A kínai bölcsek, a szenvedélyes trubadúrok vagy a délszláv háború világa után Darvasi László legújabb novellái közelebbi tájékra kalauzolnak bennünket: a magyar vidékre, ahol az apáinkat és az anyáinkat hagytuk. Ahol a fiaink hagytak minket. A falusi kiskocsmák, az éttermi termékbemutatók, a fehér galléros uzsorások és az elhagyott öregek országa ez: a mi országunk.
A szerző védjegye - a kifogyhatatlan fantázia, a látomásos képzelet és a láttató elbeszélés - ezekben a történetekben is megtalálható, valami azonban megváltozott: szikár és pontos látleleteket olvashatunk, nehezen feledhető félmondatok sejtetnek életnyi tragédiákat. Semmi kétség, ezek a novellák rólunk szólnak, az álmainkról és az értékeinkről, amelyekhez hűek akartunk maradni, mégis megcsaltak minket. Ezek a történetek kérdeznek: miért nem tudjuk elmondani a szüleinknek azt se, ha végre megértjük őket.

Harminckét vallomás"Én a szultán táncolója voltam - kezdi történetét egy fiatal nő. - Azt is beszerelmesítettem magamba."Egressy Zoltán harminc elbeszélésében mesél többek között a méregkeverő asszony, a pusztába vágyó kisfiú, az álomátadó, a Krokodilkönny klub írója, a halhatatlan költő, egy őrzőangyal, valamint a világmindenség valaha élt legnagyobb árulója. 
Az elbeszélők, akár fiatalok, akár középkorúak, akár idősebbek, és akár egyszerű emberek, akár bonyolult lelkek (nem mintha nem lenne minden élet és minden lélek bonyolult a maga a módján), szélsőséges érzelmi állapotban vannak, életük fordulópontján járnak. Olykor sokrétű, rejtélyes kapcsolódások is felfedezhetők köztük, hiszen motívumok, helyszínek, szereplők térnek vissza. A téma szinte minden esetben a szerelem. Vagy a szerelem fantomja. Vagy a szerelem akarása. Esetleg az elmúlása vagy átalakulása.A kötet első két ciklusát a szerző korábbi elbeszélésköteteiből válogatott írások alkotják, a harmadik az újabb alkotásokat tartalmazza. Az első kötet érzelmektől fűtött, sokszor szélsőséges végkifejletekbe torkolló novelláit az epikusabb, de ugyancsak szenvedéllyel teli középső ciklus követi, míg a legújabb művek valamelyest távolságtartóbbak; az összes monológban megmutatkozik azonban az író feszültségteremtő képessége és sajátos humora.

"Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem. Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak."

"Fejben dől el, de kinek a fejében? Meghaladni önmagunkat, kilépni, kinyúlni, elérni, húzz bele, a mi lányunk az ott az elején, igen, szinte ott van már, miénk a győzelem, de kié?"Mi minden fér egy kapcsolatba? Mit lehet kibírni, hogy lehet kibírni, ki győz le kit? Lehet-e birtokolni valakit anélkül, hogy megtörjön, vagy beletörődjön abba, amin nem mer változtatni? A test törékeny, a test erős. Vágy és harag, nő és férfi. Itt és most. A szereplők ismerősek, mégis különös fénytörésben látunk rájuk, ahogy a szerelem és a lemondás határán kibeszélik a titkaikat, végre kimondják a vágyaikat, vagy lelepleződnek a hazugságaik.Szabó T. Anna első felnőtteknek szóló prózakötete a Törésteszt. Novellái kíméletlenül és együtt érzően szólnak a magányról, a párkapcsolatok szívszorító hidegháborújáról, a szenvedélyről és a szeretetről.

A halál bürokráciája, akinek volt dolga vele, ismeri a helyzetet, akinek még nem, átérzi. Hatházi András szövege az elmúlás és az azt körülvevő formalitások problémáját egy családtag szemszögéből bontja ki. Kovács Andrásnak haldoklik az édesapja, ő meg nem bír szabadulni az elvesztés gondolatának terhétől, majd meghal, ő megpróbál tovább állni, de belebonyolódik a temetési szertartás útvesztőjébe, és végül elmarad a megnyugvás. A temetkezési „business”-ben érintettek immunisak az emberi lélekre, az érzelmekre, a fájdalomra, egy bizonyos pont után képtelenek a megértésre, így a profit orientáltság és papírhegyek tejüvegén keresztül tekintve, a másik fél valamiféle amorf bankjegyhordozóvá válik.

A fogó hallgat, az acél kemény, a kalapács a sarokba pókhálósodott. Kocsmaricsaj és sörbűz vette át a műhelyek kohóillatát. A parázs már pislákolni is lusta.Ebben a lassan elsötétedő világban tör ki a balhé. Ki kalapál ott, ahol a madár se jár, nemhogy a kovács? Ki csinált gyereket a német kovácsnak húsz évvel ezelőtt? Kinek fontos, hogy szerb, német vagy orosz a gyereke? Ki kinek az apja és pontosan hány százalékban? És ha valaki valakinek nem az apja, akkor ki az apja annak a valakinek, és ha az illető apja nem az apja, akkor kinek az apja az illető apja?Az üllőn még aprítják a vasat. Ha kihült, akkor is. 

„Egy reggel korán keltem, szokatlanul üde voltam és friss, és úgy éreztem, minden csupa lehetőség. És emlékszem, azt gondoltam, hogy innen kezdődik a boldogság. Ez a kezdete. És persze mindig egyre több jön. Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt a pillanat. Épp akkor.”
Alkotók :
Kónya Melin Renáta O. Horváth Sári Szirtes Edina Mókus Widder Kristóf
Asszisztens: Demeter Anna
A mű Magyarországon színházi adaptáció formájában először látható.

Azt gondolnánk, hogy ehhez az előadáshoz, amelyben egy hollywoodi film elevenedik meg, akkora stáb szükséges, hogy be sem fér egy színházba, de éppen az a különlegessége: minden szereplőt két színész kelt életre. Olykor másodpercenként váltva ugranak egyik szerepből a másikba: a filmprimadonnától, a kocsmárosig, a kibírhatatlan filmrendezőtől, a tapasztalt öreg statisztáig, aki mindenkit és mindent túlél.
Marié Jones 1996-ben íródott díjnyertes sikerdarabja, egy hollywoodi filmforgatás kulisszái mögé kalauzol minket, egy Isten háta mögötti írországi kisvárosba, Kerrybe.

Vannak olyan barátságok, vannak olyan események, amelyek örökre meghatározzák az embert. A Kövek egy ilyen barátság története. A darab két fiú határokat feszegető játékairól szól, amelyek egyszer csak halálosan komollyá válnak. Abban, hogy tetteik következményével hogyan tudnak megbirkózni, fontos szerepe van a családi és társadalmi háttérnek. Az ausztrál szerzőpáros újsághír alapján írt darabjának több szereplőjét két fiatal színész játssza el, a pörgős, gyors tempójú előadásban fontos szerepet játszik a zene.A kimondottan általános iskola felső tagozatosokat megszólító színdarab Budapest és Zalaegerszeg után most Debrecenben várja fiatal nézőit.

Marie Jones sikerdarabja egy hollywoodi filmforgatás kulisszái mögé kalauzol minket egy írországi kisvárosba. Charlie és Jake, a két statiszta együtt próbálja meg túlélni a forgatás nehézségeit. A darab különlegessége, hogy minden szereplőt ők keltenek életre, olykor másodpercenként váltva ugranak egyik szerepből a másikba.

Színházi nevelési előadás KÖVEK című történet két kamaszról szól. Kamaszokról kamaszoknak. De mielőtt továbbírjuk az ismertetőt: MIT JELENT EGYÁLTALÁN A KAMASZ SZÓ? Ki tudja? Komisz. Kamat. Tinédzser.Shy tizenhárom éves, Yahoo pedig tizenöt. A suliból ismerik egymást. Unalomból (vagy nem, ki tudja), szeretethiányból (vagy nem, ki tudja), figyelemfelkeltésből (vagy nem, ki tudja), butaságból (vagy nem, ki tudja) betörnek egy raktárba, aztán kalandvágyból (vagy nem, ki tudja) megpróbálnak felgyújtani egy macskát - végül egyszerű csínytevésből (vagy nem, ki tudja) köveket dobálnak egy felüljáró tetejéről az alattuk elhaladó autókra. Tetteik nem maradnak következmények nélkül.Kié a felelősség? Mennyiben vétkes a két fiatal? Hol a határ bűn és csínytevés között? Ki tudja?Az igaz történeten alapuló krimi ezekre a kérdésekre keres válaszokat.Játékidő: 60 perc
Az előadást követő interaktív foglalkozás 60 perc

Egy krimi kamaszokról kamaszoknak.Egy izgalmas előadás két srácról, akiknek történetében összemosódni látszanak a gyermeki játék és a felelőtlen tett határai.Az előadás – ausztrál eredetiből Békés Pál fordítását felhasználva – megtörtént esetet dolgoz fel, s két kallódó srác céltalannak látszó világába vezet el bennünket. A fiúk – kalandra vágyva – unalmukban köveket hajigálnak egy felüljáróról az autópályára, s „telitalálatuk” egy családapa halálát okozza.A színházi játék formája – a játszó személyek izgalmas átalakulásai más-más szereplővé – megkerülhetetlenné teszi, hogy a diák nézők mintegy a fiúk szerepébe lépve szembesüljenek felelőtlen tettük súlyos következményeivel.