közösségnek (a jászoknak) is arra, hogy történelme és ősei emlékének felidézése révén  – a művészet, a színház mágikus erejével  – saját identitását erősítse. Jászok történelmi dal – és táncjáték alkotóinak kitüntetett célja, hogy bemutassák a jász nép rendkívül összetett, és izgalmas történetét, végig haladva a történelem és az alkotók képzelete rajzolta  – megpróbáltatásokkal, leveretésekkel és felemelkedésekkel teli  – úton a feltételezett valamikori őshazájuktól, a bronzkori Kelet –Perzsiától, a Kaukázus égbetörő hegyein, a dél –orosz sztyeppéken, a mai Moldván át, a Magyar Királyságig. Majd tovább az emlékek és a képzelet spirituális útján, mely új hazájukba telepedésüktől, megkeresztelkedésükön, nyelvük, ősi hiedelmeik, szokásaik elvesztésén, önmegváltásukon (Redemptio) át, napjainkig vezet. Az előadás középpontjában egy a jász életfilozófia hét generációs hagyományára épülő mitikus család történet áll. Főszereplője egy fiatal mai pár, akiknek előélete elevenedik meg a történések során. Ez a mikrokozmosz tágul ki az egész jász nép történetére, hogy az egyes jelenetekben megelevenedjenek a múlt eseményei. A két szerelmest időről –időre elválasztják egymástól a történelem viharai, de hűségük, szabadságvágyuk újra és újra győzedelmeskedik. Egymásba olvad az intim –privát történet és a Jász nép történelme, a múlt és a jelen, a profán és a szakrális.  A hét generációt, a hét főszereplő személyesíti meg, melyek közül a Bölcsek, a jászok múltjának felidézésében, a gyermekszereplők, a jövő megsejtetésében segítenek. A Jászok történelmi dal – és táncjáték összművészeti alkotásként, sajátos és egyedi módon integrálja jelen korunk tradicionális és kortárs művészetét, szuverén módon szólva a tánc, a zene, a költészet és a vizuális művészet segítségével mindazokról az egyetemes emberi értékekről, amelyek szellemében nem csak a jászok, hanem mi emberek mindannyian, létezni szeretnénk a világban.Az előadás színpadi történéseiben egy “élő közösség” mindennapi élete, öröme, bánata, leveretése és újrakezdése, az emberi kapcsolatok, a szertartások, a hit mindenek feletti fontossága sejlik fel. A tér és idősíkok hol drámaian, hol játékosan változó spektrumán keresztül jutva el a végkifejletig: az emberi lét, az élet diadalának katartikus kinyilatkoztatásáig.

Szerelem, féltékenység, színház a színházban. Egy virtuóz koktél, egy örök klasszikus. Nem vág fejbe, nincs bűntudattal kínzó másnap, de kellemesen ellazít, felpezsdít.Molnár darabja kortalan, ezért is működik minden korban. Hiszen jó ideje tudjuk már, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, nincs szerelem hullámvölgyek nélkül, nincsen „kifacsart citrom” előzmények nélkül.A kétségbeesett, tehetősebb párok az első megpróbáltatásnál, félrelépésnél, rajtakapásnál azonnal pszichológushoz fordulnak, vagy épp egy coachot bérelnek fel segítségül, a leggazdagabbja gyorsan, igazságosan felosztja a vagyont, majd okosan elválik, a szerényebbje viszont beéri egy felhőtlen színházi estével.
El sem kell jutni a pszichodrámacsoportig, elég megnézni a Játék a kastélybant, hogy jót nevessünk az öngyilkosság gondolatával játszó szerelmes vőlegényen és megértsük: egy kis jószándékkal, élettapasztalattal és szellemességgel sok mindent helyre lehet hozni. Persze ne higgyünk el mindent Molnárnak, ennyire azért nem könnyű egy jó darabot megírni, mint ahogy egy jó házasságot megkötni és hosszútávon fenntartani sem. De a színháznak itt vége.

 Színház az egész világ, és szerelmes benne minden férfi és nő! Molnár Ferenc elegáns komédiájában semmi sem az, aminek látszik. Az író a mesemondás virtuóza, világhírű darabja a Játék a kastélyban szellemes színpadi játék, elegáns komédia. A primadonna, a hősszerelmes és a fiatal zeneszerző kínos szerelmi bonyodalmát csak egy drámaíró oldhatja meg. Színházat látunk a színházon belül, ahol menthetetlenül összegabalyodik valóság és látszat, igazság és hazugság, élet és színház. De ki kell bogozni a szálakat? Mennyire fontos az igazság? A valóság vagy az illúzió tesz boldogabbá? 

Szerelmi történetünk középpontjában a látszat és a valóság, az igazi és a hamis felismerése áll. Feltűnik benne a színház világa, melyen keresztül a néző bepillantást nyer a drámaíró alkotási folyamatába, így a darab azt is látni engedi,  hogyan „csapja be” közönségét egy sikerdarab írója. Igazsággá varázsolni a hazugságot, erre képesek a profik. A műfaj alapvető komikus helyzete a félreértés. Molnár írói zsenije viszont ezen az évezredes hagyományon csavar egyet: először mutatja meg a valóságot, és aztán csinál belőle félreértést. A boldog véget így szokatlan módon nem az igazság, hanem a hazugság hozza el.  A néző ugyanannyit nevet, de a színházból kilépve talán egy kicsit többet elmélkedik, és messzebbre viszi az élményt. Egészen a hétköznapjaiba, ahol ilyesmi persze nem fordulhat elő…

A Játék a kastélyban elsősorban egy szerelmi történet, melynek gyújtópontjában a látszat és a tartalom, az igazi és a hamis felismerése, a kettő közti dilemma áll, és mindez viharos erővel csap össze Molnár Ferenc vígjátékában. De a néző nem csak egy szórakoztató sikerdarabot kap majd, hanem bepillantást is nyer a darabot létrehozó drámaíró alkotási folyamatába: fricskák, fordulatok, félreértések, szerepjátékok közepette a darab azt is látni engedi, miként csapja be közönségét egy sikerdarabíró.Turai és Gál sikeres színműírók. Fiatal felfedezettjük és barátjuk, Ádám tehetséges zeneszerző. Annie, Ádám menyasszonya, a szerző-barátok közös, új operettjének primadonnája. Ádám Annie meglepetésére érkezik az olasz kastélyba, azonban a színésznő egykori kedvese, a sármőr színész, Almády társaságában tartózkodik a helyszínen, hogy régi szerelmét „tisztázza”. Szerencsére Ádámot elkísérik barátai, akik a fennálló, kényelmetlen valóságot színdarabba csomagolva próbálják megmásítani és helyreigazítani, hogy megmentsék a fiatalok nászát.Van tehát egy Fiatal Tiszta Fiú és egy Tapasztalt Bölcs, egy Csélcsap Férfi meg egy Édes Huncut Hölgy. A Fiatal Tiszta Fiú mindent akar és tisztán: szerelmet, bizalmat, hűséget, őszinteséget. A Csélcsap Férfi: az Édes Huncutot akarja, csak úgy, csak könnyen és gyorsan, éhesen és buján. Az Édes Huncut pedig: nyugalmat, biztonságot, méltó női helyet egy férfi oldalán. De a múlt, a szokások, mint a slepp, húzódnak utánunk, és akadnak bele mindenbe, visszahúznak, rabul ejtenek. Az egyetlen, ami szabadulást hoz a zűrzavarból: egy fergeteges hazugság. Legalábbis hazugságnak tűnik − de a Tapasztalt Bölcs kezében ez sem más, mint a Szeretet, amely mindent beragyog.

Anekdota három felvonásban, két részben Turai (drámaíró): Nádházy Péter
Gál (drámaíró): Hertelendy Attila
Ádám (zeneszerző): Katona Kornél
Annie (operaénekesnő): Foki Veronika
Almády (színész): Szakály Aurél
Titkár: Balázs László
Lakáj: György János Aase-díjas Díszlettervező: Mészáros Tibor
Jelmeztervező: Szőke Julianna
Rendező munkatársa: Ferencz András
Rendező: Tompagábor Kornél Történik  egy kastélyban, az olasz tengerparton. Molnár Ferenc briliáns logikával szőtt és csalhatatlan színpadi érzékkel bonyolított darabjában egy tengerparti kastély két vendégszobáját összekötő ajtó játssza a "főszerepet". Hogy mire szolgál? Természetesen arra, hogy bonyodalmat okozzon! A történetben Turai és Gál, a sikeres színműíró-páros fiatal pártfogoltjukkal és barátjukkal, Ádám Albert zeneszerzővel meglepetésszerűen érkezik Balogh Annie primadonna látogatására egy itáliai kastélyba. A fülig szerelmes Ádám a menyasszonya melletti szobát kapja, ám épp mikor a három barát készül kinyitni a szobákat elválasztó ajtót, szenvedélyes párbeszédre lesznek figyelmesek, ami a gyönyörű színésznő és egykori kedvese, Almády között zajlik.Ádám csalódottsága kétségessé teszi Annie-val készülő házasságát és az új operett zenéjének megírását is, amire eddigi boldogsága és a szerzőpár sarkallta. Vagy a kétségbeejtően mulatságos bonyodalmak sora csupán alkalmat szolgáltat arra, hogy a mindig bizakodó, csupa szív Turai zsenialitása még erre a reménytelen helyzetre is megoldást találjon?

Woody Allen sajátos humorú színdarabja Szurdi Miklós rendezésében, a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Nyári Színház közös produkciójában. A főszereplő Allan Felix, esetlen, kissé neurotikus értelmiségi figura, akinek magánélete teljes csőd, egyszóval jellegzetesen Woody Allen-i figura. Példaképe a negyvenes évek legférfiasabb hollywoodi sztárja, Humphrey Bogart. Élete egyetlen kérdés körül forog: ő vajon mit tenne ebben a helyzetben?