Vígjáték két részben, a Körúti Színház előadása
Hogy mi a közös Maudeban és Haroldban? Első ránézésre semmi, hiszen Harold egy fiatal, búskomor arisztokrata férfi, Maude pedig, nos hát... Maude egy jelenség. Az egyetlen közös bennük, hogy mind a ketten imádnak temetésekre járni, éppen így találkoznak. A furcsa megismerkedéstől egy kalandos hét veszi kezdetét, autólopással, fókával, faültetéssel, tánccal, zenével, kis szerelemmel, és sok nevetéssel. Esztergályos Cecília remek humora varázslatossá teszi Maudeot, akibe a végén mindenki szerelmes lesz, még Harold is, akit Lipták Péter alakít. A darab páratlan érzékenységgel mondja ki a nagy igazságot: az élet szép, csak szeretni kell, csak nevetni kell!

revüoperettFényes Szabolcs pályájának legelején, tizenkilenc(!) évesen, 1931-ben Maya című revüoperettjével robbant be a magyar zenés színpad világába. A történetet, a librettót a dalszövegeket az akkor már sok sikert maga mögött tudó Harmath Imrével írta.
A történet bonvivánja, Charlie azt hiszi megölte barátját Párizsban, ezért elmenekül és beáll légiósnak. Tangerben egy füstös lebujban, Barbara bárjában énekel esténként Maya, a primadonna. Egy este Charlie ősbemutatóján verekedésbe keveredik, mert lovagiasan meg akarja védeni Mayát egy részeg őrmestertől. Mayának hiába tetszik meg hős lovagja, hiszen az még mindig Párizsban hagyott szerelmére, Madeleine-re gondol. Charlie-nak Tangerből is menekülnie kell, és Maya a híres kígyótánccal elbűvöli és feltartja az őt üldöző légiósokat, ezzel lehetővé teszi a menekülést.
A fordulatos, mulattató történet olyan slágerek szárnyán repül, mint a „Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni”, „Egy szó, hogy szeretlek”, „Itt a lux, itt a luxusvonat”, „Van neki, na mije van neki…”
Fényes Szabolcs, Nagyvárad szülötte. A Szigligeti Színház 2016-ban halálának harmincadik évfordulója alkalmából a Maya című előadás bemutatásával méltó módon ünnepelte meg a szerzőt, éltetik kitörölhetetlen emlékét, igazi színpadi élettel, vibráló érzelmekkel, és nevetéssel töltik meg az emberek szívét.

"Gefin Géza a kortárs magyar drámairodalom meghatározó alakja lehetett volna, ha nem azokat a drámákat írja meg rövid élete során, amelyeket megírt. Műveiben ott lebeg a remekművé válás délibábja, de a délibáb délibáb marad, a papírra vetett sorokból pedig visszamered az utókorra a kiábrándító valóság: a dilettantizmus. Minden sora majdnem telitalálat. Ez a ’majdnem’ teszi sorsát oly tragikussá. Mintha nem azt írta volna le, amire valójában gondolt, hanem amiről azt hitte, hogy gondolnia kell. Minden bizonnyal Gefin Géza remekművei a megíratlan drámái. De ezek valahogy nem tudtak műegésszé lecsapódni képzelete éterteréből. Ó, bárcsak létezne olyan eljárás, melynek segítségével felboncolhatnánk egy drámaíró agyát! Vajon mire bukkannánk homloklebenyének képzeletért felelős rekeszében? Hány magyar Shakespeare, hány magyar Molière halt meg ismeretlenül csupán azért, mert nem írták le, amit le kellett volna írniuk?!" (Kontrássy Kiss Kálmán: Feledésre ítélt drámaírók a XXI. századi magyar irodalomban. Budapest, Corvina Kiadó 2018.)

A Meddig vagyok?! című stand up show-mban rendhagyó életemet nyújtom át, melyet erősen befolyásolt, hogy: ’fordítva vagyok bekötve’, a mottóm: ’járatlan utat a jártért el ne hagyd’, s miközben tudom, hogy „ilyen vagyok, ilyen”…. ennek ellenére „nem bánok semmit sem" !
Lelkének darabkáit a színésznő a pályán töltött elmúlt 60 év legsikeresebb fénykép, film, színház és TV felvételeivel, sok humorral, dallal, verssel, prózával fűszerezve tárja a nagyérdemű elé.Ez egy élő, önmagát újra és újra megalkotó műsor – árulta el a színésznő. – Az est hangulatát nagyban befolyásolja a publikum hangulata, a tőlük kapott reakciók alakítják bennem azt, hogyan juttatom éppen ott és akkor önkifejezésre mindazt, ami én vagyok. Így garantáltan nincs két egyforma este. És éppen ez a vibráló, improvizatív szellemiség teszi annyira izgalmassá ezeket a közönséggel töltött pillanatokat.

Vannak olyan egyetemes témák, alakok, amelyek új köntösben, többször is visszatérnek, de valójában keveset tudunk róluk, alakjukat titok fedi, viszont rajtuk keresztül magunkról, korunkról vallhatunk. Ilyen Médeia alakja is. Ki is ő valójában: kolkhiszi varázslónő, Hekaté papnője, Héliosz napisten unokája? Vagy Euripidész - Babits szavaival - „mindig modern” szerencsétlen, elárult, szerelmes asszonya?  Egy korai értelmezés szerint, Médeia, férjétől, Iászontól született gyermekeit halhatatlanná kívánja tenni, de szertartás közben megzavarják, és így fiai elpusztulnak. Egy másik magyarázat szerint egy hétköznapinak is mondható nőalak féltékenységből embertelen tettet hajt végre, és saját kölykeit falja fel. Horrorisztikus gondolat, hisz ilyet egyetlen állat sem tesz, itt inkább egyfajta démonikus dimenzióról lehet szó. Mindennek ellenére Euripidész megkísérli a lehetetlent, és részvétet próbál kelteni nézőiben kétségbeesett, saját démonjaival küzdő hősnője iránt. A férfivilágnak alávetett női sorsot láttatja benne. Egy nőét, aki ráadásul egy másik, egy idegen kultúrából érkezett.Euripidész darabja az ismert téma egy feldolgozása. És természetesen az ő darabját is számos változatban állították már színpadra, olykor akár „visszakacsintva” az ősmitosz történetének irányába. Mindenképp szép kihívás mind a rendező, mind a színészek számára, hiszen egy ilyen közismert téma esetében az értelmezés különböző módjain van a hangsúly. A beregszászi társulat múltját meghatározó színészházaspárnak, Szűcs Nellinek és Trill Zsoltnak Médeia és Iászon szerepében való bemutatása mindenképp izgalmas előadást ígér, nem beszélve arról, hogy a rendező, Eirik Stubø, a stockholmi Királyi Színház, a DRAMATEN igazgatója, mint rendező, ismét szerepel nálunk. Tőle két előadást is láthattunk már a MITEM-en: 2017-ben Amerikai Elektra, 2019-ben Egy nyári éj Svédországban. Ezek alapján mindenképp mélylélektani rendezésre számíthatunk, amely ugyanakkor nem nélkülözi a metafizikai kérdésfelvetést sem.

Iaszón a görög mitológia egyik leghűtlenebb hőse: szinte mindent a feleségének, Médeiának köszönhet, mégis elhagyja egy másik nőért. Pedig Médeia segítette őt leghíresebb tettének, az aranygyapjú megszerzésének végrehajtásában, többször is ölt érte, ha kellett (még a saját öccsét is föláldozta), és fiúgyermekeket is szült neki. De Iaszón többé nem akar abban a kavargó érzelmi káoszban élni, amit Médeia szerelme jelent. Nyugodt, kiszámítható hétköznapokat kíván, egy harmonikus családi miliőt teremtő, megbízható asszony mellett. Csakhogy nem számol a Médeia lelke mélyén fortyogó vulkánnal: ha az kitör, iszonyatos pusztításra képes…Ez a végzetes párkapcsolat a világ drámairodalmának legtöbbször földolgozott témái közé tartozik. A fönnmaradt ősváltozat Euripidész tragédiája, amelyben egy nő a történelem során először meri egyenjogúsítani magát egy férfival. Azt vizsgálja, mi fordíthat egymás ellen két – korábban szoros szövetségben élő – embert.

a marosvásárhelyi Spectrum Színház vendégjátéka Médeia alakjával kapcsolatban elsőre az a gondolat merül fel, hogy kegyetlen, olyannyira uralja és elvakítja a pusztító szenvedély, hogy saját gyermekei meggyilkolására vetemedik. Euripidész 431-ben bemutatott drámájával készült második bemutatójára a 2017/18-as évadban a marosvásárhelyi Spectrum Színház. A drámairodalom legtöbbször feldolgozott története, a legtöbbet vitatott hősnője ihlette meg Török Viola rendezőt, aki a premier előtti sajtótájékoztatón beszélt az új előadásról.Elmondta, a darab legújabb fordítását, Rakovszky Zsuzsa magyar szövegét használták, amely a korábbiaknál könnyebb, mai szöveg. Újraértelmezték Euripidész drámáját, eltekintettek a sablonoktól, amelyek szörnyetegnek, csak a szenvedélyének élő, azért mindent feláldozó gyermekgyilkos asszonynak minősítettek Médeiát. A Spectrum Színház produkciója ítélkezés helyett sorra felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket a mű alaptörténete - tulajdonképpen egy szerelmi csalódás - vet föl. Vannak történetek, amelyekre soha nem derül fény, és úgy érzem, fejtegette a rendező, hogy Euripidész hagyott nekünk egy kiskaput – ez pedig a titok, amelyet máig sem tudunk: az, hogy Médeia valóban megölte-e a gyerekeit vagy sem. Ez a hősnő szemszögéből méltányos: a világ nem érdemli meg, hogy felfedje ezt a titkot. A mi feldolgozásunkban Médeiából nem gyilkos szörnyeteg lesz...

a Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnázium
"Páfrányvirágok" színjátszó csoportja előadása
Gyermek krimi egy részben, magyar nyelven
Aga Szczepanska "Tajemnica Meduzy" című regénye alapján 2012-ben, amit Lengyelországban Janusz Korczak évének nyilvánítottak a Gyerekország című projekt kedvéért alakult meg Trojan Tünde vezetésével a Lakatos Menyhért iskola gyermek színjátszó csoportja, mely főként roma származású gyermekekből áll. Az előadás, mely Janusz Korczak I. Matykó király című meseregénye alapján készült, a budapesti Lengyel Intézet támogatásával a Bálint Házban került bemutatásra. A projekt lezárult ugyan, de a csoport megmaradt, a gyerekek tovább akartak dolgozni és hárman, akik azóta gimnazisták lettek, ma is aktív közreműködői a színjátszó csoportnak. 2014-ben elkészült „A páfrány virága” című előadás, melynek bemutatója a Magyarországi Szerb Színházban volt, a Színház Világnapján. Ezt az előadást 2016 januárjában bemutattuk a Bethlen Téri Színházban is.
2016-ban kezdtünk el dolgozni egy lengyel ifjúsági regény adaptációján, mely a Medúza titka címet viseli. Az izgalmas történet két lengyel gyermekről, Patiról és Petiről szól, akik Horvátországba utaznak nyaralni a szüleikkel és ott, a mesés Hvar -szigetén izgalmas, olykor veszélyes kalandokba bonyolódnak. A mozgalmas történetből megtudható, hogy ki is az a Medúza, valamint a nem mindennapi feltaláló, miben sántikál a gonosz hajóskapitány és végül, de nem utolsósorban mi történt Mefisztóval. A vidám, ám egyúttal nagyon is elgondolkodtató előadást gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek is ajánljuk. Nem csak a nyári szünetben!

4–7 éves gyerekek számára
A mesélő Papp Arnold színművészNagy tél lett, fújt a szél, cudar hideg volt. A medve lefeküdt és aludt, mert télen, tudjátok, a medvék alusznak. A medve nem evett, mert aludt, de a macska erősen megéhezett. Hogy tudjon felmenni a padlásra, hogy lopjon abból a zsírból vagy mézből egy kicsit?…

vígjáték 3 részbenSzínház, mi más - avagy káoszból rendet. De tegyük a szívünkre a kezünket - ugye, hogy izgalmasabb a rendetlenség? Minél nagyobb, annál jobb. Nos, jó hírünk van (a darabbéli társulatnak nem biztos), lesz itt káosz, nem kevés! A színházcsinálás mindig izgalmas téma, főleg ha döcögős-röhögős. Megálmodunk valami szépet és nagyot, majd jönnek a próbák... s velük a határidő, a kellékek, a rivalizálás, a szerelmek, a hiszti, a botrány, a „lenyeljükabékát”, a dühroham, a dugipia, a takarásban a folyton ellógó kolléga, meg a beugró beugrójának a beugrója... de végül megvan minden, (talán) összeáll az előadás, ahol látjuk végre... visszafesleni a nagy nehezen felfűzött gombolyagot: kezdődik a nyílt színi bosszú, a dühroham, a hiszti, a tévedés, a beugró beugrójának kiugró beugrása, a dugipia véget nem érő továbbvándorlása meg a játszott-igazi viszonyok, a kellékmizéria és a rend - mint rendezés - totális kudarca... a siker garantált!!!

Doris és George története folytatódik. Nem mindennapi szerelmük kiállta az idők próbáját. Öröm és bánat, születés és halál, betegség és egészség egyaránt szegélyezte kapcsolatuk rögös útját. Külön világban és más helyzetben zajló életük, évente egyszer csupán egy hétvége erejéig kapcsolódik össze. Lehet, hogy ez kapcsolatuk tartósságának titka évtizedeken át? Az idő múlását azonban ők sem úszhatják meg.

A Váci Dunakanyar Színház nagysikerű darabja egy zenés történet, amely különleges utazásra hívja a nézőket. A két főhős, Bence és Hella egymással és egymásért vívott küzdelmét, hol tépelődő, hol pedig idilli viszonyát bravúros jelenetépítésben, az emlékezés és a feledés párbeszédében kísérhetjük végig. A történet lét és nemlét elmosódott határán mesél a lelket felőrlő múltról, amelyre megoldásként egyedül a szerelem és a művészet gyógyító ereje szolgál.A felcsendülő jól ismert Quimby-slágerek magukkal ragadják a nézőt, az előadás pedig hűen tükrözi a dalok varázslatos szövegvilágát, játékos és fájdalmasan szép tónusait.