A Hamupipőke című Grimm mese alapján írta Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát. Itt a mese nem egy messzi-messzi országban, hanem Budapesten, a nyolcadik kerületben játszódik egy panzióban, 1924-ben. A Királyfi nem az ország várományosa, hanem egy 50 év körüli édes-mérges asztalos, Sipos Lajos, aki már nem igazán akarna változtatni az életén, de Szabó Irma a panzió fiatal cselédlánya beleszeret, és teljesen felforgatja a "Királyfi" életét.

Molnár Ferenc remekműve a 20. század elején játszódik.
Sipos Lajos műbútorasztalos és egy cseléd, Szabó Irma minden akadályt elsöprő szerelmének megható története.
A történetet körbeszövi a költészet, a humor, és a megoldhatatlannak tűnő akadályok, az összeomló és a felépülő kapcsolatok. A bolondos Irma, aki álomvilágban él, amelyben csak Sipos úr létezik, akinek ő mindent elnéz, cserébe a reményért, hogy egyszer kölcsönössé válik a szerelme.Az üvegcipő a jóság, a tisztaság, az áhítat játéka.

a Körúti Színház előadása
Senki sem úgy születik, hogy boldogtalan akarna lenni, legtöbbször magunk választjuk a boldogtalanság édes, megnyugtató légkörét, mert boldogságunk tárgya kockázatos és túl sokat veszthetünk rajta. Például a büszkeségünket, vagy a társadalom megbecsülését. Így gondolkodik erről Romajzer Adél és Sípos Lajos is. A közömbös lét ellenpontjaként jelenik meg Irma, az árva józsefvárosi cselédlány, aki szerethetően gyermeki képzeletével, életszeretetével nyeri meg magának a nézők szívét. "Boldogság és pilótarepülés."- mondja. Ebben a két szóban benne van, hogy ő a végsőkig küzdeni fog a "happy end"-ért. Még ha az ő Hamupipőke történetében nincs is jótündér, és az ő fehér lovas hercege csak egy öregedő műbútorasztalos, akkor is. A kifordított mese egyben azért az eredeti, a mostohának Molnárnál is más tervei vannak...A magyar író darabja méltán a legtöbbször játszott a művei közül, hiszen páratlan érzékenységgel járja körül a soha el nem évülő témát.

A józsefvárosi Hamupipőke… Az üvegcipő a jóság, a tisztaság, az áhítat játékaMolnár Ferenc 1924-ben írta Az üvegcipő című vígjátékát. Általánosan ismert vonatkozás, hogy a nagy sikerű darabot a szerző második házassága ihlette, ugyanis feleségül vette Fedák Sárit, a kor népszerű színésznőjét, de már a házasság előtt beleszeretett az ifjú színésznőbe, Darvas Lilibe, aki a vígszínházi bemutatón Irmát, a cselédlányt játszotta. A szerző a saját életéből vette a mű meghatározó szereplőit, hiszen Fedák Sári megfelelője Adél, a környék korosodó, köztiszteletben álló, szerény vagyonnal rendelkező panzió-tulajdonosnője, Darvas Lilié pedig Irma, az álmodozó, rongyos kis cselédlány. Saját magát Sipos Lajos, az idősödő „bútortervező rajzoló” képében formálta meg. A harmadik felvonás végén elhangzik az az érv, amit a történetírók feljegyzései szerint Molnár Ferenc is mondott, amikor a Darvas Lili és a közte lévő korkülönbségről kérdezték: „Most talán soknak látszik, de később elhalványodik. Gondold el, száz év múlva Lili 123 éves lesz, én 148 – nagyon össze fogunk illeni.” Szinte ugyanezekkel a szavakkal válaszol Sipos a rendőrtanácsos kérdésére a korkülönbségről: „…most még van egy kis korkülönbség köztünk, vagy harminc év. De ez csak most tűnik fel, nagyságos uram. Hetven év múlva ő lesz kilencven, én meg száztizennyolc, akkor azt fogják mondani: két öreg ember.”Molnár Ferenc remekműve a 20. század elején játszódik. Sipos Lajos műbútorasztalos és egy cseléd, Szabó Irma minden akadályt elsöprő szerelmének megható története. Költészet, humor, megoldhatatlannak tűnő akadályok, összeomló és felépülő kapcsolatok szövik át a fordulatos vígjátékot. A bolondos Irma, a józsefvárosi Hamupipőke, álomvilágban él, amelyben csak Sipos úr létezik, akinek a csitri mindent elnéz cserébe a reményért, hogy egyszer kölcsönössé lesz a szerelem.

Szabó Irma titokban szerelmes az idősödő műbútorasztalosba, Sipos Imrébe. A fiatal cselédlány mindent elnéz a morózus öregúrnak, mert reméli, hogy vonzódása viszonzásra talál. Sipos azonban észre sem veszi a lányt, házasságra készül Adéllal, a panziótulajdonossal. Kapcsolatuk kiegyensúlyozott, de korántsem szerelemmel teli, a kisasszony szíve másért dobog. Így Amikor Irma tudomást szerez a látszatházasságról, kétségbeesetten igyekszik tenni ellene, reménytelenül bízva abban, hogy Sipos végül őt választja majd.
Romantikus felnőtt mese a boldogság kereséséről.

Egy csepp Párizs.., sok dal, szerelmek... és Piaf egy gondolatébresztő, de könnyű színházi estében.Charles Aznavour örmény származású francia sanzonénekes, egy ikon, egy élő legenda, aki nemcsak írja dalait, de énekli is. A She, a La boeme című dala mindenkinek ismerős lehet, akár filmekből, akár lemezekből, rádióból, az éterből..Az Urartu Színház előadása több, mint egy sanzon est. Önéletrajzi est, dalokkal színesítve, igazi színházi pillanatokkal fűszerezve.Olyan produkciót szeretnének nyújtani közönségüknek, ami a színházi pillanatokkal maradandó, az előadás dalaival örök érvényű, és színészeikkel felejthetetlen lesz.
Az alkotók ezzel a darabbal tisztelegnek a kilencven esztendős művész előtt, aki a bemutató havában ünnepli születésnapját.

Egy csepp Párizs… sok dal, szerelmek, és Piaf egy gondolatébresztő, de könnyű színházi estében. A darab a francia sanzon koronázatlan királya, az örmény származású Charles Aznavur életének pillanatképeit fűzi egybe a gyermekkortól a világhírnévig. „… nézőként egyre mélyebbre látunk Aznavur életének varázsgömbjébe, mely rengeteg belső frusztrációt, nehézséget, küzdelmet tár elénk, majd ismét felszólal egy-egy messzire repítő sanzon, egy fájdalmas és egyben gyönyörű emlékekkel övezett hangulat.” /Petrova Miroljuba/
A tavaszi sikeres bemutatót követően az előadás Pécsett, a POSZT-on is nagy sikernek örvendett.

A magyar népmesék gyakran foglalkoznak az elmúlás, a halál utáni élet, a pokolbéli szörnyetegek birodalmával. A régmúlt parasztembere, mint a mai kor embere is a legjobban az elmúlástól félt. Ennek követe az ördög. Ha ő megjelenik, vele együtt megjelenik a baj. De mesénk legnagyobb hőse a szegény ember, még a haláltól sem riad vissza.
Ki az aki fél az ördögtől? Mindenki! Csak a szegény ember nem….mert neki már nincs sok vesztenivalója. Sok furfanggal, sok játékkal és persze csavaros észjárásával még a pokolbéli legfelsőbb hatalmak eszén is túl jár. De az ördögnek a legnagyobb ellensége nem a szegény ember, hanem a székely asszony, aki még attól sem riad meg ha belébúj az ördög. Hogy miért……kiderül ez a Csavar Színház legújabb meséjéből. Előadásunkban felcsendülnek a legszebb hajdúsági, és
mezőségi dallamok. Mindez ütőgardon, gitár és hegedű kíséretében.

"Mi lenne, ha Örkény István egy nap újra megjelenne, egy színészben, egy színházban, egy este, leülne, venne egy lélegzetet, mesélni kezdené - olykor felállna - az életét, azután megint eltűnne?"Ezen az estén az író a színész testét ölti magára.

A színművet, a legenda szerint, az ifjú Brecht négy nap alatt, fogadásból vetette papírra, és aztán csiszolgatta, tökéletesítette egy életen át. Éppen ezért a Baal minden egyes előadása, színrevitele komoly bátorságot igényel az alkotók részéről.A főszereplő, Baal igazi antihős, egy szörnyeteg, aki csak használja és kihasználja a környezetében élőket, elpusztítja a világot, és végül ömagát emészti fel.A Baal címadó hőse egy magányos, lázadó költő, aki egy, a Bibliában sokat kárhoztatott pogány isten nevét viseli. Az ókori kánaáni kultúrkör vihar-, eső- és termékenységistene, neve szó szerinti fordításban azt jelenti: 'úr, uralkodó, férj'. Brecht hőse is ilyen uralkodoó, aki magáért a lázadásért, az életöröm, a férfierő gátlástalan élvezetéért kerül szembe a társadalommal és az erkölccsel. Lazán összefüggő, epizódszerű jelenetekben bontakozik ki Baal anarchikus élete, Zsótér Sándor rendezésében.

A kaposvári előadás szereposztásában csupa férfiak sorakoznak fel egy olyan történethez, amelyben koncertet tartanak a kilencvenéves anyókák a Süketek Intézetében. Egy fájdalmasan mulatságos történet kibontását viszik színre, amely életről és halálról beszél.

A Vaskakas Bábszínház előadása gyermekeknek Varró Dániel versei alapjánMi repül el,
ha a kezünk nem fogja?
A kréta? A bögre?
Anyustul a szoknya?
A sajtos vagy más ízesítésű pufi?
A plüssmadár?
Nem, nem, hanem a lufi.