Doris 24 éves, boldog házasságban élő asszony, a kaliforniai Oakland-ből. George 27 éves, nős könyvelő, New Jersey-ből. A férfi és a nő véletlenül fut össze egy kaliforniai tengerparti fogadóban, ahova Doris egy vallási közösséggel, míg George egy üzleti partnerével érkezik. Találkozásuk másnapján pedig arra ébrednek, hogy egymás karjaiban töltötték az éjszakát. Mindkettejükkel először fordult ez elő, ám ettől a pillanattól fogva nem utoljára. Különös szerelmi kapcsolat kezdődik kettejük között, melynek lényege, hogy évente egyszer ugyanabban az időpontban, ugyanott egy kellemes hétvégét töltenek együtt, s azután mindketten mennek a dolgukra. De vajon meddig mehet ez így?

Adott egy nő.
Adott egy férfi.
Van gyerek - szám szerint hét.
Adott egy hotelszoba.
Adott a házasság köteléke is.
Csak épp nem egymással.
Szeretni azt, aki igazán soha nem lehet a mienk, 
mert családja van , és adott esetben a családját 
választja saját boldogsága helyett.
- Mi marad? Lopott percek, órák?
Egy ellopott februári hétvége.
Minden évben, csak ennyi se több.
Adott tehát két ember, aki az idők során, szőröstül- bőröstül megismeri egymás rezdüléseit, életét,
- Kit csalnak meg? A feleségüket? A férjüket? A gyerekeiket?
- Saját magukat!
Egy abszurd szerelem, gyönyörű története
- Lehet nevetni?
- Igen!
- Lehet sírni?
- Igen! Hol mindkettőt egyszerre! 

Janza Kata és Szabó P. Szilveszter Doris és George életét tárja elénk.

Romantikus vígjáték - a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat előadása Doris, aki boldog házasságban élő asszony a kaliforniai Oaklandből és George, aki nős könyvelő New Jerseyből véletlenül összefut egy kaliforniai tengerparti fogadóban. Doris egy vallási közösség miatt, George pedig egy üzleti partnerével való találkozás okán érkezik a városba. Másnap reggel arra ébrednek, hogy egymás karjaiban töltötték az éjt, és kettejük között különös szerelmi kapcsolat veszi kezdetét, amely minden évben egy közösen eltöltött hétvégében ismétlődik meg. De vajon meddig tarthat ez a titkos románc?

„Az emberek néha jók. Mert gátlásaik vannak, hogy rosszat cselekedjenek. Ez a legtöbb, amire az ember képes.” Egy asszony története a huszadik századból. A nincstelen szolgálólányból lett méltóságos asszony élete. Egy szállodai szoba. Emlékeke, érzések, visszaemlékezések, megértések, elhallgatások, örömök és fájdalmak. Róma, ahol a műveltség még nyomokban fellelhető. Egy író a fényképeken. Egy férj, aki elindult a semmibe. Egy fiatal dzsesszdobos, aki nappal alszik. A kávé illata. A magány. Az öregedés. Az elmúlás. Az élet.  „Ne vigasztalj, tudom én a leckét! Megtanultam, hogy idejében kell elmenni.” Márai Sándor gyönyörű nyelvezetű írásának színpadi adaptációja. Találkozás egy csodálatos színésznővel.„Ez az az arc, amire emlékezni fogsz halálod óráján is!”

A Júlia – Párbeszéd a szerelemről című monodráma a szerző, Visky András családjának tragikus sorsát mutatja be. Édesapja Magyar országon képzett református lelkész, aki fiatal feleségével a második világháború után Magyarországról „átszökik” Erdélybe, hogy a nyáját szolgálja. Az 1956-os ideológiai tisztogatás következményeként 22 év börtönre ítélte őt a román kommunista diktatúra. Nem sokkal később feleségét, Júliát hét gyermekével kitelepítik a Duna-delta gulágjába. Azt sem tudja, hogy férje él-e még. Júlia az emberpróbáló helyzetben is a szerelemről és a hűségről ad tanúbizonyságot. Hűséges marad Istenhez, férjéhez és a magyarsághoz.
„Amikor Ráckevei Anna Júlia-alakítását láttam Pesten, arra gondoltam, hogy a sokféle Júlia után, akiket a világ különböző színpadain láthattam, most valóban az idő túloldaláról visszaszóló Júliával találkozhattam. Lélek-finom anyagú Szabó K. István rendezése, fényből, zenéből, tehát a lélek anyagaiból van összerakva.”

Olykor, s talán épp a legnehezebb időkben, érdemes leásni az alapokig, meg kell nézni, hogy mi rejtőzik az emberben. Strindberg Júlia kisasszony című darabja erre az alászállásra kalandos és torokszorító alkalmat kínál: két nő és egy férfi szerelmi háromszög-drámája látomásszerű erővel vonultatja föl előttünk a szexuális elragadottság örvényében sodródó emberi lény fel-fellobbanó boldogságát, lélek és test kísértéseit, megaláztatásait és a mindig ugrásra kész kétségbeesését, tragédiáját.

Júlia, a gróf fiatal lánya viszonyt kezd a szolgával, Jean-nal. Vadul flörtöl vele, közben provokálja és szidja a férfit, tolakodóan viselkedik vele, míg Jean tétovázva megadja magát. Rafinált játék kezdődik kettejük között a szerelemért és a hatalomért – és az új nap reggelének fényében a szerepek felcserélődnek: Jean a helyzet ura, Julie pedig a megszégyenült.A Julie kisasszony megjelenésének idején provokáló kamaradarabnak számított, témájában a nemek közötti viszonyokra koncentrált, de egyben bemutatást engedett a társadalmi osztályok közötti ellentétekbe is, látva a szenvedélyes harcot a nemes bárókisasszony és az apja szolgája között. Napjainkban  ez Strindberg leggyakrabban játszott darabja. A Szerbiából kifejezetten erre a darabra hozzánk érkezett rendező, Nemanje Petronje színházunk számára áthelyezi az 1888-ban írt művet mai, modern világunkba, a mű szövegét, illetve a cselekmény magját azonban meghagyta.

A Júlia – Párbeszéd a szerelemről című monodráma a szerző, Visky András családjának tragikus sorsát mutatja be. Édesapja Magyarországon képzett református lelkész, aki fiatal feleségével a második világháború után Magyarországról „átszökik” Erdélybe, hogy a nyáját szolgálja. Az 1956-os ideológiai tisztogatás következményeként 22 év börtönre ítélte őt a román kommunista diktatúra. Nem sokkal később feleségét, Júliát hét gyermekével kitelepítik a Duna-delta Gulágjába. Azt sem tudja, hogy férje él-e még. Júlia az emberpróbáló helyzetben is a szerelemről és a hűségről ad tanúbizonyságot. Hűséges marad Istenhez, férjéhez és a magyarsághoz.„Amikor Ráckevei Anna Júlia-alakítását láttam Pesten, arra gondoltam, hogy a sokféle Júlia után, akiket a világ különböző színpadain láthattam, most valóban az idő túloldaláról visszaszóló Júliával találkozhattam. Lélek-finom anyagú Szabó K. István rendezése, fényből, zenéből, tehát a lélek anyagaiból van összerakva.”Visky András

A Julie kisasszony egyike a világirodalom leghíresebb drámáinak, többek között arról híres, hogy azok is ismerik, akik sosem látták, nem is olvasták, csak a leglényegesebbet tudják róla, azt, hogy kevés dráma akad a világirodalomban, amiből ekkora balhé kerekedett volna. A Figaro házasságáról szokás azt tartani, hogy egyenes utat jelentett a Bastille lerombolása, a francia forradalom előjátéka felé, ami nem biztos, hogy igaz, de tagadhatatlanul szépen hangzik. A Julie kisasszonyban ezzel szemben nem a köztereken, hanem legintimebb csatatereinken, az ágyunkban és a zsebünkben folyik a harc – gazdag és szegény, úrnő és szolga, férfi és nő között – borítékolható végeredménnyel, amely nem más, mint a mindkét fél számára megalázó vereségként értékelhető döntetlen.
Drámaelméleti tudósok, irodalmárok, kritikusok, valamint a legnagyobb szaktekintélyek, azaz a nézők egyetértenek abban, hogy a Julie kisasszonyban a szinopszisa a legjobb, az alapötlet kidolgozsa bizony már hagy maga után kivánnivalókat. Színházunk saját változata ezt a csorbát igyekszik kiköszörülni: megtartja az alapötletet, de nem tud és nem is akar eltekinteni mindazoktól az eredményektől, amelyeket a XX. század hozott a szexualitás és a lázadás terén – melyeknek hála annyival zaklatottabb és boldogtalanabb lett az életünk. Az előadás hossza: 85 perc egyben

A Jutalomjáték a létformák drámája. Főhőse a felelőtlenség játékosa. Tehetségét és családját kockáztatta az azonnali örömért. A környezetében is tapsra vágyott Scott Templeton s így vesztette el a feleségét s ébresztett haragot s tán bosszút a fiában. Ez a Jutalomjáték, meglehet az utolsó: egy halálosan beteg ember vicceit beárnyékolja a szörnyű betegség. A vígjáték azonban a fordulatok műfaja s az izgalmakban bővelkedő komédia könnyes mosollyal békíti össze a családot.