Bambuszerdő mint labirintus. Elszigeteltség. Túlélés.A fizika törvényein túlra, a lélek dimenzióiba pillant Frenák Pál új koreográfiája, mely Japánban, a Villa Kujoyama koreográfusi díjasaként szerzett élményeiből és Alain Resnais kultikus filmjéből (Szerelmem, Hirosima) inspirálódik. Ahogy a film, úgy Frenák is emberi kapcsolatokon keresztül vizsgál társadalmi és globális problémákat. Felelősen bánunk-e világunkkal? Van-e remény, vagy az emberiség újra és újra felfalja önmagát?

Többen vagyunk, mint fatörzsön a harmatcseppek (...) Alkonyatra fehér csontok leszünk, Meglegyint a múlandóság szele…” (IbuszeMaszudzsi)   Bambuszerdő mint labirintus. Elszigeteltség. Túlélés. A fizika törvényein túlra, a lélek dimenzióiba pillant Frenák Pál új koreográfiája, mely Japánban, a Villa Kujoyama koreográfusi díjasaként szerzett élményeiből és Alain Resnais kultikus filmjéből (Szerelmem, Hirosima) inspirálódik. Ahogy a film, úgy Frenák is emberi kapcsolatokon keresztül vizsgál társadalmi és globális problémákat. Felelősen bánunk-e világunkkal? Van-e remény, vagy az emberiség újra és újra felfalja önmagát? Koreográfia és koncepció: Frenák Pál
Társkoreográfus: Halász Gábor
Koreográfus asszisztens: Maurer Milán
Zeneszerző: Gryllus Ábris és Farkas Miklós
Japán kulturális konzultáns: Paule Jeanne Francoise
Hangtechnika: Horváth András
Fénytechnika: Kovács Áron, Hepkó Miklós
Szcenika: Tóth Péter
Jelmez: Henez Mariann
Produkciós vezető: Móricz Fruzsina

2017-ben minden hónap utolsó keddjén szeretettel várjuk Önöket a Hírös Város Turisztikai Központba!Beszélgetőpartner: Kriskó János

A színdarab Csáky Pál író, EP-képviselő műve alapján készült a komáromi Boráros Imre Színház előadásábanaz Ars Sacra Fesztivál keretébenAz előadás, melynek díszleteihez Nagy János szobrászművész alkotásait is felhasználják, egy fohásszal kezdődik, és azzal ér véget. Az alkotók szándéka szerint ez egy rituális keretet ad majd a műnek – utat nyitva ezzel a reménynek, hogy megmaradhassunk szülőföldünkön magyarnak, s hogy megőrizhessük kétezer éves keresztény kultúránkat a háborgó Európában.A darab, amelyet Gali László Jászai-díjas rendező rendezett, formálisan egy kisvárosi gimnázium hét volt diákjáról szól, akik a szlovákiai magyar társadalmat képviselik, akiknek az életpályája modellértékű, s azt hivatott bemutatni, hogyan alakult ki mostani valóságuk a múlt évszázad nyolcvanas éveihez képest.

 Tulajdonképpen mi az, hogy Nő? Karinthy Frigyes szerint a Férfi és a Nő mindig mást akar: a Férfi a Nőt, a Nő a Férfit. Lehet. Mindenesetre nincs az a férfi, aki vetekedhetne egy nő sokszínűségével, titokzatosságával. A férfilélek átlátszó, a női kiismerhetetlen.
Maradjunk egy egyszerű válasznál: a Nő – maga a Csoda! Hogyan lehetséges egy Csodát hétköznapi módon elemezni? Előadásunkban erre teszünk kísérletet. Nőkről beszélünk és éneklünk sanzonokat, kuplékat, nőkről, akik ezekben a színpadi jelenetekben talán valamiféle magyarázatot adnak arról, hogy a női lélek kimagyarázhatatlan.
Olyan szerzőkhöz folyamodtunk, akik a 20. század elején szerették volna megismerni a rejtélyt, amit a Nő jelent. Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szép Ernő, Csáth Géza, Karinthy Frigyes, Thury Zoltán, Herczeg Ferenc, Szini Gyula, Kosztolányi Dezső írásait a Nőről előadják: Auksz Éva, Holecskó Orsolya, Szűcs Kinga, Vándor Éva. A női lélek megértésében két férfi segít: Őze Áron és Derzsi György. 

A Délibáb gondolatébresztő a magunktól megfogalmazott és kívülről ránk szabott kulturális és politikai valóságok küzdőterén. A kortárstánc megsemmisítése és pusztulása, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság állapota, hitvesztés, kudarc, a mozdulat halála. Mindennapi érzéseink és elképzeléseink megkérdőjelezése. Ebben a fiktív(?) térben csikarnak ki végletes helyzeteket magukból és egymásból a nehézkedéssel küzdő előadók.(A színpadon meztelenség látható.)

„Hol legitimek a megéléseink? Egy csomó érzés, állapot egyszerűen illegál, nem szabad. A művészet alibi. A művészet oltárán szabad olyat tenni, amit az életben nem minden esetben. Ezért a művészet játék, alibi a szabadságra.” Hód Adrienn

Szólóban előadott, válogatott jelenések gyűjteménye. Adott időben egy előadó, egy akcióban, egyfókuszú figyelemben. Az előadók is kapcsolódnak a közönséget alkotó emberek csoportjához és a közönségnek, akárcsak az előadónak, felelőssége van a színházi élményben. Mindez több lehetőséget kínál arra, hogy előadó és néző viszonyba kerüljön egymással. Éppúgy, mintha időt szánunk arra, hogy megismerjünk valakit, akkor megnő a kötődés lehetősége. A nézőktől érkező reakciók színezik a jelenidejű színpadi cselekvést, ami behoz egy változó, ismeretlen tényezőt. Az idő közrejátszik abban, hogy nem csak megfigyelők vagyunk, hanem az általunk elmondható történetek díszletét is mi alkotjuk. Egy találkozás belső történései és dinamikája elkezdenek a jelentés tartományában működni, mit jelenthet számunkra és mivé válhatunk a találkozás által. 

Volt egyszer egy gyönyörű hercegnő, Hófehérke, akinek pokollá tette életét féltékeny mostohája, a királynő. A királyi kastélyból elűzött Hófehérke szerencsére hamarosan otthont talált az erdő mélyén lakó hét kedves törpe házikójában. A gonosz bűbájjal rendelkező mostoha továbbra sem tett le arról, hogy Hófehérkét félreállítsa útjából. Különböző praktikákat eszelt ki, de a véletlen különös fordulatával Hófehérke megmenekült és a mese boldog véget ért...

Hófehérke romantikus történetét mindenki ismeri, fülbemászó melódiával fűszerezve humorral, amin jól szórakozhat felnőtt és gyerek egyaránt. Csak a varjú és a bagoly elégedetlen, akik úgy figyelik a történetet a történetben, mint a két öregúr a Muppet Show-ból.  Aztán ők is dalra fakadnak és táncra perdülnek, mint a többiek. A mostoha gonosz, a vadásznak puskája van, a törpék heten vannak, a hős királyfi egy kicsit ügyfogyott, de a csókja segít, ahogyan egy mesében illik, aztán jöhet a dinom-dánom lakodalom seje-huja haj!

Jakutföldön, az örök fagy országában az ott élő jakut nép híven őrzi még a 13. századból, Közép-Ázsiából hozott sámánisztikus gyökereit és az abból táplálkozó gazdag mese-és mondavilágát. Az akár kilenc hónapon át tartó sötét tél kedvez a több estén keresztül előadó népi mesemondók (olonhusztok) izgalmas és varázslatos történeteihez, amelyeket olonhoknak nevezünk. Az UNESCO által 2008-ban az emberiség szellemi kulturális örökségébe sorolt mitikus mesék középpontjában a mindenség közepén lévő Világfa áll, amely három részre – Felső-világ, Középső-világ, Alsó-világ – tagozódik. A Középső- világban élő emberek rendszeresen kapcsolatba kerülnek a másik két világ szellemeivel és istenségeivel, akik különböző alakot öltenek. Az ártó szellemek sok gondot okoznak a halandóknak, de az emberiség bátor hősei végül győzedelmeskednek a sötétség lényei fölött.Ezt a gazdag, izgalmas és jeges világot hozzák el a Fővárosi Nagycirkusz manézsába a Jakutföld Gyémánt Cirkusza artistaművészei impozáns jelmezekbe bújva, tradicionális zenékkel és lenyűgöző cirkuszi produkciókkal fűszerezve. A Jakutföld Gyémánt Cirkuszának artistaművészei öt éven át Kínában képezték tovább tudásukat, hogy a lehető legprofibban jelenítsék meg az artistaművészet ismert zsánereit. A Hófödte Álom – Ősi cirkuszi mesében lesznek lovakon vágtázó és szaltózó hősök, jégtündér hófehér galambjaival, izgalmas hintaszám, kelekótya bohócok, akrobatikus zsonglőrszám, gúlaszám, diabolo, talajakrobatika, rúddobó szám, kínai rúd szám, drótkötél egyensúlyozó szám, ugrókötél szám, látványos tömegjelenetek, romantikus levegőszám és megannyi varázslat.A történetmesélő darabban a Fővárosi Nagycirkusz konferansziéja, Maka Gyula személyesíti meg az embereket segítő varázslót, míg Gábor Anita színésznő a gonosz ellenpárját, a Jégviharkirálynőt.