A Magyar Nemzeti Táncegyüttes (MNTE) „Élő Tánc-Archívum” c. sorozata a fáradhatatlan néprajzkutató, Martin György (1932–1983) táncfilmezéseinek útvonalát követi, így tisztelegve a nagyszerű tudós megismételhetetlen munkássága előtt. 
Ő és munkatársai nagy horderejű táncgyűjtéseket szerveztek Magyarországon és Erdélyben, amelyek meghatározó jelentőséggel bírtak nemcsak a magyar, de az európai néptánckutatás történetében is. 
Sorozatunkkal Martin gyűjtőútjainak főbb állomásait állítottuk színpadra, melyek közül most Kalotaszeg és Szatmár kerül bemutatásra.

Molnár Ferenc a XX. század legsikeresebb magyar drámaírója. Darabjait nemcsak Európában, hanem szerte a világon, és Amerikában is rendszeresen és nagy sikerrel játszották. Írt regényeket, novellákat, újságírói munkássága is jelentős. Minden műfajban remekműveket alkotott.Miért játszanak a színházak olyan gyakran Molnár darabot? Mert mindig siker. Miért szeretnek a színészek Molnár darabjaiban játszani? Mert nemcsak sikert aratnak benne, hanem kitűnő szerepeket játszhatnak el darabjaiban. Ezek a szerepek azonban csak látszólag könnyűek. Valójában összetett, bonyolult jellemű figurák, melyeket a színész csak komoly munkával, szakmai felkészültségének összes eszközével képes megalkotni. De a színészcsapat a kemény munka közben is élvezi a szerző kifogyhatatlan ötletességét, bámulatos színpadtechnikai képességét. Molnár Ferenc mindent tudott a színházról, és nagyon sokat tudott magáról az emberről.Miközben a közönség élvezi a kitűnő helyzeteket, átéli a játék örömét, a színészek kitűnő alakításait, lélekben is gazdagabbá válva hagyja el a színházat. Ezért jó, hogy a színházak folyamatosan műsorra tűzik Molnár darabjait.

Vigadjunk előre, az új év bőrére!Vadnai László, Rejtő Jenő, Nádassy László klasszikus kabaréjelenetei - Hacsek és Sajó, Jelenetek egy házasságból, A tacskóKálmán Imre, Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs népszerű melódiái - A jányok angyalok, Hajmási Péter, Cintányéros cudar világ!Most mindez egy fantasztikus estén, szilveszter előtt!

Április 5-én 19 órától ünnepi irodalmi est lesz az Aegon Művészeti Díjjal: zenével, filmmel, színészekkel, és 2017 legjobbnak választott kortárs magyar írójával.Magabiztos lazázós szelfizgetés? 
Vészkijáratot kereső tekintet?
Önfeledt történetmesélés vagy épphogy kipréselt haikuk?Bármilyen is 2016 legjobb írójának díjátvevő modora, fergeteges estét kerítünk köré. Sok nevetéssel, erős szövegekkel, élő zenével és szeretnivaló filmekkel. 
Bemutatjuk a mezőnyt, ahol a legjobbak közt lett legeslegjobb, megkérdezzük hogyan írta, közben mire gondolt, és amúgy szereti-e a hasát. Belesünk az otthonába és megnézzük, hogy bírja, ha perceken át szembe dicsérik. 
Díjnyertes művét hol Borbély Alexandra, hol Kocsis Gergely kelti életre, a szórakoztató estét pedig Winkler Nóra vezeti.

Királyhegyi Pál egyszerre született a huszadik századdal. Nagykorúvá válása táján, rendezetlen szerelemi ügye miatt már majdnem öngyilkos lesz, amikor rájön, hogy a hazai viszonyok olyan pergő táncot járnak, hogy élni is lehetetlen, nemhogy meghalni. Úgyhogy legeslegjobb legjobb barátjával Amerikába megy. A lehetőségek hazájában sokféle hivatást kitanul. Hajléktalan, szennyesedény leszedő, börtöntöltelék, bankár, forgatókönyvíró. De kedvenc időtöltése, a honvágy hazahúzza. Kis auschwitzi kitérő után, akár boldogan is élhetne, ha a soronkövetkező rendszer nem telepítené ki Adácsra. Vagy őt, vagy valaki mást. “Az ember nyekereg, tegereg. Aztán mint a falevél: lepereg”   Most Szabó Zoltán színész ötletére és szereplésével Királyhegyi Pál: Az első 200 évem című könyvéből készít színpadi darabot a DEKK Színház és a Füge közösen.   Színész: Szabó Zoltán   Fény: Major Mátyás, Újvári Zsolt Díszlet: Jankó Mátyás, Kovács Tamás Koreográfus: Horkay Barnabás Zeneszerző/hangdesigner: Csizmás András Asszisztens: Bordás Katinka Produkciós vezető: Kulcsár Viktória, Perjési Éva   Rendező: Bánki Gergely   „Az előadás Királyhegyi Pál örökösének engedélyével jött létre. A szerző jogait a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség képviseli.”

Részlet, rögtön az elejéről: „Ezekben a pillanatokban választások előtt vagyunk, kéremszépen, és mint minden valamire való romániai megyében, férfiak és nők, politikusok és táboraik ezekre a választásokra készülnek. A politikusok kampányain kívül, a választások idején a választópolgárok tájékozódhatnak az újságokból, a televízióból, rádióból, az internetről és a pletykalapokból. A következő jelenetekben arról lesz szó, hogy milyen nehéz a rendőri sors, hogy milyen a hétköznapi nagycsaládos romániai polgár élete…”

Mit csinál az ember háború idején? Hogyan és miből élünk? Beletörődünk mindabba, ami körülvesz minket, vagy hajlandóak vagyunk kezünkbe venni az életünket és felelősséget vállalni a sorsunkért? Elfogadjuk-e a valóságot olyannak, amilyennek látjuk?
A történet középpontjában Elza áll, egy fiatal lány, aki éppen tizennyolcadik születésnapját ünnepli. Körülötte bontakozik ki a világ, amiben „élünk”. Háború van, mindenki boldogulni próbál a maga módján. A folytonos harc, a kilátástalanság és a helyzet borzalmaiba való beletörődés azonban nem fejleszti a jellemet, ahogy nézzük ezeket a figurákat inkább a szánalom, mint az együttérzés fogalmazódik meg bennünk. Elza világában ő számít különcnek, akit mindenki furcsának lát, akin mindenki mosolyog, mert ő többet akar, máshogy és másról beszél. Mindeközben nézőként az az érzésünk, hogy ő az egyedüli, akinek még vannak gondolatai, aki tenni akar valamit azért, hogy megváltoztassa a saját valóságát. De vajon sikerül-e neki? Elza azért küzd, hogy az ő gyerekei már egy jobb és elfogadóbb társadalomban élhessenek boldogan. Hogy eléri-e a célját? Nem csak rajta múlik….A k2 Színház szerzőpárosa, Fábián Péter és Benkó Bence drámai szövegének kiindulópontja Babits Mihály, szinte elfeledett regénye, az Elza pilóta. Az előadás egyszerre szól felnőttéválásról, kultúrharcról, párhuzamos világokról és az emberről, miközben a történet szereplői akár mi is lehetnénk.

A GG Tánc Eger fennállása óta egyre összetettebb feladatokban méretteti meg magát, de most többszörös kihívásnak néz elébe, amikor ezt a darabot műsorára tűzi. Olyan közkincshez nyúl, amiről a nagy többségnek hamarabb van véleménye, mint tudása. "Az ember tragédiája, mint a Faust. változik a korokkal – mai arculata az, melyet a Nemzeti Színház régebbi előadás technikájában, Hevesi Sándor rendezésében lehetett látni: a bölcselkedő részek kimaradnak, csak a drámai lényeg pereg le előttünk filmszerű gyorsasággal. Marad a drámai mondanivaló intenzitása, az egyéniség kérdésében ellentétes állást foglaló korok belső dinamikája. Ilyenkor érzi az ember, hogy Az ember tragédiája nem filozófiai mű, nem egy akármilyen formába öntött gazdag gondolati tartalom, hanem zárt formavilág, ritmusban és kompozícióban teljesedő, bámulatos művészi alkotás." (Szerb Antal) A GG Tánc Eger fennállása óta egyre összetettebb feladatokban méretteti meg magát, de most többszörös kihívásnak néz elébe, amikor ezt a darabot műsorára tűzi.
Olyan közkincshez nyúl, amiről a nagy többségnek hamarabb van véleménye, mint tudása. Olyan történethez, aminek szédítő, zavarba ejtő mélysége súlyos, tömör, olykor száraz példamondataival, inkább filozofikus, mint drámai helyzeteivel és a mindent átitató elementáris szenvedélyével teszi próbára az olvasót. Itt a második kihívás: hogyan lehet a tánc nyelvére lefordítani ezt az igen nehéz művet, hiszen az elsősorban mondataiban, asszociációiban, megfogalmazásaiban rejtőzik és nem a cselekményben. Nincs teljes, minden igénynek megfelelő Tragédia előadás. Ez mutatja a darab nagyságát, örökérvényűségét. Egy-egy szálat lehet megragadni és azt a maga következetességében felgombolyítani a darabot értelmező kor divatjának, vagy az előadást megálmodók habitusának, motivációjának megfelelően.
Mint mindannyian, én is többféle verzióval, többféle rendezéssel találkoztam életem során. Az általam látott Tragédia előadások ritkán érintettek meg oly mértékben, ahogy a mű olvasott formája.
Amennyire telített a mű súlyos gondolatokkal, legalább annyira színes formavilággal és vizualitással is. Ezen lehetőségek míves megoldásait szeretném élménnyé varázsolni nézőink számára. Hiszem, hogy azon alapgondolatok – melyeket a mű képenként és összefüggéseiben hordoz –, megfogalmazhatóak a tánc absztraháló képességével. Értelemszerűen olyan volumenű alkotásról van szó, olyan nemzeti értékről, amelynek a színpadra állítását nem megszokott formában százszor is meggondolja az ember: lehet-e, teheti-e?
A művel kapcsolatos kérdésfeltevéseimre a választ Szerb Antal fent idézett sorai között találtam meg, mely teljes magabiztossággal indított el azon az úton, hogy Madách mesterművét olyan komplex alkotásban mutassuk fel, ahol a tánc által megteremthető, a vizualitást előtérbe helyező, értelmező formavilágot a drámai csomópontokon kiegészíti a verbalitás, a kimondott szó mágiája – a Gárdonyi Géza Színház színművészeinek közreműködésével.

Múltidézés az egyetemes magyarság olthatatlan szabadság utáni vágyáról, a zene, a tánc és a próza nyelvén.
Történelmi tükör, nekünk - nektek, nem csak '56 fényében; hogy érthetővé váljék az ősök törekvése, és méltóképpen - tisztelettel adózzunk emlékeinknek.

ERNŐ1:        „Igen, ez a legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligen­ciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet.

ERNŐ2:        Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek.

ERNŐ3:        Magyarországot, kérlek, le lehetett egy mondatba írni. A pa­raszt szidja az urakat, az urak szidják a zsidókat, a zsidók szidják egymást.

a nézőkhöz

Szegénykéim, hogy untatlak már titeket...”

/részlet az előadásból/


A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Szkéné Színház és a Füge közös előadása