Halász Gábor, Immortel című új bemutatójának központjában az “IsteniAktus” áll, a pillanat, amikor egy halhatatlan entitás megtermékenyít egy halandó nőt, a pillanat, amikor a teremtő beleszeret saját teremtményébe. A darab egyik meghatározó inspirációja a Francia képregényrajzoló, író, rendező Enki Bilal 2014-es Immortel AD Vitam című filmje.

Egy csoport játszó, két csapat, egy játékvezető.
Egy téma, egy műfaj, egy mondat, egy lehetőség. És ami az egészben a legjobb: lehet szavazni emelt díjas SMS nélkül. Ki tetszik jobban? Piros vagy fekete piros vagy fekete piros vagy fekete feketepirosigennem?????
A nyertes csapatból egy valaki mindent visz!

Közép-magyarországi elődöntő
A rendezvényen diák- (középiskolás korosztály) és felnőtt színjátszók 4-4 fős csapatai mérkőznek a 2016 Közép-magyarországi Improvizációs Maestro-ja címért.
Az elmúlt évek gyakorlatához híven a négyfős – tetszés szerinti fantázianéven szereplő – csoportok 4-5 különböző improvizációs feladatot kapnak. Az egyes feladatokra való felkészüléshez általában 10 perc áll rendelkezésre. A játékidő az esetek többségében 3-3 perc.
Játékvezető: Halász Tibor, aki a helyszínen teszi közzé a játékszabályokat és a feladatokat.
Az egyes feladatokat szakemberekből álló zsűri pontozással értékeli, majd ennek alapján alakul ki a végső sorrend és derül ki, hogy ki jut tovább a március során, szintén Gödöllőn megrendezésre kerülő, Országos Improvizációs Bajnokságra!
A rendezvény ingyenesen megtekinthető!

Az együttes 2005 októberében alakult Szentpéterváron. Az „IMPULSE” táncstúdió jelenleg a legsikeresebb gyermek-ifjúsági művészeti társulat Oroszországban. Ez a különleges csoport rendkívül népszerű hazájában és külföldön.  Repertoárja közel 200 műsorszám, melyben megtalálhatók koreográfiai miniatűrök, orosz- és világ-néptáncok, stilizált, karakter, modern és színpadi látványtáncok.
Sokoldalú produkciójukkal kimerítik a Néptánc Színház fogalmat. A csoport követi a legjobb orosz néptánc hagyományait. Programjukban szerepelnek a nagy mesterek (Moiszejev, Jacobson, Godenko stb.) koreográfiái. Számtalan oroszországi fellépésük mellett több mint 30 országban szerepeltek nagy sikerrel.
Már 100 alkalommal értékelte a zsűri győztesként (Grand Prix) munkájukat a hazai és nemzetközi versenyeken, 2010-ben UNESCO díjat kaptak és azóta az UNESCO táncbizottság tagjai is lettek.Művészeti vezetője és koreográfusa Yana Dynko.

A Trigatu klasszikus és kortárs indiai tánccsoport és műhely 2013-ban alakult. Táncaik alapja egy dél-indiai klasszikus stílus, a tamil bharatanátjam. Ezen kívül más, különböző mozgás- és táncformát – indiai klasszikus és folk táncokat (radzsasztáni, odissi, kathak), hastáncot, harcművészeti és modern, illetve kortárs tánc elemeket – kombinálva születik meg a „tri gatu” stílus.Az előadás első részében a tánccsoport autentikus indiai táncokat mutat be – jelentéssel bíró kézjelekkel, arcjátékkal és a színházi játék egyéb elemeivel. A második részben a koreográfiák a klasszikusból kiindulva érthetőbb, modern formában jelenítik meg az indiai tánckultúrát. A ritmust elektronikus zene szolgáltatja, olykor kiegészítve indiai motívumokkal, mely izgalmas, újszerű megvilágításba helyezi az indiai táncot.

Mit érzel, ha találkozol egykori önmagaddal?
Mivel a kicsi Te vagy, azt gondolhatod, azonos emlékek fűznek össze benneteket, azonos tapasztalat… de kiderülhet, nem azonosak az emlékek, még csak nem is hasonlítanak az egykor átélt múlthoz.
Semmi közük az emlékeinknek egymáshoz, kicsi Énnek és Nekem, nem egyformán fontosak.
Meglepődőm magamon, kitárulkozom, csalódom, megremegek, szégyenkezek és félek. Ez mind Én vagyok… de mi a végleges érték? Ki tudja megítélni? Vannak pillanatok, amelyek bevésődnek az emlékezetünkbe… miért éppen pont azok a sok ezerből?… A véletlen csupán?
A térben a távolság mindent kicsivé tesz, eltűnnek a hibák, a múlt szépségesnek hat és elrejt mindent. A jelen és a múlt összeér, egy képpé sűrűsödik, a rejtőzködő emlék megbújik a mélyben, aztán újra mozgásba lendül, elindul útjára a fejekben, vándorol, újraszületik, megtestesül, más emberek gondolataival egyesül. A mozaik egy újabb formába összeáll… emlékek… itt voltunk mindannyian.

Kicsoda a táncos, ha éppen nem táncol? Mi határozza meg személyiségét, hogyan jeleníthető meg a színpadon a levetkőztetett emberi jellem táncosként, tánc nélkül?Mádi László életében gyermekkorától nagy szerepet játszik a tánc. Most mégis egy másik médiumon, a zenén keresztül közelíti meg a koreográfia azt a fejlődéstörténetet, ami meghatározza őt ma táncosként. Az előadás mozgástere egy asztal lapja, melyen a kifejezés eszközei, a táncművész hangszerei helyezkednek el, a mozdulatok üzenetét pedig a zene közvetíti a nézők felé. Az előadás a nézőkben születik meg, akik ezúttal nem a szemükkel, hanem a fülükkel és teljes jelenlétükkel fogadják be a hangzó-mozgó koreográfiát, ahová résztvevőként maguk is meghívást kapnak. Mészáros Máté koreográfiája sokkal inkább egy ünneppé fokozódott közös élmény, mintsem szigorúan vett táncelőadás.

 Magány, vágy, szerelem, testiség, erőszak, hatalom, kiszolgáltatottság, birtoklás, őszinteség, képmutatás… Frenák Pál – már-már kényszeresen – olyasmivel viaskodik, amivel mindenki találkozik a maga életében, legfeljebb nem vívja meg küzdelmét olyan élet-halálra szóló elszántsággal, ahogy azt az In_time táncosai teszik a színpadon. A női és a férfi szerepek, a magány és az együttlét, a fájdalom és az öröm, a személyesség és a tárgyiasultság fölfokozott táncszínpadi lüktetése bizony arra kényszerít, hogy önmagunkra ismerjünk. A darabnak nem célja, hogy megoldásokat kínáljon: elég, ha olyan őszinteséggel tárja fel az emberi viszonyok rendszerét, hogy a néző ne tudja kivonni magát az előadás hatása alól.
A színpadon öt táncos, akik hol kívülről, a távolból, mozdulatlanul és idegenként szemlélik a többiek küzdelmét, hol maguk válnak főszereplővé. Hogyan válhat, és válhat-e egyáltalán valóságossá számukra a Másik? Maradhat-e mindörökre beteljesületlen az iránta való vágy?
Frenák visszatérő kérdése, hogy a Másikkal és az önmagunkkal szembeni megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket; hogy mennyire hatja át az öncsalás és őszintétlenség a saját testünkhöz fűződő viszonyunkat is. 

Kistigris és Kismackó békésen éldegélnek együtt egy folyóparton. Boldogok, elégedettek, úgy érzik, mindenük megvan, amire csak szükségük lehet: egy házikó kéménnyel, ennivaló és egy jó társ.Egy napon Kismackó horgászás közben egy faládát fog ki a vízből. PANAMA felirat áll rajta, és banánillata van.Este már együtt fantáziálnak Kistigrissel a varázslatos helyről, ahol minden nagyobb és szebb, mint otthon, és aminek reggeltől estig banánillata van. Úgy döntenek, másnap útra kelnek álmaik országába, Panamába.Útjuk során több állattal is megismerkednek, megtapasztalják az otthontalanság viszontagságait, a bizonytalanságot, és azt, hogy milyen jó, ha az embernek van egy barátja, mert akkor semmitől sem kell félni. Végül megtalálják, ami után vágyakoztak.Ez a mese a barátságról, az álmokról, és arról szól, hogy vajon tudjuk-e valóban értékelni azt, amink van.

az MMA, a Zanotta Art és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója Bereményi Géza a kortárs magyar kultúra egyik legnépszerűbb, legszínesebb egyénisége.
Sokoldalú és nehezen beskatulyázható alkotó, aki minden irodalmi műfajt kipróbált.
Az Irén levele Bereményi Géza Legendárium c. családregényében jelent meg 1978-ban.
Irén csak egy levelet ír a testvérének, de közben elmeséli az életét.
Látjuk a visegrádi SZOT üdülőt a sálat kötögető szobatársnőkkel, a gyömrői ház kertjében hallgatózó ismerőst, az árnyékos presszó törzsvendégeit, érezzük a sűrű 70-es évek hangulatát.
Az előadásban Újhelyi Kinga Jászai Mari-díjas színművész alakítja Vetró Irént, aki a Bereményi-Cseh Tamás dalokból már mindannyiunk közeli ismerőse. Pál Hunor több karaktert is megformál: egyszerre groteszk és virtuóz, ahogyan időnként belép a történetbe és jelen idejűvé varázsolja Irén visszaemlékezéseit.

Pörge Dani, Sinkó Tera, Dalos Eszti, Tuba Ferkó, Rebi néni, Ágnes asszony egy úton jár, a bűn útján, egyfelé tart, a halálba. Kéjvágyuktól vezérelve az ördöggel cimborálnak, s kínok kínjával fizetnek. A bűntudat lelket kikezd, testet emészt, elmét megront. Egy bűnös sem menekülhet a bűnhődés fájdalmától. Álnok, vétkes világunk pusztulásra van ítélve, s mindenkinek a halál vet puha ágyat.