A Mágnás Miska a magyar operett irodalom egyik legismertebb műve. A lovászfiúból lett monoklis úr és a finom grófnővé előléptetett cselédlány mulatságos története mindig nagy sikert aratott. Olyan ismert slágerek csendülnek fel, mint a “Szeretnék boldog lenni…” vagy a “Csiribiri-csiribiri kék dolmány…” és persze a “Cintányéros cudar világ…”

A Mágnás Miska a magyar operett-irodalom egyik legsikeresebb műve. Először 1916-ban mutatták be, dalai (pl. Cintányáros cudar világ, Hoppsza Sári) hatalmas slágerekké váltak. Sikerét szatirikus, mulatságos történetének és az örökzöld slágereknek köszönheti, nem véletlen, hogy időről időre színpadra kerül. Történetében megjelennek a bohózat világának csavart elemei: átveréseken alapuló karikatúrák, álruhák egy ál világban.

“A hiba nem itt vagy ott van, a szellemben van, amely inaktívvá lett, és feladta a valóságba való beavatkozás lehetőségét.”„Az élet egy nagy vászon, amelyet képzeletünkkel és nem a kezünkkel festünk teli.Az élet kötelez valamire…” (R.M.)

Koprodukció a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházzal.

A nemzeti identitás mint alapvető identitás kapcsán, bárhogy is próbáljuk azt mélyebb, másféle jellemzőkkel körülírni vagy megfogalmazni, végül is arra jutunk, hogy nyelvi identitásként határozzuk meg. Szinte ez az egyetlen konkrétum. A kisebbségben élő embereket meghatározza a saját kisebbségi, illetve a többségi közösség, és nem utolsósorban az úgynevezett anyaország közössége. Ők nem lehetnek mások, hiszen minden irányból folyamatosan és fokozottan terhelik azzal, amik. A megkülönböztetés miatt és kötelességtudatból minduntalan szembesülni kényszerülnek a számukra kirendelt azonossággal mind a többségi nemzet részéről, mind pedig a saját kisebbségi közösség részéről. A kisebbségi nem lehet más. És emiatt a paradoxon miatt lesz mégis más. Ő valójában a másság metaforája. Sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ugyanakkor egyszerre szemléli kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexusán keresztül a világot. Alárendelt, és mégis felülről néz. Azt akarja, hogy elfogadják, és azt, hogy más lehessen. Úgy is, mint ahogyan nemzeti identitásában lett más, és úgy is, mint azok, aki megengedhetik maguknak a másság luxusát.

Tulajdonképpen már sokadszorra mondjuk el, hogy miben vagyunk mások, hogy miben hasonlítunk, és már-már blaszfémikusan toljuk elétek azt, amit igaznak gondolunk rólatok és magunkról. A sztereotípiák, a nagy igazságok, a kritikák, a politikai illetve társadalmi felelősség hiánya, kudarca vagy győzelme most és itt nem több, mint inspiráció, nem fontosabb annál a mondanivalónál, ami megtagadja a beszélt, a nemzeti értelemben behatárolt nyelvet. Ha ezt magyarul nem értik, értik majd másként. Magyarul különben is csak a magyarok értenek. Nem érdekel, mi az, ami közös bennünk, vagy mi az, ami megkülönböztet. A nyelv végül is nem a nemzeti tartalmak közlésére rendeltetett, sokkal inkább egyetemes tartalmak megszólaltatására, az egyetemes emberi kifejezésére. Végül is, erről szól ez az előadás. Egy emberi nyelvről. Egy emberi, színházi nyelvről. Ez a színházi történés a nyelv előtti és utáni állapotban létezik, és ez a nyelv esztétikumként, költészetként igaz. Nem akar szavakkal mesélni, sem elmesélhető lenni. A beszélt nyelvet megtagadja, szembeszáll vele. Miért?

2014-ben egy EU-rendelet megbolygatta a hazai politikai élet állóvizét, és pár hónapig minden politikus egy fával volt elfoglalva: az akácfával.Kelemen Kristóf fiatal színházi alkotó és Pálinkás Bence György képzőművész első közös produkciója a Magyar akác, amelyben bemutatják, hogyan vált az Amerikából idetelepített akácfa magyar nemzeti- és politikai szimbólummá. Ebből kiindulva az alkotók életre hívtak egy saját mozgalmat is, amelynek tevékenységét ugyancsak bemutatják az előadásban. A mozgalom tagjai szimbolikus politikai helyszínekre látogattak el, akácfaültetési akciókkal népszerűsítettek egy új, liberális, befogadó közösségeszményt, és igyekeztek az akácfát a saját eszméiknek megfelelően beleírni a történelmi múltba. A darab terét egy kertinstalláció varázsolja igazán autentikussá: bányaföld, avar és egy csoport magyar akác költözik a színházi térbe.„A műfaj valahol a munkásmozgalmi szavalókórusok, az ismeretterjesztő slam, és a multimédiás performansz között lavíroz.” (Artner Szilvia Sisso, színház.net)“A darab megértéséhez nem szükségesek különleges botanikai ismeretek; a mű ökológiai kérdésekben sem foglal állást. Annál élesebben világít rá viszont arra, hogy a különböző ideológiák, akár a tudományos megállapításokból is gondosan (értsd szelektíven) szemezgetve, hogyan használják fel az akácfát saját nézeteik igazolására vagy egyéni érdekeik érvényesítésére.” (Gosztola Kitti, Artmagazin).

A magyar költészet napját 1964 óta minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik Magyarországon. József Attila előtt 5 esztendővel, szintén április 11-én született Márai Sándor.A Budaörsi Latinovits Színház annak örülne legjobban, ha minél többen vennének – és nem csak ezen a napon –verseskötetet a kezükbe, esténként olvasgatnának elalvás előtt, beszédtémává válna egy-egy költemény az iskolai folyosókon a szünetben. Alkalomhoz nem kötött, mindenkor elgondolkodva szórakoztató produkciónk ezért versmondás helyett színpadi szituációkba foglalva, a nemzeti és a személyes sorskérdésekről szól: A szerelemről, a hitről, a becsületről és a tisztességről egymással beszélgető emberek értékes pillanatait lesheti el a néző.

 „Nem ok nélkül, tisztelendő uraim, az ily mulatságot a régi bölcs jámborok gondolták, kit a pogányok is igen gyakoroltak. Mert ők is esmérték Istennek bűn ellen való haragját és az gonoszokon való átkát. Mikor azért az pogány bölcsek látnák embereknek jóra való tunya voltukat és szófogadatlanságukat, ez játékszín alatt őket oktaták, és Istennek haragjából kivonták. Azért most is az keresztények is jó okkal megtartják, mert az mostani keresztények, nemkülönben mint az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek. Senkivel semmit nem gondolnak, prédikáción szunnyadnak, az olvasáson eltunyulnak. Hogy azért jóra gerjesszék, és Istennek rettenetes ostorát a bűn ellen megesmerjék, nemcsak szóval, de ugyan szemlátással vonsszák. Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas királya és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek. Kiből mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek, hogy az Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtőzőt nem akarja bocsátani. Noha azért ez pogány írásból magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások az mi hasznunkra írattak, ezért ennek is rövideden idvösséges summáját vegye kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál inkább nehezebben és keservesebben ostoroz. Kiről ez játékbeli király és királyné asszony példa leszen.” 

Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Kórusa
 A Magyar Elektra a közismert ókori görög történet nyomán írt, ízig-vérig magyar dráma az igaz hit fontosságáról. Bornemisza Péter mintegy ötszáz évvel ezelőtt ugyanis nem egyszerűen lefordította Szophoklész művét, az Elektrát, hanem aktualizálta és dramaturgiailag is átszerkesztette azt. A mitológiai vonatkozásokat – mint pogány elemeket – többségében törölte, a történeti hátteret keresztény üzenettel töltötte meg, és a korabeli magyar társadalomra vonatkozó utalásokkal bővítette.Művében minden szereplőnek megvan a maga igazsága, ugyanakkor senki sem bűntelen. Vészjósló örök körforgás, melyben mészárlást mészárlás követ. Előadásunkban a korunkra is oly jellemző csodavárás, az erkölcsi megtisztulásra való vágyakozás a vezérfonal. Ha mindez a XVI. században az ország három részre szakadása idején érvényes volt, miért ne lenne az ma is? „Azért ezt a játékot olyan mulatságul nézzétek, ahol az emberi élet jó erkölcsre igazíttatik.” Bornemisza nyelvújítás előtt írt, a mai fül számára nehezen érthető veretes szövegét a Pécsi Nemzeti Színház számára Németh Ákos dolgozta át oly módon, hogy a XXI. századi nézőnek könnyedén követhető legyen, ugyanakkor archaizmusából minél többet megtartson. A cselekményt Rozs Tamás – kifejezetten az előadáshoz írt – zenéje kíséri, egyedi dramaturgiát és hangulatot adva a történetnek. Ajánló"Ne paráználkodj! Ne ölj!"Izgalmas feladat adódott: a zene hogyan szervesüljön a darab nemes veretű, egyben mai szövegéhez, a drámai helyzetekhez. A kórus fessen, tovább gördítsen, a hangszerek előrukkoljanak, vagy/és egyszerűen szolgálják az írók eredeti és kortárs gondolatait.Rozs Tamás, zeneszerző

Az előadás látványos táncképekkel, lírai pillanatokkal, s az eredeti népzene mellett színes zenei kísérettel idézi meg a magyarság híres történelmi eseményeit, kiemelkedő személyiségeit, dicső küzdelmeit. Akár egy „képeskönyvet” végiglapozzuk közös történelmi emlékeinket, hogy a néptánc műfajának segítségével büszkén emlékezzünk meg a magyar nemzet kivételes hőseiről, halhatatlan példaképeiről.

Magyar Mátrix – béta verzió
/az RS9 Színház előadása – kortárs dráma/Az előadás a fiatalok párkeresési gondjaival, a szexuális identitás kérdésével, a virtuális világ és a valóságos élet összeütközésével foglalkozik.