Üljön be hozzánk egy terápiára! - 
 Interaktív színházi este fiatal drámaírók és a Nézők közreműködésével    

Az Ultimátum-nak a privát szféra morális fertőzöttsége a tárgya. A kevés szereplővel gazdaságosan bánik a szerző, dramaturgiája emlékeztet a Molnár Ferenc-i építkezésre; pontossága, pergő volta, a dialógusok könnyedsége, jól mondhatósága okán. Az Ultimátum, -amely napjainkban játszódik – a változtathatóság kérdésén túl a család intézménye feletti gondolkodásra, tűnődésre indíthat.

Hogyan lehet valakinek világa? Mitől válik az életünk tényleg a saját életünkké? Az UN két egyszemélyes univerzum találkozása egy estén. Előbb egy figura, majd még egy - magányossága és ereje mindkettőnek egészen különleges. Mindkettő világok között létezik - félig állati, félig emberi, hol nő, hol férfi, idős és fiatal egyszerre. Egy-séget alkotók.Az est első szólójának középpontjában egy faun-szerű lény áll, valahol az őrült sebességgel száguldó emberi és a merengő, organikusan létező állati világ között. 
Az UN címében egyszerre merít a faun szóból, ám még inkább az Deleuze-i értelemben vett világ, azaz univerzum kifejezésből és a francia un, azaz egy szóból, amely azt jelöli, hogy egy, egyetlen karakter áll a koreográfia fókuszában. Az UN első részének különös figurája belakja a teret, azonnal reagál annak rezdüléseire, változásaira, függ a környezetétől, mint napjainkban rétegzett értelemben függnek-függünk annyian - s ez a függés itt szó szerint értendő hiszen Frenák Pál koreográfus ez alkalommal is egy különleges függesztési rendszerben mozgatja táncosát.  
Az UN második részében hosszú idő után újabb saját szólóval lép színpadra Frenák Pál koreográfus. A japán kultúrából és Kazuo Ohno butoh mester személyéből-emlékéből merítő, absztrakt monokróm színekkel játszó koreográfia az idő múlásával létrejövő új egyensúlyról, a férfiasságról és nőiességről beszél. 
"A tradicionális japán színházakban sok esetben férfiak alakították a női szerepeket, ez önmagában is érdekes, de bennem az elmúlás, az elfogadás kérdése, a nő–férfi átjárhatósága is felmerül. Egyrészt belenyúlok ebbe a kettősségbe, másrészt a butohtánc lényegébe megpróbálom bevinni a siketek és nagyothallók nyitott kommunikációs lehetőségét." - mondja a koreográfus.
"A lényeg, hogy Frenák Pálon nem érződik elbizonytalanodás, alkotóként és előadóként is folyamatosan biztos pont a hazai és nemzetközi tánc-, kortárstánc- és színházi-művészeti életben. Az „un” franciául azt jelenti: egy. Frenák két ember egységéről, múlt és jelen egységéről, a különböző régiók és kultúrák egységéről, a művészetek egységéről beszél – közvetetten. 
Komplex színházi nyelvének meghatározó dialektusa az évek során kikristályosodott egyéni, magas szintű technikai felkészültséget is követelő mozgásnyelve. Frenák kitartóan bízik a táncban, bízik a mozdulatban." (Tánckritika)

Mire képes a szerelem! Mindannyiunk számára ismerős az ókori szobrász, Pügmalión története, aki saját maga által faragott szobrába szeret bele, olyannyira, hogy vágyával életre kelti az elefántcsontból faragott testet. Az Ovidius által mesteri tömörséggel megverselt átváltozás történetét Bernard Shaw Pygmalion című drámája meséli újra el: a megrögzött agglegény figurája ezúttal nem szobrászként, hanem nyelvészprofesszorként lát hozzá az „alapanyag”, egy csúf beszédű virágáruslány femme fatale-lá való alakításához, azáltal, hogy megtanítja illően beszélni. A modern kori virágáruslány története azután a Shaw-dráma alapján készült My Fair Lady című musicallel hódítja meg a világunkat. Zalán Tibor unferlédi című darabjában így minden helyzet és minden szereplő ismerős. A megrögzött agglegényként élő professzor, az ezredes, a professzor anyja, egy kocsmatöltelék sorsa jutott apa és lánya, Lilla, aki nem más lesz, mint a metamorfózis alanya a darabban. Ismerős a piac is, a fogadás, a nyelvtanulás motívuma. Zalán Tibor darabjában azonban minden, de minden fordítva történik. A finom, törékeny, művelt franciatanárnő a „professzor” fedőnéven futó maffiózó, Honti kezei közé kerül. „Te el sem tudod képzelni, milyen veszettül izgató kézbe venni egy emberi lényt, és kényedre-kedvedre gyúrni belőle egy másikat, egy egész másikat – pusztán azzal, hogy elfelejtetjük beszélni!” – vallja meg rajongással Honti az anyjának, mit élvez igazán az „ezredessel” tett fogadásában. Az unferlédi című darabban egy nő metamorfózisának megrendítő történetét követhetjük nyomon, aki szerencsétlenségére egy olyan „szobrász” kezelése alá kerül, akinek nem a márvány, hanem a beton a legfontosabb eszköze. Igen, itt minden fordítva történik, egészen az elnyelvtelenítésig.

A SZINDRA Társulat karácsonyi gálaműsoraKicsik és nagyok szórakoztató színes előadása családoknak, barátoknak, érdeklődőknek.Közreműködnek a „margitosok”.

A művészet rés arra, hogy illegális dolgokat megmutassunk, megtárgyaljunk, hogy szembenézzünk vele. Képes elemelni a valóságtól. Így a művészet neve alatt legálissá válik a tabu. Hogyan működik a kontextus-teremtés? Hogyan működik az emberi agy? Hogyan használjuk ezt a lehetőséget?A művészet oltárán szabad, amit az életben nem minden esetben tehetünk meg. Ezért a művészet alibijében ott a szabadság. Ugyanakkor az, hogy ilyen relatívek a keretek, az azt is jelenti, hogy az ember nem találja a határait. A színpadon akár ki is nyírhatjuk magunkat, végignézik. Minden kontextus kérdése, az agy a kontextus alapján emel ki lényeges elemeket a valóságból.„Több síkon kezdtünk el dolgozni Gáborral. Érdekel az ő saját személyes múltbéli története és a jelenben lévő érzetei, a tánchoz való viszonya. A férfi nemhez kapcsolódó elvárások, sztereotip jellemzők, a férfi szerep, jelleg különböző élethelyzetekben és táncstílusokban való megjelenése foglalkoztat. Illetve a témával kapcsolatos, verbálisan értelmezhető tartalmak film részlet, mese, vers, dal használata.”A szólósorozat egy olyan felület, amely lehetőséget biztosít az alkotó és az előadó szoros együttműködésére. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében, előadásában rajzolódik meg a művész portréja, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy portrévá a KET adott táncművészéről.Hód Adrienn fő profilja a kísérleti mozgás, kortárstánc. Alkalmazott koreográfus színházi előadásokban, játékfilmekben (Saul fia, Ikrek hava), reklámfilmekben és divatbemutatókon. Alkotómunkája mellett rendszeresen tanít improvizációt a Budapest Kortárstánc Főiskolán.
Munkái során a kulturális kontextusából kiemelt mozgó emberi test foglalkoztatja, amelyet általában üres térbe helyez. A próbateremben olyan érzékeny helyzeteket generál, amelyekben tér és bizalom nyílik a táncosoknak a fizikalitás megteremtésére. Munkamódszere az improvizáción alapul, ami a színpadon szigorúan strukturált formában jelenik meg. Nem fél megdolgozni az ismeretlent.
Hód Adrienn 1975-ben született. 1997-ben végzett az Angelus Iván által alapított hazai kortárs tánciskolában (Budapest Tánciskola), 2010-ig aktív táncos. Korai munkáit a Műhely Alapítvány Inspiráció koreográfiai estjein mutatta be. 1995-ben megalapította az OFF Társulatot, amelyet 2007-ben a HODWORKS követett. Ugyanebben az évben a Műhely Alapítvány „Az ismeretlen kutatása” című program ösztöndíjasa, 2008-ban a Meeting Points magyar-amerikai művészeti program résztvevője. 2010-ben a Trust for Mutual Understanding ösztöndíjasa, 2011-ben a Tempus Közalapítvány támogatásával rezidens a berlini Tanzfabriknál. 2012-ben a Jardin d’Europe projekt, 2013-ban a Trafó Kortárs Művészetek Háza támogatásával készít produkciót. 2013 őszén a Headlands Centre for the Arts ösztöndíjasa San Franciscoban, 2014-ben két hetet tölt Philadephiában a danceUSA/Philadelphia szervezetnél, a Műhely Alapítvány csereprogramjával. A Basse danse-t 2012-ben, a Pirkad című produkcióját 2014-ben, a Halandóság feltételeit pedig 2015-ben az év 20 legkiemelkedőbb kortárs táncelőadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat. Munkáit eddig hét alkalommal jelölték Lábán-díjra, amelyet kétszer, 2012-ben a Basse danse előadással és 2014-ben a Pirkaddal nyert el.www.hodworks.hu

Dokumentumszínház - és mégsem az. Férfitörténetek - interjúkból összeálló, folyamatosan formálódó szöveggel. Hétköznapi emberek mesélnek hétköznapi dolgokról egy hétköznapi helyzetben. Szubjektív korrajz és női látlelet a férfiakról, sok zenével és humorral.

„Férfiak mulatnak, de mulatságuknak sötét, komor árnyéka van, mögötte nemcsak az éjszakai alföldi égbolt sötétlik, hanem a pusztulás is. Ezt a sírva-vigadó magyar mulatozást – magyar specifikum ez, sehol másutt fel nem található – minden más magyar író glorifikálta, kedvesnek, rokonszenvesnek tüntette fel. Móricz az első és egyetlen, aki meglátja benne a mulatozóknak nemcsak az elérzékenyülését, hanem a komor nekikeseredettségét, az egész mulatság sivárságát és félelmetességét.” Schöpflin Aladár: Úri muri (1928.) 

a Kritiki Skepsi Görög Színház vendégjátéka görög nyelven„A Magyarországon élő közel négyezer görög nemzetiségű fejében átsuhant már a gondolat, hogy jobb-e vagy rosszabb-e görögnek lenni Magyarországon, mint magyarnak lenni ugyanitt. Nem. Sem nem jobb, sem nem rosszabb. Más. A saját kultúráddal, a saját nyelveddel, a saját identitásoddal megtalálni önmagadat és helyedet a világban. A balansz Magyarországon az emberben magában van, mert Magyarország többször tanúbizonyságot tett arról, hogy befogadott bennünket. Ezt az utat mutatja meg a darab”A bemutatásra kerülő performance jellegű zenés, táncos darab, egyfajta „retrospektív anamnézis” modern dramaturgiai eszköztár felhasználásával, amely a magyarországi görögség hetven évvel ezelőtti tragikus sorsából, polgárháborús idősíkjából kiindulva reflektál mai világunk kihívására. Egyszemélyes indíttatású monodráma, melyben az unoka keresi önnön valóságát a nagyszülők ösvényén járva.Az 1949-es testvérháború az ősi Hellas hübrisze, mely a nemzeti önállóság-, függetlenség- és demokrácia-felfogás különbözősségének tragikuma.A hetven éves görög dráma egyik epizódja a nagypapa múltjának - világunk globális méretű kettéhasadásnak nyomásában - az unoka kezében kell újra értelmezést nyernie.Az ősök hagyománya kötelez, az úton végig kell menni.