A próféta magányossága Babits Mihály Jónás könyve című műve alapján Babits Mihály halálának 75. évfordulója alkalmából A Jónás könyve című előadás az 1938-ban írt Babits mű ma is aktuális tartalmát és mondanivalóját bontja ki mozgásszínházi formanyelven. Demcsák Ottó koreográfiája Babits gondolatait helyezi előtérbe, azokat próbálja meg felerősíteni, kicsengetni. A mozgások, táncos betétek megelevenítik, megtestesítik a Jónás történet szereplőit. Az író kortársainak számtalan anekdotája szól arról, hogy kórházi ágyán a már súlyos beteg Babits gyakran megmosolyogta, sőt kikacagta csetlő-botló hősét. Az előadás ezt a mosolyt próbálja megidézni, szakítva a mű pátoszos felmondásával. Az estet a Jónás imája című vers keretezi, amelyben Babits önmagára vonatkoztatja Jónás sorsát. A mű olyan kérdéseket vet fel, melyek megkerülhetetlenül elénk sodródnak életünk folyamán: Ki vagyok én? Biztosan jól cselekszem-e? Azt az életet élem, amit szeretnék? Megszökhetek-e a sorsom, a küldetésem elől? És így már nem is tűnik olyan távolinak a Jónás könyve. Az előadás időtartama: 50 perc. Előadja és rendezte: Ács Tamás,
a Soproni Petőfi Színház színművésze Koreográfus: Demcsák Ottó
Harangozó - díjas, a Sopron Balett vezetője

Johanna egy különleges, púpos lovacska, aki a körülötte lévő világot nem igazán ismeri. Azt például tudja, hogy a lovak nem tudnak beszélni, de ő bizony tud, és ez rendkívüli bonyodalmakat okoz a mindennapjaiban. Édesanyjáról csak annyi emléke van, hogy elrepült a felhők közé, és most nagyon hiányzik neki. Szeret cirkuszosat játszani, ilyenkor azt képzeli, hogy ő maga is a magasban száll. Johanna egy nap elindul a nagyvilágba, ahol találkozik jóindulattal és rosszakarattal egyaránt. Szert tesz barátokra, szorult helyzetekből menekül, és végül megtalálja saját, igazi valóját. 

Robert Musil a XX. század egyik legmeghatározóbb írója. Proust: Az eltűnt idő nyomában, Joyce: Ulyssese és Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regénye korunk posztmodern művészetének szellemi alappillérei.  Musil életében egyetlen darabot írt, a Rajongókat, amelynek irodalmi értéke legjobb prózáinak szintjén mozog. 1920-ban, Berlinben volt az ősbemutatója, azt követően főleg német nyelvterületen játszották, ahol mindig a legrangosabb színházaknál (lásd Schaubühne, Burgtheater), a legnagyobb színészek és rendezők bravúrdarabja volt. Magyarországon soha nem mutatták be, noha Győrffy Miklós fordítása 1993-ban jelent meg a Színház mellékletében.A Vörösmarty Színház  most  úgy gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet.

Mezitlábas Vígopera

 Járt-e már kend Rátóton? Nem? Akkor most itt az ideje! Érdemes ám a fáradozás, mármint az odautazás, merthogy nagyon híres egy falu ám az. Híresen virágos, híresen kacskaringós, no de a leghíresebb benne az, hogy olyan okos emberek lakják, hogy csak no! Olyan okosak, hogy még egy egyszerű úritököt is képesek vótak kikőteni... Ez mán valami, nem igaz?
És mi szökken ki belőle, na, mi? - Hát egy mulatságos mese!
A soha el nem kopó, az emberi gyarlóságot bemutató, fanyar társadalomkritikát sem nélkülöző történet mindenki számára jól ismert. A most színpadra kerülő adaptáció különlegessége abban rejlik, hogy két népmese összegyúrásával olyan komplex előadás létrehozására törekszik, melyben a fő szál mellé bekerül – s nem csak egy újabb önironikus mosolyként, hanem a történet kibontakozásáért felelősen – a Nő, bíró uram felesége is. Így sokkal személyesebb oldalról közelíthetjük meg Rátót falu problémáját (jelen esetben a tarthatatlan lóhiányt) – mint ahogy ez általában lenni is szokott, ugyebár...
Hogy mi a vége a mesének? Természetesen kikel a csikó a tojásból! Ám előtte – mint ahogy ez egy interaktív játékban nem is meglepő – mindenki meglovagolja! 

Egy olyan ünnepelt színésznő története ez, aki már nem magának keres párt, hanem a tizennyolc éves lányának, ám közben kiderül, hogy egy anya is lehet szerelmes, ha egy bizonyos régi nyárnak az emléke még kellő hőfokon parázslik a szívében. Az előadásban ismert dallamok, andalító és vidám dalbetétek csendülnek fel, a „Hol van az a nyár…”, a „Legyen a Horváth-kertben Budán” vagy a „Van-e szerelmesebb vallomás…”.

Szerelem, csalódás, emlékek, mára már "örökzöld" slágerek, parádés szereposztás... Mindez együtt, egy előadásban, Szabó Máté rendezésében.
A történet szerint Mária, az ünnepelt művésznő lánya, Zsuzsi váratlanul érkezik haza. A fiatalos, ámbár mégiscsak "idősödő" anya számára rövid időn belül egyértelmű lesz, Zsuzsi szerelmes. A színésznő szeretné távol tartani lányát a férfiaktól, megóvni attól a fájdalomtól, amit neki tizennyolc évvel korábban kellett megélnie. Az élet abszurditása, a "véletlenek összejátszása" azonban - mint mindig - most is sajátos helyzeteket eredményez. Előkerül az egykori nagy szerelem, felelevenednek annak a bizonyos régi nyárnak soha el nem múló pillanatai, és Mária minden igyekezete ellenére Zsuzsihoz is megérkezik egy fiatalember...
Lajtai Lajos és Békeffi István eredetileg Fedák Sárinak írta a darabot, de végül az 1928-as bemutatón Honthy Hanna játszotta nagyszerűen. A régi nyár azóta számtalan teátrum műsorán szerepelt. Ezúttal színházunk örök primadonnája, Kalocsai Zsuzsa alakítja Máriát, a híres színésznőt.

Kalandos történet egy repülő egérről...
Ki ne álmodozott volna már a repülésről? Milyen lehet a felhők között suhanni? Nem könnyű ez a feladat, különösen akkor nem, ha az álmodozó illető egy kisegér. Egér a levegőben! Lehetséges ez egyáltalán? Ha valaki elég kitartó, és nem adja fel az álmait, akkor elrugaszkodhat a földtől, és megpillanthatja fentről a mi kicsi, de csodálatos világunkat.
A bátor kisegér kalandjain sok humorral, szeretettel és bölcsességgel vezet végig a Mesebolt Bábszínház és a Ziránó Színház legújabb, közös előadása a Művész Stúdió legújabb vendégprodukciójában. A szórakoztatva tanító mese rendezője Kovács Géza, írója Veres András.

Elérzékenyülve hallgatják a szülők gyermekeik énekét, mialatt titokban erotikus kalandok tervezésével és kivitelezésével foglalkoznak. A lámpás felvonulás fölött már az elejétől fogva sötét fellegek tornyosulnak. Egy fekete autó hajt át a városon. Az apa csak egy kis nyomást érzékel a kerekek alatt. Alig érzékelhető. Volt ott valami? Egy repülő gyermek?Schimmelpfennig darabja egy poétikus requiem, melyben a nagyváros a maga modern járműveivel, tévétornyaival és világító reklámjaival sötét és komor hatalomnak tűnik. Még a gyermekdalok és a felvonulások is szellemszerűnek tűnnek. A keserű végpoén is egy lélekharanghoz hasonlít, mely még sokáig visszhangzik fejünkben.

Ebben az orosz kisvárosban nincsenek titkok. A kiskapuk, a hálapénzajándékok és a hatalommal való visszaélés minden formája természetes része a mindennapoknak. A városvezetők egymás kezét mosva tartják fent a közhigiéniát. Mindez zökkenőmentesen működik, amíg be nem fut a hír, hogy kormányzati ellenőr érkezett Szentpétervárról. Erre felbolydul a város. A hatalmasok pillanatok alatt próbálják elsikálni hosszú évek mulasztásait és túlkapásait, a megkárosított polgárok pedig felbátorodnak: végre hangot adhatnak sérelmeiknek.Attól, hogy a bűnösök revizoruknak épp egy náluk is nagyobb szélhámost hisznek, lesz a darab egyedülállóan szórakoztató fricska és másfél évszázada érvényes társadalmi szatíra.

 Rézerdőben, rézfák között rézhangok zendülnek. A Rézerdő manói vidám, gondtalan életüket élik egy távoli vidéken. Boldogan játszanak, viaskodnak. Próbára téve képességeiket, közös erővel megbirkóznak a rézerdei élet kihívásaival, mely barátságukat még szorosabbá kovácsolja.