Andersen Hókirálynő című klasszikus meséje alighanem valamennyi felnövekvő gyermek kedvenc olvasmányai közé tartozik. Számtalan film- és színházi feldolgozása született már a műnek, legismertebb, s a teátrumokban legtöbbet játszott változat ezek közül talán a kitűnő orosz író, Jevgenyij Svarc Hókirálynője.A kis Kay és Gerda felhőtlen barátságban és boldogságban él Gerda nagymamájának melegséget sugárzó otthonában, mígnem egy különös lény, a gyönyörű, ám jégszívű Hókirálynő bele nem avatkozik az életükbe, s magával nem ragadja Kayt az örök hó és fagy birodalmába. Gerda elhatározza, hogy ha bármi áron is, de visszahozza barátját a meleg szívek birodalmába, s útnak indul a kisfiú megmentésére. Kalandos útjának története maga a mese.

A család összejön a vidéki nyaralóban. Sorin a birtokon lakik. Testvére, Arkadina, a híres színésznő a szeretőjével, Trigorinnal érkezik. Arkadina fia, Konsztantyin saját színdarabjának premierjére készül a szomszéd lánnyal, Ninával a címszerepben. A bemutatót másnapra tervezik.De mi lesz a holnap után, és néhány hét, két év vagy 2000 év után… szerelem, vágyakozás, irigység, fájdalom, szabadság, boldogság… és mi marad mindezek után?

A Győri Balett a 2017/18-as évadban ismét egy két felvonásos, egész estés balett művel jelentkezik, s nem kevesebbre vállalkozik, mint az amerikai író Nathaniel Hawthorne nagysikerű, A skarlát betű címet viselő regényének első balett színpadi adaptációjának bemutatására. Hawthorne az amerikai irodalom kulcsfigurája volt a 19. században, 46 éves korában, 1850-ben készült el első, ám azonnal nagyhatású regénye: A skarlát betű. Fontos mérföldkő volt ez az angol hatás alól elszakadó, a puritán erkölcsi elvekre építő, a természetközeliséget központjába helyező transzcendentalista amerikai irodalom történetében is.
A mű cselekménye az indiánháborúk korának puritán Új-Angliájában játszódik. A regény magán hordja a puritanizmus minden tónusát és azt a légkört, melyben egyszerre van jelen a szentség és a képmutatás, az erkölcs és az álszentség. Az ízig-vérig puritán környezetben nevelkedő, boszorkányüldöző ősöket maga mögött tudó, magányos, befelé forduló Nathaniel Hawthrone-t munkáiban a mély emberi válságokra fókuszált és a bűnbeesés, a bűntudat, az erkölcsi vezeklés, a megtisztulás érdekelte.
A skarlát betű regénye egy házasságtörés történetét meséli el, hősnője a csodálatos Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek és bűnének jelét: a vörös A betűt (adultery - házasságtörés) ruháin is hordania kell élete végéig. Hester azonban emelt fővel vállalja mindezt, és gyöngéd szeretettel neveli házasságtörésben fogant gyermekét a kis Pearl-t. Társát a bűnben nem nevezi meg, már csak azért sem, mert az a közösség nagy tiszteletben álló fiatal lelkésze: Arthur Dimmesdale… 

„Én, a legkisebb, a Pirinyó Minyó, semmiben, de semmiben se tudtam a legügyesebb lenni a testvéreim között. Ezért suttogva kértem anyámat, hogy most lesz szíves csak engem szeretni, lesz szíves csak rám figyelni, és lesz szíves csak nekem mondani egy mesét, olyat, amiből megtudhatom a tündérnevemet, és hogy miben lehetnék a testvéreim között a legügyesebb. Mert a bánatom már akkora, hogy ilyen kicsi létemre, nem is tudom, hogyan fér belém…” Tündéranyám ekkor azt mondta nekem: „Olyan mesét mondok neked, ami a kimondott szavak által a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének a legsötétebb csücskébe vezet.”

Egyszer volt, hol nem volt,
valamikor réges-régen,
mikor még a patak is visszafelé futott,
Hetedhét Országon is túl,
még az Óperenciás-tengeren is túl,
de még az Üveghegyeken is túl,
ott, ahol a világnak már majdnem vége van,
volt egy tündér.
De nem is csak volt ám, hanem még van is,
hiszen itt ül ezen a széken.
Éppen tegnapelőtt múltam el háromezer éves.
És bizony réges-régen elmúltak már azok a
bánatos napok is,
amikor tündér-testvéreim még úgy csúfoltak engem,
hogy a „Pirinyó Minyó”,
és bizony réges-régen elmúlt már az a szép sötét éjszaka is,
amikor tündéranyám egy mesét mondott,
és tündér-nevet adott nekem,
és az lettem, aki ma is vagyok: 
a Sötétben Látó Tündér.

Tündérmese a szerelemről és az életről kicsiknek és nemcsak. „A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást és csókolózni kezdenek szépen. Na, erre aztán minden hetvenhetedik esztendőben gyönyörű szappanbuborékok szoktak hullani az égből - ezekben a szappanbuborékokban érkeznek a világra a tündérgyerekek.”

A Sötétség hatalma a világ végének legvégén játszódik, nem elég, hogy Oroszországban, de még csak nem is a szikrázó Pétervárott vagy a titokzatos Moszkvában, hanem falun, a nyomor és a reménytelenség tanyáján, ahol az Isten szentkép a falon, az Ördög pedig a vodkásbutykos mélyén lakozik, onnét szédíti az esendő emberi lelket, és ébreszt benne olyan indulatokat és olyan érzelmeket, amiket nem tudnak kezelni, akiket itt engedett megszületni a balsors.Pedig éreznek itt is, sőt, talán itt éreznek csak igazán, mert alig akad igazabb érzelem, mint a tagolatlanul szűkölő félelem; és ezek a mi hőseink félnek, elsősorban mindentől, holott inkább önmaguktól kellene. Meg az őket körülvévő, a lelkükbe is beszivárgó sötétségtől.A Sötétség hatalmában végül is olyan balesetekről van szó, amelyek mindnyájunkat érhetnek: szerelemről, viszonzottról és – főleg – viszonzatlanról; féltékenységről; egymásra halmozott, és így egymást felerősítő vétkekről, amelyek addig-addig hatványozzák egymást, amíg el nem jutnak minden bűnök legszörnyűségebbjéig; szegénységről és a szegénységből kivergődöttek rettegéséről...Ha másutt, a világ boldogabb, vagy legalábbis lakhatóbb tájain játszódna ez a történet, akár vígjáték is kerekedhetne belőle. De Oroszországban járunk ahol mindenből tragédia válik.

A színészek elkezdik az előadást. Előjáték. Derengő, titokzatos fény. Egy színész belekezd egy monológba, ami tulajdonképpen egy felsorolás; színész-típusok felsorolása. Közben mindenféle furcsa gesztus, zene, koreografált mozgások. Majd a monológ végén a beszélő azt mondja: ,,Itt van mindenki!”. Minden olyan, mintha valóban egy előadás kezdődne. A színészek azonban elfelejtik a szöveget. Sőt mi több, nem csak a szöveget nem tudják, hanem még azt sem, milyen darabot játszanak. A súgó segítségére várnak, de a súgó eltűnt. Hol lehet a súgó?

A magyar népmese sorozatból jól ismert történetet ezúttal is közösen álmodjuk színpadra, a mesélő színészek és a gyermekközönség.A szegény ember, a bolondos király és a zsugori boltos nem is gondolja, hogy felelőtlen ígéretük a kis sün felé micsoda bonyodalmakba sodorja őket!  Megbecsüljük-e mindazt az igazi értéket, ami körbevesz minket, a családunkat, a szeretteinket? Sok közös mókával, dallal és tánccal keressük a válaszokat a kérdésekre.

Évezredek óta mindenki tudja jól, hogy ha egy manó láthatóvá akar válni, akkor el kell járnia a manó táncot. A vizimanók átváltozását  villámlás, égzengés, égszakadás kíséri. Az erdei manókét szörnyű szélsüvítés, szélvihar, így a házimanóknak maradt a füst.
Három közönséges kis házi manóról szól ez a mindenkit kacagásra ingerlő mese.
Hilde a feledékeny szobalány, a kedves Ella asszony, Dovre apó, minden manók fejedelme, Hildegard
Anastasia von Hohenfels, a szigorú, de annál igazságosabb baronessz és még sokan mások nevettetik
meg a gyerekeket, ebben az önzetlen segítségnyújtásról szóló mesében.
A csodát érdekesebbnél érdekesebb színpadi trükkök, édes táncbetétek és Johann Strauss vidám, jókedvű dallamai teszik színesebbé.

„A Duna Művészegyüttes történelmi ihletésű és témájú előadása 2002-ben született, s aktualitását a kettős jubileum adta: abban az évben ünnepeltük Kossuth Lajos születésének kétszázadik, valamint angliai és Egyesült Államok-beli kampánykörútjának százötvenedik évfordulóját. A Washingtoni Magyar Nagykövetség felkérésére a Belügyminisztérium és a Kossuth Emlékbizottság támogatásával létrejött előadás Kossuth személyének és a magyar történelemben elfoglalt kivételes szerepének adózik tisztelettel a zene és a tánc nyelvén. A változatos táncképekből álló műsor Kossuth beszédeinek és gondolatainak szelleme mellett a reformkor hangulatát is megidézi.”

„És ha valamelyikünk így szól: »Nem hiszek a tündérekben« –, akkor valahol holtan esik össze egy tündér.” (M. Barrie: Pán Péter)Iliant, a fiatal herceget száműzik Meseföldről egy olyan világba, ahol nagyon kevesen hisznek a mesékben. Vele tart egy lány, Olia, aki valaha tündér volt. Olia félig meseföldi lény maradt, ezért nem láthatja és nem hallhatja senki, csak az, aki hisz a mesékben. De ebben a világban már alig találni embert, aki hisz bennük, és Ilian is elfelejtette, hogy honnan származik. Nehéz dolga van Oliának. Rá kell vennie Iliant, hogy emlékezzen Meseföldre. És szorít az idő is. Hiszen Meseföld óriási bajban van, és csak egy született herceg mentheti meg a teljes pusztulástól.Történetünk a képzeletről, a fantáziáról, a gyermeklét megéléséről, és mindezek hiányáról szól.

A Szarvassá változott fiú forrása egy irodalmi alkotás, gyökerei régmúltra nyúlnak vissza, pontosabban egy kereszténység előtti legendára, amely kilenc fiúról szól, akik szarvasvadászat közben eltévednek az erdőben, s amikor átkelnek egy varázserővel bíró hídon, maguk is szarvassá változnak. Az apjuk követi  nyomukat,  egy forrásnál talál rájuk, ahol megálltak inni,  és csak akkor ismeri fel őket amikor épp rájuk célozva megfeszíti az íját. A történet dimenzióját tekintve tipikus pogány rege, amit paradox módon egy kolinda őrzött meg, egyfajta román nyelvű karácsonyi ének. A kolindát Bartók Béla átdolgozta, ennek témájára született egyik legrejtélyesebb mesterműve, a Cantata profana két vegyes karra és zenekarra, s ez egyike azon kevés kórusműnek, amelyet a magyar zeneszerző jegyzett. A szerzeménynek már ebben  a formájában is elkezdődik a műfaji és esztétikai határok keveredése. A kórusmű, a bartóki szokásoktól eltérően kevés népi dallamot tartalmaz (a folklorisztikus dimenziók leginkább a ritmusban köszönnek vissza) miközben a kar középkori formákat (főként lidio és  misolidio), egyenesen a gregorián énekekre visszavezethető vonásokat szólaltat meg.Miközben a vokális struktúra igyekszik visszanyúlni saját, ezeréves, keresztény civilizáció adta gyökereihez, a ritmus, a dallam-invenciók kvalitása és maga a libretto is teljesen profán logika alapján épülnek fel.Ez a történet ihlette Juhász Ferenc ragyogó költeményét, amelyben azonban az anya hívja haza szarvassá változott fiát.Egy élemedett korú anya, aki éveinek súlyos terhe alatt már képtelen megbírkózni a világ kihívásaival,  “a villany is rossz, megüt az áram”. A fiú, ahogyan az eredeti történetben is,  visszatérésének lehetetlenségét fejti ki válaszában, mert ha valaki egyszer megmerítkezett az anyatermészetben, s ivott legautentikusabb dimenziónk ősi emlékezetének tiszta forrásából, számára a visszatérés útja örökre lezárul, hacsak nem a halál szólítja hazatérésre.

 Egy ideig az ember jó akar lenni. Aztán csak boldog. Mintha a kettő nem járhatna együtt.  Bizonyos körülmények között pedig csak túlélni lehet. A nyomor önzőséghez vezet. A jólét még inkább. Ki tud önzetlen maradni ebben a világban? Ha saját terheinket képtelenek vagyunk vinni, és más kapujába tesszük le, valaki összeroskad alatta. De mit tegyen az, aki segíteni akar másokon?