Sokaknak van olyan tapasztalata, hogy életének egy megrekedt szakaszából egy álma segítette ki. Ilyen álmokat várunk.

(Living Dolls Band)
Két nő dalol a testéről. Arról, hogy mit érzünk reggel a tükörbe nézve, hogy hogyan látjuk magunkat néhány óra elteltével, és hogy mit is számít mindez.
Amúgy meg mindenről a fánkok tehetnek.“Jól pofán kellett volna verni, belevágni a fejét a világirodalom remekeibe, végigrángatni a kontyánál fogva az ezoterikusokon át a magyar irodalomig. De csak mosolyogtam és halkan közöltem, hogy nem vagyok terhes! Elnézést kért. Már mindegy.”“Ez a te tested. Ebben élsz. Libabőröd elárul, köröm reped, fog kilukad, pupilla tágul. Az öröm, a fájdalom tapasztalása mégis csakis általa. A testem által. Vele. Ígyvagyúgy. Mert mindig együtt. Együtt vele a végig.”Ma este az önelfogadás karjaiba kergetjük magunkat úgyis!

V. Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) Budapest, Nemzeti Színház, 2018. április 10-29.

Mítoszok Csatája – A csillagos eget is lemeséljük nektek!Hat mesemondó – hat mitológia – hat ősi történet csap össze 2017 első MythOff Budapest estjén! A hagyománnyá vált rendezvényen a közönség nem csak élőszóban hallhatja a világ mitikus örökségének legjavát, de ők is dönthetnek róla, az összecsapásból mely hősök, hősnők, szörnyetegek kerülnek ki győztesen!
A 2017-es teljes napfogyatkozás tiszteletére napos, holdas, csillagos történetek lesznek terítéken.

A mobiltelefon behálózza életünket, megváltoztatja a kommunikációnkat, koncentrációnkat, az információ befogadását, elemzését, szabadidős és tanulási tevékenységeinket, művészethez való viszonyunkat és így tovább. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az eszköz mára életünk minden területére kihat. Életkortól, társadalmi és anyagi helyzettől függetlenül mindannyiunk létét befolyásolja, kinek könnyebbé, kinek nehezebbé téve azt.

Napjaink kommunikációs eszközeivel kapcsolatos problémák és játékok vicces feldolgozása szórakoztató, interaktív, színházi előadás formájában.                

Moderato Cantabile“Te vagy a folytatásom,
te vagy én magam, alattam.
Te. Nincs is a világnak
más változata,
mely a szívemen pihen,
nem érint így meg senki.
Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája,
veled vagyok otthon,
te vagy az otthonom.
Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.
Kicsit piszkos a világ tőled távol,
igazi énedtől.”
(Mariangela Gualtieri)

A Moderato cantabile a szenvedélyről szól, a hiányról; az érzelmi életet idézi fel, a szerelemről próbál mesélni anélkül, hogy beteljesítené, pusztán kirajzolja az alatta megbúvó térképet.
A színpadon szoba - téren és időn kívül -, mely meghatározott, állandó minták szerint létezik. A figurák ebbe a térbe érkeznek, a “máshol levés” terébe, ahol kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után: különböző ösvényeken indulnak el, melyek barázdanyomain a szabadság terei sejlenek fel, ha mégoly illuzórikus és illékony formában is.Baby Boy

“A művészetből önmagunk, társadalmunk, világunk tükröződik vissza. Mi alkotók magunk is e világ részesei vagyunk. Látunk, érzünk, véleményezünk, tapasztalunk és befogadunk. A fájdalom, a menekültek, az elnyomás, a határok, a kirekesztés, a nacionalizmus, a háború és a félelem alkották azokat az elemeket, melyekre a “Baby Boy” produkciónk épült.”A koreográfus párosnak ez a hetedik együttműködése Tom Parkinson zeneszerzővel, aki ezúttal is végigkísérte az egész alkotói folyamatot. Tom zenéjében erőteljes dallamaival, heves ritmusaival testesíti meg a mű alapötletét, inspirálva Ivgit és Grebent.

Moha és Páfrány. Két manó. (Mi a manó?) Az egyik fürgébb, a másik lomhább. Vagy inkább az egyik lomhább és a másik fürgébb… Velük együtt a Nap, a Hold, a Tündér, Rózsika, a csipkebokor, a Pipáló Borz, a Pattanóbogár, a Ködfőző Vízimanó, a Dongó és a Verbascum-mag, vagy a Szél és a Kakukk – a kutyafáját! Esetleg a bolondos idő: mikor van tél? Mikor tavasz? Netán nyár, vagy ősz… Lehet, hogy délután. Vagy tegnap reggel? Sok-sok zene, barátság, bohócság, móka és játék, hiszen Moha és Páfrány fürgébb és lomhább, vagy éppen lomhább és fürgébb – mindegy. Moha és Páfrány: Te meg én.

Koprodukció a Temesvári Állami Német Színházzal

Játék a játékban, most valóban játék lesz a kastélyban. Hiszen a lenyűgöző Molnár Ferenc egyik legismertebb darabját a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában tekintheti meg a közönség. A darabban két leleményes színpadi szerzőt hoz az ismert színésznő és egykori mestere nehéz helyzetbe, akik színpadi érzéküknek köszönhetően mentik meg a valóságot a látszat tragédiájától. De fogalmazhatnánk úgy is, a valóságban kibontakozó tragédiát megelőzik a látszat komédiájával.

„Minden változik. Semmi sem változik. Minden semmivé változik.
Liliom senkit és semmit – önmagát sem – kímélve égeti az igazi bohémek kétvégű gyertyáját. Van, aki csodálja, van, aki irigyli, de csak az igazán bátrak merik megpróbálni szeretni, hisz aki őhozzá közelebb kerül, garantáltan megperzseli magát. Mert ez a tűz nem melegít, éget - egyszerre tisztító és pusztító.
A külvárosi legenda feltámad, hogy porba hulljon ismét; bár ez is „csak” egy történet, de nem mese a fele se. E hamisítatlanul molnári, nem-klasszikus szerelmi drámában megadatott a legtöbb, ami egy szerelemben megadathat: a szerelem maga. Ám ez nemhogy épp elég, hanem olykor túl sok is. És ha tetszik, ha nem, még Liliomnak is szembe kell nézni a kegyetlen ténnyel, hogy néha szembe kell néznünk önmagunkkal. Kiállható ez a próba?...
Nem könnyű feladat, ám Molnár Ferenc (ön)iróniája felpezsdít és reménykedni enged. Pedig a legenda attól legenda, hogy sosem változik…” (Mészáros Tibor)