Doctor Herz Nobel-díjas tudós, híresség alig múlt harmincéves, és már mindent elért, amit a szakmájában lehetséges. Az elismert tudós régóta kísérletezik az álmokkal, a valósággal és a gondolatok határainak kiszélesítésével. Lenyűgöző találmánya megeleveníti az emlékezetünkben, sőt a képzeletünkben létező személyeket. Mindezek ellenére egy padlásszoba az otthona, és nem adja a tudását a hatalomnak. A nagy kérdés, hogy hogyan tud ellenállni a mi jó doktorunk a nyomásnak, és meddig?

Enni jó! Enni majdnem olyan jó, mint játszani, de játszani és enni egyszerre a világon a legjobb dolog. Főleg reggelizőst, ebédelőst, uzsonnázóst és vacsorázóst: gombócokkal, akár a labdák, dödöllével, mint a kis csigák…                

Bereczki Zoltán egyszemélyes darabbal jelentkezik a Játékszínben. Amerikai mintára, a nézővel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadást hoz: Dolgok, amikért érdemes élni – Duncan MacMillan tollából. 

Duncan MacMillan, kortárs angol drámaíró kivételesen egyedülálló darabja, a Dolgok, amikért érdemes élni. Az eredeti monodráma lényegében egy rendkívül interaktív monológ,  amelyben egy kislány  felnőtté válási folyamatába  pillanthatunk bele, és tudhatjuk meg, miért is kezd el listát írni az élet apró örömeiről. A hagyományos színházi formáktól eltérően, a darab folyamán a közönség is bekapcsolódhat az előadásba.

 Koltay János, a szentmártoni gimnáziumi tanár és családja teljesen eladósodott. Körbetartoznak, a fűszeresnek, a suszternak, a szövetkezeti banknak, még a cselédlánynak is. Igyekeznek azonban mindenkit meggyőzni, nem lesz gond, hamarosan hazatér az egykor Kanadába kivándorolt nagybácsi, Hoffmann Tamás, aki dúsgazdag lett odakint, gyárai, földjei, ültetvényei, nagyvállalatai vannak, és ő elrendezi a család adósságait. Sőt, a kisvárost felvirágoztatja. De hamar kiderül: a „dollárpapa” szegény, mint a templom egere. Az összes vagyona néhány dollár. Az eladósodott család mégis tovább erősíti a „milliomos legendáját”, hogy ezzel megnyugtassák a hitelezőiket.
Gábor Andor üdén fanyar humorral írta meg a „pénz komédiáját” 1917-ben. Negyven évvel később Rajz János felejthetetlen filmes alakításával lett igazán ismertté a vígjáték. Színházunknak a Dollárpapa címszerepére Papp János színművészt sikerült megnyerni. 

Gábor Andor Dollárpapa című, eredetileg 4 felvonásosnak szánt komédiáját 1917-ben írta, de igazán híressé negyven évvel később Rajz János felejthetetlen alakítása tette az 1957-es filmváltozatban. Az író kabaréjeleneteinek és kuplé számainak dalszövegeit Szirmai Albert neves operett szerző fülbemászó melódiákká változtatta, melyek közül jó néhány felcsendül majd az este folyamán a Börze-daloktól, az Ijedt emberen át a Szvetozár és Lajcsiig.

Schiller Don Carlosa Hamlet vagy Bánk bán mellett a drámairodalom egyik legismertebb vívódó hőse, akinek szintén az a „gyönyörű teher” jutott osztályrészül, hogy neki kellene helyretolni a kizökkent időt. Az eredetileg a barokk Spanyolország lenyűgöző, fény-árnyék kulisszái közt játszódó politikai krimi és szerelmi forrongás címszereplője egy tiszta szívű, nagyra hivatott, Európán átívelő ambíciókat és romantikus álmokat dédelgető fiatalember, akinek épp saját zsarnoki apja állja útját, mind karrierjét, mind magánéletét illetően. Ám ha elhagyjuk a kor kétségkívül impozáns díszleteit, legalább annyira izgalmas, és minden ízében kortársi történetet kapunk, ahol az apák generációja csap össze a fiúk minden ízében mást kívánó, másért lobogó, más értékrend mellett hitet tevő világával, fojtogató és ellentmondásos viszonyok sűrűjében áhítoznak a leginkább csak hiányával tüntető szeretetre, életveszélyes sakkjátszmák közt kell boldogulnia még a legsemlegesebb álláspontot képviselőnek is. Schiller kortársa, a költő Hölderlin így ír az egyszerre szerelmi, ideológiai, politikai és családi konfliktusokat ütköztető darabról, melyet olyan kevesen értettek meg a kortársak közül: „A Don Carlos hosszú ideig varázsfelhő volt, amelybe ifjúságom Jóistene beburkolt engem, hogy ne lássam meg túlontúl korán a környező világ kicsinyességét és kegyetlen durvaságát.”A számos izgalmas, összetett, drámai szépségű karaktert felvonultató alkotást a Nyíregyházán most először dolgozó Szabó Máté rendezi. 

A teljes Don Dzsovanni Leporello előadásában - 18+ felnőtt előadás“…egy mellszobornyi ablakkeretben, mint élő El Greco önarckép bóhóckodik Paizs Miklós, ujjbábokkal játszva a sztorit… …Egészen rendkívülien elképesztő, ahogy egymaga elénekli a teljes operát, együttesekkel és brutálisan kavargó finálékkal együtt. Nem viccelek, még az áriák-beli futamok is megvannak. Nyilván nem operaéneklést kapunk – szerencsére, hanem rettenetesen kifejező előadást. Közben pedig őrületes nyelvi leleményű közjátékokkal tarkítja a történet folyását, melyekben a figyelmes néző töméntelen kulturális áthallást fedezhet fel számos irodalmi, film és zenei műalkotás irányába. Az apró arcrezdülésekig minden helyén van, semmi felesleges allűr, vagy ripacskodás (najó, az egész egy bazi nagy ripacsparádé, de az opera műfaj erről szól ugye)…. …Konkrétan a szöveg az előadó saját magyarítása, hű a tartalomhoz és többnyire az eredetihez is, de durva mai szlengbe ültetve. Hibátlan, azt kell megint mondjam. 10/10 (Bárány Péter: Don Dzsuva)