Don JuanA család, szerelem, házasság, szexualitás fogalmak társadalmi jelentése, megítélése radikális változásokon ment át Don Juan alakjának megszületése óta, de férfi és nő szükségletei örökkön adottak, s egy jellem bármilyen időkben lehet olyan végletes, mint Don Juan. Don Juan csupa szélsőség. Vajon nem épp ez vonzza a nőket oly végzetesen? Vagy talán épp a nőkben meglevő vágykép hozza létre egyes férfiakban a donjuan-i karakter feléledését?A négy évszak – FeminizmaAz évszakok múlása szimbolikus párhuzamba állítható az emberi életút fejlődésével, jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova „Feminizma” című írása segített irányt mutatni.A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez. Egyre inkább azt tapasztalja, hogy a férfiak világa egy kemény, zárt kör, ahonnan a nők eleve ki vannak zárva. Azzal szembesül, hogy nem érdemel figyelmet, csak a teste, a női mivolta „bevetésével”. A hatalom megszerzésekor azonban hiába a siker és a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.

Miguel de Cervantes 17. században írt örökérvényű műve, amely a mai napig a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotása, számtalan formában ihlette meg a képzőművészetet, a zenét és természetesen, a színházat is. Babits Mihály megfogalmazása szerint „Don Quijote kívül áll a valóság korlátain, tilosban él: a fantázia tilosában. … Mi más ez az egész Valóság, mint egy nagy, gonosz Varázslat, amelynek törvényeit nehéz kiismerni, de amellyel reménytelen és hősiesen kell harcolni, míg élünk? Így lesz a Don Quijote, tudva vagy akaratlanul, az örök illúziók s reménytelen küzdelmek regénye.”Ilja Bocsarnikovsz, a fiatal, de már több figyelemreméltó színházi előadás rendezője (Három nővér, Lear) megint egy megkerülhetetlen európai klasszikus szöveget értelmez újra a debreceni társulat segítségével. Az eddig ismert feldolgozásokat is figyelembe véve egy önálló színpadi művet hoz létre Cervantes humorral és költőiséggel teli, ugyanakkor mély filozófia gondolatokat közvetítő regénye nyomán. Ebben az előadásban Don Quijote nem egy balga, reménytelen álmodozóként jelenik meg, hanem egy olyan hősként, aki az értékvesztett, pusztulásba rohanó világban, a kilátástalannak tűnő küzdelem során sem veszíti el hitét. Cervantes szavai szavaival élve: „Manapság a renyheség diadalmaskodik a serénységen, a tétlenség a buzgalmon, a bűn az erényen, a fennhéjázás a bátorságon”, ám mindezek ellenére „az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is”. És még akkor is, ha Don Quijote küzdelme hitéért, „illúzióiért” el is bukik a „szélmalomharcban”, életének példája jelként marad fenn a jövő számára, és halálában is megdicsőül.Ahogy művének végén írja Cervantes:Hamva itt a hős nemesnek
nyugszik, aki nagy nevet
messze földön küzdve szerzett,
s holtában se vehetett
rajt a halál győzedelmet.A világban észveszejtő
rém volt és madárijesztő.
ám szerencsés, ritka sorsa végül is őt igazolta:
balgán élt, s bölcsként veszett ő.

Milyen anyagból vagyunk? Mint álmaink? Mi lehettünk volna, ha nem színészek leszünk, hanem megmaradunk lovagnak, úgy, mint a gyermekkor hajnalán, amikor még minden lehetséges volt és semmi nem állt utunkba? Hová lett az az aranykor és a színház megteheti-e, hogy visszahozza? Cervantes megírta. Mi továbbálmodjuk.   Szereplők: Banka Lívia
Elor Emina
Ferenc Ágota
Huszta Dániel
Krizsán Szilvia
László Judit
Mészáros Árpád
Nagyabonyi Emese, m. v.
Német Attila
Pongó Gábor
Sirmer Zoltán
Szalai Bence, m.v.   Zene: Katona Dávid, m.v.
Díszlet: Dobre - Kóthay Judit, m.v.
Jelmez: Lőrincz Ilona, m.v.
Filmrendező, vágó: Nagy Bianka, m.v.
Operatőr: Szentgáli Csaba, m.v.
Korrepetitor: Szalai Bence, m. v.
Fény: Varga Somogyi Bálint, Illés Attila
Hang: Bíró Tibor
Smink: Bojana Radović
Súgó, ügyelő: Bíró Alekszandra, Lovas Csilla
Fotó: Srđan Doroški Rendező: Sardar Tagirovsky, m.v. A Cervantes legendás regénye ihletése alapján készült Don Quijote Second Hand darab a regionális színházi csodagyerek, Sardar Tagirovsky rendezésében kerül bemutatásra. Az orosz-tatár származású (Kazánban született, Magyarországon nőtt fel, iskoláit pedig Romániában fejezte) rendező műhelymunka keretein belül igyekezett a társulattal kollektívan megalkotni a szerepeket, amelyek az előadás alapjait képezik. Tagirovsky az egyik legizgalmasabb fiatal színházi alkotó Magyarországon és Erdélyben. Előadásainak nagyon gazdag a képi világa, csodálatos zenével és hangokkal átszőve.
A Tagirovsky-féle Don Qujote nem követi pontosan a regényt, hanem a színészi játék, a színpadi képvilág, valamint a színpadi hangulat segítségével elemzik ki a donkihóteságot, mint jelenséget, a harcot a saját szélmalmaikkal.

A főszereplő maga Dorottya, aki olyan idős, csúnyácska és fogatlan, hogy a hamut már mamunak, a szöszt pedig pösznek ejti. Gúny tárgyává válik amiatt, hogy idáig még egyetlen egyszer sem kelt el a férfiak társaságában.Meghallgatni Gál Tamás hatásos előadásában a jól meghúzott/átírt Dorottya szöveget: szórakoztatóan helyettesítheti a gimnáziumi kötelező irodalom kissé poros, de nyelvileg remek darabjának elolvasását.

Farsang van. Ez a nap nemcsak a mulatozásról szól, hanem arról is, hogy a hajadon lányok párt találjanak maguknak. De mi történik ha a hajadon csúnya, öreg és megkeseredett? Gúny tárgyává válik, ahogyan Dorottya is, aki kora ellenére még egyetlen egyszer sem kelt el. Bosszút forral, melyhez szövetségeseket gyűjt. Az egyik ifjú azonban keresztül húzza számításait. Csokonai egyetlen napot felölelő komikus eposza diadalmas drámai történetté alakul a szemünk előtt.

A “Dózsa György unokája vagyok én” szindróma nemcsak Ady Endre békétlen önvallomása, hanem a mindenkori népéért érzékeny, magában valamit tenni akaró nyugtalanságot érző emberé. A szerző Székely János a vezető egyéniség kiválasztottságának fény és árnyoldalait, a mindenkori vezér és nép viszonyának ellentmondásosságát fogalmazza meg.

„Így torzulunk el, s válunk nyomorékká, lelkünkben mind, kik urak nem vagyunk.” Ezek Dózsa szavai, aki egész életében származásával küzdött. Személyében az egyszerű ember próbál felülemelkedni a hazugságon, színlelésen, hogy megfordíthassa a magyarság sorsát. Mihályi Győző szuggesztív erővel, rendkívüli játékkal formálja meg a parasztvezér alakját. Székely János zenei pontossággal hangszereli a „Dózsa szimfóniát” a lázadástól a végső áldozatvállalásig.

Egészségről, betegségről verssel, zenével, tánccal gyerekeknek és szüleiknek!Minden gyermek életében az egészséghez és a betegséghez számos élmény, emlék, megélt és tapasztalt esemény kapcsolódik, ezeket szeretnénk körbe járni az előadás során. (Miért fontos a kézmosás, a fogmosás? Milyen az, amikor kórházba kerülünk? Milyen az, amikor vért kell venni a gyermektől egy vizsgálathoz vagy meg kell röntgenezni?) Az egészség-betegség, mint bázis téma számtalan játékra és közös gondolkodásra ad lehetőséget. Az előadáshoz kortárs költők, írók (Bartos Erika, Birtalan Ferenc, Fecske Csaba, K. László Szilvia, Kukorelly Endre, Lackfi János, M. Simon Katalin, Marék Veronika, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Szabó T. Anna, Varró Dániel) verseiből, prózáiból merítettünk.