Marilli Mastrantoni/ Entropia Ensemble útjára indítja a Camp Europe nemzetközi programot. A program célja, hogy a menekült illetve kivándorlási krízist egy olyan perspektívából vizsgálja, ami általában kiszorul a társadalmi párbeszédből. Kísérletet tesz a koncentrációs táborok történelemben betöltött szerepének a vizsgálatára és kapcsolódási pontok keresésére a mai bio-politikai napirenddel.A 20. századi Európa történelme során végbemenő menekülthullámok és kitelepítések összehasonlító elemzése is fontos részét képezi a projektnek, ahogy azon hatalmi struktúrák megismerése is, amelyek megkísérlik elkülöníteni a politikai entitásokat (állampolgárok) a „pusztán létezőktől” („puszta lét”), s az állandó gyanakvás és megfigyelés, hogyan válik a társadalom mindennapjainak részévé.
Fontos megvizsgálni a „kivételes állapot” fogalmát, amelyben a táborok létesítése a kézenfekvő és természetes.
Meg kell kísérelni a kollektív emlékezést, a figyelem fókuszát a részvét passziv magatartásából a csüggedt/nyomorgó/ kimerülten mozgó emberek felé kell irányítani, mert ez politikai és morális felelősség is egyben, észben kell tartani, hogy társadalmunkra milyen hatást gyakorolhat, milyen következményei lehetnek annak, ha a ’kivételes állapot’ törvényessé és hétköznapivá lesz.
A Performing Arts művészei és intézményei, úgy mint teoretikusok, aktivisták, és gondolkodók, Európa számos pontjáról vesznek részt ebben a feltáró folyamatban.A projekt előkészületei során ellátogatunk táborokba és befogadó központokba, illetve interjúk készülnek ’referencia csoportokkal’ is. Mindez kiegészül történelmi anyagok és archívumok széleskörű és alapos kutatásával. Így lehet behelyezni a személyes narratívákat egy nagy és kiterjedt keretbe, ami nem más mint a hivatalos közös „collective” történelem.
Berlin, Budapest, Izmir és Athén ad otthont a Projekt fejlesztésére, s a közös együttműködés e városok művészeivel és intézményeivel, vezet oda, hogy 2018 májusában megszülessen egy homoním, interdiszciplináris, transznacionális performansz Athénban.

Hazánk legjobb manouche swing formációjaként is emlegetett, a francia gypsy swinggel tradicionális magyar zenei ízeket és a jazzt ízlésesen ötvöző, nagysikerű Canarro zenekar, most a stílus egyik legkiválóbb és legsokoldalúbb képviselőjével, Tcha Limbergerrel lép színpadra a Városmajorban.Tcha Limberger egyike azon nagyon kevés zenészeknek, akinek hangszíne és játéka hihetetlenül közel áll Django Reinhardt muzsikájához. Akárcsak Django, ő is belga szintó-muzsikus családból származik. A „multiinstrumentális” művész több más hangszer mellett gitározik, énekel, hegedül. A manouche swingen túl megannyi tradicionális stílussal foglalkozik, többek között görög, román vagy magyar népdalokkal, de hazánk legismertebb cigányzenészei által (pl.: Roby Lakatos) elismert művelője és legértékesebb hagyomány őrzője a magyar cigányzenének is. Tcha-t a legnagyobb világzenei lapokban csak így jellemezték: „maga a zene”. A hazai autentikus manouche-gitározás legvirtuózabb muzsikusának, Sidoo Attilának játékán túl a zenekar különlegessége, hogy a hagyományos európai húros hangszerelést kibővítve felállásuk egybeforrt Kovács Zoltán (Kó) zongorista jazz triójával, így hol az európai swing, hol a jazz kap nagyobb teret koncertjeiken. A Canarro zenekar magas színvonalon egyedüliként képviseli Magyarországon ezt a műfajt és szólaltatja meg Django örökségét dinamikus, improvizatív és felemelő dallamokon keresztül.
A zenekar tagjai:Szakál Tamás, hegedű 
Jakab Viktor, gitár 
Sidoó Attila, gitár 
Soós Márton, bőgő 
Kovács Zoltán, zongora 
Cseh Balázs, dob