mesejáték Benedek Elek meséje nyomán A tréfás történet eleven, emberi hangon mesél arról a nehéz de szükséges emberi állapotról, mely a társadalomba való beilleszkedést, a minden körülmények között való helytállást jelenti.
A mese főhőse Gyurika, a legkisebb fiú, a mese elején kicsi és gyenge, apja alkalmatlannak tartja a szolgálatra. Gyurika természetes vágya, hogy az emberek befogadják, szeressék és megbecsüljék, célja eléréséhez azonban számtalan próbát kell kiállnia. Ez az út vezet családja megmentéséhez, a királylány szívének és a fele királyságnak elnyeréséhez. Az előadásba beépülő mondókák, rigmusok, névcsúfolók, gyerekjátékok, szokások egy olyan mesevilágot varázsolnak, amelyben a gyerekek saját magukra ismerhetnek, otthonukra lelnek. Hiszen az örök boldogság megtalálása csak félelmeink legyőzésével lehetséges – emelik ki az alkotók.

Az önálló estemet Szabó T. Anna csodálatos verseiből és egyik meséjéből állítottam össze. Néhány költemény megzenésítésére Kovács Adriánt kértem fel, aki személyes hangvételű dalokat írt a nekem. A szerkesztés és rendezés is az én munkám, ami a színésznői feladatok mellett nem volt egyszerű, de így teljesen a magaménak mondhatom a produkciót, melyet Adrián élő zongoraszóval kísér. Ez volt diplomamunkám a Színművészeti Egyetem első drámainstruktor-színjátékos osztályában, melyet 2 éve játszom itt-ott, nagy szeretettel – és sikerrel.

A házasság maga a csoda. Csoda, hogy működik?! De a házasságot néha fel kell frissíteni, nehogy kihűljön. Csináljuk hármasban? Vagy még többen? Négyesben? De hogyan? Erről szól ez a vidám, pikáns zenés játék. Michael Stewart  pikáns komédiájáról Magyar Attila így fogalmaz: házaspár hőseink kényelmesen ringatóznak a házasélet hullámain, ám ez kevés nekik. Haladni akarnak a korral, valami izgalmat akarnak csempészni az életükbe. A két férj kitalálja, hogy párt cserélnek, mert ez a trendi. Izgalom lesz is bőven. Ám az ötlet nem válik be..

Egy rendkívüli monológ, amelyet a kommunizmus mondat ki. Róbert Romániában, a Ceauşescu-érában nőtt fel. Most megpróbálja elmesélni életét, melyen keresztül számunkra is felidézhetővé (és talán feldolgozhatóvá) válik az a politikai félmúlt, amelytől folyamatosan szabadulni próbálunk. Róbert történetei fájdalmasan ismerősek lehetnek. Persze tanulságok nincsenek... Csak a példa kedvéért... A magunk szórakozására...

Marivaux Állhatatlan szeretők című komédiája Visky Andrej átiratában és rendezésében a Szeretők címet kapta, a pálforduláson átesett vidéki szerelmespár állhatatlanságát ugyanis éppúgy eredményezheti jellemgyengeségük, mint manipulatív és látszatkörnyezetük káros hatásai. Arlequin és Silvia a tiszta ideálokat, a földhözragadt de önazonos és boldog szerelmet, az önmagával harmóniában lévő embert képviselik. A Herceg azonban szerelmes lesz Silviába és bármi áron szeretné megszerezni őt, ezért elválasztja őket egymástól.A Szeretők egy kortárs példázat, amely a tiszta ideálok elmúlásáról, relativizálódásáról, feloldódásáról szól. Arlequin és Silvia átalakulásának történetét követheti majd a néző, azt, ahogy elveszítik, kompromittálják tiszta énjüket. A tér a társadalmi performansz porondja, ahol mindenkinek sikeresnek kell lenni (akár a színpadon), el kell adnia magát.Történik mindez a barokk színpompás csillogása és túlzásai inspirálta látványvilágban és zenében, amely egyaránt idézi és dekonstruálja a XVIII. századi francia udvar viselkedését és mutatja egy komikus, de valahol mélyen szenvedő és kiüresedett világ torzalakját, amely sok pontban mutat kísérteties hasonlóságot a jelenünkkel.

Egy elhagyott meny és egy – a feleségét megcsaló, de soha el nem hagyó - após felkavaró története a darab, amely briliáns és életszerű dialógusok, viták, kitárulkozások, emlékek, párhuzamos történetek füzére.
„Mindig is voltak férfiak, akik csalják a feleségüket. Mennyire banális az egész történet. Hogy ez mindig így van. Hogy az vezeti őket, ami a gatyájukban van. Végül is csak szemet kell hunyni és magától elmúlik az egész. Tudomásul kell venni és kész. Kész, megvan. Túl vagyunk rajta... igaz? Ezt gondolja. Mindnyájan ezt gondoljuk.” – mondja dühösen, kétségbeesetten, vádlón a történet hősnője. Ilyen egyszerű lenne? Ez lenne a megfejtése magánéletünk oly gyakori válságainak?

Az előadás az ©Edition Le Dilettante 2002. Anna Gavalda engedélyével, az SACD és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

Ian, a középkorú, megfáradt, gint vedelő újságíró egy csilli-villi hotelszobába érkezik egykori szeretőjével, Cate-tel. Nem ugyanazt akarják egymástól, meg is van az ára. Kis hétköznapi erőszak. És egyszer csak berobban a kinti világ. De hol vannak egyáltalán? Érkezik egy katona, magával hozva az élet-halál helyzetek brutalitását.A Szétbombázva az erőszak természetét vizsgálja. Mi köze a magánéletünknek a kinti világhoz? Hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a fikció?A ’95-ös, londoni ősbemutatót óriási bulvár-botrány kísérte. Azóta számos neves színház tűzte műsorára, elősegítve, hogy ezt a nyers darabot valódi érdemeiért, különleges víziójáért értékelhesse a kortárs közönség.

2077-et írunk. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi zajlik odakint. A darab szereplői – apa, anya és kislányuk – próbálják kideríteni, hogy valójában mi történik, de ebben sok minden akadályozza őket. Mindenki másként reagál a kinti zűrzavarra. A tájékozatlanság általános. Az anya gondoskodásból úgy csinál, mintha minden mehetne tovább változatlanul. Az apa félti a családját, kizárna mindent, ami történik. Kislányuk pedig egy külön világba menekül. Vagy mégsem?   

Szórakoztató, interaktív, színházi este minden korosztálynak! Minden a pillanat műve, a közönség instruálhatja a szereplőket, megadhatja a szituációkat! Gyere velünk játszani!

 A kaland során a legtávolabbi szibériai hadifogolytáborban, részben fejből, részben pedig orosz-francia fordítási töredékek alapján írt szövegkönyvből, és emlékezetből lekottázott partitúrából bemutatták a Csárdáskirálynő című operettet, amelyben a lúdtalpas, karikalábú, szőrös katonák játszották a női szerepeket is.

Ebben az esetben nem az a kérdés: vajon a közönség tapsol-e a végén? Ha az orosz táborparancsnok tetszését elnyeri az előadás, akkor hazaengedi az évek óta a hazájuktól távol raboskodó hadifoglyokat. Sikert csak az egykori bécsi és budapesti Csárdáskirálynő előadások ünnepelt karmesterével tud aratni a szedett-vedett társulat, Ő viszont meglehetősen szkeptikus, és nem hisz az előadás sikerében – egy ideig… 

 Ki kapná fel a fejét arra, hogy Magyarországon valamelyik színház műsorra tűzi az örökbecsű operettet, a Csárdáskirálynőt? De ha mindez az első világháború alatt, tőlünk 6000 kilométerre, Szibériában, egy hadifogolytáborban történik? Az már kezd érdekes lenni! Kik? Miért? Kikkel? Hogyan? Sikerül- e? Majd minden kiderül ebben a valós eseményeken megnyugvó, érzelmileg felkavaró, szellemileg megmozgató, Kálmán Imre csodás dallamaival kísért történetben. Sírás, nevetés: igazi Színház! Színház a színházban, ember az emberben. 

Zenés romantikus vígjáték, arról az időről, amikor még az I. világháború kényszere miatt férfi játszotta a csárdáskirálynő szerepét. A fogságba került katonák tábori színházakat szerveztek, a díszleteket, a kellékeket, a ruhákat maguk készítették el vagy szerezték be. Ilyen előadás során adták elő többek közt a Csárdáskirálynőt a Magyar Tábori Színház tagjai 1919 novemberében Szibériában.