A Szenvedély című filmet Bergman 1969-ben forgatta Fårö szigetén. Fårö (szó szerint Juh-sziget) egy apró sziget Svédországban, a Balti-tengerben, Gotlandtól északra. Bergman szigete. Itt élt 1960-tól 2007-ben bekövetkezett haláláig. A film két kisiklott életű és átmenetileg egymásba kapaszkodó emberről, egy férfiről és egy nőről szól. Meg egy jómódú, gyerektelen házaspárról Elisről és Évaról. Barátok, szeretők. Kapcsolataikat félve titkolt, elfojtott élethazugságok feszítik. Körülöttük a sziget csendje, nyugalma. Aztán egy nap váratlan és értelmetlen kegyetlenkedés történik: háziállatokat öldös le valaki. Kutyát, birkát, lovat. A közhangulat egy ártatlan ember, Johan ellen fordul. A két történet nem függ össze. De az erőszak légkörében az önigazolás is végzetes.

Velence titkai, melyek évszázadok óta izgatják az emberiség fantáziáját, lélegzetelállító táncelőadásban kerülnek napvilágra az ExperiDance színpadán. A karneváli maszkok mögött ellentmondásokkal és szenvedéllyel teli ösztönvilágot találunk, amely teljes pompájában mutatkozik meg Román Sándor koreográfiáján keresztül.Főúri csillogás és a sikátorok szegénysége, katedrálisokban elhaló sóhajok, hajnali tánc a város fölött és rengeteg-rengeteg vágyakozás. Ez a Szenvedélyem, Velence című produkció, amelyben minden velencei szerelmes valakibe vagy valamibe: Paganini a hegedűjébe, az úriasszony Casanovába, a bankár a csillogó aranyakba, a Halál talán magába az Életbe.Ebből a sok szerelmi vallomásból alakul ki a város tánca, miközben megelevenednek Velence gazdag történelmének ikonikus alakjai, a leghíresebb európai zeneszerzők modern lüktetésű dallamaira.

 Tamási Áron: Szép Domokos Anna, rendező-koreográfus: László Csaba  - az Udvarhely Néptáncműhely előadása -

"Immáron 100 éve, hogy a nagy háborúnak lecsengtek utolsó akkordjai. A nagy világromlásra és Tamási Áron születésének 120. évfordulójára emlékezünk táncjátékunkkal. A háború szörnyűségére egy fiatal lány szenvedésein és bekövetkező tragédiáján keresztül reflektálunk a székely balladavilág és a hagyományos székely táncnyelv eszközeivel."

anti-xenofób kettős két részben, klezmerrelEgy átlagos new yorki napon a 86 éves Mr. Green lelép a járdáról és Ross Gardiner autója kis híján elgázolja. A fiatalembert gondatlan vezetésért hat hónapnyi társadalmi munkára ítélik, amelyet balszerencséjére épp Mr. Green-nél kell letöltenie: hetente egyszer meg kell látogatnia öreg áldozatát, hogy gondoskodjon róla. A kényszer szülte vizitek természetesen egyik félnek sincsenek ínyére, amely remek helyzetkomikumra ad lehetőséget a mogorva, szűkszavú özvegyember és a dinamikus fiatal irodista között. A hetek múlásával persze megolvad az a bizonyos jég. Miközben vélemények ütköznek családról, hagyományról, vallásról, a két férfi rég elhallgatott titkokat is megoszt egymással. És mindez olyan elbűvölő formában történik, hogy a darab végére már nem csak a nevetéstől csordul ki a néző könnye...Jeff Baron díjnyertes komédiáját 22 nyelvre fordították le, s a világ 46 országában már több mint 500 alkalommal mutatták be. A Szép jó estét, Mr. Green! magával ragadó színmű, amely egyszerre gazdag szívhez szóló és önfeledten szórakoztató pillanatokban. A sodró cselekmény, a két szereplő hátterének lépésről lépésre történő kibontása folyamatos hatás alatt tartja a közönséget.

Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál – mondja Samuel Beckett. A Szép napok szereplői is ettől a betegségtől szenvednek: Winnie az életről fecseg, jelentéktelen és jelentős dolgokról. Közben egyre mélyebbre süllyed a tengerpart homokjába. Willie-hez beszél, aki már rég nem hallja. Menniük kéne, mégis maradnak. Két szerelmes, akik talán már nem is emlékeznek egymásra.
Beckett utolsó nagyobb lélegzetű színpadi művét vígjátéknak szánta, amely a mindennapok monotonitásán keresztül szól életről, elmúlásról és emlékezetről. Egyik szép nap jön a másik után, és mire észrevesszük, már mozdulni sem tudunk. Először csak derékig, majd nyakig süllyedtünk a homokba.

Kétszázhúsz felett, Santa Maria, Don Quijote, Pago Pago, Ha szombat este táncol, Tini-dal, Holnap hajnalig, Vándorének. Ugye mindenkinek ismerősek ezek a slágerek? A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek sikerzenekara, a Neoton dalairól van szó, melyek a Szép nyári nap - a Neoton musical alapjául szolgálnak. Igazi bulira készülnek a szereplők, akik a hetvenes évek egy forró júliusi napján “önkéntesen” utaznak a jugoszláv határnál lévő Bácsszentmáriára, építőtáborba. Korán kelnek, reggeli torna van, munka a paradicsom-feldolgozóban, de leginkább szórakozni akarnak, táncolni-énekelni, egymást ugratni, s megtalálni a szerelmet… A tábor vezetője, a helyi MGTSZ melléküzem-ágának vezetője, Tóth Antal, s helyettese, Panni néni, az orosztanárnő, éberen figyeli őket. Utóbbi nehéz helyzetbe kerül, mert lánya beleszeret a frissen érettségizett, szociológusnak készülő Varga Péterbe, akinek édesapja ‘56 után disszidált, s aki maga is renitens fiatalnak tűnik... Ám az építőtábor többi lakója drukkol a párnak, hisz’ az összes pesti tinédzser egyet akar: egy emlékezetes nyarat! Összevesznek, kibékülnek, szerelmesek lesznek, de legfőképp énekelnek és táncolnak a máig népszerű Neoton slágerekre.

a Független Színművészetért Alapítvány és a Manna közös produkciójaEddie negyven körüli férfi. Boldog férj és apa, imádja a két gyerekét, Bobbyt és a kis Katie-t. (Kevésbé boldog kutyatulajdonos.) Egy szép napon óriási gubancba keveredik: valami szörnyűséggel vádolják meg. De vajon tényleg elkövette vagy sem? És vajon kiheveri-e valaha is ő és a család az esetet? Erről mesél, bár sok humorral, de néha mégis szívszorítóan. Arról a szép kis napról…Dennis Lumborg egyszemélyes színdarabja először kerül színpadra Magyarországon, Szirtes Balázs fordításában és előadásában, a Mozsár Műhelyben.

Szerb séta és kulisszajárás Budapesten Karácsonyi Zoltánnal, a Vígszínház művészével
Megismerhetjük a magyarországi szerbek kulturális, tudományos, és vallási történelmét, továbbá méltán híres gasztronómiájukat.  Helyszínek: 
- Szarvas tér
- Veres Pálné utca 32.
- Nagymező utca 49.
- Kazinczy utca 52/b.

Salgótarján (művelődés) történetében még soha nem fordult elő- de más városokban, településeken sem lehet(ett) túlságosan gyakori eset, hogy egy alkotóközösség 2007. tavaszától 2009. decemberéig eltelt két és fél esztendő során.- a hosszabb nyári és rövidebb téli szüneteket leszámítva- minden szerdán tartott rendezvényt, s ez konkrétan nem kevesebb mint száztíz nyilvános művészeti, kulturális esetet jelentett.Az előzmények néhány évvel korábbra vezethetők vissza. Néhány kultúrabarát- Bódi Tóth Elemér, Csongrády Béla, Pál József, Sándor Zoltán és T. Pataki László- 2005 januárjában, a magyar kultúra napja tiszteletére döntött úgy, hogy Salgótarjánban Palóc Parnasszus címmel létrehoz egy csoportot, amelyik rendszeresen szerkeszt és bemutat pódiumújság- szerű műsorokat, egyrészt a helyi, megyei szerzők megismertetése, népszerűsítése, másrészt az igényes- jobbára értelmiségi- közönség tartalmas időtöltése, egyfajta közösséggé kovácsolása céljából. Két éven át havonta voltak összejövetelek főként a József Attila Művelődési Központban és a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A programokat minden alkalommal- mintegy mottóként- az azóta elhúnyt szerzőtárs, jó barát Marschalkó Zsolt megzenésített"Mondóká"- ja keretezte: "A macskakő közt,/ sárguló fű./ Nem a művész,/ hanem a mű./ A forrás vize és/ nem a kút./ Nem a cél,/ hanem az út." A versikét a Pódium Stúdió és a Vertich Színpadstúdió tagjai énekelték el s a közönség gyakran társult hozzájuk. A Pódium versmondói ezenkívül is gyakran felléptek ezeken az estéken.A Palóc Parnasszus tevékenységének újabb fejezete 2007. április 13- án kezdődött, amikor is megnyitotta kapuit az akkoriban kialakított Frei Café galériájában a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház. A Kávéházi köszöntő alkalmával és azóta is szinte valamennyi szerdán szerepeltek a pódiumosok egy-egy témát versekkel illusztrálandó, illetve egy-egy helyi szerző vagy a Magyar Szépírók Társasága révén a kávéházban szerepelt országos rangú írók, költők műveinek bemutatásával. Ezen a gyakorlaton mit sem változtatott, hogy 2008- ban átmenetileg a József Attila Művelődési Központ konferencia-termében kerültek át a rendezvények, majd 2009-től ismét a Frei Café galériájában kaptak helyet. Az eleddig két alkalommal is megrendezett, úgynevezett Verskoncert keretében a Pódium versmondói értelemszerűen főszereplőkké váltak, hiszen a közönség által választott műveket ők "szolgálták fel", azaz adták elő. A nagysikerű kezdeményezésre minden bizonnyal a továbbiakban is sor kerül majd, mint ahogyan az is biztosra vehető, hogy a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban a jövőben is nélkülözhetetlen fellépők lesznek a Pódium Stúdió versmondói, élükön vezetőjükkel Sándor Zoltánnal, aki az irodalmi kávéház műsorait biztosító- időközben személyi összetételében változott-Palóc Parnasszus szerkesztőbizottságnak is állandó, meghatározó tagja.  

 Nelli. Lujza. Böske. Egy keserű vénlány. Egy különleges végzet asszonya. Egy széllelbélelt csitri. A három Szalay-lány. Okosak, nem haboznak kimondani a véleményüket, van humoruk és mernek bízni az érzelmeikben. Háromféle kedély. Háromféle vágy. Háromféle sors. A lányok életében jönnek és mennek a bohém költők, a fess katonák, a magukat kímélő hivatalnokok. Van, aki a szavak virtuóza, van, aki a várakozásé, van, aki az önfegyelemé. Az álmok időnként valósággá válnak. Majd a valóságok távoli álommá szelídülnek. Tényleg ennyi lenne a vágy, a boldogság, a szerelem?
Izgalmas, különböző színházi világokból, kultúrkörökből érkező impulzusok találkoznak az előadásban: a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata közös produkciójában nemcsak e két színház, hanem kassai és marosvásárhelyi színészek, alkotók is részt vesznek. 

,,A lányok fehér lovon közlekedő, fátyolos tekintetű költőkről és délceg katonákról álmodnak, miközben tíz körömmel kapaszkodnak a küszöbön toporgó, szürke hivatalnokba, hogy aztán az álmok palotájából a földszintes valóságba költözzenek."