A Decsényiek ősi birtokán gazdatiszti állást vállal egy Török Béla álnéven bemutatkozó fiatalember. A magányos férfi addigi életét gróf Endrődy-Wittenberg Tasziló néven élte, amíg rokonai - és ő maga is - nyakára nem hágott a családi vagyonnak.
Minderről mit sem tudva, egy szerelmi csalódástól feldúltan érkezik haza Bécsből a birtok úrnője, Marica grófnő. A grófkisasszony minden kérőjében hozományvadászt lát, ezért elhatározza, jó időre eltemetkezik a vidéki magány összetört szíveket gyógyító csendjében.
Hogy csélcsap kérőit távol tartsa, elhíreszteli, hogy jegyese lett egy Zsupán Kálmán nevű - valójában nem létező - bárónak. Marica és Török Béla gazdatiszt azonban olthatatlan szenvedéllyel egymásba szeretnek. Egy útjáról eltérített levél, a sohasemvolt Zsupán báró váratlan felbukkanása, a segíteni akaró barátok és rokonok kissé összekuszálják az eseményeket, még Marica és Tasziló szerelme is veszélybe sodródik, amikor váratlanul megérkezik Bozsena, Tasziló nénikéje...

Török Péter a hatalmas birtokkal hatalmas adósságokat is örökölt, így kénytelen elárvereztetni azt. Az új tulajdonos a gazdag, szép és fiatal Marica grófnő tiszttartónak véli az exbirtokos fiatalembert, aki vállalja is e szerepet, belemegy a játékba; nem sejtve, hogy birtoka után a szíve is Maricáé lesz. Kálmán Imre egyik legsikeresebb és leghíresebb operettje a Marica grófnő. Itt csendül fel a Szép város Kolozsvár, a Hej, cigány és sok más méltán világhírű dallam.

A történet romantikusan viharos. A saját családi vagyonának nyakára hágó gróf Endrődy-Wittenberg Tasziló álnéven vállal munkát Erdélyben. Mint Török Béla ismerkedik meg a szerelmi bánattól feldúltan érkező Marica úrnővel, aki a vidéki magány csöndjébe kíván eltemetkezni. A két lelkileg sérült fiatal olthatatlan szenvedéllyel szeret egymásba… A sztorit egy útjáról eltérített levél, a „segítőkész” barátok és rokonok ténykedése bonyolítja.

Torre di Venere egy csendes üdülővároska, ahol két szezon van: amikor a környékbeliek nyaralnak itt, és amikor a külföldiek. De mi történik akkor, ha egy külföldi család a nekik kijelölt szezon előtt érkezik az üdülőbe? És mi történik akkor, ha a kisváros csendjét még egy illuzionista feltűnése is megtöri? Thomas Mann 1929-es művében nem csak a különös szemfényvesztő, Cipolla alakja és hátborzongató mutatványai állnak a középpontban, hanem egy fanatizálódó közösség is. Az elbeszélés új színpadi adaptációjában az egyén és a közösség, a néző és az előadó egyszerre áll szemben egymással és tartozik mégis össze.

Thomas Mann világhírű novellája korábban kötelező, ma már ajánlott olvasmány a középiskolákban. A hipnotikus erővel bíró Cipolla és a pincérfiú Mario tragikus történetét sokan, sokféleképpen feldolgozták már: készült film-, színházi- és operaprodukció is. A Halas Teátrum előadása egy tévéshow felvétele keretében mutatja be a varázsló nem mindennapi erejét – az előadás különlegessége, hogy a nézők is szerves részévé válnak a történetnek, a befejezés pedig azok számára is tartogat meglepetést, akik olvasták a művet.

Cipolla, a borzalmas művész, és Mario, a bátor néző, történetét jeleníti meg az előadás Thomas Mann novellája alapján. Mondanivalója aktuális kérdésekre is vonatkoztatható, hiszen középpontjában a manipulálhatóság problémája áll, majd nekünk szegezi: Ura vagyok-e önmagamnak?

Torre di Venere egy csendes üdülővároska, ahol két szezon van: amikor a környékbeliek nyaralnak itt, és amikor a külföldiek. De mi történik akkor, ha egy külföldi család a nekik kijelölt szezon előtt érkezik az üdülőbe? És mi történik akkor, ha a kisváros csendjét még egy illuzionista feltűnése is megtöri?Thomas Mann 1929-es művében nem csak a különös szemfényvesztő, Cipolla alakja és hátborzongató mutatványai állnak a középpontban, hanem egy fanatizálódó közösség is. Az elbeszélés új színpadi adaptációjában az egyén és a közösség, a néző és az előadó egyszerre áll szemben egymással és tartozik mégis össze.

vígjátékA szépkorú San-Friano báró és bájos fiatal felesége, Edit, vadásztársaságot várnak hétvégére vidéki kastélyukba. Litvay, az ifjú pesti színész azonban egy nappal korábban érkezik. Vajon miért? Valóban a torkát akarja kímélni? Ezért mondta le az aznapi előadást is? Vagy talán alkalmat keres arra, hogy kettesben lehessen a bárónéval? San-Friano báró legjobb barátját, a „Marsall”-t hívja segítségül, hogy fény derüljön a titokra.

Mayenburg drámája olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyekre választ találni nem egyszerű, nem kényelmes és nem is jóleső.

Benjamin először csak megtagadja, hogy részt vegyen az iskolai úszásoktatáson, később azonban egyre különösebben viselkedik. Az anyja azt gyanítja drogos, de valójában egészen másról van szó: Benjamin vallási fanatikussá vált. Egyre a Bibliát olvassa, és annak tanítását iskolatársai és tanárnője ellen fordítja. Az események kontrollálhatatlanná válnak...
"A minőségi Egy valamiképpen lebegtet minket és rávezet, rátérít bennünket a helyes útra, míg a numerikus Egy odarögzít, erőszakossá tesz és megszakítja az utat. Azt eredményezi, hogy az így létrejött helyzetünkből értelmetlennek, sőt istenellenesnek fogunk tartani mindenki mást, mégpedig állandóan az Istenre hivatkozva. Abban a szempillantásban tehát, amikor a minőségi Egy numerikus Eggyé válik, máris létrejön a fanatizmus. ... Semmiképpen sem csodálható, ha egyfajta despotizmus lesz belőle, az Egy nevében föllépők gyászos diktatúrája. ... 'Egy nép, egy vezető, egy birodalom'." (Karl Jaspers)
Marius von Mayenburg drámaíró, a berlini Schaubühne dramaturgja. 1972-ben született Münchenben. Német irodalmat hallgatott a müncheni egyetemen, majd 1992-ben Berlinbe költözött, ahol a Művészeti Főiskolán, többek között Tankred Dorst tanítványaként, drámaírást tanult. 1999-ben, csatlakozott a Schaubühne-am-Lehniner-Patz társulatához, ahol Thomas Ostermeier művészeti vezető mellett a színház meghatározó alkotója lesz, íróként, dramaturgként és az utóbbi években rendezőként is. Darabjainak ősbemutatója többnyire saját színházában, gyakran saját rendezésében valósul meg, emellett azonban az egyik legtöbbet játszott német szerző világszerte. Magyarországon Lángarc című darabjával vált ismertté, és sikerrel játszották a Csúnya, a Hideg gyermek és a Paraziták című darabjait is. Mártír című darabjának 2012 februárjában volt ősbemutatója a Schaubühnén.

 Márton partjelző – aki tizenkétszer lengetett az NB I-ben, sőt egyszer majdnem meccset is vezetett; a hetvenes évei végén járó újpesti lakos, aki ugyan a Nagy Világatlasz egy példányával a hóna alatt rója az utcákat, de a kerület határait alig néhányszor lépte át; mindennapi kocsmai törzsvendég, volt III/III-as ügynök, egykori lepkegyűjtő, állítása szerint harminchárom éve özvegy, aki úgy érzi, hogy „ott van a vállán a huszadik század” – tanácstalanul bolyong jelen idejű életének helyszínei és múltjának sötét bugyrai között. Gyengéd humorral megrajzolt sorsában a késői Horthy-kor és a szocialista időszak kisembereinek teljes reménytelensége összesűrűsödik. Vajon van-e számára megváltás, hiszen évtizedekig csak arra várt, hogy hogy Isten szóljon hozzá, és ezzel igazolja, hogy létezik.

Hamvai Kornél díjnyertes darabját több mint húsz évvel ezelőtt mutatta be a budapesti Merlin Színház, címszerepben az élete egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtó Jordán Tamással, akinek most alkalma nyílik arra, hogy – életkorban szinte utolérve a szerepet – új mélységeit bontsa ki a lúzer taccsbíró figurájának.