„Addig kergessen az isten botja, míg meg nem tanulsz félni!” Ekképp indítja útjára édesanyja Jancsit, a szófogadatlan fiúcskát. Számtalan kalandba keveredik, de igen tanulságos, hogy végül mitől is tanul meg félni. Bizony a dolog nyitja Hajnalka királykisasszony. Megtanulhatjuk, hogy ha üres a szívünk, nincs benne egy csöpp érzelem sem, bolyonghatunk a világban, sehol sem leszünk otthon. Így lesz a gézengúz Jancsiból, egy fele királysággal is elbíró János.

Halmozottan hátrányos helyzetű angyalok kara - az Utcaszínházi Alkotóközösség előadásaKicsi település Magyarország északkeleti részén. A lakosság több mint egynegyede prostitúcióból él. A férfiak otthon, az asszonyok úton. Rengeteg a gyerek.A Bababank Közalapítvány az örökbeadás legújabb szabályozásának köszönhetően a nem kívánt terhesség legelső fázisában összekötné az anyákat a potenciális anyagi helyzetben levő örökbefogadó párral. Ahol lehet, ki is emelik őket hátrányos környezetükből, így a jövevényeket szinte sajátjukként várhatják az örökbefogadó anyák, akik egy új hormonkészítménynek köszönhetően még a szoptatásra is képesekké válnak.Büntetést hozott a postás, a rendőrök rendszeresen bírságolják szemetelés miatt a kamionparkolók körül dolgozó nőket.  De a gyámhatóságtól is jött idézés.Mind a kettő bontatlanul marad – Anasztázia újra dolgozni indul.Új előadásunk alaphelyzetei az elmúlt években alakultak, mi közben több tucatnyi alkalommal tartottunk terápiás célú improvizációs eseményeket a Rákospalotai, Esztergomi és a Budapesti Kaffka leánynevelő intézetekben. Vittünk is magunk gyűjtötte alaphelyzeteket és figurákat és kaptunk is rengeteg történetet a résztvevőktől.

Elhiszed, hogy értékes vagy?
Mersz döntéseket hozni?
Tudod azt, hogy valójában senki sem pótolható, mert egyediek és megismételhetetlenek vagyunk?
Hiszel önmagadban?
Mi segít nekünk, hogy felépítsünk egy helyes önbecsülést, és hogyan szeressük és fogadjuk el önmagunkat?
 
Ezen a különleges estén, Nagy Sanyival beszélgetünk arról, hogy ő miként éli meg ezeket a dilemmákat, és Dr. Buda László pszichiáter tart gyakorlati előadást a személyiségünk működéséről a téma kapcsán.
 
Egy kicsit jobban fogunk tudni hinni ezután magunkban...

Négy hinta, fel-le, fel-le. Négy női sors, kettő mai, kettő pedig évszázadokkal korábbi.
Hogyan fonódnak össze a sorsok?
Hogyan gyötri és szereti, rángatja földre és röpteti égbe egymást anya és lánya?
Össze vagyunk kötözve egymással mi, emberek, életre-halálra?
És kinek jut élet, kinek halál?
Magunkat áldozzuk fel vagy a másikat?
Mindannyiunk életében előkerülő kérdések, és most élesben robbannak, a színpadon.Két kortársunk, akik egyáltalán nem szentek. És két szent a múltból, akik egyáltalán nem szenteskednek.Nagyon is szenvedő, szenvedélyes emberek. Hogy mit keresnek a színpadon? Talán ez is kiderül.

Kicsoda is ez a Hippolütosz? Thészeusz és Antiópé amazonkirálynő fia. Ő az a fiú, akibe beleszeret a mostohaanyja, Phaidra. Phaidra neve ismerősebb, egyet jelent a pusztító szerelmi szenvedéllyel.Aphrodité, a szerelem istennője nem tűrheti, hogy Hippolütosz kivonja magát hatalma alól, és csak a szűz Artemisznek, a vadászat istennőjének hódol. Aphrodité tárgyilagos részvétlenséggel avatja be a nézőt, hogyan áll bosszút a fiún, mit tett ennek érdekében eddig, és mik a következő lépések. Az istennő Phaidrát választja bosszúja eszközéül. A nő, férje távollétében, meglátja Hippolütoszt, és halálosan beleszeret. A szerelem istencsapás, a szerelem képtelenség, mondja Brecht, több mint kétezer évvel később. Az emberi természet nemigen változott. Phaidra is tisztában van vele, hogy ez a szerelem képtelenség, az istencsapás pedig egészen konkrét.Ez a szerelem reménytelen és törvénysértő.Hippolütosz úgy akar meghalni, ahogy született. Tisztán, szűzen. Viszonzásra hát egyáltalán nem számíthat. És a házasságtörés és vérfertőzés bűnének gondolata gyötri. Nem eszik, nem alszik, nem beszél. Meg akar halni. Dajkája addig erőszakoskodik, amíg csak elárulja magát. A Dajka életpárti, megoldást keres, és próbálja megkeríteni neki a fiút. Hippolütosz durván visszautasítja. Phaidra megöli magát szégyenében, de a fiút is magával rántja. Búcsúlevelében megvádolja Hippolütoszt, hogy meg akarta erőszakolni. Thészeusz fájdalmában meg se hallgatja a fiát, megátkozza és száműzi. Az átok gyorsan fog, Hippolütoszt, ahogy elhagyja a várost, halálos baleset éri. Aphrodité győzedelmeskedik. De nem a szerelem győz, hanem egy emberi gyöngeségekkel, irigységgel, féltékenységgel, és sajnos emberfeletti hatalommal rendelkező erő. Megöli azt, aki nem tud szeretni, és azt is, aki igen.Euripidész tragédiája az első fönnmaradt földolgozása Hippolütosz, Thészeusz és Phaidra mitológiából ismert történetének. Szophoklész is írt tragédiát ­Phaidra címmel, de elveszett. Euripidész tragédiája először az i. e. 430-as években került színpadra Elrejtőzködő Hippolütosz címen. De az athéni közönség túl szabadosnak találta, és olyan botrányt csinált, hogy az előadást abba kellett hagyni. Euripidész átdolgozta művét, és a Hippolütosz i. e. 428-ban első díjat nyert. S nagyot ugorva az időben: Euripidész tragédiáját eddig csak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen adták elő 2004-ben, Lukáts Andor növendékei, így a Nemzeti Színházi előadás majdnem ősbemutató, amelyhez a kiváló költő, Rakovszky Zsuzsa készít új fordítást.

,,Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra sikeres lesz. Gazdagságát azonban megkeseríti, hogy a felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni."

Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra sikeres lesz. Gazdagságát azonban megkeseríti, hogy felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Az arisztokrata családoknál szolgáló Hippolyt megjelenése az újgazdag Schneider-házban számos nevettető, mulatságos helyzetre ad alkalmat. 

A Soproni Petőfi Színház és a Pesti Magyar Színház koprodukciója A melódia fülünkbe cseng, mert örökzöld: „Köszönöm, hogy imádott, / hogy reám úgy vigyázott, / de ne küldjön virágot nekem.” Nem nagyon találni olyan embert, aki ne tudná, hogy ez a „Hyppolit”. Az 1931-es film klasszikus és örökzöld vígjáték, poénjait és dalait azok is tudják, akik esetleg nem sejtik, honnét idézik, dúdolják. Elhinné valaki is, hogy ennek a játékfilmnek a korabeli német verziója csúfosan megbukott? Vajon mi lehet az, ami a magyar néző számára működik benne? A történet főszereplője Schneider Mátyás fuvarozó, aki egyik napról a másikra jómódú emberré válik. A könnyű élet élvezetét azonban megkeseríti, hogy úrhatnám felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Megjelenik hát Hyppolit, ez a különös manipulátor, s vele együtt a titok… Ebben az „álarcos” kavalkádban senki sem azonos önmagával: ki azért, mert kivagyisága nem engedi, ki azért, mert önérdekeit akarja érvényesíteni, ki meg azért, mert valódi arcát kell eltakarnia az érzelmei igazságáért. Egyedül Schneider az, aki ragaszkodik régi önmagához (emlékeznek: „akkor is hagymát eszem hagymával”). S miközben ki kellene nevetnünk őt, az uborkafára felkapaszkodott, bumburnyák kisembert, szabadságvágyának ez a bumfordi kifejeződése mégis szimpátiát ébreszt bennünk. Talán itt van a siker titka? Mi mindannyian ilyen félresikeredett szabadságharcosokként ismerünk magunkra benne? A Soproni Petőfi Színház és a Pesti Magyar Színház koprodukciója