A mesehős többnyire a legkisebb fiú, aki a sötétség hatalmai ellen száll harcba. Előbb életét áldozza, vagy rangját, szabadságát veszíti el, hogy utóbb szerelme vagy más segítője révén föltámadjon, vagy rangját, szabadságát, erejét visszanyerje, és győzedelmeskedjék ellenségei felett. Ebben a mesében Fehérlófia száll szembe a gonosz hatalmával – előbb legyőzi az ellene törő Fanyűvőt, Vasgyúrót és Kőmorzsolót, hogy aztán segítségüket felhasználva megjárja az alsó világot, s megszabadítsa a királylányokat… Aztán a mese nem úgy folytatódik, ahogy szeretnénk: nem a boldog befejezés jön, hanem a barátoknak látszó segítőtársak árulása, s Fehérlófiának új erőre és új tapasztalásra lesz szüksége ahhoz, hogy helyreállítsa a világ rendjét… 

Balog István vitézi drámáját Németh Ferenc átirata nyomán színpadra írta: Lénárd Róbert.
Az előadás rendezője Žanko Tomić.Gyökeres változások a szupermarketbenA Fekete című előadás és minden ami benne zajlik ‒ furcsa.Balogh István 19. században íródott drámája reakció a Belgrádban történő törökök elleni lázadásra, amely később az első szerb felkelés néven épült be a köztudatba.A szöveget Németh Ferenc adaptálta, majd Lénárd Róbert ‒ nem igazán tartva magát az alapszöveg romantikus drámaszerkezetéhez ‒ teljesen átírta.A Žanko Tomić által rendezett zsánerében akció-musicalnek titulált darabban Fekete a turkokapitalizmus elleni lázadás élére került, társai Sztanoje Glavás és húga, a feminista Angyélia, a családja által keresett bizonyos Szímity nevű entitás, és még néhány alak, aki ahogy azt a forradalomban illik, csak ki szeretné használni a helyzetet.Az Osztrák-Magyar Monarchia az Európai Unió, Szerbia egy szupermarket, amihez érdekek kötik az arabokat és az oroszokat is. A darab tele van hasonló izgalmas metaforákkal...Bármennyire is viccesnek tűnik ez az ultra-ironikus, a giccs határait pengető komédia, egyáltalán nem naiv, hiszen ez a zsáner még a 20. századi úgynevezett „komoly” művészetekben is meglelte helyét.A giccsből a kempbe, kempből a trashbe való áthajlás, a határok eltörlése valójában eredeti művészi stratégia és kifejezési forma, amely öszekeveri és megbolygatja a határokat a populáris, a klasszikus és az akadémiai kultúra között.A deelitizáció, a társadalmi osztályok közötti különbségek elleni lázadás hozzátartozik a trash művészethez és hozzájárult annak a fejlődéséhez, tehát van értelme helyet adni neki olyan intézményekben is, mint a színház, főleg ha elavult, hipszteres témákkal foglalkozik, mint például a politika és fogyasztói társadalom elleni lázadás.De miért épp Karađorđe? Miért ne? Ez is egy ide illő kritika, „drámai fordulat”, ha megfigyeljük a vezérségből, a hősiességből és a személyi kultuszból adódó problémákat, hiszen alapból a gyökeres változás szükségéről van szó.Hiszen nyilvánvalóan semmi sem változott meg, mióta világ a világ.Az Újvidéki Színház társulata, ezúttal Mészáros Árpáddal (Feki) az élen, és új gárdával megerősítve (Soltis Lehel, Szalai Bence, Ozsvár Róbert, Orlovity Sztaniszlava) újból hibátlan, Elor Emina, Crnkovity Gabriella, Pongó Gábor, Német Attila, Sirmer Zoltán átláthatatlan színészi bravúrjaival...Az előadás vizuálisan (díszlet Saša Senković, jelmez Jasna Badnjarević, fény Majoros Róbert, koreográfia Ista Stepanov, smink Bojana Radović) és hangzásilag (zeneszerző Klemm Dávid, hangosítók Lukács Attila, Bíró Tibor, Fekete Árpád) is mély nyomot hagy a nézőben, a vicces public replacement-reklámokkal Tarantinóhoz, Bollywoodhoz, Internacionáléhoz, testvérgyilkossághoz, ISIS-hez, az újabb, finomabb és jobb üdítőkhöz, felmosószerekhez, telefon-applikációkhoz, és ki tudja még mi-mindenhez, ami a Fekete című előadásban nagyon, nagyon viccesnek tűnik.Igor Burić
Dnevnik napilap

A Liliom, a Játék a kastélyban, A testőr, Az ördög és sok más remekmű világhírű szerzője 1914–15-ben haditudósító volt a galíciai fronton. Élményeiből darabot írt, A fehér felhőt, amelyet 1916-ban mutattak be a Nemzeti Színházban, az egyik főszerepben Bajor Gizivel.„Amíg ez a megpróbáltatás tart, lehet-e hozzá tollal érni? Viszont amíg tart, lehet-e egyébről írni? – fogalmazott a világháborús darabról és annak aktualitásáról a Nyugat kritikusa Ignotus, Kosztolányi pedig azt írta A fehér felhőről: „csitító morfium a fájdalomra”. Molnár, a vérbeli hírlapíró-tudósító megírta újságokba, amit látott, és Molnár, a vérbeli színházi szerző, megírta színpadra is, amit gondolt és érzett.Az első világháború kitörésének 100. évfordulója jó alkalom arra, hogy ezt az elfeledett kincset, Molnár Ferenc „ismeretlen” művét újralássuk a Nemzeti színpadán. Vidnyánszky Attila és alkotótársai emléket állítanak a mű színrevitelével, és a felejtés ellen is tesznek. Az előadásban résztvevő színinövendékek saját családjuk emlékeit, történeteit, legendáit is felkutatták, előkerültek régi levelek, naplók, amelyek – ha csak egy-egy mondat erejéig, egy-egy motívumként is – a produkció részévé válnak.Kiderült, hogy a múltnak mélységes kútjából még előbányászhatók a családi emlékek a 20. század első nagy iszonyatából, az első világháborúból… A fehér felhő, amely a Nemzetiben készül, generációk találkozása: leendő színészek, fiatal és a középgenerációhoz tartozó művészek és a szakma idősebb nagy alakjai – mint például Béres Ilona – együtt játszanak Molnár Ferenc álomdarabjában.Történik 1915-ben. Valahol Galíciában. Magyar huszárok éjszakáznak sorsukra várva. Az elkövetkező ellenséges támadás a legsötétebb forgatókönyv szerint zajlik. Otthon asszonyaik virrasztanak nagy gonddal megírt leveleik fölött, melyek közül néhány még életben talál egy-egy katonát. A többi asszony már csak a férj halálhírét kapja válaszul, aki a lövészárkok mocskában, idegen földön, lerongyolódva, ki tudja miféle hatalmakért harcolva pusztult el. A gyerekek elindulnak felfele, a falu határában lévő hegyre, ahol – így képzelik – apjuk, a mindenkori közlegény, tizedes, hadnagy vár rájuk... a fehér felhőn.

Ítélethirdetés nélküli gondolkodás a mindenkiben megbúvó pusztítóagresszió minőségeiről és működéséről, melyben a központ, a bárhol felbukkanó ómen: a „Fekete kutya”, mely a legeltérőbb minőségekben hirdeti jelenlétével azt, amit nevezhetünk sorsnak, végzetnek, vagy az emberi élet döntéseinek összesített eredményének.

Az előadásban arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e bármilyen fogódzó életünkben, ami segít megérteni és elfogadni mindennapjaink monotonitását. Létezik-e olyan kitörési pont, aminek a segítségével az egyén meg tudja védeni magát a tehetetlenség és kimerültség érzésétől, ahol az egyén nem fásul bele a hétköznapok rutinjába, ahol – hasonlóan, mint egy versenyben – fekete-sötét lóként győz saját futamában, megszabadulva a hétköznapok fizikai, érzelmi és mentális kimerülésétől. Ahol talál időt saját magára és vissza tudja szerezni motivációját létezéséhez.

kisoperett 2 részben

A Fekete Péter egy egyszerű, romantikus mese, igazi örökzöld dallamokkal fűszerezve. A történelmi korszak, amelyikben játszódik, ma is érvényes felfogást jelenít meg, vagyis humorral átszőtt meseszerű valóságban könnyebb a létezés. A Fekete Péter operett éppen ehhez nyújt segédkezet: pár órára fellélegezni, sírva nevetni és ismerős dalokat dudorászni. Az ismert főhős pechsorozatai mellett ez az előadás elsősorban a szerelemről szól.

A Rigai Új Színházat 1992-ben alapították és immár húsz éve Alvis Hermanis művészeti igazgatása alatt működik. Alvis Hermanist nemrégiben az utóbbi évtized tíz legnagyobb hatású színházi személyisége közé választotta a DU svájci művészeti és kulturális folyóirat, jelentős európai színházakban dolgozik és számos rangos díjat kapott.A Fekete tej című előadásban Hermanis a lett identitás archetípusát szeretné tetten érni. „Az Alvis Hermanis által teremtett világ gazdag és sokszínű. Meg lehet benne találni a férfiasság és nőiesség eredetét, a rendező és a színészei kapcsolatának összetettségét.”- írja Valda Čakare lett kritikus.A rigai színészek két évig gyűjtöttek történeteket Lettország különböző régióiból, ezek alapján készült az előadás. Azt tapasztalták, hogy csak vidéken egyértelmű, hogy a lettek mások, mint a többi ember. Ezek a különbségek a városokban eltűnnek. A vidéki életforma központi eleme pedig a mezőgazdasági munka, ami Lettországban főként az állattartásról szól. A végső tanulság pedig az, hogy amikor az utolsó lett nagymama átadja az utolsó tehenet, az igazi Lettország a múlt egy darabjává válik. Ezért szereplői ennek az előadásnak a tehenek is.

Cigány-magyar-spanyol költők versei hangoznak el autentikus cigány dalokkal színesítve. (Pl.Szécsi Magda,Choli Daróczi József,Lakatos Menyhért,József Attila,Nagy László,Federicó Garcia Lorca stb.)Az est időtartama igénytől függően 15-60 percig kérhető.

Szenvedély és hazafiság Bácskában a történelem sorsfordító viharának közepén.A történet kezdetén a Bácskában a magyarok az urak, de a barátságok, szerelmek nem a nemzeti hovatartozás szerint köttetnek. A szerb házaspár, Irina és Dusán az ablaka alatti szerenádra ébred: a falujukban állomásozó magyar katonák jöttek búcsúzni, indulniuk kell a frontra. Nagy mulatozás kerekedik, fülbemászó magyar és délszláv dalok csendülnek fel. A magyar főbíró is a társaságban van, ő titokban szerelmes a szép Irinában, ugyanakkor barátjának tudhatja Irina férjét Dusánt. Irina is vonzódik a magyar férfihoz, de szerelmüket egymás elől is titkolják. A történelem az ő esetükben valóban sorsfordító, hiszen amikor a szerbek átveszik a Bácskában a hatalmat a magyar főbírónak menekülnie kell. Vajon mi lesz a feleségére féltékeny szerb férj és a magyar férfi barátságával, követi-e magyar szerelmét a szerb nő és hogyan éli meg a hatalomváltást a darab többi szereplője? Erről szól a romantikus, olykor drámai, máskor humoros színmű, amit gyönyörű dallamok tesznek még emlékezetesebbé.

Az 1930 novemberében bemutatott Feketeszárú cseresznye hozta meg Hunyady Sándor számára az igazi sikert, tette elismert és ünnepelt drámaíróvá. Hunyady a Trianon-problematikát, a történelem eseményeit nagyformátumú módon hangolja egybe hősei egyéni sorsával. A szereplők konfliktusaiban árnyaltan mutatja be a körülmények deformálta emberi magatartásokat.