Tréfás, interaktív játék óvodásoknak, kisiskolásoknak.Az előadás időtartama: 50-55 percGondoltátok-e?A kimondott szavaknál jóval többet mondanak el rólunk, érzéseinkről, szándékainkról a mozdulataink, az arckifejezésünk és a testtartásunk, még akkor is, ha manapság a legtöbb ember nem fordít elég figyelmet a szavakon túli jelzésekre.Dvorák Gábor pantomimművésztől megtanulhatjátok, hogyan lehet különféle karaktereket ábrázolni; láthatatlan tárgyakat, élőlényeket megjeleníteni.Az előadások felépítése: közös tanulási szakaszban komikus bemutató a tárgyteremtő pantomimről. Asszociatív játék, együttes “varázslás” a metakommunikáció és a gesztusok eszközeivel. Vidám jelenetek, melyekben együtt kacaghatunk az emberi butaságon.

Kosztolányi Dezső szerint arról a magyarról, aki azzal dicsekszik, hogy ő bizony egy nótát sem ismer, mindig kiderül, hogy legalább annyit tud, mint bárki más. A magyar nóta több kultúrának, ízlésnek, zenei nyelvnek és kornak a találkozásából született műfaj. A bécsi szalonzene, a népzene, a cigányzene és klezmer keveredéséből létrejött, egyedi és összetéveszthetetlen zenei világ, melyet sokan épp kevertsége miatt nem tartottak igazi magyar kultúr-kincsnek. De ez a műfaj nem csak kialakulásának földrajzi és társadalmi okai miatt válhatott igazi hungarikummá. A nóta évtizedek óta a magyar ember lelkületének, magyarságának és eszenciájának dalba foglalása.

"Milyen lehet a hangja? Nincs hangja, teste van. Íze, ereje, sebessége, lágysága van. Néma hangszer, tele van zenével, ha jól állsz hozzá, megérzed, és egy másik füllel hallod. (...)." A consla saját improvizációs formanyelv, mely ötvözi a salsa mozgásanyagát,a kortárs tánc kreatív önkifejezést, és a kontakt tánc játékát."

"És szólt az Úr: legyen férfi és nő. És lett férfi és nő? hogy aztán ezer és ezer éve kergessék egymást folyton összeütközvén, mint két dühöngő dodzsem".

A Bartók Kamaraszínház tavaszi bemutatója az I love You de jó vagy, légy más! című musical-revü igazi zenés csemege. Több mint tíz éve játsszák nagy sikerrel az Off-Broadway-n és a világ más zenés színpadain. A mű hazai ősbemutatóját Ács János rendezte 2004-ben a Madách Színházban. Igazi bravúrdarab, amelyben négy fiatal színész ötvennégy szerepben csillogtathatja meg tehetségét.

A jókedvű musical valójában sziporkázó revü: az egymást váltó jelenetek variációk a párkapcsolati témára ? kezdve az első randevútól, a bukdácsoló keresgélésen át, a mézesheteken kicsit megpihenve, tovább a házasélet és a gyereknevelés útvesztőjébe, egész a temetőig? De talán még ott, az őszi napsütésben bandukolva is mellénk szegődhet a szerelem!

A mulatságos jeleneteket néha lírai dalok, néha már-már parodisztikus zenei betétek színezik.

Játék gyerekeknek és gyerekszívű felnőtteknek

A kis Matykó királyfinak meghal az édesapja és így Matykónak hétévesen szembe kell néznie az uralkodás nehézségeivel és az ellenséges királyi udvarral. Ám a kis király nem esik kétségbe, megnyeri az ellene indított háborút és új reformokat vezet be országában. Megalakítja a gyerekparlamentet és megmutatja a felnőtteknek, hogy a gyermekeknek ugyanúgy vannak jogaik.Udvarában fogadja az afrikai királyt és maga is ellátogat hozzá. Mindenben segítségére van az éneklő tündér, Papusa, aki megmutatja Matykónak milyen szép is a természet és milyen jó dolog egyszerűen élni. Azonban egy királynak, aki még csak hétéves, mégsem könnyű a dolga…
JANUSZ KORCZAK: Az eredeti meseregény írója, az Öreg Doktor, vagy Doktorúr 1878-ban született Varsóban. Zsidó származású lengyel pedagógus, író, publicista, orvos. Elsőként vette fel a harcot a gyermeki jogokért és a gyermekek egyenlő bánásmódjának megteremtéséért. Neveltjei gyakorolták az önkormányzatiságot és saját újságot jelentettek meg. Határozott elképzelése volt arra vonatkozólag, hogyan kell bánni az úgy nevezett „nehéz gyerekekkel”. Megszámlálhatatlan publikációja a mai napig útmutató a lelkiismeretes pedagógusok számára. Életének utolsó három hónapját a varsói gettóban, egy árvaházban töltötte. Bár felajánlották neki a menekülés lehetőségét, ő nem fogadta el és 1942 augusztusában neveltjeivel együtt ment a treblinkai gázkamrába. 

BRONISŁAWA WAJS-PAPUSZA A legismertebb, roma nyelven író lengyel cigány költőnő. Azon kevés roma nők közé tartozott, aki önállóan tanult meg írni és olvasni. Költőként 1951-ben debütált. Jerzy Ficowski, az ismert lengyel irodalmár fedezte fel és fordította le verseit lengyelre. Irodalmi tevékenysége, valamint a miatt, hogy élete eltért a tradicionális női szerepkörtől a cigány táborban, ahol élt, kiközösítették. Emiatt élete utolsó éveiben gyakorta volt pszichiátriai intézetek ápoltja. Verseit, melyben főként a természet szépségéről, méltóságáról és a cigányok szabad életéről ír, német, angol, francia, spanyol, svéd és olasz nyelvre is lefordították. 1987-ben halt meg.

Mi is álmodunk az életünkről, mint Jolán, ahelyett, hogy élnénk azt, és közben katasztrófaturistaként szemléljük a sorsát, mert az nem a mi sorsunk, és az ő sorsa soha nem is lehetne a miénk.Az Ibusár mindig aktuális. Most is az. Mindig is az lesz, mert azzá tesszük. Az Ibusár számomra egy nagyon pontos lenyomata annak a keserűségnek, amely a harisnyaszagú mindennapi életünkben gyökerezik, és az a buta elvágyódás a csillogó operettbe, a múltba nem hidat képez, hanem csak az árkot szélesíti a két világ között. Mi is álmodunk az életünkről, mint Jolán, ahelyett, hogy élnénk azt, és közben katasztrófaturistaként szemléljük a sorsát, mert az nem a mi sorsunk, és az ő sorsa soha nem is lehetne a miénk. Pedig az, csak a menekülési útvonalak változnak. Jolánnak az operett, másnak meg más, amit nem akar beismerni, vagy talán nem is tud róla.
Sárbogárdi Jolán személyében maga a művészet és a dilettantizmus örök kérdése ölt testet, mely által azonban a valóság és fikció létkategóriáinak egymáshoz való viszonya, illetve egyidejű jelenléte is körvonalazódik. A mi előadásunk nem Jolán dilettantizmusáról, nem az operettstílusban vagy annak paródiájában való otthonosságunkról kíván szólni, hanem Jolán drámájáról: a körülmények és vágyak távolságáról, a képességek és a remények szétválásáról, az emberi kapcsolatokban tétova, mások érzelmi béklyójában vergődő egyén groteszk vergődéséről. Mindezt megfejelve a mi határon inneni vagy túli zavaros „balkáni” magyarságával és nemzeti öntudatával, amely gyakran csak annyira van köszönőviszonyban a vélt igazi magyarsággal, mint Jolán művészi önértékelése. Vajon mi is úgy halunk meg, mint egy dunántúli mandulafácska, aki rossz helyen született, rossz időben, akárcsak Jolán? Nem tudom. De lelkünk spirálos füzetét néha átitatjuk az operettek csillogó neonfényével, még ha az a spirálos füzet akkor is csak egy spirálos füzet marad.

A szerző műve a világot nyitja ki Miskin herceg jelenlétével az olvasó, a néző számára. Dosztojevszkij alakja egy lencse a világra, mintha a történelem filmjét követnénk ezen a lencsén keresztül. Egy szempont, ami hirtelen hat a többi szempontra. Ez a szempont a mi nézőpontunk. Az író kora s a mi korunk között van egy távolság. Ez a távolság elenyésző méretű, ha az „akkori” történések felé fordítjuk tekintetünket, múltba tekintő távcsövünk lencséin keresztül bebizonyosodhatunk arról, hogy a regény szövege nem áll olyan távol a mi a világunk filmkészítő valóságától. Hiszen az aprólékos bemutatása a helyszíneknek, szereplőknek, a pszichológia finom rezdüléseit felvonultató eszköztár kapcsán arra következtethetünk, hogy a folyamat nagyon figyelmes lekövetése az igényes mai film dimenzióját tárja elénk. Ezért is érzem úgy, hogy Dosztojevszkij még sohasem állt olyan közel ahhoz, hogy a színházzal szerződést kössön, mint ma.A recept nyilvánvalóvá válik az olvasó, a néző, a figyelmes követő számára, hiszen Miskin „krisztusi jósága” a mi idealizált világunk vágya is egyben, nem csupán az „akkori” Oroszországé. Az akkori Oroszországban hatalmas fizikai távok voltak, amelyeket nehezen lehetett legyőzni. Ma ezek a távok fizikai értelemben nem léteznek: könnyedén járhatjuk be a világot. Mégis a közöttünk, emberek között lévő távolság bizonyos értelemben egyre nagyobb és nagyobb… Vagyis a külső nehézség belsővé vált. „Minden” elérhető, amiről régebben álmodtak az emberek, de Miskin létezése, létérzése megfoghatatlan most is. Hiába győztük le a fizikai távolságot, a szellemek közötti szakadék hatalmas. De reményt ad mindnyájunknak (nekik a múltból és nekünk most), hogy a fényt megtaláljuk a szövevényes játszmarendszerben. Hogy képesek lehetünk felismerni saját gátjainkat, akadályainkat, melyeket magunk elé gördítünk észrevétlenül. Hiszen szellemi létünk alapjaiban tartalmazza a gyermeki kíváncsiságot, a játékkedvet, amely nem akar felmorzsolódni a felnőttek sokszor hitetlen és olykor hiteltelen polgári rendszerében. Emiatt a felnőttek, vagyis bizonyos felnőttnek tűnő részünk szembesülni kényszerül azzal, hogy a gyermeki fény útjába árnyékokat létrehozó elemeket helyezzen. De mivel vágyunk és azonosulunk ezzel a fénnyel olvasás vagy találkozás közben, ezért újra és újra az „eredendő jóság” keresésére indulunk. És ekkor belebotlunk Miskin személyébe, akár a regény szereplői. Elkerülhetetlenül sorsszerűvé válik minden találkozás, miközben még hiszünk abban, hogy képesek vagyunk változtatni az élet menetén. Ez a sorsszerűség-érzet tartja fent az akadály illúzióját, hogy hiába változtatunk. Mégis kénytelenek vagyunk kilépni a kényelmes mátrixból, amikor a herceg leül velünk teázni és beszélgetni.

Miskin 
Kiss Gergely Máté Rogozsin
Papp István Nasztaszja Filippovna
Zeck Juli Jepancsin tábornok
Csikos Sándor Jászai-díjas, Kiváló Művész Lizaveta Prokofjevna/Tockij
Vékony Anna Aglaja/Ippolit
Horváth Julianna m.v. Alekszandra/Kolja
Edelényi Vivien Adelaida/Pavlovics
Mészáros Ibolya Lebegyev
Kránicz Richárd Gavrila Ardalionovics (Ganya)/Schneider professzor 
Janka Barnabás Marie/Ivan Petrovics
Nánási Brigitta m.v. Komornyik
Horváth Sándor Továbbá
Czirják Csilla, Kis Eleonóra, Kuczmog Klaudia, Papp Renáta, Pintér Tímea, Repka Sára, Simon Erika, Törő Ildikó Zongorista
Dargó Gergely   Zeneszerző
Katona Dávid és Bakk-Dávid László Zenei szerkesztő
Katona Dávid Díszlet- és jelmeztervező
Giliga Ilka Fénytervező
Bányai Tamás Koreográfus
Bezsán Noémi Ügyelő
Kató Anikó Súgó
Csóka Áron Rendezőasszisztens
Homonna Nóra/Ozoroczki Erika Dramaturg
Adorján Beáta Rendező
Sardar Tagirovsky

A 15 esztendős Hanna és barátai az internetgeneráció tagjai, a 21. század gyermekei. Amikor osztályfőnökükkel múzeumlátogatáson vesznek részt, a sakkbajnok Hanna felfigyel Kempelen Farkas sakkautomatájára és játszani kezd vele. Miután mattot ad a gépnek, váratlanul a múltban találja magát, 1791-ben, Bécsben, Kempelen Farkas műhelyében. A múlt s a jövő találkozása azonban cseppet sem veszélytelen…