Kosztiljov éjjeli menedékhelyén összezsúfolva élnek a társadalom számkivetettjei. Akad köztük tolvaj és utcalány, levitézlett mágnás, de becsületes ember is. Se otthonuk, se biztos megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs. Csak múltjuk, valami homályos régi bűnnel. A kíméletlen társadalmi rend nem enged többé emberi életet számukra.

 A piacozó Monori jelmondata: “akinek aranya van, annak mindene van”… de mi váltható meg egy rúd arannyal: egy lány élete, az unoka jövőre, a vej lelépte…? 

A darab végigköveti Eleanor Roosevelt életét magányos gyerekkorától a nagyvilág színpadáig.
Bemutatja, ahogyan túllép az arisztokrata társadalom keretein és megismeri a munka világát. Férjével, Franklin D. Roosevelttel – akit négyszer választanak amerikai elnökké – bejut a Fehér Házba és átalakítja a First Lady szerepét.Eleanor az egyik legnagyszerűbb 20. századi nőalak, aki a világ first lady-je lesz, a nőmozgalom anyja. A világ legszeretettebb asszonya… és a leggyűlöltebb is, akitől a  legtöbbet idéztek és leggyakrabban kifiguráztak.Férje halála után az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának vezetőjeként részt vesz az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megalkotásában. (1948. december 10.) 70 éve.

horror dráma - a Genéziusz Színház előadásaDr. Frederick Treves sebész, egy különös betegségben szenvedő férfit talál egy vásári mutatványosnál. Testi deformáltsága miatt, John Merricket, csak elefántemberként emlegetik. Az orvos, kihasználva az alkalmat, magához veszi, és a kórházba viszi. Célja, hogy bevezesse a súlyosan deformált férfit a társadalomba. Merricknek azonban, a testi szenvedésnél csak lelki gyötrelmei nagyobbak. Nem érti teljesen, hogy mi történik körülötte, rémálmok gyötrik, és a saját belső kételyei, hogy vajon jó helyen van-e!?Ez a történet a különbözőségekről szól. Arról, amit ma óvatosan elkerülünk. Nem beszélünk róla, mert különbözni másoktól, tabu. A társadalom rákfenéje, a pénz-, a hatalom-, a marketing szőtte világunk. Nap, mint nap szembetaláljuk magunkat az erőszakosabbnál erőszakosabb reklámokkal.
Ne gondolkozz, csak legyél fogyasztó!
Ne légy más, mint a többiek, mert akkor selejt vagy! Légy olyan, mint mindenki! Könnyebb egy csordát irányítani? Hát persze! Könnyebb, ha irányítanak minket? Naná! De érünk-e el valamit azzal, ha eszközei vagyunk, egy globális „Szexi vagy nem?” játéknak?
Ez a történet az önzésről szól. Arról, hogy hogyan használnak.
Az ELEFÁNT/ember igaz történeten alapszik. Mondanivalója, nem csak korában, a 19. században, de most is aktuális. 

A görög seregek főparancsnoka, Agamemnón, tíz év után hazatér Mükénébe: ő már talán el is felejtette, ami a háború legelején történt, amikor a görög flotta még meg sem érkezett Trójába, ugyanis az istenek szélcsenddel igyekeztek késleltetni a háború megkezdését. A görögök jósa, bizonyos Kalkhász, erre azzal állt elő, hogy mutassanak be emberáldozatot, az istenek, fene a gusztusukat, kedvelik az ilyesmit. Hogy, hogy enm, úgy alakul, hogy az áldozat szerepét a fővezér legidősebb gyermeke, Íphigéneia nevű lánya kapja, akit annak rendje és módja szerint fel is áldoznak, mire – lássunk csodát – a szélcsend azonnal el is múlik, és a görögök könnyült szívvel hajózhatnak tovább, Trója felé, hogy a földdel tegyék egyenlővé a várost és lakóit.

Kovács András Péter önálló estje. Vendég: Ráskó Eszter.

Cserhalmi György, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas Érdemes művész mesél életútjáról. Beszélgetőtárs: Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára.

Kerek születésnap verssel, prózával és beszélgetéssel, többek között Fekete Ernővel, Máté Gáborral és Molnár Piroskával.Nincs egyetlen alakja. Hát éppen ez!
Bízhatunk-e abban, aki szüntelenül változtatja
külsejét: a Vak Remény? (…) 
Mikor a szokásos nyolc óra helyett hetekig tart
az éjjel vagy éveken keresztül, évtizedeken át,
s ha feltűnik a nap, csak tévedésből virrad ránk,
bízzunk-e benne még?
(Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan - részlet)“Költészete csak a magyar irodalom legnagyobbjaiéhoz mérhető” - írta monográfusa, Bodor Béla a idén nyolcvanadik évét betöltő Kossuth-díjas költőnőről, akinek írásai szemmel láthatólag minden korosztályt megszólítanak. 2017-ben ugyanis fenti verse bizonyult a messze legnépszerűbb irodalmi alkotásnak az interneten: mindenféle hírverés nélkül 72 ezren olvasták.

A megható történet egy különös pár – egy kerekesszékre ítélt arisztokratának és az ő ápolójának, a külvárosi szegény negyedben élő, börtönviselt fiatalembernek az őszinte barátságáról, az előítéletekkel leszámoló kapcsolatáról szól...
A 2011-ben készült Életrevalók című film megtörtént eseményt dolgoz föl. Philippe Pozzo di Borgo-nak, a nagy múltú Pommery pezsgőgyár ügyvezető igazgatójának 42 évesen (1993-ban) egy siklóernyős balesetben következtében, amikor is nyaktól lefelé megbénul, szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzésével. Ahogy ezzel az érzéssel szembesül a bevándorló Abdel is, akit viszont származása, szociális helyzete miatt vet ki a társadalom magából. Talán ezért is őt választja Philippe az ápolójának a több tucat jelentkező közül. Egymásra találásukról később mindketten könyvet írnak, dokumentum- és játékfilm is készül róluk. Az egymás elfogadásának tanulságos meséje ez, melynek magyar színpadi adaptációját a Játékszín közönsége láthatja először!

“Pataky Klári meg mesélni tud úgy, hogy a mesében nem történik semmi, és hallgatva mégsem lankad a figyelmünk, tud koreografálni úgy, hogy alig mozdulatai is felnagyulva jelentőséget nyernek, és tud ábrázolni úgy, hogy egyszerre mindent elmond egyről, háromról, mindről… Nőről, emberről, banálisról, nagyszerűről. Mindezt vég nélkül teszi: úgy kezdi el, mintha el sem kezdené, és befejezi anélkül, hogy a végére érne. Nekem jelenleg kb. ez a kortárs művészet.”
Kutszegi Csaba: Betartja, áthágja… – Tánckritika.hu“Pataky Klári új darabja, az Elfelejti, belebotlik zavarba ejtő egyszerűséggel beszél generációkról, létezésről, jelenlétről. Zavarba ejtő, mert precíz és kifinomult mozgásvilága időnként megengedi a nézőnek, hogy a mindennapi élet közismert jeleit ismerje fel a mozdulatokban, majd rádöbbenti ennek a banalitására. A szekvenciákból összeálló előadásnak egyedülálló, mágikus hangulatisága ragadja magával a nézőt már az első percekben, és magánál is tartja.”
Dóri Albert: Mágikus egyszerűség, PRAE, 2017.
“Pataky Klára munkái a kortárs tánc különleges színfoltjai: finom mozdulatai önmagukban lefordíthatatlan, mégis tűpontos lélekrezdülések. Összetéveszthetetlen koreográfiái minden színpadi akrobatika és tánctechnikai megfeszülés nélkül mutatják be azt a részünket, amit talán nem is lehet és nem is érdemes szavakra fordítani.” (Török Ákos, Színhaz.net)Pataky Klári 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakán, azóta független koreográfusként dolgozik.
2008-ban a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress! című darabját a kritikusok és szakírók alkotta zsűri Lábán Rudolf-díjban részesítették. 2014-ben Imre Zoltán-díjjal ismerték el koreográfusi munkásságát.
Az izgalmasan sokoldalú, érzékeny koreográfus munkáiban folyamatosan művészi arculata megújítására, illetve egy csak rá jellemző formanyelv kialakítására törekszik. Előadásaiban minden egyes alkalommal új témákat, s ezekhez új formákat keres.