Az előadás központi témája az otthontalanság érzetének tragédiájában áll. Egy átlagos család, nem hétköznapi sorsa tárul elénk; a dráma fő témája emberi létünk, vagyis önmagunk keresése mellett az egyetemes elvágyódás. A produkció merít a mitológiából, kiemeli és újrafogalmazza a tékozló fiú esetét, mához közelíti a történetet, élve a félreértések adta lehetőségekkel és ennek a témának a hangsúlyos és értelmezhető kibontásával. Mit jelent számunkra az „otthon” fogalma? Lehet-e vonzalom esetleg szerelem idegennek hitt emberek között akik, amúgy testvérek? Mit ér egy anya élete, ha már nem ismeri fel egyszülött fiát? Hogyan érthető félre az aggódó szeretetteljes mozdulat vagy értelmezhető át a testvéri figyelem egy vonzalmat keltő pillantássá? Mi a különbség mozdulat, a mögötte lévő szándék és a feltételezett szándék között? Félreértés a félreértésben, színház a színházban. Ezt kívánja az előadás egy sajátos formanyelv segítségével megmutatni, mégpedig a kortárs-, kontakt- és néptánc mozgásvilága, ezek stiláris ötvözésének segítségével arra törekedve, hogy az alkotás személyes jellege hangsúlyosabban, kiemeltebben előtérbe kerüljön.

Vicky nemrég iskolát váltott Németországban. Új osztályában a szókimondó lány magabiztosan lép fel, ami többször feszültséget szül. Osztálytársai megpróbálják Vicky-t arra kényszeríteni, hogy betagozódjon az osztály hierarchiájába. Ennek következtében elindul egy erőszakból, kiszolgáltatottságból és kirekesztésből álló ördögi kör, mely az új lány helyzetének teljes ellehetetlenüléséhez vezet. Vicky nővére Magyarországon él. Célja, hogy a húgát kisegítse a reménytelen élethelyzetéből, és ehhez születik egy terve.Az előadás tudatosítani szeretné a diákokban, hogy hogyan és miért indul el a zaklatás folyamata, és hogy az internetnek ebben milyen erős gerjesztő szerepe.

Veszély, melyben a test önmagát fedi fel. Bátorság, melyben a test őszinte értékeit vizsgáljuk.
A testre, mint metaforára kell tekintenünk.
A test teljes, de mégis folyamatosan szétszakított, önmagából kitört állapotát láthatjuk.
A test nem személyesít meg, nem eszköze az imitációnak és a kinyilvánításnak. Névtelen.

Mottó:
Nem mindegy, hogy honnan startolsz. Azt mondják, az embernek mindig van választása. Nekem nem volt.

Az alkotók gondolatai:
"Outlét... Átvilágítani az emlékeken, helyére tenni a múltat, áttetszővé és átjárhatóvá tenni a jelent, hazavinni magunkat önmagunk legmélyére. Úgy gondoljuk, hogy van egy pont: átjáró álom és ébrenlét között, ahol találkozni tudunk önmagunk legelemibb energiáival... különös mélytengeri állapot ez, víztömegek alatti világ, ahol legféltettebb gondolataink és érzéseink kapnak helyet, ülepednek le - egyik réteg a másik után, egyik álom a másik után. Ezeket a rétegeket próbáljuk meg felfejteni, és képekben megfogalmazni: egyfajta "személyes kódrendszer" felállításáról van szó, amelyben a nézőkre az asszociációkon keresztüli "kódfejtés" expedíciós feladata hárul. Csángógésa, pszihedelikus szerelem, pom-pom-pionír."
Az önéletrajzi ihletésű előadás a két, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen végzett és a temesvári Csiky Gergely Színházban korábban többször együtt játszó színésznő személyes gondolatain keresztül szól gyökereik kereséséről, lehetséges megerősítésérő, nőiségről és a szavak teremtő erejéről. A hol különváló, hol periodikusan összefonódó életutak kapcsán nem csupán saját magukat, hanem a velük együtt és körülöttük formálódó környezetet is vizsgálják.
Az összművészeti (szöveg, mozgás, animáció, videó-projekció, zene, ének) előadás különleges vizuális látványvilággal bír, Szilágyi Ágota és Tankó Erika "mélytengeri léthez" illeszkedő jelmezeit Szőllősy Attila egyedi, LED technológiával kidolgozott fényterve teszi különlegessé.

 OUTSIDE, vagyis kívül. Ez a címe a MU Terminál új előadásának. Jelenlegi életünkben a néző kívül rekedt a színházon, az előadóművész pedig partra vetett bálnaként próbálja jelezni felé, hogy még életben van. Az online előadások koreográfusa filmrendezővé, a táncos filmszínésszé, a színházi látogató TV nézővé válik. Fejes Ádám rendezése úgy mesél az elveszettségről, hogy a szó szoros értelmében ott játszódik, ahová nézői száműzve lettek: a színházon kívül. Légy részese te is ennek a rendhagyó találkozásnak! 

Nincs identitást adó közösség. Nincs út a transzcendenshez. Nincs megváltás. Pótszerek vannak. A kielégíthetetlen üresség luxus-arzenálja. Miniatürizált virtuális menny.                                                           
"A nyomás kollektív, a deformáció egyéni: egyeseket emelnek a rudak, másokat összenyomnak, megszabják az utat, limitálják a szabadsági fokot. A filmszerűség, a képek és átállások fegyelmezett váltakozása és Kunert Péter lebegős, technokrata-animál zenéje egy nyomasztó, monokróm, mégis izgalmas világ illúzióját hozza, ahol a csoportdinamika élőbbnek hat, mint maguk a figurák." Gálla Nóra, Ellenfény Online

Kansas szürke. Dorka elvágyódik. A bádogember igazi szívet akar, a madárijesztő eszet, az oroszlán pedig bátorságot. Ja, Óz meg hatalmas. Gondolod először. Aztán kiderül, hogy az otthon hiányzik, a szív, az ész és a bátorság viszont nem. És hogy Óz sem az, akinek hisszük. Most akkor ez hogy van? Oké, kezdjük elölről.
Kansas szürke. Dorka elvágyódik. Felrepíti egy forgószél… elkezd haza vágyódni, elindul a vágyak Sárga útján Smaragdvárosba, és találkozik néhány baráttal, akikre mindig is vágyott, és akik szintén mind vágynak valamire. Például Dorkára, aki mindjárt újra hazarepül… Most akkor ez hogy van? Oké, kezdjük elölről...

Dorka szüleinek messzire kellett menniük, munkát keresni. Kislányukat, féltve őrzött kincsüket, erre az időre Anry bácsi és Émy néni gondjaira bízzák, így most náluk él egy farmon, Kansasban… Eljött Dorka születésnapja, és egészen furcsa ajándékokat kap. Az ünnepségnek egy közelgő vihar vet véget, és elkezdődik egy különös, varázslatos álom…

 A történet egy kislány hihetetlen kalandja, aki azért küzd, hogy megmentse a világot és segítsen a barátain. Ez a történet egy nagyszerű keveréke a vidámságnak, a boldogságnak és a humornak, ami ugyanakkor mély tartalmakat közvetít a gyermekek és a felnőttek felé is. Óz történetét mind ismerjük gyermekkorunkból – napjainkban, ezekben a bonyolult színházi időkben nagyon fontos a boldogságról és a fényről beszélni. Az analízis idejét halasszuk későbbre! Most: fel a fényeket és mosolyt mindenki arcára! Gyönyörű zene, nagyszerű előadás, tehetséges színészek várják a nézőket! 

A mesemusical mindig egy társasjáték a színpadi és nézőtéri világ között. A mesét mindenki várja: kicsi, nagy, idős, fiatal, kövér, sovány, gyáva, bátor, okos és kevésbé...A mesevilág szabad. Időről-időre reneszánszukat élik a mesehőseink. Nem kizárólag a gyerekek és fiatalok privilégiuma ez. Visszatér a mesevilághoz az ifjú szülő, a nagyszülő, az örök gyermek felnőtt.A színház szinte mindig ennek a dimenziónak a kapuit döngeti és nyitja ki. Várja a publikum az elvarázslást, a beavatást, a korokon és világokon átívelő utazást. A problémák, konfliktusok időtlensége a színház egyik üzenete. Legyen szó egy ókori tragédiáról vagyjelen esetben egy több generációt megszólítani kívánó musicalről.

A Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszóinak bemutatója Frank L. Baum Óz, a csodák csodája című regénye a mai napig képes magával ragadni az éppen felnövekvő generációkat, de felnőttként is fontos értékekre lelhetünk a történetben. A mese szól a barátságról, a gyereknek maradásról, felnőtté válásról, felelősségről, szertelenségről, útkeresésről, de, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszóinak miről szól, az csak a színpadon derül ki. Mi, a darab rendezői - Dévai Zoltán és Virág György - csak annyit árulunk el, hogy a megoldás nincs is olyan messze, és sokszor a lábunk előtt hever, ahhoz, hogy észrevegyük, bizony sokat kell bandukolnunk Óz birodalmában.