Kókai János: A NAGY GÓRKY
– groteszk rood-movie 1 futamra –  A KÓKAI JÁNOS TÁRSULAT – HOLDVILÁG KAMARASZÍNHÁZ ELŐADÁSA(16 éven felülieknek)Mit gondoljunk azokról a tulajdonságokról, amik egyedülállóak bennünk, s amik megkülönböztetnek másoktól? Kórosnak tekintsük őket, igyekezzünk elrejteni? Bárhogy is menekülünk, a bennünk lévő érték elkapja “grabancunkat”, és lassan a társadalom számára is világossá válik, hogy nem “műhibáról” van szó…
Egy furcsa grimasszal rendelkező férfi életébe pillanthatunk bele, mely telis-tele van groteszk fordulatokkal, akárcsak mindennapjaink… 

„Hohohohó! …tudni kell, hogy a horgászoknak általában is sok az eszük, a Nagy Horgásznak meg teljesen tele van a feje ésszel.” „Mert cselt a csere kiválón sorjáz, ravasz a Nagy Ho-ho-ho-horgász”.Ki ne ismerné a kedves Nagy Horgászt és állandó partnerét, sporttársát, a kekec Főkukacot? Most történeteik fordulatos, kacagtató és tanulságos kalandokon át színpadi feldolgozásban is újraélhetőek. Van-e csábítóbb program, mint kint lenni a szabadban, a napsütésben, a jó levegőn, ahol csupa pozitív gondolata támad az embernek? Mert horgászni csak jókedvvel, szívvel és lélekkel lehet.Csukás István neve fogalom a gyermek- és családi irodalomban. Hihetetlen életismerettel és szeretettel elemez, nagy pontossággal láttatja a világ jelenségeit, jellegzetes figuráit, miközben komolyan viccelve észrevétlenül a szépre, a jóra, az érdemesre tanít. Így játéknak fogható fel a valóság, megindító történetei által játszótérré válik az egész világ.

 Stork Natasa fölkeresi a lakásán Zsótér tanár urat. Csokit meg pisztáciát hoz, és egy könyvet, melyben Pilinszky János beszélget Sheryl Suttonnal.

“- A lényeg az volt, hogy ha meghal valakid... hát az nem hal meg. Hanem átváltozol, az te leszel. Olyan könnyedséggel lehetett csinálni, hogy meghal, de azután is él, tehát nem felidézi, mint egy rossz flashback, temető, utána fiatal, gyönyörű nő, nem ilyen hülye visszaemlékezés, hanem megérti, hogy mi történhetett az apja és a nő közt... Nem tudom, ha mondjuk, én szerelmes lennék magával, és magával történik valami, erről nem tájékoztat, és az egy az egybe velem is megtörténik. Végigkínlódom, végigszenvedem. És a primadonna Bachot énekelt meg a Manon halálát, olyan teátrális operarészleteket, amiket nem lehet egy este egy énekesnő torkába adni. Ő meg elmondta azt a szöveget a Varázshegyből, hogy test-szerelem-halál, van egy ilyen hosszú levele a Hans Castorpnak, hogy szerelem meg halál ugyanaz, mondtam, hogy franciául tanulja meg.
- Miért franciául?
- Nem tudom.
- És soha nem dolgoztak utána?
- Azt az ajtót csapták rám, a katedrál üvegajtót, eltört az orrom, vérzett mindenem, de térjünk át a mi dolgunkra: maga nem hiszi, hogy én el tudnám mondani az életemet, ahogy Pilinszky ebben a könyvben, fedőszavakkal?" 

Martin McDonaugh  A nagy kézrablás című  művének felolvasószínházi előadása

Négy operaénekes, hatalmas sikerek, tündöklő karrier… pletykák, sérelmek, titkok. Vajon, hosszú évekkel az utolsó találkozás után begyógyulnak-e a régi sebek, fellobbanhat-e újra a szerelem a fájdalmas múlt ellenére? A NAGY NÉGYES keserédes története a Gaál Erzsébet Stúdiószínpadon kel újra életre. 

Ünnepelt operaénekesek voltak. Mára visszavonultak. Egy békés művészotthonban él a tenor, a basszus és az alt – amikor egy nap váratlanul beköltözik a szoprán is. Teljessé vált az egykori legendás Nagy Négyes.
Minden szerep változatlan: a kamaszosan túlfűtött Rigoletto, a kacér Maddalena, az érzékeny Herceg, a kiszámíthatatlan Gilda. Sérelmek, vonzalmak mintha tegnap történtek volna, véd- és dacszövetségek mintha tegnap köttettek volna. És előttük a nagy feladat: egy Verdi-gála, hosszú évek után újra a közönség előtt. De olyan-e ma is a hangjuk, mint fénykorukban? Egyáltalán: hol ér véget a magánember és hol kezdődik a művész?
Ronald Harwood (Az öltöztető, illetve A zongorista Oscar-díjas szerzője) színdarabjában az örökifjúságról és a művészet hatalmáról mesél iróniával, sok humorral.

„Mégis mi az a március idusa? Mi? Március idusa?! Mi az? Tudjátok ti, mi a fene az a március idusa?! Egyáltalán miért használunk olyan szavakat, ami nincs is?! Idusa! Szerintetek van ilyen szó, hogy idusa?!” – Romulus császár a kötekedésen és a tyúktenyésztésen kívül semmivel sem foglalkozik. Látszólag hagyja elveszni a birodalmat, miközben a hódító germánok már az előszobában vannak.Dürrenmatt 1950-ben, huszonkilenc évesen írta meg A nagy Romulus első változatát, amelyet aztán még négyszer dolgozott át. A „történelmietlen történelmi komédia” műfaji megjelölésű színdarab Romulus Augustus, az utolsó nyugatrómai császár és egy birodalom pusztulásának végnapját (március 15.) mutatja be.

„Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül.”A nagybőgős egyedül van a színpadon, egyoldalú, mégis közvetlen társalgást folytat a nézőkkel. Mesél az életéről, gondolatairól, néha játszik a hangszeren, majd beszél tovább a szerelméről, a zenéhez és a társadalomhoz fűződő viszonyáról, vagy épp gyengeségeiről.“A nagybőgős ismeri saját határait, elfogadta a neki jutott szerepet, de megőrzi a vágyát, miszerint egyszer nagyot ordít a zenekari árokban, s akkor, ha csak egyetlen másodpercre is, végre mindenki egyedül őrá figyel majd. Az eredeti mű főhőse kétszer olyan idős, mint most jómagam. Viszont a kérdések és problémák melyeket hősünk feszeget, éppúgy érintenek egy mai fiatalt mint egy nyugdíj előtt álló, sokat tapasztalt embert, bárhol a világon” – mondta el Klem Viktor a bemutató kapcsán.

„Létezhet zenekar primhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül” – ezt mondja egyetlen társáról hősünk, a mindenben középszerű nagybőgős. Egyetlen dolgot űz mesterien: az öncsalást.Süskind nagybőgőse agglegény ennek minden hátrányával. Egy belvárosi lakásban él, melyet teljesen lehangszigeteltetett, hogy a külvilágot még jobban kizárhassa az életéből. Otthon csak ő létezik a nagybőgőjével és a gondolataival, melyek a monológ során elfogyasztott sör hatására egyre inkább őszinték lesznek. Tipikus nagybőgős: minden gondolata a hangszer körül forog, vagy onnan indul el, és oda talál vissza. Sérelmezi, hogy nagybőgős. Sérelmezi, hogy hátul kell ülnie a zenekarban, hogy nem is hallatszik. Sérelmezi, hogy nem lehet híres szólista, hogy senki nem néz fel rá azért, mert ő egy nagybőgős…A SZERZŐPatrick Süskind Ambachban született 1949. március 26.-án. Leghíresebb műve
A parfüm - Egy gyilkos története című regény 1985-ben jelent meg, amelynek hatalmas nemzetközi sikere azóta is rányomja bélyegét irodalmi pályafutására. A művet 46 nyelvre fordították le és világszerte mintegy 15 millió példányban kelt el. Süskind nagymértékben elzárkózik a nyilvánosság elől. Életéről, munkájáról csak keveset tudni, ritkán ad interjút és alig kering róla fénykép. Számos kitüntetést is visszautasított már, így például a Tukan-díjat és a Frankfurter Allgemeine Zeitung irodalmi díját. A zenekarban a nagybőgős kell, hogy a legmuzikálisabb muzsikus legyen.(Beethoven)
RÉSZLET A DARABBÓLNa már most, apám iránti gyűlöletből elhatároztam, hogy juszt sem leszek hivatalnok, hanem művész; anyám iránti bosszúból azonban a legnagyobb, legnehezebben kezelhető, szólójátékra legkevésbé alkalmas hangszert választom; és hogy anyámat halálosan megsértsem, és ugyanakkor pedig apámat kvázi még a síron túl is jól seggbe rúgjam, mégiscsak hivatalnok leszek: nagybőgőn, eme női jellegű hangszerek legnagyobbikán át jelképesen minden áldott este megerőszakolom a tulajdon édesanyámat, és ez a szimbolikus vérfertőző nemi érintkezés persze minden egyes alkalommal morális katasztrófát jelent.

Nešić Máté monodrámája
„Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, minden nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül. Vegyük ki a zenekarból a nagybőgőt, menten babiloni nyelvzavar áll elő, egy Szodoma, ahol már senki sem tudja, minek is játszik. Egy zenekari muzsikus mikor veszíti el a lába alól a talajt? Na, mikor? Akkor, amikor nem hallja többé a nagybőgőt! Szóval a nagybőgő a zenekarban központi hangszer. Ezt tulajdonképpen tudja is mindenki. Csak épp senki sem vallja be nyíltan, mert a zenekari muzsikus természeténél fogva hajlamos a féltékenységre. Én szerény ember vagyok. De mint nagybőgős tudom, hogy milyen talajon állok. A zene magva ez mind én vagyok! És minden egyéb csak ellenpólus.” Részlet az előadásból

Klem Viktor a következőképpen foglalta össze, miről szól számára A nagybőgő:
“Választott eszközünk, mellyel alkotni és életben maradni kívánunk, hozott képességeink avagy tehetségünk, s a kialakított életterünk, melyben szabadságunk lehetőségét reméltük: saját börtönünkké válhat. Ennek felismerése és megélése, s a mindezen való továbblépés állandó problémánk, nem életkori sajátosság. A nagybőgős ismeri saját határait, elfogadta a neki jutott szerepet, de megőrzi a vágyát, miszerint egyszer nagyot ordít a zenekari árokban s akkor, ha csak egyetlen másodpercre is, végre mindenki egyedül őrá figyel majd.”

Arany János hőskölteményében a magyar katonák már nem bírván tartani Nagyida várát, a helyi cigányságra bízzák, hogy őrizzék és védjék. A fergeteges humorú, interaktív, játékos előadásban elhangzó autentikus cigány zenét Bodonyi András gyűjtötte Szepsi környékéről. A dalok eredeti cigány nyelven, illetve magyarul hangzanak el.