Fordította: Békés Pál 
ifjúsági előadás

A történet két kamaszról szól. Nevezzük őket inkább "próbafelnőtteknek". Shy Boy tizenhárom éves, Yahoo pedig tizenöt. A suliból ismerik egymást. Unalomból (vagy nem, ki tudja), szeretethiányból (vagy nem, ki tudja), figyelemfelkeltésből (vagy nem, ki tudja), butaságból (vagy nem, ki tudja) betörnek egy raktárba, aztán kalandvágyból (vagy nem, ki tudja) megpróbálnak felgyújtani egy macskát - végül egyszerű csínytevésből (vagy nem, ki tudja) köveket dobálnak egy felüljáró tetejéről az alattuk suhanó autókra. Tetteik nem maradnak következmények nélkül... Kié a felelősség? Mennyiben vétkes a két fiatal? (Hiszen ők csak afféle "kulcsos gyerekek", akik egyedül bóklászva a környéken, a világ felfedezése közben hibát hibára halmoznak.) És mennyiben vétkesek a szüleik? (Hiszen a nevelés nem merülhet ki annyiban, hogy csak ismételgetjük, mit "nem szabad". Vagy ki tudja?) Hol a határ bűn és csínytevés között? Ki tudja? Az igaz történeten alapuló krimi ezekre a kérdésekre keres válaszokat.


Bemutató: 2015. október 13.

Az előadást általános iskolai felső tagozatosok számára ajánljuk. Az előadás a szerzők engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre. A mű Békés Pál fordító képviseletében a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül előadásra.

Egy amerikai film forgatásának kulisszái közé cseppenünk - Írországban. Két statiszta úgy meséli el a történetet, hogy a forgatáson megforduló összes karaktert (férfit és nőt válogatás és kegyelem nélkül) maguk keltik életre. Két fiatal színész (és egy fiatal rendező) jutalomjátéka!

a Bartók Kamaraszínház előadásaMarie Jones 1996-ben íródott díjnyertes sikerdarabja, egy hollywoodi filmforgatás kulisszái mögé kalauzol minket egy írországi kisvárosba, Kerrybe. Charlie és Jake a két statiszta együtt próbálja meg túlélni a forgatás nehézségeit, a filmsztárok olykor elviselhetetlen allűrjeit, a kisváros emblematikus „őslakosait”, és közösen keresik a kiutat Kerryből egy jobb életbe, és ehhez saját filmjük elkészítését választják eszközül.A darab különlegessége, hogy minden szereplőt a két statiszta kelt életre. Olykor másodpercenként váltva ugranak egyik szerepből a másikba: a hollywoodi primadonnától a kocsmáros Paddy-ig, az elviselhetetlen filmrendezőtől a tapasztalt Mickey bácsiig - így mesélve el saját történetüket. Marie Jones darabja 2001-ben a legjobb vígjáték díját nyerte el Londonban.

tragikomédiaMarie Jones művében a két szereplő tizenhat karaktert játsszva adja elő a történetet, mely egy amerikai filmstáb írországi filmforgatását meséli el. Jake és Charlie élete kissé zátonyra futott, mindketten a filmiparban látnak új lehetőségeket, ám ismeretség híján nekik csak statisztaszerep jut. A statiszták szerencséje viszont pont az, hogy jó megfigyelő válhat belőlük. Így ismerhetünk meg többek között egy elkényeztetett dívát, egy toporzékoló rendezőasszisztenst, a helyi papot, az „egyetlen túlélő” statisztát, és egy fiút, akinek az élete szomorú fordulatot vesz… A státuszproblémák, a társadalmi hierarchia, a globalizáció és az identitásvesztés aktuális kérdéseit körüljáró humoros, iróniát nem mellőző történet hollywoodi sztereotípiákat sorakoztat fel írországi környezetben, ám bárhol játszódhatna. Helytől függetlenül keresi a választ az örökérvényű kérdésre: hol a helyünk a világban?

Tom, egy nagyvállalat feltörekvő munkatársa, egy véletlen folytán megismerkedik a szabadszájú és őrjítően vicces Helennel, aki meglehetősen molett alkata miatt erőteljesen eltér az aktuális szépségideáltól. Tom mégis gyengéd érzelmeket táplál iránta, ám ahogyan kapcsolatuk elmélyül, a munkahelyi viccek és szekírozások Helen alkatát illetően egyre inkább megmételyezik az életüket és alaposan próbára teszik Tom hitét és lojalitását.A darab mai sikerorientált, külsőségekre építő társadalmunk és kapcsolataink szatírája, mely számos fontos kérdést tesz fel. Hol van a saját boldogságunk ahhoz képest, amit másoknak mutatni akarunk? Mennyire tesszük magunkévá, amiket környezetünk mesél rólunk? Megtartható-e önmagunkba vetett hitünk? Milyen hatással van életünkre a fizikai megjelenésünk?Neil LaBute szatírája a modern kori szépségideál kérdését járja körbe, annak tükrében, mennyire fontosak a külsőségek a siker és elismerés szempontjából és mennyire kényszerül megváltoztatni valaki önmagát az érvényesülés érdekében. Az ünnepelt amerikai szerző és forgatókönyvíró híres szatirikus komédiája először kerül Magyarországon színpadra. Az eredeti bemutató 2004-ben volt az Off-Broadwayn, a darabot Legjobb Vígjáték kategóriában Olivier-díjra jelölték.A darab főszerepében BALÁZS ANDREA, a Karinthy Színház országos népszerű-ségnek örvendő színésznője újra együtt dolgozik Iványi Árpád rendezővel és Réti Barnabással, így a nagy sikerű Tortúra eredeti stábja ismét valami emlékezeteset alkothat a színházrajongók örömére. Helen szerepe Balázs Andiért kiált, aki jól ismert komikusi vénája mellett most újra megcsillogtathatja szintén jelentős drámai képességeit.Az előadás a mű eredeti jogtulajdonosának engedélyével, a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közreműködésével jön létre.

Van egy birodalom. Ennek a birodalomnak van egy királya. Ha a király boldogtalan, a birodalma is boldogtalan. Mi okozhatna nagyobb boldogtalanságot, mint nem érezni a csoki ízét? A király útra kel, hogy megtalálja a Nagy Csokitorta szellemet, miközben furábbnál furább alakokkal találkozik. Ám amit valójában keresett, végig a szeme előtt volt.

A német színházi múltfeldolgozás XXI. századi hullámába tartozó, groteszk humorú kortárs drámaszöveg a II. világháború utáni német újrakezdés kritikájaként is értelmezhető, melyet az erdélyi alkotók a közép-kelet-európai viszonyokra adaptáltak. Három fiúszereplővel és három családtörténettel ismerkedhetnek meg a stúdiótermi előadás nézői. A produkción keresztül az alkotók, egyebek mellett, arra keresik a választ, hogy lehetséges-e bármiféle újrakezdés a múlt feldolgozása és lezárása nélkül, vagy a korábban elkövetett hibáink előbb-utóbb úgyis átveszik életünk felett az irányítást? Az előadásban szereplő színészek mind olyan figurákat formálnak meg, akik valamilyen módon a személyes- vagy a történelmi múlt maradványaival küzdenek, miközben azt a hamis állítást teszik: elfojtásaikkal terhelt életük fenntartható.

 Újra szűkül a tér. Monoton egymásutániságban következünk újból és folyton. Másolunk és mismásolunk ebben a libasorban egymás után következő szakaszban, ahol ciki, ha kilépsz. Megakad a fogaskerék. De mi történik, ha megváltozik valami? Egy kicsi, apró részlet: egy semmiség. A történet szétesik és a totálból elindulunk a kivágás felé, hogy megnézzük mi az az egy, ami, ha félre megy, az egész rendszer felborul. Ilyen egy önműködő tér. Szerepekbe csontosult figurák játsszák az életüket, de a legkisebb térre leszűkítve ki marad egyedül kivel? A fókusz elérte a látóhatárt. A társadalom tartós emberi közösség: az állatoknál ösztönösen működik. Az embereknél szervezett tevékenységeket valósítanak meg, hogy fennmaradjon. A társadalom, mint működő szerkezet: a gép mozog, az alkotó sose pihen. Ilyen egy rend, bármilyennek is képzeltük el előtte. A reproduktív mozgások irányítják az embereket: minta. Amit követnünk kell, amit követünk. Amit megszokunk úgy, hogy már észre se veszünk. Ezeket a mintákat vizsgálja az előadás a fokozatosan szűkülő fókuszba állított történeteken keresztül. A viszonyrendszerek legszélesebb spektrumából indulunk el, hogy eljussunk a makrorészletekhez. Egy önmagába elzárt közösség. Hatalmi rendszerek, hatalmas kis semmiségek. Belülről vagy kívülről várja a megoldást, vagy mindez csak egy pszichózis? A realista helyzeteket abszurd történések zavarják meg és kezdik el visszafelé tekerni a fogaskerekeket. Az allegóriákkal játszó történetben egy valószerűtlen közösséget látunk, amiben bármi megtörténhet. Ismerős, és mégsem. „Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy.” (Tandori Dezső: A damaszkuszi út) 

Line Knutzon fiatal dán drámaírónő abszurd komédiájának főhőse Rebekka, akinek harmincötödik születésnapjára összegyűlik a család. A fiatal nő úgy érzi, vele nem történik semmi, nincsenek álmai és vágyai, és a napi teendők helyett a világ megmentése a legfőbb célja. A körülötte lévők hasonlóképpen érzik magukat, szüleikkel ellentétben nincsenek különösebb nehézségeik, energiájukat nevetséges semmiségekre fecsérlik el, s így céltalanul hagyják, hogy az idő lassan eljárjon felettük. Az előadás a Nordiska Aps International Performing Rights Agency és a Mayer-Szilágyi Színházi Ügynökség engedélyével jött létre. Figyelem! Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak valamint pace-makerrel rendelkezőknek nem javasoljuk!

Kohlhaas Mihály, barndenburgi lókereskedő egy csapat lóval a lipcsei vásárba tart, amikor tronkai Vencel megállítja, és a továbbhaladás zálogaként elveszi tőle két gyönyörű, fekete lovát, azt ígérvén, hogy visszakapja őket, ha majd Kohlhaas kiváltja az utazáshoz szükséges passzust. Miután Kohlhaas megtudja, hogy tronkai Vencel jogtalanul követelt tőle úti okmányokat, visszatér, hogy elhozza lovait, de közben a munkára befogott, kizsigerelt Kanca és Csődör állapota súlyosan leromlik. Kohlhaas jogorvoslatért folyamodik, de kérvénye elvész a korrupt államgépezet útvesztőjében. Tehetetlenségében minden erejét a bosszúnak szenteli: városokat éget fel, kisebb hadsereg gyűlik köré az elégedetlenkedőkből, végül maga Luther Márton is fogadja, hogy jobb belátásra bírja, de Kohlhaas nem enged, és folytatja a küzdelmet az igazáért.Mindezt Kohlhaas lovainak (a Kancának és a Csődörnek) elbeszéléséből látjuk megelevenedni, akik egy sintértelepen várják az utolsó döfést. Javíthatatlan a világ. Vagy mégsem? Heinrich Kleist kétszáz éve írt története semmit nem veszített érvényességéből.

Az emberek itt, a Föld nevű bolygón rengeteg mindenben hasonlítanak egymáshoz. Földesné Gizike, Sztella kisasszony és Béla, a szabadnapos rendőr például rendszeresen megfordul a Kávézó A Repülő Csészealjhoz nevű helyen: Gizike és Sztella felszolgálóként, Béla kávéfogyasztóként.Az emberek itt, a Föld nevű bolygón számtalan dologban különböznek. Gizike rendszerető, Sztella kisasszony szétszórt, Béla tétova.Az emberek itt, a Föld nevű bolygón tengernyi dolog miatt bosszankodnak. Gizikét idegesíti Sztella kelekótyasága, Sztellát türelmetlenné teszi Gizike bogarassága, Béla pedig… Béla csak tétova. És ez mindenkit idegesít.Az emberek itt, a Föld nevű bolygón gyakran nehezen jönnek ki egymással…Aztán amikor A Repülő Csészealjhoz címzett kávézóba betéved egy mindnyájuktól különböző, bajba jutott földönkívüli gyerek, akkor nincs mese: fölül kell emelkedni a bosszúságokon, össze kell hangolni a különbözőségeket és meg kell találni azt, amiben valamennyien hasonlítunk egymásra – a Föld nevű bolygón innen és túl.

A fiatal Iulius Caesart kalózok ejtik fogságba Míg a váltságdíjért menesztetett szolgák összeszedik és visszatérnek a horribilis mennyiségű pénzzel, Caesar 40 napot tölt a kalózok rejtekhelyéül szolgáló szigeten. A kalózok vezére hamar felismeri képességeit; rendkívüli intellektusát, éles világlátását, kíméletlen emberismeretét, vezetői agilitását. Elhatározza hát, mindent elkövet, hogy meggyőzze Caesart: maradjon velük, s legyen az utódja. De nem csupán kalózhajók és pár tucat ember feletti hatalom utódlásáról van szó. Egy egész születőfélben lévő birodalom fennmaradása a tét. A kalózok ugyanis államalapításba kezdtek. Mely államnak szilárd rendszere, ideológiája, struktúrája van. Jövője is. Az utánpótlás, az eljövendő nemzedék elszórtan szunnyad megannyi város "keltetőiben" ideológiai képzésben részesülten. Csak fel kell majd ébreszteni őket.Hogyan lép valaki a zsarnokság útjára? Milyen motivációi vannak egy rettegett uralkodónak? És végül, milyen köztársaság lesz az övé? Szálinger Balázs drámája a társadalmi rend és rendszer semmibevételét, az attól való elfordulást, az idealizmust és barbárságot, egy diktátor és egy diktatúra születését dolgozza fel. A történet az ifjú Gaius Julius (későbbi Julius Caesar) fiatalkori kalózfogságából indul ki. Horváth Illés első rendezésében a színészválasztás, a zene és maga a helyszín is telitalálat: az elhagyott, funkcióját vesztett katonai bázis egyik csarnoka jeleníti meg az emberrabló kalózok rejtekhelyét.A 2016-os évadban megszületett, nagy sikerrel játszott előadás hazatérése a Bázisra. 

a Šabaci Színház vendégjátéka II. Péter király emlékiratai alapján

"Drágám! Nagyon szeretlek, mint embert, de – mint nő/férfi már egyáltalán nem érdekelsz." Mondták már Önnek ezt a mondatot? És még él? És aki mondta, ő él még? Mi kell egy szerelmi gyilkossághoz? Megcsalatás? Vagy elég a gyanú? És mivel ölünk? Késsel, kézzel, vagy "csak" szavakkal? Ezek a kérdések foglalkoztatták Tolsztojt, majd a nyomában Gyurkovics Tibort és – valljuk be – mindnyájunkat ma is.