Álom és valóság, messzeség és közelség, álarc és ami mögötte van: Shakespeare színműveinek megannyi metaforikus jelentését fedezik fel színházi alkotók, filmrendezők és jelen esetben koreográfusok. Város és erdő, romantikus kastély, kihalt tengerpart - helyszínek a nagy színműíró színes mesetárából, ahol alkalom nyílik eljátszani a szerelmesek bonyodalmait majd kiábrándulá-sait és egymásra találásukat, a boldogságkeresést és a beteljesülhetetlen viszonyok tragédiáját. A tánc műfaja minden életesszenciát képes kifejezni, amit érdemes átgondolni és elképzelni hőseink történetein keresztül, aztán rájönni, mit is ad ez nekünk ma. Mozdulatok, testek, zene, tánc mind azt szolgálja ebben a három táncműben, hogy Shakespeare világát összetett, mégis hétköznapi módon hozzák közel hozzánk. A Madách Színház táncművészei kilépve a musicalek világából, utazásra invitálnak minket, hogy a klasszikus és kortárs táncelemek felhasználásával megmutassák Shakespeare szomorúságon is túlmutató életörömét, azt a boldogságot, amit ennek közös felfedezése közben táncos és néző átélhet.

„A 66. Szonett Shakespeare világának széthullását, korának gaztetteit és igazságtalanságait sűríti bele néhány sorba. Mi pedig kiindulópontként használjuk arra, hogy a saját korunkról beszéljünk: a gonoszságról, a társadalmi igazságtalanságról, a hatalomról, az erőszakról, a pénz és befolyás irányította világunkról, ahol a becsület, az erkölcs, a szeretet szinte már nem is léteznek. A szonett utolsó sora a szeretet/szerelem általi megváltást ígéri. Ez az előadás pedig okot igyekszik találni a reményre.”
Kokan Mladenović

Minden idők leghíresebb detektívje vitán felül Sherlock Holmes, aki mellől nem hiányozhat állandó segítőtársa, Dr. Watson. Az 1800-as évek végén bukkant fel Sir Arthur Conan Doyle történeteiben, és népszerűsége azóta is töretlen. A technikai fejlődéstől lenyűgözött emberek nehezen tájékozódnak a felgyorsult világban, hajlamosak mindent, ami a rögtön érthetőnél egy kicsivel bonyolultabb, azonnal rejtélyesnek, megoldhatatlannak és titokzatosnak látni és sosem létezett összeesküvéseket sejteni mindenhol. Sherlock Holmes minden kort és korosztályt lenyűgöző módszere azonban az: mindenre van magyarázat. Aprólékos megfigyelésekből levont tévedhetetlen következtetésekkel nincs az a rejtély vagy emberi mozgatórugó, amit ne lehetne átlátni. Holmes magabiztos és fölényes, Watson bizonytalan és szolgálatkész – a sikerhez pedig mindketten kellenek. 
Különösen akkor, amikor egy valóban természetfelettinek tűnő üggyel keresik meg őket, amelyre úgy tűnik, nincs racionális magyarázat…
Az egyik legismertebb Sherlock-regény, A sátán kutyája most a kétszeres Olivier- és háromszoros Tony-díjas Ken Ludwig adaptációjában kerül színre Nyíregyházán, magyarországi ősbemutatóként. A bravúros nyomozás történetének színrevitele is bravúrosnak ígérkezik: a darabban található negyven szerepet mindössze öt színész játssza el, átöltözések és karakterváltások fergeteges sorozatán át – Szente Vajk rendezésében.

Sült krumpli, tükörtojás! Ez lesz ma vacsorára! Mrs. Bradshaw, született Shirley Valentine évtizedek óta már csak a konyhai falnak beszél. Mert ha a férjéhez szólna, olyan, mintha a falnak beszélne. Ezért inkább az igazi falat választja. De talán mégse zárult be végleg minden kapu... Ki tudná megmondani, a világ bármely táján hány hasonló, középkorú asszony ismer magára Shirley sorsában. Hányan és hányszor gondoltak arra, hogy ki kellene lépni a háztartás és a házasság monotóniájából, a megunt háziasszonyi és családanyai szerepből és elmenni messzire. Mindent otthagyni és új életet kezdeni.
Megkeresni régi énünket és mai igazibb önmagunkat.

Shirley Valentine középkorú, elhanyagolt liverpooli háziasszony, aki egy sivár, kiüresedett házasságban, klasszikus „páros magányban” morzsolgatja meglehetősen egyhangú mindennapjait. Az elnyomott feleség maszkja mögött azonban, egy intelligens, lázadó lény lakik, aki egy napon útra kel, hogy megtalálja rég elveszett álmát. Improvizatív monológok sorozatában segít a történet önmagunkra ismernünk a személyi szabadságért folytatott küzdelem során.

Egy darab, egy kor, egy színész. Hunyadkürti György ezúttal Shakespeare A velencei kalmár mellékszereplőjének, Tubálnak a bőrébe bújik, hogy meséljen a mellőzöttségről, a felemelkedésről, a zsidóság sorsáról és a darab születésének koráról. Ebben az előadásban a mellékszereplőé a főszerep, általa szólal meg a sors öröme, bánata, nyomora vagy épp boldogsága, a jól ismert történet, ezúttal más színben jelenik meg a nézők előtt.

A múzeum csarnokában egy festményt figyelő asszony ül. Az ajtó közelében egy férfi áll, és figyeli a helyszínt. Ez az olaszországi Siena városába utazó La Veronal társulat új, az emberi test fogalmáról gondolatokat indító projektjének kiinduló helyzete. Az emberi test mindig is a múló századokat reprezentálta, és a művészet oly sokféleképpen kötelezte el magát az emberi téma mellett, alkalmasan láttatva azt, míg a művészek a testet hüvelyként és erős projektorként aknázták ki.A darab az olasz művészet történetének megközelítésébe, egy, az ember újra saját tudatára ébredését jelentő reneszánsz korban kezdődő és a korabeli valóságig eljutó utazásba ágyazódik.Eközben Siena elvész, hogy magával ragadjon bennünket az időtlen térbe és az ekphrasis különös játékaként egy ténylegesen képszerű portré vagy fikció szóbeli ábrázolásába. Ott keveredik a megjelenített testtel és a valóságos testtel, a halott testtel és az eleven testtel, arra késztetve bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra és megvizsgáljuk mindegyiket. Egy olyan térben, melyben az emlékek és a képzelet keveredik, a test, mint objektum, annak megjelenése, törékenysége, halandósága és a test ellentéte áll szemben, ahogy az egyén a tömeggel.Siena az emberi lények állandó szükségszerűsége és végső valósága az emberről magáról folytatott megfontolások során. Megfigyelni azt, felismerni formáit, cselekedeteit, jelenlétét, hiszen elvégre Siena maga az örökké, akár az összezavarodásig tartó megfigyelés akarata. Ez az új mű is más filmes és irodalmi, művészi diszciplínák hivatkozásaira támaszkodik. Ebben az értelemben Pasolini műalkotásának az emberhez kötődő része is inspiráló volt a test színpadi, központi helyzetét bemutató, felkavaró kísérletének felépítéséhez, mely a La Veronal állandó munkatársának, El Conde de Torrefielnek nyelvezetét is formálta.A valenciai születésű Marcos Morau koreográfusi munkássága olyan neves városkohoz köthető, mint Barcelona, Valencia és New York, ám az elmúlt években koreográfus-asszisztensként a Nederlands Dans Theatre 2 és az IT Dansa táncegyütteseknél is közreműködött. A táncművészet mellett a fotográfiában és drámában is jártas Morau 2005-ben megalapította a táncosokból, a filmes és színházi szakma képviselőiből álló La Veronal társulatot. A La Veronal művészeti koncepciója az expresszív média és a különboző kulturális vonatkozások – főként filmes, irodalmi, zenei és fotográfiai – folyamatos elemzésén alapszik. Mindez egy erős narratív nyelvezetre épül, olyan globális művészeti tereket létrehozva, amelyek az együttes darabjainak belső világát formálják. Marcos Morau számos hazai és nemzetközi koreogáfusi verseny díját elnyerte; nevéhez olyan sikeres darabok fűződnek, mint  Svédország (2008), Maryland (2009), Finnország (2010), Oroszország (2011) és a Barcelonaban bemutatott Izland (2012).

„Még a gondolatát is gyűlölöm annak, hogy középszerű legyek…”Sylvia Plath a múlt század második felének egyik legtitokzatosabb írója. Életét átszőtték az eltúlzott reakciók, irreális elvárások. Az ebből fakadó érzékenység teszi írásait átélhetővé azok számára is, akik, köszönik szépen, kellemesen elvannak öngyilkossági hajlam, depresszió nélkül is.
A Siess élni! nem csupán egy interpretáció Sylvia Plath Naplójából. Sokkal inkább két fiatal lány sorsának az útkeresztezése, egy találkozás, vallomás, párbeszéd. Lehet-e a műalkotás a saját életünk? Lehetünk-e egyszerre művészek, és megelégedett feleségek? Írók és anyák? Lehetünk-e boldogok? Kiélhetjük-e azokat a vágyakat, amik hajtanak minket, vagy elfojtva azokat, kikerülhető-e a mélység csábítása… Sylvia Plath nem tudta elfogadni az életet, beletört. De az, ahogy mindezt megélte irodalommá vált, adni tudott vele – és én ezt az adni tudást szeretném továbbörökíteni az előadással.

Minden várakozást felülmúlt a 2009 óta előbb Veszprémben, majd Sopronban, Budapesten és Székesfehérváron futó SingSingSing MÁZS-képp sikere. Ezúttal nem kell máshova utaznia a közönségnek, hiszen márciusban Nyíregyházára érkezik a show. A kétfelvonásos előadás nyíregyházi kiadásában a hazai és főképp a nemzetközi musical irodalom legnagyobb slágerei csendülnek fel. A Rómeó és Júlia, A párizsi Notre Dame, a Moulin Rouge, a Szép nyári nap, az Elisabeth és sok más musical fülbemászó dalával szeretné a SingSingSing MÁZS-képp csapata elvarázsolni a nyíregyházi közönséget. 

Sinka ének című estjében Berecz András Kossuth-díjas énekes és mesemondó Sinka István pásztorköltő verseit foglalta nótába, Sárrét dalaival egybeszerkesztve, énekelve és hangszerelve.Így beszél erről az előadó: Érdemes nagy ünnepeinket, így éppen az 1956-os forradalmat, de mindennapos kicsiségeinket is meg-megméricskélni benne. Verseiben már régóta dallamokat hallok. Sok köztük a 6-8 szótagos dalforma. Vagy két éve elkezdtem ezeket a verseket Sinka szülőföldje, Bihar dallamaiba belerakosgatni. Így kezdődött. Aztán népdalokat helyeztem elébük-mögéjük, ravaszul, hogy aki hátradőlve hallgatja, vakarózhassék: ez most népdal vagy Sinka-vers? Sinka balladái irodalmunk élvonalába tartoznak. Rám ezek hatottak legjobban. A Sár Imrék, Rozs Máték, Tatár Imrék, Boros Katik, Csahor Pálok, Zám Esztik sorsa. Olyan művek ezek, amiket egészséges közösség énekelne: ha ezek a költemények élő közösségekben teret kapnának, törvényszerűen dalolnák.A mesemondónak, az énekesnek minden közönség előtt töltött perce maga a dráma. Neki mindennapos emberi próba és művészi gyakorlat a dramaturgia. Zenekarral, vagy anélkül állandóan alakuló történetekben vagy zárt tökéletességbe érett dalokban egy archaikus tudásról kell elhitetnie, hogy a darabok szépsége érvényes, formája a digitális közegben is időszerű, és e művek érzelmei ma is nélkülözhetetlenek. Nem egyszerűen a tanult szellemtörténet, ellesett népművészet, hanem a megélt, megérzett, vállalt, tudatosan épített magatartás formálja Berecz András minden megnyilvánulását. Az előadó Sinka István életművében talált rá arra az egyetemes világképre, amely a parasztinál is érintetlenebb pásztorélet kultúrájából épült és táplálkozott s a vitathatatlan tehetség erejével lépett át a névtelenségből a magyar irodalom legnagyobbjai közé - írta róla Antall István.

Arkagyina, a neves színésznő, kedvese, Trigorin író társaságában vidéki birtokára látogat. Ott élő fia, a fiatal Trepljov bemutatja nekik az új formák jegyében írt modernista színdarabját, a főszerepben szerelmével, Nyina Zarecsnajával. A kísérlet csúfosan megbukik.„Mi történik itten? Félemberkék találkoznak egymással. Az élet gyönyörű. De ők folyton sóhajtoznak, sopánkodnak, hogy milyen szomorú, milyen unalmas. Sírnak és ásítoznak. A nézők sírnak, de nem ásítoznak.”