A Csárdáskirálynő minden idők legnépszerűbb és legtöbbet játszott magyar operettje. A történet egy reménytelennek látszó szerelemről szól. Edvin herceg rajong Szilviáért, a pesti orfeumcsillagért, de arisztokrata családja ellenzi ezt a rangon aluli kapcsolatot, s elvárásai szerint mást kell elvennie. Ezért Edvin anyja Budapestre utazik, hogy a dolgokat elrendezze. Ám az események még sok meglepetést tartogatnak...    A Csárdáskirálynőnek olyan – mindannyiunk számára ismerős – slágerei lettek, mint „A lányok, a lányok, a lányok angyalok...”, a „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád...”, vagy az „Álom, álom, édes álom...”

nagyoperett 3 felvonásban

Miután Septinius Severus, a dunai legiók vezére bejelentette igényét a császári hivatalra, maga mellé vette társcsászáraként az arisztokratikus római könnyedséget megjelenítő Clodius Albinust. Albinus feltűnően jó kapcsolatot ápolt a római előkelőkkel, köztük is a női nem képviselőivel. Népszerű hadvezérnek tűnt a Brit szigeteken állomásozó legiók körében is. Severus gyilkos hadjáratot folytatott keleten egy önjelölt császárral, Nigerrel szemben. Győzelmet aratott ugyan, de kegyetlenül bánt ellenfeleivel. Albinus a helyzetet kihasználva, kissé megkésve augusztussá kiáltotta ki önmagát, így újabb fejezete kezdődhetett a római polgárháborúknak. A harc nemcsak a csatatéren zajlott, hanem nemtelen, tisztességtelen eszközökkel a propagandában is. Tanácsadói kompromisszumos utat javasoltak ugyan, ő azonban ragaszkodott a katonai konfrontációhoz.

A büszke Philippus, az első arab származású császár irányításával ezredik évének megünneplésére készül az örök Róma. A Ludi Seculares ünnepeit azonban beárnyékolják a birodalmat veszélyeztető támadások és lázadások. A mindenfelől leselkedő ellenfelek megviselik a császárt, aki a szenátus előtt komolyan fontolgatja lemondását. Az események nemcsak lelki, de fizikai erejét is felemésztik. Mi lehet a kivezető út egy sztoikus filozófián edződött uralkodó számára? Vállalja a küzdelmeket vagy meneküljön, ami egyben a bukását is jelenti? Philippusnak csalódnia kellett álmában, hogy Róma talán épp alatta lép majd a béke és a jólét korszakába.

Lackfi János és Vörös István slágerátiratait előadja a Pankastic! zenekar és vendégei.

Tereza Verecká: A köves, köves pusztában (Jób)
Társadalmi groteszk
Tereza Verecká, fiatal cseh drámaírónő A köves, köves pusztában című darabjának a Jób alcímet adta – nem véletlenül. A főhős, a villamosvezetőből váltókarbantartóvá degradált Alex valóban tekinthető újkori Jóbnak, akit azonban nem Isten állít igazságtalannak, értelmetlennek tűnő próbák elé, hanem korunk mindenható felettes hatalma – a Hivatal. Alex a darab során fiát, apját, feleségét, minden tulajdonát, sőt – a petit mal megjelölésű részekben – öntudatát, érzékeit is elveszíti. Sejti, hogy egyszer valamilyen komoly hibát követhetett el, de nem tudja felidézni, mi lehetett az.A mindennapi valóság hátterét a faluvégi rozoga ház konyhája és a család jelenítik meg: a praktikus feleség, Eli, az elvágyódó, frusztrált fiú, Robert, és a rokkant Papa, aki Alex minden felkínált szeretete és törődése ellenére folyton a másik fiát, Lacit várja. A bibliai történethez a darab az Írás tiszteletén keresztül is kapcsolódik, csakhogy itt az írás nem a Bibliát, hanem a reklámok, szórólapok, körlevelek mindent elözönlő tömegét jelenti. A darab végkifejletének megítélését a szerző a nézőre bízza, akit addigra már jól megedzett a valós és képzelt jelenetek váltakozásával: Alex elnyeri jutalmát, mindent és mindenkit visszakap, minden szebb, jobb, egészségesebb, mint valaha volt… Vagy mégsem?
Milan Uhde: Csoda a fekete házban
Buñueli képek, ibseni hősök, bernhardi feszültség, és egy jónevű, disszidens cseh drámaíró, kell-e több egy jó színdarabhoz? Milan Uhde darabja minden cseh történelmi vonatkozása ellenére ugyanúgy játszódhatna Magyarországon, Közép-Európa bármely városában, de a világ bármely pontján is. Tegye fel a kezét az, akinek a családjában nincsenek meg ugyanezek a kicsit szerencsétlen, kicsit őrült figurák, ezek a ruhásszekrényben rejtőző csontvázak, ugyanezek az évtizedek óta húzódó viszályok. Ugye? Senki.

Váci Dunakanyar Színház előadásaJean Genet francia író és drámaíró három csodálatos női alakot hagyott ránk megrendítően szép történetében, A cselédek című darabjában. Claire és Solange, a két szolgalelkű és alázatos cseléd úrnőjük minden kívánságát teljesíti, állhatatosan és odaadóan lesik a Madame minden kérését. De valóban makulátlan tiszteletről tanúskodik mindez? Mi történik akkor, amikor nincs otthon a ház úrnője? Hiszen a két kis cseléd olykor magára marad, és e parányi, zárt világban nem marad más számukra, csak a játék. Egy titkos szertartás, egy kis rituális tréfa, amelyben eltűnik minden határ való és valótlan, igazság és látszat között.A szöveg fordulatokkal teli rejtvényként szolgál, amelyben a bravúros írói találékonyság szüntelen feszültséget teremt, és amelyben a tükrök csak hamis képet festenek.„Mese... Egyszerre kell hinni benne és megtagadni, hogy higgyünk benne…”Genet remekműve emlékezetes színházi estet ígér, amelynek során hol az abszurd és fekete humor, hol pedig a finom, ironikus élc nevettet.Bakos-Kiss Gábor rendezése három különlegesen izgalmas színésznő előadásában látható.

SZÍNHÁZI NEVELÉSI ELŐADÁSOK Térítésmentes színházi nevelési előadások a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ közreműködésével, az NKA, a II. Kerületi Önkormányzat és a Marczibányi Téri Művelődési Központ támogatásával. A foglalkozásokon egy osztályt illetve szakmai érdeklődőket tudunk vendégül látni, előzetes bejelentkezés, időpont egyeztetés után.
Szakmai belépő: 500 Ft Jelentkezés, információ: Juszcák Zsuzsa (06 70 335-6285, juszcak.zsuzsa@marczi.hu)

„A tárgyak csendes, mozdulatlan világa, az érzelmek, a varázs, az életöröm, a jelképes üzenetek finom szövevénye – ez a csendélet.Elbűvöli a szemet, gondolatokat, üzeneteket közvetít. Kettős „lelkében”, az értelmezés lehetőségének különböző szintjeiben rejlik nagy titka és időtlensége. Élénk párbeszédbe kezd nézője jelenével. Nincs “csend”, nincs mozdulatlanság.” Mindez most a tánc nyelvén…Pataky Klári, az izgalmasan sokoldalú, érzékeny koreográfus munkáiban folyamatosan művészi arculata megújítására, illetve egy csak rá jellemző formanyelv kialakítására törekszik. Előadásaiban minden egyes alkalommal új témákat, s ezekhez új formákat keres.