"Az író, amikor ír, általában fantáziájára hagyatkozik, vagy személyes emlékezetének törmelékéből építkezik. Nekem gyenge az emlékezetem, és a képzelőerőmet se tartom sokra: szívesebben dolgozom élő modellről. "Dokumentumot" írok, létező, egyedi alakok portréit rajzolgatom. Ez a nőalak, Etelka, aki itt megszólal, ha jól végeztem magam vállalta dolgomat, élethűen és egészen olyan, mint az a valóságosan köztünk élő budapesti hajléktalan asszony, akivel találkoztam, aki mesélt nekem, beavatott élete drámájába: ezt az igazi "mesét" ketten írtuk. Hogy ő, Etelka miért nyílt meg előttem, csak találgatni tudom.
Nyilván őrjítő magányából akart szabadulni így, hogy elém teregette zsákutcába futott életét. Hogy én miért próbálom továbbadni Etelka történetét, azt már jobban tudom: szeretném áttörni a hideg falat, amely egyre keményebben kizárja polgári mindennapjainkból őket, közös életünk egyre nagyobb számban körülöttünk vegetáló kárvallottjait. Hogy kegyetlen sorsuk mennyire 'önhibáikban' gyökeredzik és mennyire a mi, a többiek, a sikeres túlélők szégyenletes bűneinek eredménye, az talán a kisebbik kérdés. Ennél fontosabb és sürgetőbb feladat, hogy felmutassuk fájó sebeiket és segítséget toborozzak számukra. Mert ép önmagunkat is csak így becsülhetjük." (Csalog Zsolt) 
1998-ban végzett a Színművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor osztályában egy bizonyos Fullajtár Andrea nevű lány. A nevét már rögtön, negyedévesen meg kellett jegyezni, mert ki lehet olyan bátor (pimasz??), hogy ugyan a neve után a színlapon még egy f.h. kitétel ficeg, de monodrámával indítja pályáját a Katona Kamrájában? A Csendet akarok egyértelműen az arcába vágta a szakmaíróknak és a nézőknek, hogy itt nem egy bizonytalan színinövendék áll (ül) a színpadon, hanem egy karcos már-színésznő. Huszonéves korában simán elhittük neki, hogy meghatározhatatlan korú hajléktalan. Mert úgy ült, úgy beszélt, úgy hallgatott, úgy nézett. Most, tizenkét év után Fullajtár megint csendet akar. Megannyi szereppel a háta mögött. Karcossága mellé azóta szakmai és élettapasztalatokat gyűjtött. Ezekkel együtt rajzolja meg újra Etelka életét. (Rick Zsófi)

mesejáték A különleges előadás a színházat a legújabb digitális technikákkal ötvözi. Interaktív vetítés, okos LED kosztüm, egy robotlabda és egy drón is színesíti ezt a csodálatos világot!
Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt egy igazi mesebeli élményt nyújtó előadás!
A BonBon Matiné felkérésére készült előadásunk Pinokkió történetét meséli el a 21. századba ágyazva. A mi történetünkben Pinokkió egy kis robotlány, neve Csenge. A kislány otthonosan mozog a virtuális világban és játékos könnyedséggel használja a digitális eszközöket, hasonlóan a mostani gyermekekhez. Magányos tervezője kiüresedett emberi kapcsolatait pótolná az új teremtményével, de mindekettejük számára megannyi meglepetést tartogat a változatos akadályokkal, nehézségekkel telített út, amelynek hatására mindkettőjüknek változnia kell.
Csenge célja itt is a húsvér emberré válás, mely felé rengeteg kaland és megpróbáltatás vezet és amelyek segítségével meg kell tanulnia a legfontosabb erényeket (bátorság, hűség, őszinteség, hasznos tevékenység öröme). Mindeközben tervezőjével együtt meg kell találnia az egyensúlyt a virtuális és a valódi világ között és kreatívan össze kell mindezeket kapcsolnia a valós élményekkel.
Az előadás hossza: 50′

Cserhalmi György, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas művész. Társulatunk tagja számos Oscar-díjra jelölt filmben játszott, Wim Wenders német filmrendező pedig a világ tíz legjobb színésze között tartja számon.Egy különleges, nem mindennapi találkozásra hívjuk kedves nézőinket, ahol Cserhalmi György mesél filmjeiről, forgatásokról, filmpartnereiről és az életét meghatározó filmrendezőiről: Jancsó Miklósról, Bódy Gáborról, Makk Károlyról és Lugossy Lászlóról. Az este folyamán rövid részleteket vetítünk legfontosabb filmjeiből.    Cserhalmi Györggyel Szikora János beszélget a Vörösmarty Színház Nagyszínpadán.

Túró Király udvarában történt az eset. Banyanyanya, a boszorka elrabolta Szépek szépe hercegnőt és a banyatanyára vitte. Volt nagy sírás-rívás a királyi házban! Az eset miatt tilos volt a nevetés a királyi udvarban. Itt élt egy legény, a Jankó, akit úgy csúfoltak: Csetlő-Botló Fajankó. Szerény volt és csendes, szorgalmas és rendes, minden kiesett a kezéből, izgult, összeakadt a lába, dadogott, makogott, elzsibbadt a szája. Egyszer a Fővezér mégis rajta kapta Jankót, amint nevetett, ezért az a király elé hurcolta. Közben az udvarban mindenki zokogott a királylány miatt. A király kihirdette: aki kiszabadítja a lányát, neki adja a királyságát és persze a hercegnőt feleségül. Csetlő-Botló Fajankó is elindult szerencsét próbálni.
Ami ezután történt, az majd kiderül az előadáson!

legendaadaptáció - gyerekelőadás 

Csíksomlyó ősi Szűz Mária kegyhely mivolta, történeti és spirituális hivatása, a tradíciót és a népet megtartó ereje adta azt a szellemi és lelki légkört, melyben a XVIII. század során a híres nagypénteki szenvedéstörténeti misztériumdrámák elhangozhattak.   Jelképes és egyúttal talán sorsszerű, hogy drámák kéziratai a kommunista diktatúra első évtizedeiben a Szűz Mária-szobor alatti dobogóban rejtőzködtek, amíg 1980. augusztus 22-én egy felújítás során, teljesen ép állapotban fel nem lelték őket.   Balogh Elemér és Kerényi Imre 1981-ben a legendás Várszínház-béli előadáshoz készített egy szövegváltozatot „Csíksomlyói passió“ címmel, amelyet hosszú évekig hatalmas sikerrel játszottak itthon és külföldön. Az előadáshoz Rossa László gondosan megválogatott, a drámához szorosan kapcsolódó zenei anyagot készített, részben a passiókban gyakran szereplő egyházi énekek felhasználásával.

A 18. században Csíksomlyón még élő hagyomány volt, hogy évről évre újabb és újabb iskoladrámákat mutattak be. Ezek alapján élesztették föl a helybeliek 1996-ban e színjáték-hagyományt, s az idén, a huszadik évfordulón – mintegy tízéves kihagyás után – ismét sor került egy virágvasárnapi bemutatóra. Ha kimondjuk Csíksomlyó nevét, ma már mégsem elsősorban ez a műfaj jut róla az eszünkbe, hanem annak a zarándoklatnak a helyszíne, ahol pünkösdkor évről évre félmillió ember gyűlik össze a Kárpát-medence minden tájáról, hogy imádkozzanak a Szent Istvántól Szűz Máriának felajánlott országért. És vannak, akik azért jönnek e kegyhelyre, hogy pünkösd vasárnap a felkelő napban megláthassák Babba Máriát, ősvallásunk istenasszonyát.
A Nemzeti Színház produkciójának létrehozása során e hagyomány teljességére támaszkodni kíván. Így arra az 1897-ben megjelentetett kéziratos gyűjteményre is, mely négyfajta passiójáték-típust tartalmazott. Ez képezte Balogh Elemér és Kerényi Imre szövegkönyvének az alapját is, melyből az 1981-es nagysikerű színdarab készült. Az elmúlt 35 év során azonban Kilián István áldozatos munkájának eredményeként napvilágot látott a csíksomlyói passiójátékok teljes szöveganyaga is. Az 1991-től évente megrendezett Nemzetközi Betlehemes Találkozóknak köszönhetően pedig feltárult az a szakrális dramatikus népi játékmód is, mely az iskoladrámák hatására a 18. században alakult ki.  Vállalkozásunknak ez a Csíki-medence székely közösségeiben ma is élő archaikus nyelvezet képezi a bázisát, mely a megszólalás hitelességét és újdonság-értékét is garantálja. De fel fogjuk használni Katona Imre Passió magyar versekben című szövegkönyvét is, melyből Ruszt József 1971-ben rendezett előadást az Egyetemi Színpadon.

Musical gála a Békéscsabai Jókai Színház művészei és sztárvendégek - Fésűs Nelly, Janza Kata, Egyházi Géza, Csengeri Attila, Vikidál Gyula -közreműködésével