Megvalósulhat-e a helyiek nagy álma, azaz lehet-e európai település a tótok lakta Glogovából? Ez foglalkoztatja a helybéli intelligenciát: Gongolyt, Szlávikot, Majzikot és Adamecznét. Amikor az elmaradott Glogovára új plébános, Bélyi uram érkezik, különös csoda történik. A viharban Szent Péter egy piros esernyőt borít Bélyi uram kishúgára, Veronkára. Ezzel megindul Glogova felvirágzása: megújul a paplak, Veronkához francia nevelőnőt szerződtetnek, özvegy Münz Jónásné személyében pedig a városkában fellendül a kereskedelem is… Telnek-múlnak az évek, s a kis Veronka eladósorba kerül. Megismerkedik Beszterce híres ügyvédjével, Wibra Gyurival. A fiatal, feltörekvő jogász és a Szent Péter esernyőjének áldásával felnőtt papkisasszony azonnal egymásba szeret. Közéjük áll azonban Wibra Gyuri öröksége, amelyet megboldogult apja – hogy, hogy nem? – egy esernyő szárába rejtett. S megindul a harc a vagyonért.

vígjáték
Besztercén meghal a rokonokkal hadilábon álló gazdag Gregorics. Mindenét fiára, Wibra Gyurira hagyja, de a nagy vagyon nem kerül elő. A bútorok elárverezése után az apróbb ingóságok az ócskás Münz birtokába jutnak, köztük egy piros esernyő is.Münz éppen Glogován halad át, amikor észreveszi, hogy a pap kétesztendős húgát az időközben eleredt esőn felejtették. Fölé teszi az ernyőt. Amikor a pap az esernyő titokzatosan eltűnt tulajdonosát keresi, a falusiak legendát kanyarítanak az esetből: Szent Péter járt Glogován, ő oltalmazta meg Veronikát az esőtől. Wibra Gyuri időközben tehetséges ügyvéd lett. Apja régi barátjának elejtett szavaiból rájön, hogy Gregorics a vagyonát kedvenc esernyőjébe rejthette. Glogovára utazik, ahol megismerkedik a felserdült, bájos Veronikával.Miért kell színpadra állítani ezt a remekművet? Mert jó. Mert szórakoztató, mert szellemes, mert szól becsületről, kitartásról, szeretetről, szerelemről, egyszóval rólunk, az Emberről.   

Vajon lehet-e európai település a tót Glogovából? Ez foglalkoztatja a helybéli intelligenciát. Gongolyt, Szlávikot, Majzikot és Adamecznét. Amikor az elmaradott Glogovára új plébános, Bélyi uram érkezik, különös csoda történik. A viharban Szent Péter egy piros esernyőt borít Bélyi uram kishúgára, Veronkára. Ezzel megindul Glogova felvirágzása. Megújul a paplak. Veronkához francia nevelőnőt szerződtetnek. Özvegy Münz Jónásné személyében pedig a városkában fellendül a kereskedelem is… 17 év múlva Veronka eladósorba kerül. Megismerkedik Beszterce híres ügyvédjével, Wibra Gyurival. A fiatal, feltörekvő jogász és a Szent Péter esernyőjének áldásával felnőtt papkisasszony azonnal egymásba szeret. Közéjük áll azonban Wibra Gyuri öröksége, amelyet megboldogult apja egy esernyő szárába rejtett. Megindul a harc a vagyonért. Mikszáth Kálmán derűt és bölcs humort sugárzó regényéből Deres Péter dramaturg és Karinthy Márton rendező karácsonyi meglepetést, új színpadi játékot készített, amely ragyogó szerepekkel ruházza fel Pogány Juditot, Egri Katit, Vándor Évát, Pusztaszeri Kornélt, Klem Viktort és a többieket.

„Fele homályban, fele fényben: ilyenek a bolygók. A fél világ pihen, a fél világ munkálkodik. De a szendergő feléből titokzatos erő sugárzik.” (Jean Cocteau)Ha lehet azt mondani, hogy léteznek olyan művészek, akik az egyes művészeti ágak által behatárolhatatlanok, akkor a francia Jean Cocteau mindenképpen ilyen volt. Magának a művészeti kifejezésnek volt ő az egyik legfontosabb meghatározója abban a szellemiségében mérhetetlenül gazdag korban, amit a huszadik század első négy évtizede jelentett. Író, költő, színész, festő, filmrendező, játékos kedvű és bohém polihisztor, akit a különlegességre fogékony lélek jellemzett leginkább.A szent szörnyetegek című darabot Cocteau a második világháború nyomasztó légkörében írta, a magyarországi ősbemutató a Nemzeti Színház Kamaraszínházában történt, 1945. október 4-én. A rendező Ráday Imre volt, Esther szerepében Bajor Gizit láthatta a közönség. Azóta ezt a finoman rajzolt lélektani drámát már jó néhányszor láthatta a közönség, az ország különböző színházaiban.Már a cím is utal valami furcsa kettősségre: a színészek hétköznapi létezésére, ugyanakkor végtelenül összetett érzelmi életére. Vagyis, a színházi miliő kitárja kapuit, és megmutatja, mi is rejlik a háttérben, illetve a művészek tudatalattijában.Szerelem, gyűlölet, ambíció, féltékenység - ősidők óta ezek az archetipikus érzelmek mozgatják az emberi kapcsolatokat, így a francia író történetét is, ami azért nem csupán egy szerelmi háromszögről szól, mert a szereplők között lebegő művészi világ elemeli azt valami „szent magasságba”. Ami a finom, árnyalt lélekrajzon túl különösen érdekessé teszi ezt az alapfokon olyannyira ismerős történetet – nagyszülő korba ért középkorú házaspár, fiatal, becsvágyó szerető – az az, hogy a megcsalás, szerelem, féltékenység megszokott körtánca ezúttal a színpad reflektorfényben fürdő világának árnyékában, a kulisszák mögött játszódik.Esther, a bulvárszínház megbecsült, köztiszteletnek örvendő sztárja, felvértezve művészete, de főként embersége összes erényével, késhegyig menő, ugyanakkor színpompás és bölcs cocteau-i szellemességgel átitatott harcot vív férje visszahódításáért a mindenre elszánt, szemtelenül ifjú Liane-nal, akinél nem tudni, mennyit nyom a latba a tiszta érzelem, és mennyit a híres színész által pályára állítható siker reménye.

A Magyarországi Szerb Színház előadása szerb nyelven.A Magyarországi Szerb Színház fennállásának 20. évfordulója alkalmából hozta látre a Tabán Folklórcentrum Táncegyüttessel közösen a passiójátékot. Az előadás a magyarországi szerbek folklórhagyományai alapján készült. A szövegkönyvet a szentendrei betlehemes játékok, Vuk Sztefanovics Karadzsics bibliafordítása és a csíksomlyói iskoladrámák alapján írta és rendezte: Rusz Milán

 Egyetlen Shakespeare-vígjáték sem veheti fel a versenyt pompában, varázslatban, humorban a Szentivánéji álommal.
Théseus, Athén uralkodója éppen Hippolytával, az amazonkirálynővel tervezgeti az esküvőjét, amikor egy athéni polgár halaszthatatlan családi ügyeivel keresi fel: egyetlen lányát a lángolva szerelmes Demetriusnak szánta, Hermia mégis Lysandert szereti.
És bizony Hermia hajthatatlan, szembeszegül apja akaratával, a súlyos következményekből azonban – sem halálból, sem apácasorsból – nem kér. Mi más jöhetne szóba, mint egy hirtelen kieszelt szökés az igaz szerelemmel.
A lány bizalommal meséli el tervét barátnőjének, Helénának, aki fülig szerelmes a hoppon maradt Demetriusba, így remélve, hogy elnyeri az eddig elérhetetlen fiú szimpátiáját, azonnal kikotyogja neki a szökést.
Végül ki a reménytől hajtva, ki pedig a bosszútól, mások a féltékenységtől vezérelve, de mind a négyen a közeli erdőben kötnek ki.
Azonban nem csupán a négy össze-vissza szerelmes tölti az erdőben az éjszakát. Itt van Oberon és Titánia, az egymással torzsalkodó tündérkirály és tündérkirálynő, és itt van Pukk, Oberon szárnysegédje is, hogy ura kérésére egy varázserejű virág segítségével ízetlen tréfát űzzön Titániából.
Pukk igazán sajátos módon értelmezi az Oberontól kapott feladatot, a szálak összekuszálására pedig kapóra jön neki a fiatalok szerelmi négyszöge és az erdőben állomásozó botcsinálta, de lelkes színtársulat is, akik nagy meglepetéssel készülnek az athéni uralkodó esküvőjére.
Pukk tévedésből vagy készakarva – az ő szótárában ez a két szó rendhagyóan mosódik össze – kontroll nélkül locsolja mindenkire a varázserejű virág nedvét. Ezzel pedig egy szempillantás alatt lesz a viszonzott szerelem viszonzatlan, az elérhetetlen vágy karnyújtásnyira, az emberi ábrázat pedig ordenáré szamárfej.
Mégis, ahogy megvirrad, a mámor képmutatásba, a titkolt vágyak valóságba, a szentivánéji kavarodás egy féktelen és pompás hármas esküvőbe csap át.
De vajon lehet-e feledni az álmot? Nem lopódzik-e be végérvényesen mindannyiuk fejébe a titok, a káprázat és a vaskos bűn ezen a forgalmas és bűvös éjjelen? 

Hermia szerelmes Lysanderbe, Lysander kívánja Hermiát, Demetrius akarja Hermiát, Heléna szenved Demetrius miatt. Pukk összepipacsozza Lysandert és Demetriust, ezek ketten most már Helénát akarják. Heléna továbbra is szenved. Hermia féltékeny. Pukk egy manó. Titánia és Oberon tündérek. Titániát összepipacsozza Oberon, ezért Titánia szeretkezik egy szamárral. Nem lennék a helyükben.E kies hazában mutass nekemEgy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare WilliamEzt a Cseh-Bereményi szerzőpáros állította, ami igazán nem szép tőlük: egy ekkora döher klasszikust csak úgy leravaszozni, nahát… Viszont igaz, amit állítanak: Shakespeare, amellett, hogy nagy döher klasszikus, és avatott ismerője az emberi léleknek, valamint utóbbi legnemesebb megtestesülésének, a politikának, igenis, hogy ravasz volt, nem kevéssé – és talán épp a Szentivánéji álom a legravaszabb műve. Külön ravaszság, hogy a Szentivánéji, úgy tudja az irodalomtörténet (eme márványba vésett pletykagyűjtemény), megrendelésre született, egy házasság alkalmából, nászajándék gyanánt. Ehhez képest elég cifrákat állít a házasság intézményéről.Meg az előzményéről, a szerelemről is: elmondja mindennek, leszedi róla a keresztvizet, elmebajnak – gyönyörű, de mégiscsak elmebajnak – állítja be, dilinek, ami kiűzi az emberfiát-, illetve lányát a normális emberek társadalmából, bekergeti az erdőbe, ahol aztán megnézheti magát, mintha csak görbe tükröt tartana elé az erdő. Olyan görbét, hogy szinte visszagörbül egyenesbe – hogy tisztán és világosan lássuk benne önmagunkat. Hogy milyenek vagyunk. Hogy legyünk akár tündérek, akár királyok akár tisztes polgárok, még a szerelem sem képes embert faragni belőlünk, és megszabadítani a csalás és az árulás stigmájától – és úgy biztosíthatjuk magunknak a nyugodt és békés házasságot, ha fegyverrel megyünk leánykérőbe; aztán megfosztjuk házastársunkat minden olyan örömétől, aki vagy ami nem mi vagyunk. Legyünk akár polgárok, akár királyok, akár tündérek – hisz mindnyájan emberek vagyunk.Ezer szerencse, hogy vannak, akik sem ezek, sem azok, de még amazok sem: csak kérges kezű, kérges agyvelejű melósok, akik a maguk setesuta módján valahogy mégiscsak helyrepofozzák az erkölcsi és érzelmi világrendet; akik képesek felülemelkedni a hatalmi harcokon az eredmény – a színielőadás – érdekében; és megmutatni, hogy a szerelem, minden elmebaj-jellege ellenére, mégiscsak kiérdemli a jutalmát, legyen az halál – vagy taps az előadás végén.

Van egy ismerős - ismeretlen vidék, egy mágikus zóna, ahol mindenre megvan a lehetőség. Az ember többet mer, a gátlások föloldódnak, titkos vágyak nyernek kifejezést, és a mindennapi élet történései szürreális mesévé alakulnak át. 
Te azt mondod: álom - én azt mondom: színház. Megérint. Belemerülsz. Elsodor. Mint a szerelem. 
Amíg tart, mindent lehet, megszűnik a valóság. 
De ha egyszer felébredsz - el tudsz számolni mindennel, amit ebben a különös birodalomban csináltál?

Egy varázserejű virág, vagy talán csak a tavasz – mindenkit megbolondít. Négy fiatal a szerelmet keresi május ünnepén az erdőben, de talán nem ott, ahol kellene. Tévelyegnek, elvesztik, majd újra megtalálják  egymást. Esküvőre készülnek, de nem csak ők, hanem a királyi pár is. A szálak összekuszálódnak – de nem csupán az embereknél; a tündérek sem mentesek a féltékenységtől, cívódástól. Reggelre kitisztul minden. Álmodtak ezen az éjszakán, vagy mindez valóság volt?

Forró nyári éjszaka, csendes erdő és sereglő ifjak: kellemes este ígérkezik. Az események azonban könnyen kicsúszhatnak az irányítás alól, ha tündérek, manók, koboldok és egyéb szellemek különféle csínyeket követnek el az embereken. Az érzelmek hullámzása előre programozott.William Shakespeare az, aki a „Szentivánéji álom”-ban mind szórakoztató, mind pozitív betekintést nyújt a szerelmes emberi lélek káoszába, rejtelmeibe. Youri Vámos (Vámos György) balettje alapjául a közkedvelt komédiát választotta, amellyel az együttes Felix Mendelssohn-Bartholdy zenéjére elmerül a romantikus-mély világokba.

„A mű Szentivánéjjel, a nyári napfordulón játszódik, Athénban és egy közeli erdőben. Tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban.”W. Shakespeare / Nádasdy ÁdámTündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. A Szentivánéji álom című ötfelvonásos vígjátékot 1595-ben írta William Shakespeare. Elsőként Arany János fordította magyarra, 1863-ban. Napjainkban - az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adattára szerint - a legjátszottabb Shakespeare darab. A mű Szentivánéjjel, a nyári napfordulón játszódik, Athénban és egy közeli erdőben. Tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. Az angol népi képzelet szülte tündérvilág, a Shakespeare-kori mesteremberek bohókás előadása és az athéni ifjak szerelmes kergetőzése a szerelem szépségét jeleníti meg.

A nyári napforduló ünnepén játszódó klasszikus mű varázslatos világa magával ragadja a nézőt. A tündérek különös léte, a szerelmesek bolondozása, az egyszeri mesteremberek csetlés-botlása, az evilági és a földöntúli összekapcsolódása egy fantasztikus éjszakán mind-mind egyetlen cél felé halad: hogy hirdesse a szerelem örökérvényűségét.

Tündérmese a szerelemről. A szerelem útjában álló akadályok legyőzéséről, a viszálykodó szerelmesek megbékéléséről, a szerelmet korlátozó tilalmak és a beteljesülésre fenekedő veszélyek elhárításáról. A nyári napforduló, Szent Iván éjjele az év legrövidebb éjszakája. A hiedelem szerint varázslatok, szerelmek ideje, amikor szinte bármi megtörténhet, a legtitkosabb kívánságok teljesülhetnek.Shakespeare műve az angol reneszánsz színmű-irodalom egyik legszebb darabja – a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, és lényegében a reneszánsz-kori filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe. A vígjátékban mitológiai istenalakok, tündérek, egy királyi pár, ifjú szerelmesek, athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékosan szövevényes bonyodalmaiban, mely végső soron a szerelem mindent legyőző szépségét, az ember örök életszeretetét hirdeti.