Csehov formabontó, költői hangulatú drámájáról vígjátékként beszélt. A klasszikussá vált történet témái alapján azonban sokkal mélyebb. A négy főszereplő meséje boldogtalan szerelmekkel átszőve, a sekélyes kapcsolatokat vizsgálja, szól művészetről, művészi szabadságról és a tehetség témáját is vizsgálja. Hőseink mindannyian művészek: a fiatal és az érett színésznő, a kezdő és befutott író. 

Vidéki birtokára hazaérkezik a híres színésznő, hogy a nyarat családja körében pihenéssel töltse, a nyár alatt szerelmek szövődnek, de a boldogság tünékeny illúzió. 
Lehet, hogy ez is komédia? És még egy kérdés: van olyan, hogy az életünk mellet élünk, hisz az életünk maga az életünk, hogy élhetnénk mellette?

Csehov összes darabja közül a Sirály tartalmazza a legtöbb, valódi személyek valódi cselekedeteit feldolgozó mozzanatot. Mása reménytelen szerelmében Trepljov iránt felismerhetjük egy társasági lány Csehov iránti érzéseit; egy ismert írónő ajándéka Csehovnak hogy, hogy nem, ugyanolyan medál, mint amit Nyina ajándékoz Trigorinnak. Csehov barátja, egy Levitán nevű festő, vadászat közben lelő egy sirályt, nem sokkal később sikertelen öngyilkosságot követ el, akárcsak Trepljov; Javorszkaja, a híres moszkvai színésznő levélben számol be Csehovnak arról, milyen ováció fogadta Harkovban. Csehov magánleveleiben hol Trepljov, hol Trigorin hangján osztja meg barátaival gondolatait, de gyakran Dorn távolságtartó magatartása is megjelenik soraiban – az író e három szerepre elosztva írta a Sirályba önmagát.

A szerelem örök téma és Akunyin komolyan veszi munkáját, így kétfelvonásos komédiát kerekít belőle, melyben mindenki keresztül-kasul szerelmes. Olyan fülledt már a levegő a sok szerelemtől meg elfojtott vágytól, hogy Dorn doktornak folyton szellőztetni kell. Itt történik a tragédia is, mert azon beosonva valaki egyetlen pisztolylövéssel a másvilágra küldi Trepljovot, a fiatal írópalántát. Kilenc jelenetben, kilencen beszélnek a kiábrándultságról.

A Sírpiknik műfaja szerint vígjáték, de elszorul a torok, kicsordul a könny… Rendkívül szórakoztató, miközben a legmélyebb érzéseket mutatja be. Egy vérbő, (tragi)komikus történet, ahol a csalatások és csalások, életrevaló özvegyek, nők és férfiak téblábolnak a maguk bonyolult és remélhetőleg hosszú öregkora felé. Bárhol könnyen megbillen a bejáratott élethazugságok egyensúlya, s kivillan a magány, az esendőség, a halálfélelem, amit aztán sírva-nevetve elfed a szeretet- és szerelemvágy.

A GG Tánc Eger a 2020/2021-es évadban táncszínpadra fogalmazza a szerencsés csillagzat alatt született ifjú hercegnő életét.Nehezen találnánk nemzeti történelmünk zivataros félmúltjában olyan legendás alakot, mint Wittelsbach Erzsébet királyné, az európai királyi udvarok leggyönyörűbb hölgye, akit a magyarok – bajor származása ellenére is – magyarnak tartottak, rajongó szeretettel öveztek és szívükbe fogadtak.A magyarok Sisinek becézett szépséges királynője a Habsburg-ház embertelenül merev etikettjének szorításában vergődik: a birodalom súlyosbodó gondjaival foglalatoskodó férje elhanyagolja, anyósa zsarnokoskodása tönkreteszi mindennapjait, gyermekeit nem nevelheti, s kedvenc kedvteléseinek sem élhet. Olaszországban és Magyarországon érzi otthon magát, tökéletesen megtanul magyarul, szoros személyes kapcsolatot ápol a magyar főrendekkel, legfőképp az Andrássy családdal és Deák Ferenccel. Számos történész egybehangzó véleménye szerint „Erzsébet női eszköztárával presszionálta az uralkodót a magyarokkal való kiegyezés előkészítésére”.A Sisi életéről szóló romantikus regények és filmek után a GG Tánc Eger a 2020/2021-es évadban táncszínpadra fogalmazza a szerencsés csillagzat alatt született ifjú hercegnő, a kezdetben felhőtlenül boldog császárné és magyar királyné, szabadságra vágyó, mégis béklyóban vergődő, gondokkal terhelt, majd a Genfi tó partján váratlanul tragédiába torkolló életét…

Kiss Csaba marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő drámaíró és rendező a Skandináv lottó című vígjátékában egy valós történetet, a skandináv lottó főnyereményét megnyerő házaspár életének fordulópontját meséli el és gondolja tovább egy olyan világban, ahol a szerencse könnyen jelenthet balszerencsét.Pech, a darab központi figurája egy egyszerű kisember, aki éjjeliőrként keresi mindennapi kenyerét. Felesége, az indulattal teli Pechné szintén visszafolytja minden óhaját, a szegénységben nem tud felszínre törni nagyravágyása. A főnyeremény hatására a visszájára fordul hétköznapi életük. A töménytelen pénz boldogtalanságot és gondokat szül, ugyanakkor új kihívások elé állítja a szereplőket. Mivel mindkettejük számára más a pénzhez való viszony, külön utakon haladnak tovább, miközben igyekeznek feldolgozni a sokkoló változást. Pech továbbra is megtartja megalázó foglalkozását, odafigyel, hogy ne szórja a pénzét, viszont Pechné annál nehezebben áll ellen a felé tóduló kísértéseknek. A magányos házaspár életébe ugyanis olyan emberek (szomszédok, a volt-feleség és közös fiúk, az idős apa, a főnökúr, egy eladólány) tűnnek fel, akiknek terveik vannak a hatalmas összeggel. A pénz kifordítja önmagából ezeket az egyszerű embereket, előhívja belőlük a mélyen lappangó agressziót és uralkodni vágyást. A telhetetlenség és mohóság elferdíti az értékeket, a pénz manipulál és eltorzítja a józan ítélőképességet. Sikerül-e Pechnek megőriznie a méltóságát? Képes egyedül szembemennie a világgal, a darab hősévé válnia?A Kolcsár József által rendezett előadásban a játék kerül előtérbe. Ez a játék azonban a nehézségből, a fájdalomból és sötétségből ered. Mert hiába hullik az ölünkbe a szerencse, ha érzelmileg nem állunk készen arra, hogy boldogok legyünk. Az előadásban a kisszerű emberek döntésképtelensége, telhetetlensége és haszonleső magatartása kimeríthetetlen lehetőséget kínál a komikus helyzetekre. Kérdés csak az, hogy vajon a 21. században is van megoldása a konfliktushelyzeteknek, pozitív kimenetele a boldogságkeresésünknek?

EGY NAP ARRA ÉBREDTEM, hogy olyan előadást akarok létrehozni, amely visszavezet bennünket a gyermeki álmokhoz. Egy előadást, amely a színházba érkező embereket segíti abban, hogy kiszabaduljanak a felnőttlét béklyójából, és újra megleljék magukban azt a kisfiút vagy kislányt, akik valaha voltak… Így hát keresni kezdtem valamit, ami új inspirációt adhat a színházamnak. Varázslatos kutatás volt: úgy éreztem, egy felfedezetlen és lenyűgöző, ismeretlen táj felé tartok. Úgy döntöttem, olyan utat választok, ahol előttem nem igen járt még bohóc és kicsusszanok a bohóckodás ketrecéből oda, ahol a legkevésbé sem várja senki, hogy ott bohócok felbukkanjak. A tragikomédia mélységeibe akartam behatolni, megnézni, mennyire elegyíthető a dráma a nevetéssel. Felmérni, mennyire tetszhet egy ilyen jámbor, tétova, zavarodott karakter a kortárs közönségnek – annak a közönségnek, amelyik őrült tempóhoz, végtelen, kaleidoszkóp-szerű események, színek, hangok, „terek és idők” kavalkádjához szokott. Teljesen meg akartam merítkezni ebben a Gogol-i, Beckett-i világban. Azt akartam, hogy a karakterem egyszerre legyen epikus és lírikus, gyengéd és szenvedélyes, bölcs és naiv” – nyilatkozta Slava Polunin, a ma élő legünnepeltebb bohóc, a  Slava’s Fools Unlimited alapítója. Snowshow-ját „huszadik századi klasszikusnak” tartják. Az évek során legendássá vált az előadás, lelkes rajongói a világ minden tájáról követik országról országra, hogy újra és újra megtapasztalják, milyen elmerülni az álmok és a képzelet csodás birodalmában, a gyermekkor világában.

Alkotók
Készítette, színpadra állította: Slava Polunin
Rendező: Viktor Kramer & Slava Polunin
Látvány: Viktor Plotnikov, Slava Polunin
Jelmezek, különleges effektek: Slava Polunin
Hang: Roman Dubinnikov, Slava Polunin   A felhasznált zenék alkotói John Surman, Fiorino, Subramaniam, Joaquin Rodrigo, Jorge Ben, Ivan Volkov, Roman Dubinnikov, Ludwig van Beethoven, Vangelis, Carl Orff, Jean Marc Zelwer, Paolo Conte   A Sárga Bohócok szerepében:
Slava Polunin, Ivan Volkov, Georgy Deliev, Jeff Johnson, Artem Zhimolokhov, Onofrio Colucci, Oleg Lugovsky, Fedor Makarov, Robert Saralp, Derek Scott  A Zöld Bohócok szerepében:
Boris Barsky, Francesco Bifani, Spencer Chandler, Tatiana Fedoseeva, Alexander Frisch, Robert Gorodetsky, Tatiana Karamysheva, Boris Khibner, Chris Lynam, Yuri Musatov, Elena Ushakova, Evgeny Perevalov, Ivan Polunin, Nikolai Terentiev, Stanislav Varkki, Aelita West, Bradford West   Műszaki támogatás: Gennadi Bokhan, Roman Dubinnikov, Andrei Efarov, Vitali Galich, Alexei Goncharik, Oleg Ilyin, Dmitri Khamzine, Sofia Kostyleva, Rebecca Lauret, Aleksei Lavrentiev, Alexandr Pechersky, Mikhail Pogorelsky, Keefe Rubinstein, Dmitry Sakhalov, Oleg Sosnovikov, Dmitry Syrovatski, Elizaveta Titanian, Gleb Titanian, Dmitry Ushakov Háttér: Dmitry Bondar, Gariy Cherniakhovsky, Bertrand Gosselin, Anna Hannikainen, Maria Manaenkova, Mikhaïl Mokeev, Dmitry Strekalov, Natasha Tabachnikova, Elena Ushakova

A Sleeping Beauty Projekt alapgondolata a Csipkerózsika-meséből indul ki, és a történetből fakadóan három nagy témával foglalkozik: Halál, Mese, Hétköznapok. Az előadás nézője egy élményközpontú esemény résztvevője, amelyet adott esetben ő maga működtet. 

A Sleeping Beauty Projekt a belső világunk és a külső valóság közti átmeneti térbe invitálja a nézőt. A saját virtuális performanszunk megélése és átélése valósulhat meg a nézők találkozása és kapcsolódása révén.

A táncelőadás egy olyan eseményt kíván életre hívni, amely a képzőművészet, közösségi aktivitások, workshop, színház, happening lehetőségeit ötvözi. Az alkotók a hétköznapi élet természetes jelenségeinek tematizálása által igyekeznek összetett tartalmakat kibontani, melyek segítségével önmagunkkal szembesülhetünk a mindennapi élet, a pihenés, az álom, a halál és az identitás tereiben. Ez a játék vagy koreográfia a színház üres terében zajlik szinte önmagukra hagyva a nézőket, akiket egy hang vezérel, és aktivitásra késztet. Ebben a szituációban a nézők időnként egymás nézőivé válnak. Az interakció nem egy kellemetlen néző-bevonásról szól, hanem egy aktív jelenlétről, a fantáziavilág felnyitásáról, melyben az álom, az ébrenlét, a valóság és a fantáziálás spekulatív koreográfiájában minden egyes néző ugyanabban a szituációban létezik.

Nézőművészeti Kft – Manna Produkció -  15+Az előadás szövegkönyvének alapjául Beate Teresa Hanika: Soha senkinek című műve szolgált.Egy fiatal lány mesél a gondolatairól, érzéseiről, a családjával lévő ellentmondásos kapcsolatáról és arról, hogyan kezdte megismerni a szerelmet.
Közben pedig felszínre tör az eltitkolt múlt, megjelenik a nagyapa, aki nem más, mint a kislány múltjában lévő sötét alak.
A férfi zaklatásának kitett lány a családjára nem számíthat, egyedül kell feldolgoznia azt, ami történik vele.
Lehetséges- e túllépni egy ilyen erős gyermekkori traumán?
“Vajon a gondolatokat ki lehet fehéríteni hibajavítóval, mint az írást? És az érzelmeket? Fel kéne találni.”

Shakespeare komédiája a dél-itáliai Messinában játszódik, ahol Hero és Claudio, valamint a férfigyűlölő Beatrice és a nőgyűlölő Benedek küzd meg egymás szerelméért, hogy a heves, szenvedélyes fordulatok után végre révbe érjenek, és boldogan civódjanak majd az örökkévalóságig. A szerelmi történet valamikor az 1600-as évek körül keletkezett.
Szünetelnek a csaták, lángra lobbannak a szívek. Don Pedro, Aragónia hercege és csapata Leonato vidéki kúriáján tölt egy felhőtlennek tűnő hónapot, melyet a herceg öccse, az ármánykodó Don Juan tesz majdnem végzetessé.

Tervezett táncszínházi előadásunk a reformáció értékeinek jelenvalóságáról szól majd, miként azok szervesen beépültek életünkbe, mindennapjainkba, mindmáig meghatároznak minket, akár akarjuk azt, akár nem. A szóban forgó értékeket ugyanis nem mosta el az idő, nem kezdte ki a változás, itt és most is hatnak, elevenek, igaz, többnyire öntudatlanul, észrevétlenül. A reformációnak köszönhető többek közt a vallási és a világi élet átjárhatósága: a szekularizáció eredetileg az egyházi földek kisajátítását jelentette, majd az „elvilágiasodás” folyamatát is. A „lelkiismereti szabadság” úgyszintén vallási érték volt, a reformátorok teológiai vitáiban (harcaiban) született, s vált belőle később a mindenkori világban tevékeny ember méltóságának, öntudatának talapzata. Táncszínházi előadásunk központi gondolata tehát ez: a reformáció értékei nem muzeálisak, hanem elevenek, itt és most, jelenünkben is valóságosak, cselekedeteink, ön- és valóságismeretünk mélyrétegében mindmáig jelenvalók.Károli–vizsolyi biblia:26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Előadja a / Performed by Duna Művészegyüttes és a Göncöl ZenekarKözreműködik a / Participating: Szent Efrém Férfikar és Mikó DávidZene / Music: Dulai Zoltán, Bubnó Tamás, Kelemen LászlóJelmeztervező / Costume design: Furik RitaFényterv, videó projekció / Lighting design, video projection: Lendvai KárolyProdukciós vezető / Production director: Letenyei GáborKoreográfus asszisztens / Assistant to choreographer: Bonifert KatalinKoreográfusok / Choreographed by Furik Rita, Juhász Zsolt, Mihályi GáborRendező / Directed by Juhász Zsolt