Bertrand Barnier, a gazdag párizsi szappangyáros élete egy hétköznapinak tűnő reggelen teljesen megváltozik. Mindazok, akik fél 9 és déli 12 között meglátogatják – a fiatal könyvelő, a mumpszos masszőr, a lánya, aki valójában nem is a lánya, vagyis tulajdonképpen igen, de mégse… – , rádöbbentik arra, hogy lányos apának lenni nem is olyan egyszerű dolog. Otthona a követhetetlenül cikázó fekete táskák, elveszett ékszerek, többszörösen elsikkasztott pénzkötegek és lavinaként hömpölygő női fehérneműk özönében egy szempillantás alatt őrültekházává változik, miközben ő már azt sem tudja, mit akar valójában. Egy biztos: a gyereknek apa kell!!! De hol van Oscar?

színházi megnyilatkozás 60 percbenMegérett bennünk a vágy, hogy megmérjük a minket körülvevő társadalom lázát és erről beszéljünk a színház eszközeit felhasználva. Előadásunk dokumentarista jellegű, amelyben a fiatalokat érintő társadalmi és szociális problémákat kutatjuk, így a magányos gyerekek, a tehetetlen szülők, a kiszolgáltatott fiatalok és saját magunk történeteit szőttük színházi eseménnyé, folyamatosan keresve a magunkkal, nézőinkkel és az Istennel való találkozás lehetőségét. Hosszú beszélgetéseink és egyéni megnyilatkozásaink eredménye egy közös forgatókönyv lett. Ennek színházi térbe helyezésekor megtapasztaltuk a közösségi alkotás és határaink feszegetésének élményét, létrehozva lelkünk rezdüléseinek derűs vízióját és megmutatva arcainkat, ahogyan a víz tükrözi azokat.

Három író, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Závada Pál olvassa fel egy - egy szabadon választott írását, három jazz muzsikus, Dés László, Dés András és Barcza Horváth József pedig zenével folytatja a felolvasásokat. És egy negyedik író, akiről úgy érezzük, köztünk van, Esterházy Péter írásai hangzanak el a fellépő művészek előadásában.Nincs meghatározva a műfaj, lehet regényrészlet, novella vagy akár vers is. A felolvasások közben, kellő dramaturgiai pontokon megszólal a zene, hangsúlyozva, aláhúzva vagy akár ellenpontozva az egyes szöveg részeket. Így az estnek kialakul egy íve, dramaturgiája, zene-dramaturgiája.Az est két részből áll, mindkét részben két - két író szövegei kerülnek felolvasásra, majd a második rész végén, mindnyájan, mintegy fináléként, egy megadott témát dolgoznak fel.Dés László az estről: 
„Azt gondolom, hogy ez az est nagy ünnep lesz, a magyar kultúra ünnepe, sok drámával, humorral és zenével. Napjainkban egy ilyen kulturális eseménynek különösen nagy jelentősége van, hiszen túl azon, hogy nagy formátumú alkotók adják elő műveiket, a hagyományos irodalmi estekkel ellentétben itt az írók olyan írásaikat olvassák fel, amelyek rezonálnak a korra, a pillanatra, amiben mindnyájan élünk. Ez a jelenidejűség nem mindennapi előadást ígér. A szöveg és zene párbeszéde, a zenészek reakciója csak fokozza, erősíti ezt az élményt."

Parti Nagy Lajos:
„Szóban is, zenében is sokszor léptem már fel nagyszerű kollégáimmal és barátaimmal, de minden új alkalom, épp ettől a társaságtól, egyedi és különleges, s azt hiszem, ebben bízhat a néző is - egy különlegesen jó estében."Spiró György:
„Szeretem, ha írás közben zenélnek, olyankor mindig eszembe jut valami; gondolom, ezzel a közönség is így van."

Závada Pál: 
„Ha megkérdeznének, kikkel szerepelnék legszívesebben közös színpadon, akkor az itt fölsorolt társakat feltétlenül az elsők közt említeném. De nem elsősorban a barátságaink, haverságaink miatt, hanem mert ha én a nézőtéren ülnék, akkor is rájuk lennék kíváncsi legelsősorban - és ehhez már inkább a minőségnek van köze, mint a személyes rokonszenvnek."

1. Work in Progress (újcirkusz)A Kreativni pogon előadása
Rendező: Táborosi Margaréta 2. Velázquez asztalaAtlasz Gábor kiállítászáró tánc-mozgásszínház-performance-a

a 42. Színház előadása - John Osborne: Dühöngő ifjúság c. műve nyománBántalmazás…ezer módja lehet. Fizikai vagy verbális. Mások ellen, vagy olykor magunkkal szemben is. Mi juttat el egy fiatal, életerős férfit arra a pontra, hogy saját, reménytelennek és igazságtalannak tartott helyzetéért a hozzá legközelebb álló embereken vegyen bosszút. És mit tehet ilyenkor a környezete? Mit tehetnek azok, akik szeretik?Összkomfort…az a kényelemi szint, mely záloga a kiegyensúlyozott, elégedett életnek.
De lehet-e összkomfortban élni hárman, összezárva egy lepukkant, pesti albérletben? Lehet-e boldogan élni, egzisztencia és kilátások nélkül? Lehet-e érvényesen élni egy társadalomban, ahol épp a fiatal generációnak nincs se tere, se energiája, és igazán kedve se a változtatásra?Az előadás annak a társadalomnak tesz fel kérdéseket, amiben mi magunk is élünk, ahol mindannyian létre szeretnénk hozni a saját komfortzónánkat.180 perc, két szünettel

Színmű négy jelenésben, megelőző játékkal Tamási Áron Ősvigasztalás című drámája majdnem ötven évvel a megírása után került a nagyközönség elé. Tamási maga is elveszettnek hitte az Amerikában írt „komor és darabos vázlat”-át, ahogy visszaemlékezéseiben nevezte. Egy kolozsvári drámapályázatra küldte haza 1924-ben, akkor, amikor az első világkatasztrófán átvergődött emberiség levegőért és segítségért kiált, megváltásért esedezik. A darab számomra az életbe vetett hitről, az újrakezdés lehetőségéről szól. A műben benne szunnyadozik a túlélés ígérete: a megmaradás záloga nem a kesergés, hanem az akarás, útja az összetartozás. Alaptémája: az ősi hagyományok elvetésével megszűnik az ember és természet harmonikus kapcsolata, helyét a káosz és az erkölcsi szennyezettség foglalja el. Tamási nem megelőzte a korát, hanem egyszerűen más, modernebb drámát írt, mint amilyenhez a húszas évek magyar irodalma, illetve színházi közönsége szokott, vagy amilyent elvárt. Az Ősvigasztalás – bár szerzői utasítás szerint „történik Székelyföldön a XIX. században. Sőt bé is vezeti ide a XX. századot” –­ cselekménye mégis időtlen. A darab az ősi pogány kultikus szertartások hangulatát idézi meg. A drámai szituációt Csorja Ambrus szokatlan végakarata teremti meg. Öccse kérésére ősi áldozatot celebrál, és a havasi tisztáson máglyán égeti el a holttestét, hamvát összeszedi egy fazékba, és abba saját vérét is belekeveri. Amikor erre fény derül, Csorja Ádám gyilkosság vádjával törvény elé kerül, s bár a tanúk vallomása alapján kiderül az ártatlansága, „a törvényes szokások és formák megszegéséért” tíz hónapi elzárásra ítélik. A börtön elől Gálfi Bence szökteti meg, de amikor rájönnek, hogy mindketten Kispál Julába szerelmesek, Gálfi lelövi Csorját.„Isten, Isten, igaz Isten!” – sikoltja a darab végén a meggyilkolt Csorja Ádámra rátaláló egyik szereplő. „Nem sírunk többet soha! Nekünk nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal!” – mondja a másik, majd rémülten összebújnak, és lassan táncolni kezdenek… A tánc, az átmeneti rítusok kellékeként a megbillent egyensúly helyreállítására, az értékvesztés, az értékek transzformációja utáni rend megteremtésére szolgál. Az ősvigasztalás a negatív állapotból kivezető megoldást, az ősi, tiszta erkölcsiséget szimbolizálja. 

Charlotte, az anya és Eva, a lánya hét év hallgatás után találkoznak egymással. Akár akarják, akár nem, kénytelenek végigbeszélni közös dolgaikat. Feszítő kérdések sorakoznak kettejük viadalában: tudunk-e odafigyelni a másik emberre, vagy ez az odafigyelés a másik szempontjából már nyűg és gyötrelem? Nem késtünk-e el a másik iránti szeretettel és figyelemmel? Tudunk-e bocsánatot kérni, s meg tudjuk-e bocsátani a másiknak a felismert vétkeket? És aztán hogyan tovább?
(A Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Mikházi Csűrszínház, a Komáromi Jókai Színház és a Forrás Színház közös produkciója)

Vannak találkozások, melyek akár a halál küszöbén is fordulópontot jelentenek − az életben. A leukémiás Oszkár a kórházi ágyon fekve találkozik a titokzatos Rózsa mamival, aki humorral és játékkal tölti meg kisfiú napjait. Ő ugyanis az egyetlen, akit nem riaszt a halál közelsége. Tizenkét napot töltenek együtt, és ez alatt mindent megtesznek, hogy Oszkár elégedetten fejezhesse be az életét. Eljátsszák, hogy Oszkár a megismerkedésük napján született, és attól kezdve minden napja tíz évet ér. A kisfiú tíz szívmelengető találkozásokkal és mindennapi csodákkal − kamaszkori szerelemmel, házassággal, családi élettel és végül az öregséggel − teli napról mesél a Jóistennek írt leveleiben.

"Kérem, Kis úr, a házmester azt mondta, hogy elveszik magától a lakást. Én csak mondtam, hogy az nem lehet, mert Kis úr mindenkivel jóban van, ilyen embertől ugyan el nem veszik a lakást, de hát a házmester azt mondta, hogy Kis úr nincs jóba senkivel, mert Kis úr, magyarán mondva, egy részeg disznó, és nem csinál semmit, hanem várja a sült galambot." Sarkadi Imre az ötvenes évek csodagyerekének számított, generációja egyik legtehetségesebb írója volt; vonzó, ugyanakkor végtelenül ellentmondásos személyiségét legendák övezik. Az 1960-ban írt Oszlopos Simeon című darabjában az illúzióvesztett értelmiség közérzeti válságát, vívódását, reményvesztettségét mutatja meg ma is rendkívüli erővel ható eszközökkel. Több mint ötven év távlatából ez az értelmiség-kép bizonyos mozzanataiban kifejezetten ironikus.

A közeg mindenki számára ismerős lehet, mindannyian jártunk iskolába, mindannyiunk számára meghatározó élmények tárháza volt a helyszín.
Diákcsínyek, versengések, szerelmek – és a hatalommal való visszaélés sok megnyilvánulásának helyszíne is lehet egy/az iskola. Tanár-diák, igazgató-tanár, szülő-diák, diák-diák közötti aszimmetrikus kapcsolatokról szól a darab, ahol valaki(k) visszaél(nek) azzal, amit általában nem is érdemeltek meg. Bár a humornak is fontos szerepe van a történetben, valójában véresen komoly a dolog, és egy tragédia lehetősége is felsejlik.

A La Dame de chez Maxim ősbemutatója 1899. januárjában volt a párizsi Théâtre des Nouveautés-ben, de Feydeau fergeteges bohózatát még ugyanabban az évben a Vígszínház is bemutatta. Az eredetileg Egy hölgy a Maximból című vígjátékban a főszereplő francia neve La Môme Crevette, vagyis a (Kis) Garnélarák(ocska) volt, aki Béldi Izor fordításában az Osztrigás Mici nevet kapta, és az előadást is ezzel a címmel vitték színre.

Dr. Petypon és dr. Mongicourt egy nehéz műtét után elmennek a Maximba mulatni. A mulatás nem várt fordulatot vesz mert Dr. Petypon ittasan hazaviszi a mulató sztárját, Osztrigás Micit, aki bánatos, mert Corignont, a barátja el akarja venni Clementint. Petypon bácsikája, a tábornok a neglizsében levő énekesnőt kuzinjának véli és meghívja Clementin esküvőjére. Az esküvőn Mici és az igazi feleség is megjelenik, rengeteg komikus szituációt előidézve. Mici megszökteti Corignont, de a tábornok elkapja őket. Osztrigás Mici végül a tábornokot is elcsábítja és megoldódnak a problémák.

 Öt Karinthy és én, egy est a Karinthyak szellemében. Frigyes, Gábor, Ferenc, Márton írásaikkal, Vera énekével és családi történetekkel lesz jelen. Én pedig – Bornai Tibor - zenészként és Karinthy-imádóként. Egy vidám est, másfél óra bóklászás a magyar irodalomnak ebben a csodás ligetében