-
Cabaret
1930-as évek, Berlin. A város izgalmas, szabad, a mulatókban repkednek a harisnyatartók, a táncos lányok szexisek és olcsón kapható gyönyörökkel csábítanak mindenkit, aki ebbe a világba téved.
Ide érkezik Amerikából Cliff, a lelkes de még kezdő író, hogy megírja élete nagy regényét. E helyett azonban, már az első nap beleszeret egy angol énekesnőbe (Sally), aki a politikához nem ért, de annál többet gondol a férfiakról és magáról. S ha már első éjszaka egymás karjaiban kötnek ki, Schneider kisasszony panziójában elkezdik közös életüket, abban a korban, amikor már annyira nem lehet hinni semmiben, hogy szinte mindent elhisznek amire csak vágynak.
A nagy kérdés: ellen tud-e állni a szerelem a hatalom, a pénz, a politika befolyásának? Megmaradhat-e a tisztesség a nehéz időkben? -
Cabaret
1931, Berlin, Kit Kat Klub. Odakint már a nácik dáridóznak, idebenn, a klubban folyamatos „kabaré”: örök éjszaka és szabadság, szerelem és ártatlan bujaság… Itt találkozik a magányos, fiatal író és a Nő, az igazi. A világhírű musical Christopher Isherwood Isten veled, Berlin című regényéből készült.
A színpadi adaptáció Joe Masteroff munkája, a dalokat John Kander és Fred Ebb írták.
A filmváltozatot, mely Bob Fosse rendezésében készült, beválasztották az amerikai nemzeti filmregiszterbe, „mint kulturális, történelmi vagy esztétikai értéke miatt örök időkre megőrzésre érdemes alkotást”. AZ ÍRÓIsherwood (1904-1986) 1939-ben megjelent novella- és naplófüzérét a század legjobb politikai regényének is nevezték, Orwell pedig így írt róla: „káprázatos képek egy hanyatló
társadalomról”. A szóban forgó társadalom az 1930-as évek elejének Berlinje, ahol Isherwood hosszabb időt töltött, megörökítve olyan jellegzetes figurákat (egy jószívű szállásadónő, egy Sally Bowles nevű fiatal angol kabaré-énekesnő, egy gazdag zsidó lány, egy homoszexuális pár), akik közül hamarosan a nácik áldozatai kerülnek majd ki. A RENDEZŐÉn a szolnoki színházban nőttem fel, ugyanis a szüleim ott voltak segédszínészek. Anyukám hasában voltam már, és ő közben a My Fair Ladyben énekelt és táncolt apámmal együtt. Szóval a zenés színházba születtem bele. Talán ezért szeretem, legyen az operett, musical, balett, úgynevezett kortárs tánc…Jó látni az emberi szépséget, fájdalmasan jó átélni a szomorúságot, a magányt, az emberi érzelmek sokféleségét és a mindezt átszövő erotikát. Ez mind örömforrás. Nekem a próbán, a közönségnek pedig, azt remélem, az előadáson.(Bozsik Yvette) -
Caligula
Caligula, a fiatal római császár elveszíti szerelmét, és három napra mindent maga mögött hagy. Amikor visszatér, az új tapasztalat súlya alatt megváltozva kétségbeesett dühvel ront a korábban otthonosnak hitt világnak. "A világ, így, ahogy van, elviselhetetlen." A felnőtté válás küszöbén álló fiú szembesül a lét rideg kérlelhetetlenségével, és szabadságának végső határait feszegetve korlátlan császári hatalmát veti be, hogy a világ rendjét megváltoztassa. Felszámolja az egyenlőtlenségen alapuló társadalmi rendet és megvetéssel csapódik a világ igazságához felnőni képtelen jóllakottak sorfalába. A gyáva ember felett mondott halálos ítéletével az életbenmaradók egyre nagyobb seregét hangolja maga ellen. Caligula korlátokat nem ismerő lázadása társadalmi lázadást szül, s a fiatal uralkodó ellenzéke is próba elé kerül: képes-e a felnőtté válásra -
Caligula
„Nem vagyok bolond, sőt, soha nem voltam józanabb. Arról volt szó, hogy halaszthatatlanul a lehetetlenre volt szükségem. A világ így, ahogy van, elviselhetetlen. Az emberek nem tudnak semmit megszerezni, mert nem ragaszkodnak végsőkig a kívánságaikhoz. Minden, ami körülvesz, hazugság, és én azt akarom, hogy az ember igazságban éljen. Végre megértettem a hatalom hasznosságát, lehetővé teszi a lehetetlent. Az egész Római Birodalomban csak én vagyok szabad, én egyedül. Örüljetek, mert végre olyan császárt kaptatok, aki megtanítja népét a szabadságra.”
Albert Camus: Caligula - Caligula -
Caligula helytartója
„Egy ilyen tigrist mégsem hagyhatunk / Uralkodni a fél világ felett!” (Petronius)Mit tehet Petronius – Jeruzsálem római helytartója – ha császára, Caligula arra kötelezi, hogy a zsinagógába saját szobrát állíttassa be, mint hatalmi szimbólumot? Képes-e Barakiás, mint zsidó főpap, szavakkal szétzúzni egy fennálló rendet, megtagadva Caligula parancsát? Mert ha igen, nem csak e rend omlik össze, hanem egy megingathatatlannak vélt ember – Petronius – is elbukik. -
Caligula Helytartója
“Mert hallod-e, zsidó, mert hallod-e, egy premisszád hamis. Egész beszédedet arra építetted, hogy van örök, igaz Úr, aki nektek, zsidóknak ilyen meg ilyen feltételekkel ilyen meg ilyen jövőt ígér. Csakhogy ez nem igaz. Te nálam is sokkal jobban tudod, hogy nincs ilyen isten. Nincsen, zsidó. Csak hitetekben él. Csak bennetek van – idekint sehol. Mondjuk ki, most, a legvégső szorultság perceiben, mondjuk ki valahára, hogy nincs, hogy nincs. Úgy nincs, mint Juppiter. Úgy nincs, ahogy az egész Panteon nincs. Minden további következtetés, mely rája épít: látszat és csalás. A templom, ahol ő lakik: üres. Bármit be lehet abba vinni, bármit, s marad, mi volt: egy lakatlan terem a lakatlan égbolt alatt. Lehetetlened oktalan. És kérlek, eszerint szíts békét vagy háborút.” -
Caligula Helytartója
A történet Kr. u. 39-41. között játszódik Júdeában. Petroniusnak, Caligula császár helytartójának parancsot kell végrehajtania: be kell vinnie a császár szobrát a jeruzsálemi templomba. A zsidó nép számára elképzelhetetlen, hogy a szobor bekerüljön a templomba. És nemcsak elképzelhetetlen, hanem lehetetlen, mert, ha mégis megteszik, a templom megszűnik számukra templomnak lenni, hiszen az Úr akkor onnét kiköltözik, eltávozik, mihelyt belépnek a szoborral. „És nem marad más, csak egy üres csarnok, amely talán jó Caligulának, de nem az Úrnak.” Hogy tud Petronius egyszerre hűséges lenni császárához és lojális az alattvalókhoz?Székely János erdélyi költő, író e lehetetlen helyzetbe helyezi a főhősét. Drámájában azt vizsgálja, hogyan működik az ember embersége, akár a hatalmat gyakorolja, akár ki van szolgáltatva a hatalomnak. Azt kérdezi, hogy meddig terjed a szabadságunk? Egyáltalán létezik-e szabadság? Áruló-e az, aki az emberséget választva szembeszáll a hatalommal? -
Caligula helytartója
„Szikszai Rémusz rendezése megérdemelten aratott nagy sikert. Kívülről is rá tudott nézni arra, amiben színészként és állampolgárként egykor maga is benne volt, és publicisztikai kacsintgatás nélkül ma is érvényesen mond véleményt arról, ami most körülveszi.” (Budai Katalin, Critikai Lapok) Megtörtént Palesztinában, i. sz. 39–41 ben. A Caligula helytartója a magyar drámairodalom egyik csúcspontja. Hazugság és igazság viszonyát boncolgatja, arra keresve a választ, hogyan maradhat meg embernek az ember, akár gyakorolja a hatalmat, akár, ha ki van téve a hatalmat gyakorlóknak. Becsületről, barátságról és hűségről szól. No meg árulásról és öncsalásról. Arról, hogy végre kell-e hajtani a parancsot bármilyen őrült is, vagy mindent feláldozva szembeszállni véle. Áruló-e az, aki az emberségében leli meg hazáját, vagy eleve bukásra van ítélve.
A Színikritikusok Céhe beválogatta az előadást legjobb független előadások közé!. -
Camille
Az előadás a tragikus sorsú szobrásznő, Camille Claudel életének legfontosabb epizódjaira építve mutatja be egy olyan ember sorsát, akinek egész létezését a mindenáron alkotni akarás határozta meg. Tizenkilenc évesen megismerkedett a nála több mint húsz évvel idősebb szobrászgéniusszal, Auguste Rodinnel. Ezzel a találkozással egy évtizedig tartó szerelem vette kezdetét. Rodin soha nem vállalta fel viszonyukat a külvilág előtt. 1892-ben Camille teherbe esett, gyerekük viszont holtan jött a világra. A tragédia és Rodin teljes elutasítása következtében Camille mentális egészsége megroppant: paranoiát, majd skizofréniát diagnosztizáltak nála. Élete hátralévő részét szerelme és családja által megtagadva, elmegyógyintézetbe zárva töltötte. Katona Gábor előadását a szobrászatból fakadó fizikalitás, a prózai jelenetek és a nonverbális részek váltakozása határozza meg. A sosem lankadó alkotásvágy, a szenvedély, az őrület és Claude Debussy zongoraművei a képzőművészet egyik legmagávalragadóbb és legtragikusabb történetébe sodorják a nézőt. -
Caminos
Bármerre járjunk is, a helyet, a kultúrát, az arcokat, a pillanatokat örökre magunkkal visszük. Az élmények velünk jönnek, épp úgy, ahogy a múltat is magunkkal visszük. Ami ma a jelenünk, holnap a múltunkká válik. De melyik másodperc az, mely a kettőt elválasztja?Mi lenne, ha el tudnánk utazni, nemcsak egy mediterrán vidékre, hanem az úti cél kiválasztásakor eldönthetnénk azt is, hogy időben előre vagy hátra szeretnénk haladni, és hogy kinek az útja keresztezze a miénket? Ha ennek a lehetőségét egyszer feltalálják, akkor ez az időgép valahol már most is létezik?Pirók Zsófia flamenco táncelőadásával olyan utazásra hív, melyben a megállók helyszínének csakis a képzeletünk szabhat határt. Időben, térben és kultúrák közt utazhatunk, miközben mások útjai keresztezik a miénket, de akár saját magunkkal is találkozhatunk egy másik korszakban. Ön hova venne jegyet? -
Camp Europe Project - záróelőadás
Marilli Mastrantoni/ Entropia Ensemble útjára indítja a Camp Europe nemzetközi programot. A program célja, hogy a menekült illetve kivándorlási krízist egy olyan perspektívából vizsgálja, ami általában kiszorul a társadalmi párbeszédből. Kísérletet tesz a koncentrációs táborok történelemben betöltött szerepének a vizsgálatára és kapcsolódási pontok keresésére a mai bio-politikai napirenddel.A 20. századi Európa történelme során végbemenő menekülthullámok és kitelepítések összehasonlító elemzése is fontos részét képezi a projektnek, ahogy azon hatalmi struktúrák megismerése is, amelyek megkísérlik elkülöníteni a politikai entitásokat (állampolgárok) a „pusztán létezőktől” („puszta lét”), s az állandó gyanakvás és megfigyelés, hogyan válik a társadalom mindennapjainak részévé.
Fontos megvizsgálni a „kivételes állapot” fogalmát, amelyben a táborok létesítése a kézenfekvő és természetes.
Meg kell kísérelni a kollektív emlékezést, a figyelem fókuszát a részvét passziv magatartásából a csüggedt/nyomorgó/ kimerülten mozgó emberek felé kell irányítani, mert ez politikai és morális felelősség is egyben, észben kell tartani, hogy társadalmunkra milyen hatást gyakorolhat, milyen következményei lehetnek annak, ha a ’kivételes állapot’ törvényessé és hétköznapivá lesz.
A Performing Arts művészei és intézményei, úgy mint teoretikusok, aktivisták, és gondolkodók, Európa számos pontjáról vesznek részt ebben a feltáró folyamatban.A projekt előkészületei során ellátogatunk táborokba és befogadó központokba, illetve interjúk készülnek ’referencia csoportokkal’ is. Mindez kiegészül történelmi anyagok és archívumok széleskörű és alapos kutatásával. Így lehet behelyezni a személyes narratívákat egy nagy és kiterjedt keretbe, ami nem más mint a hivatalos közös „collective” történelem.
Berlin, Budapest, Izmir és Athén ad otthont a Projekt fejlesztésére, s a közös együttműködés e városok művészeivel és intézményeivel, vezet oda, hogy 2018 májusában megszülessen egy homoním, interdiszciplináris, transznacionális performansz Athénban. -
Canarro és Tcha Limberger - swing manouche, Django, jazz
Hazánk legjobb manouche swing formációjaként is emlegetett, a francia gypsy swinggel tradicionális magyar zenei ízeket és a jazzt ízlésesen ötvöző, nagysikerű Canarro zenekar, most a stílus egyik legkiválóbb és legsokoldalúbb képviselőjével, Tcha Limbergerrel lép színpadra a Városmajorban.Tcha Limberger egyike azon nagyon kevés zenészeknek, akinek hangszíne és játéka hihetetlenül közel áll Django Reinhardt muzsikájához. Akárcsak Django, ő is belga szintó-muzsikus családból származik. A „multiinstrumentális” művész több más hangszer mellett gitározik, énekel, hegedül. A manouche swingen túl megannyi tradicionális stílussal foglalkozik, többek között görög, román vagy magyar népdalokkal, de hazánk legismertebb cigányzenészei által (pl.: Roby Lakatos) elismert művelője és legértékesebb hagyomány őrzője a magyar cigányzenének is. Tcha-t a legnagyobb világzenei lapokban csak így jellemezték: „maga a zene”. A hazai autentikus manouche-gitározás legvirtuózabb muzsikusának, Sidoo Attilának játékán túl a zenekar különlegessége, hogy a hagyományos európai húros hangszerelést kibővítve felállásuk egybeforrt Kovács Zoltán (Kó) zongorista jazz triójával, így hol az európai swing, hol a jazz kap nagyobb teret koncertjeiken. A Canarro zenekar magas színvonalon egyedüliként képviseli Magyarországon ezt a műfajt és szólaltatja meg Django örökségét dinamikus, improvizatív és felemelő dallamokon keresztül.
A zenekar tagjai:Szakál Tamás, hegedű
Jakab Viktor, gitár
Sidoó Attila, gitár
Soós Márton, bőgő
Kovács Zoltán, zongora
Cseh Balázs, dob -
Candide
A Voltaire művéből készült Candide című interaktív kalandozást már láthatták a nézők a Soproni Petőfi Színház stúdiószínpadán. A kedvező fogadtatás után az előadás műsoron marad. A Forrás Színházzal együttműködésben készült produkció fiatal művészektől főként fiataloknak szól. A színpadi adaptáció célja a szórakoztató, de ugyanakkor intenzív színházi élmény mellett, olyan pozitív emberi értékek sejtetése, mint az egyéni döntés meghozatalának fontossága és felelőssége, és nem utolsó sorban az identitás szüntelen keresése. A Candide kötelező olvasmány a középiskolásoknak és ebben a színpadi formában és értelmezésben igazán kellemes kikapcsolódást és remek színházi élményt is kínál is számukra.