vígjáték valós időben – a Kultúrbrigád és az Átrium előadásaNorrison bankigazgató a pihenésére készülődik, amikor a családjánál vendégeskedő lány – jónevű amerikai milliomosházaspár egyetlen gyermeke – vészhelyzetet jelent be: férjhez ment. Ami még rosszabb: a szülők megtud­ták, és útban vannak ide. Ami ennél is rosszabb: a férj egyáltalán nem gazdag. Sőt. Sőt. Sőt! De ami a legrosszabb: már a gyerek is úton van. Norrisonnak egyetlen órája van, hogy kifordítsa a sarkából a világot. Persze ennek ára van. Magas ára. De egy bank gépezete talán elég hozzá…

Péterfy-Novák Éva majd minden orvostól azt a diagnózist kapta, hogy kislánya a születés során vált súlyosan mentálisan sérültté. A kislány hét évvel élte túl a diagnózist, édesanyja pedig harminc évvel a történtek után döntött úgy, hogy blogbejegyzésekben megírja együtt töltött éveiket. A megrázó őszinteségű  blogból könyv született, a könyvből pedig színházi előadás.

Artisták, versek, Yonderboi zenei mixe és két színész – felépül egy koherens világ, amelyben a színház és a cirkusz közelebb kerül egymáshoz.Egy páratlan összművészeti produkciót láthat a közönség irodalom és cirkuszművészet bámulatos kompozíciójaként, Hegymegi Máté rendező-koreográfus rendezésében. Az előadást Pilinszky János Egyenes labirintus című verse ihlette, s Yonderboi azonos című hanganyaga szolgál alapjául, új jelentést adva a klasszikus cirkuszi számoknak.Pilinszky, Weöres, Szép Ernő, Shakespeare, Karinthy és Ady költeményei szólalnak meg az impresszív zenei válogatásban, melyek emlékeket, asszociációkat hívnak elő egy idősödő clownban. Az ő szemszögén keresztül kísérjük végig egy párkapcsolat stációit, a felfedezés vágyától a fojtogató hiányig.

A végzet gravitációja lassan és egyenletesen húz a kijárat felé, vagy a teljes elveszés felé az útvesztő közepében. Létezik-e örökös keresés, vagy inkább csak nem akarok dönteni?   A társadalomban elfoglalt helyünket mi alakítjuk, vagy csak belehelyezzük magunkat a kijelölt kerékvágásba? (Vezető, áldozat, renegát, szolga...)   Szabad akarat- eleve elrendeltség   Több síkon és összefüggésben keressük a választ ezekre az egyetemes kérdésekre életünk során.   A célok kitűzésével adatik előttünk egy út, ami a legritkább esetben jelenik meg egyenes vonalként, inkább egy bonyolult és átláthatatlan rendszer formájában tudjuk elképzelni. A keresés alatt sokszor megérkezünk a feladás problematikájához, ami egyedi lelkiállapot és jól izolálható az érzelmek rendszerében.  

közös táncszínházi előadás a Nagyvárad TáncegyüttesselEgyetlen: az a szó, amiben elfér egy élet. Minden, ami volt és lesz, ott van egyetlen pillanatban, egyetlen jó-rossz döntésben, egyetlen szerelemben, egyetlen lélegzetben, egyetlen... Kár lenne nem észrevenni, hogy minden ember kivételes. Kár lenne nem észrevenni: egyetlenek vagyunk. Ebből a felismerésből indult a próbafolyamat, azzal a szándékkal, hogy ami létrejön, az személyes és önazonos lehessen. Az előadás a nőiség különböző szerepköreit vizsgálja néha kritikusan, néha csak elmesélve, megidézve vagy éppenséggel megélve. Színházi merénylet egy testre – az alkotók azért is választották ezt az alcímet az előadásnak, mert a téma adott esetben maga a színész, aki saját életéből és tapasztalataiból is idéz pillanatokat, múltat, vágyálmokat, vagy akár csak hallott dolgokat. Mindezt azért, hogy végül eljuthasson a saját igazi hangjáig, a belső csendig és addig a mozdulatig, amiről eddig nem tudott. Az előadás több kicsi szösszenet, amely egyetlen Nő testéből, lelkéből fakad. 

Medve
Popova Jelena Ivanovna, a fiatal özvegy földbirtokosnő hetedik hónapja gyászolja elhunyt urát. Elhatározása szent és megmásíthatatlan: elzárkózik a világtól, haláláig gyászolni fog. Ekkor állít be hozzá hívatlanul Szmirnov Grigorij Sztyepanovics, hogy néhai férje tartozását behajtsa.
A dohányzás ártalmasságáról
„Mai előadásom tárgyául hogy úgy mondjam, azt a kárt választottam, amit a dohányélvezet okoz az emberiségnek. Jómagam is dohányzom, de a feleségem úgy határozott, hogy én itt ma a dohányzás ártalmasságáról tartsak előadást, ellenvetésről tehát szó sem lehet.” 

Leánykérés
Ivan Vasziljevics Lomov, földbirtokos, 35 évesen úgy dönt, hogy most már mindenképpen megházasodik. A szomszédba megy lánykérőbe,azonban kiderül, hogy az udvariassági társalgás még jó szomszédok között sem olyan zökkenőmentes. A valósággal való bármilyen egyezés pedig csupán a véletlen műve....

I. A medve
A Medve a szövegmaszkok, a viselkedés és a bensőben lejátszódó folyamatok, illetve a tények ellentétére épül. A bezárkózott özvegyet alakító Szűcs Nelli - aki egyébként is elsőként nyerné el a legtermészetesebb magyar színésznőnek járó díjat - kikacsintás nélkül, oly finoman - bájosan formálja meg a már-már éhező, fiatal özvegyet, hogy mialatt mindenki tudja, sóhajtása, gyásza, egész imázsa hamis, mégis meglepő, amikor a nőiesen bizonytalan, majd sértetten hideg naiva amazonként "teríti le a medvét".
A pálmát mindhárom jelenetben Trill Zsolt viszi el. A huszonéveit taposó ifjú A medvében vénséges lakájt alakít. Lukát, az apa - pótló öreg cselédet egy bölcs bohóc és Firsz színeiből keveri ki. A színháztörténet legjobb színházi clownjaihoz hasonlítható színész jutalomjátéka.

II. A dohányzás ártalmairól
A dohányzás ártalmasságáról szóló monológban hihetetlenül vékony a szűk frakkban, tényleg madárijesztőnek csúfolható ez a kopasz ceruza - emberke, aki komoly tudálékossággal lép a "hallgatóság" elé. Olyan, mint a tudós karikatúrája a vicclapokban. A papucsférj vallomása alatt a közönség dől a nevetéstől, majd az idült röhögés egyre fájdalmasabbá válik: a kiszolgáltatott, rettegő kisember mind szánandóbb, szinte összezsugorodik, míg a néző torkában érezhetően nő a gombóc, és ez a szorítás csak könnyekkel oldható fel.

III. Leánykérés
Kacsur Andrea sürgősen kiházasítandó csúnyácska vénlány-perszonifikációja viszont finomkodó lencsi-baba. Először. Azután a szelíd, halk és udvarias házikisasszony éles nyelvű boszorkánnyá válik, és metamorfózisa a hisztérikus bőgőmasinával egészül ki. Alakítását ötletesen segíti a babrálás a kötényében lévő zörgő babbal.

 Néha rádöbbensz, hogy egyáltalán nem ezt akartad? Szorítást érzel a szíved körül?
Mindig helytállsz, de olykor nem látod értelmét, máskor meg nem állsz helyt és szégyenkezel?
Annyiszor szültél, ahányszor akartál? Kettővel többször vagy egyszer kevesebbszer?
Olykor úgy érzed, öregszel? De azért még jól tartod magad?
Fogyókúrázol? Vagy az embernek legalább ennyi öröme legyen?
Felriadsz hajnalban? Vagy eleve el sem alszol?
Elza és Em sem alszanak ezen az éjszakán, amely egy nemszeretem céges buliból egy nem túl sok vidámsággal kecsegtető másnapi családi eseményig vezet. Harmincéves barátságukból adódóan összeszokottan gyötrik egymást és önmagukat, miközben vonakodva szembesülnek múltuk és jelenük kísérteteivel.
Az Egyformák vagytok című regény főhősei a mű streamelésre adaptált, rövidített változatában öt rövid jelenetben vezetik végig a nézőt huszonnégy óra történetén. 

Téri Sándor Szabó Lőrinc-estje.“Olyan unikális est, amely a tematikai szempontból egyébként tökéletesen egymásra épülő verseknek, versrészleteknek, prózai szövegeknek és leveleknek köszönhetően nem csupán az önmagával és a világgal folyton elégedetlen, az egy Igazság létezését hol megkérdőjelező, hol annak létjogosultságát védelmező 20. századi költő személyiségének mélyrétegeit tárja elénk, hanem a válogatásnak köszönhetően – tehát Szabó Lőrinc szövegein keresztül, de azokon túlmutatva – olyan kérdéseket feszeget, amelyek egy férfit (s persze egy nőt is) foglalkoztathatnak, de amelyekről általában nem szokás, nem illik, sőt, tabu beszélni.
…A színpadon Téri Sándor személyében olyan férfit látunk, aki a verseket és prózai részleteket monológgá formálva minden szempontból kitárulkozik: bevallja legmélyebb érzéseit, hibáit, erényeit és fájdalmait, de főleg az ÖNZÉSÉT, amelynek ahhoz képest, hogy ki vagy mi felé irányul, számtalan válfaja létezik.…Az önzés vezérelte életút stádiumainak felvázolásával Téri Szabó Lőrinc-estje folyamatos kérdésfelvetés is egyben: a néző elgondolkodhat, hogy ő mit tenne hasonló helyzetekben, milyen válaszokat adna, mennyire lenne egoista, s egyáltalán: be merné-e vallani magának, ahogy a költő bevallotta, mérhetetlen önzését. A válaszokat mindenki magában kell, hogy megtalálja, annak a színművésznek a puritán díszletek közötti rendkívül erős jelenlétének köszönhetően, aki „csak” monologizál, ám ezzel a „csakkal” mindent elér, amit egy színész a színpadon elérhet.”(részletek Gyürky Katalin “Az önzés árnyalatai” című kritikájából)

Örkény István egyperces novelláin keresztül megismerkedünk a groteszk fogalmával és  képet alkothatunk a szocialista társadalom működéséről, amikor még Zaporozsec személyautók futottak és Holnapi Újságot olvastak az emberek.

groteszkek 60 percben10-100 éveseknekA darabot Örkény István Egyperces novellák című kötete, valamint az író szellemisége ihlették.Az előadás nem az ismert novellák dramatizált változata!Az Egyperces novellák – Örkény szerint – egész regényekkel, sőt, regényciklusokkal felérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Őszerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani.Ehhez hasonlóan az előadásban szereplő egy, vagy pár perces jelenetek is egyenként egy-egy kis drámát sűrítenek magukba. A rövid humoreszkszerű epizódok az élet egy-egy kiragadott eseményének, villanásnyi gesztusoknak, mozdulatoknak rendkívül tömör, lényegre törő ábrázolásai.

Lírai napló, önéletrajz, egy testi- és lelki állapot tükre, netalán egy író agyszüleménye? Knut Hamsun regénye egy kissé mindegyik, de egyik sem egészen. A norvég író világirodalmi remeke, az Éhség 1890 óta rengeteg nyelven látott napvilágot, az éhező fiatal író története megkérdőjelezhetetlen értéke a modern norvég és európai prózairodalomnak. De mi van, ha mégse? Az Éhség regényesen, de hétköznapi kíméletlenséggel mutatja be egy boldogulást kereső fiatalember kálváriáját, és felvillantja egy hosszú írói pálya kezdetét. De mi van, ha egyszer történik valami, és rögtön megkérdőjeleződik minden küzdelmesen megteremtett érték, megszerzett dicsőség?