Az örmény Boghossian család lázas izgalommal készül szállodájuk, a Hotel Yerevan megnyitójára. Az utolsó simítások vannak csak hátra, mikor betoppan egy rejtélyes idegen, hogy mindent összezavarjon. Ráadásul a liftnek is lelke van.
A Hotel Yerevan című komédia a bohózatokra jellemzően vidám, mégis elgondolkodtató bonyodalmakat ígér. Bepillantást enged a diaszpóra hétköznapjaiba, miközben megszeretteti velünk szereplőit minden tipikus jellemvonásukkal és örménységükkel együtt. A Hotel Jereván ősbemutatója Budapesten lesz az Aranytízben a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjas Urartu Örmény Színház előadásában.

Az Ördög egy nap a kénköves lávató hevénél bűvös tükröt öntött, amibe ha valaki belenézett, abban mindent taszítónak, rútnak látott és ettől megdermedt a szíve, eltorzult a lelke. Ki is próbálta egy tündéren, majd utasította a két fiát, hogy vigyék Isten színe elé a tükröt, hátha őt is megronthatja. Útközben a két ördögfi a tükröt elejtette, ami pozdorjává tört, gonosz szilánkjaival és porával terítve be a Földet. Azóta vannak jégszívű, mindent fonákul, a rossz oldaláról látó, gonosz emberek.

„Sok arcom volt, most a valódit látják, egy emberét, aki nem akar dolga-végezetlenül távozni: haza akar érni az emberek szívébe. Hogy most nem vagyok színésznő? Nem tudom. Lehet, hogy a színészet, - a valódi, –a tökéletes azonosulás, a tökéletes igazmondás. A jó színészethez elég a tökéletesen hazudni tudás képessége is: úgy tenni, mintha… Nekem azzá kellett válnom, szó szerint és valóságosan. A legvacakabb szerepért összezsugorodni, vagy megnőni saját határaimon túlra. Iszonyú szép és félelmetes volt… A nevemet i-vel írom, az y-t színigazgatók és újságírók ajándékozták a múltban. Megszoktam, mint a vörös hajam. Ma, mint minden hazugság, zavar. ’945 után én már nem csak színt akartam játszani - közölni akartam valamit. Hoztam valamit a hegyekből!  Igen, Istennel a hátamon, sokszor keresztbe feküdtem karrierem útján. Igen, önsors rontó is voltam. Nem maradt utánam semmi, amit szívből vállalok, csak három magnótekercs: az 1959-es Bartók termi estém, a „ Pacsirta,” és a „Bujdosó lány.”

1. rész | Belső hangok - etűdök egy témára
1. etűd: külső csendek-belső hangok2. etűd: a szerelmes róka3. etűd: férfihangok4. etűd: búcsú a hangoktól 5. etűd: külső hangok – belső csendek

2. rész BOLERO
A Bolero-t 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére. Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen a Bolero egy klisékkel terhelt, „agyonjátszott” darab. Előttem már nagyon sokan alkottak rá táncműveket és nem egy, több etalon is volt közöttük, amelyekre a közönség még élénken emlékszik. Maurice Béjart, Markó Iván Nem szerettem volna epigon lenni és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a „történetet”. Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab, tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni. A már-már groteszk, szinte parodisztikus társastánci elemek és a modern tánc eszközeinek ötvözésével szerettem volna egy sajátos stílusú formanyelvet teremteni. A táncosok egyszerű, minimalizált mozdulatainak fokozatos bonyolításával, a létszám növelésével, a térformák egyre gyakoribb váltakozásával igyekeztem a mozgást a monoton, ám egyre inkább fokozódó, lüktető zenével egyenlő szintre emelni, és e kettő harmonizálásának eredményeképpen teljes egészet alkotni.

Történik Budapesten: 1957-ben és 1989-ben. Gyors egymásutánban követik egymást az események. Könyörtelenül tolja őket előre valami. Temetéssel kezdődik a váratlan fordulatokban gazdag dráma: temetik a forradalmi harcok tevékeny résztvevőjét, a meggyilkolt csepeli martinász Montág Ernőt. (1932–1957. Élt 25 évet.) Koporsója mellett szerelmese, Kapás Juli, az újpesti Törekvés kenyérbolt tizenhét éves eladója olvassa föl az elbúcsúztató imát.A temetés után az 56-os forradalom vérbefojtását követő idők embervadászai lelkileg kerítik kézre Kapás Julit, azzal a céllal, hogy vezesse el őket a még szabadon lévő, fiatal forradalmárokhoz. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem Montág Ernőt, hanem helyette egy felismerhetetlen halottat temettek el, Montág Ernő pedig disszidált és Nyugaton él. Ezzel módosul a Julihoz kapcsolódó cél: vele akarják kinyíratni a szerelmesét; manipulálják abból a célból, hogy csalja haza Montágot, akivel mindenképpen le akarnak számolni a megtorlók, mert a fiatal csepeli munkás irányítóként – az elsőtől az utolsó percig – bátor és szellemes akciókkal vett részt a harcokban. Juli manipulációjának folyamata bemutatja a megtorló gépezet finommechanikájának működését, a visszaélés-technikát, a „hazugságtudományt”, az emlékezet, az emlékek átalakítását: a konszolidáció megnyomorító mókáját. A manipuláció azonban így is csak részben „sikeres”. A Hubertusz című egész estés dráma forradalom és szerelem, hűség és csalás örök témájának forgatagában tárja elénk a huszadik század második felének magyar történelmét. Utolsó szava az „igen”. Kitartásra és küzdelemre buzdít, miként Az ember tragédiájának utolsó szava is.

A Hullámok hat ember belső monológja, akik élete a gyermekkortól az öregségig összefonódik.
Életünk nagy részét rövid pillanatok hatják át, melyekre nem is ügyelünk, azonban bélyegüket örökké magunkon viseljük. Az életet, az idő folytonosságát csupán a pillanat tudja széttördelni, melynek átélése teljesen szubjektív. Ilyen pillanatokból nem építhetünk fel egy objektív időt, azonban pillanatok sorával bemutathatjuk azt. A történet egy bensőséges meditáció, intim kirakósjáték.
A darab tükrözi Virginia Woolf világát, a frusztráció, az öröm, a gyengédség és a magány bonyolult keverékét.Az előadás 50 perces.
Előadók: Horváth Zita, Hoffmann Luca, Safranka-Peti Zsófia, Csizmadia Tamás, Frigy Ádám, Taba Benjamin Zene: montázs Világítás: Hepkó Miklós Látvány, jelmez, koncepció: Feledi János Koreográfus-rendező: Feledi János Támogató: Nemzeti Kulturális Alap Produkciós partner: Pro Progressione, Nemzeti Táncszínház, Bethlen Téri Színház

 Monodráma Lars von Trier azonos című filmje alapján „Bess mélyen vallásos lány. Egy elszigetelt közösség szigorú rendben élő gyülekezetének tagja. Gyermekien ártatlan, s végtelenül érzékeny. Újdonsült férje, Jan az első férfi az életében. Az általa megismert testi öröm Bess szemében hasonlóan szakrális természetű, mint egy összekulcsolt kezekkel elmondott fohász. Szent és profán számára elválaszthatatlanok, ahogyan az egymás után vágyódó szerelmesek is. Mindenben ott a Teremtő, aki olykor kemény próbatételek elé állítja teremtményeit. Mikor Jan egy balestet következtében nyaktól lefelé lebénul, arra kéri a lányt, hogy mentse meg őt a haláltól. A szerelem hatalmas erő, de hol vannak a határai? Mi a legtöbb, amit még képesek vagyunk megtenni a másikért, s mi az, amitől már meghátrálunk?” (Oláh Tamás)

Az előadás 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

A humor az ember kiváltsága. Van példa az állatvilágban is vidámságra, játékra, mókázásra, de a szándékosan vicces dolgok generálása már csak a homo sapiens sajátja.A zsiráf nem töri a fejét, hogy megtréfálja az oroszlánt vagy megnevettesse a társait, de még egy szurikáta sem tud azon nevetni, hogy elesik a szomszédja. Mi igen.A humor egy ajándék az ember számára, szórakoztat, sokszor feszültségeket old fel. Forrása legtöbbször a saját hülyeségünk, gyarlóságunk, akár az egyént, akár az emberiséget nézzük.Kiss Ádám és Benk Dénes új közös estje erre a gondolatmenetre épül. A produkció a felegyenesedésünk hátrányait vizsgálja, különös tekintettel a mai gondolkodó ember vállára nehezedő temérdek teherre (reklámok, címlapok, tanfolyamok, életmódtippek ezrei, stb.), mely tele van ellentmondásokkal. Tudjuk, hogy mi a jó, mi a rossz, mi az egészséges, mi a káros, mégis elveszünk az információ-cunamiban, és a döntéseink nem mindig a legjobbak. Talán pont ezért kaptuk a képességet, hogy nevetni tudjunk, hogy könnyebben vegyük, viseljük terheinket és hibáinkat.

Tomcsa Sándor novellái a mindennapi élet kis helyzeteiről szólnak, melyekben fondorlatos ügyességgel találja meg mindig a humort, az iróniát, a szívszorító párhuzamokat. Főszereplője, az éhezést művészi szintre vivő író olykor nagy tételben való paprikakereskedésre vállalkozik, máskor létfilozófiai vitába bocsátkozik egy medvével.

Először Puzzle címmel írt Kerékgyártó darabot, majd ebből készült a szerző Hurok című regénye. Bagossy László a darabnak a Stuttgarti Theater tri-bühnében rendezett német nyelvű előadásában a regényből is beemelt részeket. Annak az előadásnak a szövege alapján készült, ez a magyarországi ősbemutató.
Az előadás kegyetlenül éles reflektorfénnyel pásztázza a magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét, a minisztertől a drogos fiúig, a nagyvállalati vezérigazgatótól a bolti eladóig.
A történet mintázata régről ismert, Arthur Schnitzler a huszadik század fordulóján írt Körtáncának szerkezetét eleveníti fel a szerző, de míg ott a történet továbblendítője az erotika, a szexuális aktus, – a társadalom különféle bugyraiból újabb és újabb csábítók és elcsábítottak tűnnek föl – addig a Hurokban napjaink emberének alávetettsége, kiszolgáltatottsága mozgatja a történetet. A megalázottból a következő jelenetben megalázó lesz, aki éppoly kegyetlenül kínozza áldozatát, ahogy őt kínozta nemrég valaki, akinek ez hatalmában állt. És persze mindenütt ott a pénz, az anyagi haszon, a mohóság. Fájóan hiányzik viszont a szolidaritás, az irgalom, és ahol ez mégis megjelenik, ott…de ez, kiderül az előadásból.
Szereplők:
MÉSZÁROS MÁTÉ
DEBRECZENY CSABA
JÁRÓ ZSUZSA
NAGY DÁNIEL VIKTOR
EPRES ATTILA
RÁBA ROLAND
GOMBÓ VIOLA LOTTI
DÉKÁNY BARNABÁS
……………………………….
A csembalónál – KÁKONYI ÁRPÁD/LENGYEL ZOLTÁN Szerző: KERÉKGYÁRTÓ ISTVÁN
Dramaturg: BAGOSSY LÁSZLÓ
Látvány: BAGOSSY LEVENTE/VIRÁG VIVIEN
Zenei vezető: KÁKONYI ÁRPÁD
Rendező munkatársa: SZAKÁCS ZSUZSA Rendező: BAGOSSY LÁSZLÓ Producer: ORLAI TIBOR